Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)
MOHÁCS VÁROS GAZDASÁGÁNAK ÉS NÉPESSÉGÉNEK FEJLŐDÉSE A XVI-XIX. SZÁZADBAN - Vass Előd: Mohács város hódoltságkori történetének török forrásai
átlagok alapján állították össze. A külön papírlapokra írt feljegyzésekből a budai tartományi pénzügyi központban (defterhaneyi vilayet) állították össze és másolták le. Az összeírásokból egy példány Budán maradt és egy másik példányt az isztambuli birodalmi pénzügyi központ kapta, hogy az adóbehajtás és a javadalom timár birtok kiosztásának alapjául használhassák fel. 1 " A török birodalom pénzügyi hatóságai a mezőgazdasági termelésből és a kereskedelemből származó minden adóköteles jövedelem nyilvántartására különös súlyt fektettek. Az adóösszeírások alapján összeírt földeket nem tekintették senki magántulajdonának, hanem a szultán tulajdonaként a kincstár kezelte. A mohácsi határban dolgozó adófizető (rája) csupán földjének birtokjogát élvezhette addig, amíg földjét művelte és termelése után adózott. A budai tartomány pénzügyi központja (defterhane) az összeírt földeket kétféle módon kezelte. Egy-egy helység földesúri szolgálatosának összegszerű „értéke" alapján a budai pasa a szandzsák bégek felterjesztése alapján minden helységet, vagy közvetlen kincstári, vagy közvetett javadalom timár-birtok kezelésre osztotta fel. A kincstári kezelés alá került helységeket, mint Mohácsot is hass-birtokként állami tisztviselők a muqataa-rendszer keretében igazgatták. A földesúri szolgáltatásainak behajtásáról készült legelső jegyzéke az 1544/47. évekből maradt fenn. Mohács város földesúri szolgáltatásainak bevételéből a halastavakat kiemelve, azokat a bátai, bajai, vörösmarti kikötők, a faddi, etei, bátai, bátaszéki, mohácsi, daróci és újfalusi stb. muqataa-hoz csatolva együttesen kezelték. Másik jegyzék szerint Mohács város földesúri jövedelmeit 1545. január 8.—1545. május 11. közötti 4 hónap 5 napra szóló elszámolásban a tolnai muqataa-hoz tartozó más jövedelmek között szerepelnek. Az 1557. évben már Vörösmart, Újfalu, Laska, Daróc és Mohács közös elszámolású muqataaá-ja kerül említésre. A források felsorolása szerint, a budai pénzügyi központ gyakorlatában minden 10 ezer akcse beszedésére már alakíthattak ki egy új muqataa körzetet, mindig megjelölt adó- és vámjövedelmek beszedésére, az arra jelentkezők, akik kezesek kiállításával a megajánlott összeg beszedését előre szavatolták. Ha új jelentkező többet ajánlott, esetleg új jövedelmek bevonásával, úgy neki adták. A vállalkozó vám- és adó biztos (emini mültezim) alárendeltjeivel beszedett és nyilvántartott összegekkel a budai kincstárnak tartozott elszámolni. Az elszámolásokról a budai kincstári naplók bejegyzései tanúskodnak, mint például az egyik 1558. évi bejegyzésben ez áll: ,,. . . Mehemed kötelezettségéből, aki az ebnayi sipahiyan csapattesthez tartozik, Ugh és más falvak eminje, aki a mohácsi szandzsák bégtől elválasztott. A nevezett a falvak jövedelmeiből, amelyeket ő 1557. augusztus 26-tól 1558. február 1-ig mint emanet (előre letétbe tett összeggel) igazgatott, befizetett tőle magától érmékben 75 000 akcsét" . . . 18 Mohács város magyar lakosai a bírókon keresztül a török eminnek fizették be a földesúri adójukat, általában évente kétszerre: április 24-én, Szent György, illetve november 11-én, Szent Márton napján. Az adóösszegek 1547-től 1613-ig állandóan emelkedtek, különösen ha az egy kapura vagy háztartásra eső összegeket nézzük. Ev Török akcse Magyar arany Egy kapu 1547 1556 1580 1591 1613 44 971 50 350 42 409 44 000 44 000 599 666 593 616 616 3,9 arany 2,4 arany 4,8 arany 6,1 arany 6,1 arany
