Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

AZ IPAR FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - B. Horváth Csilla: Adatok a Mohácsi Selyemfonó történetéhez az alapítástól a részvénytársaság megalakulásáig (1905-1923)

azután Bezerédj Pál vezetésével az 1880. március 2-án alakult Országos Selyem tenyésztési Felügyelőség. Bezerédj óriási szervező munkához kezdett, nem is eredménytelenül. Megindította a közterületeknek eperfákkal való beültetését, eperfaiskolákat létesített, eperfacsemetéket nevelt és küldött az ország minden területére. A cél érdekében megalakította a járási faiskolafelügyelői intézményt. Az egészséges selyempete biztosítására Szekszárdon országos petevizsgáló állomást létesített. Az országot selyemtenyésztési felügyelőségi területekre osztotta. Minden községben helyi megbízottat alkalmazott, aki a petéket kiküldte és a hernyókat a selyemtenyésztőknek díjmentesen átadta. Az ország különböző vidékein a legmodernebb berendezésű selyemfonodákat létesített, melyekből egyet, a Tolnai selyemfonodát, állami kezelésben tartott, a többit olasz, angol, francia és osztrák cégnek adta bérbe. Bezerédj az ország gubótermelését két és félezer kilogrammról negyedszázad alatt évi kétmillió kilogrammra emelte, úgyhogy 1905 évben Magyarország selyemtenyésztése Olasz- és Franciaország után már a harmadik helyet foglalta el Európában.

0 Bezerédj célja az új iparág, a selyemipar meghonosítása volt, mégpedig úgy, hogy a nyersanyagot hazai anyagból biztosítsa, ezért szorgalmazta az eperfaállomány növelését. Az 1900-as évek elejére már majdnem két és félmillió eperfa és közel hatszázezer méter eperfasövény volt közterületeinken. Egyre több fiatal eperfa vált alkalmassá gubótermelésre, így a pancsovai és újvidéki fonodák az 1890-es években már csak egy részét tudták feldolgozni. Üj fonodákat kellett létesíteni. A harmadik fonodát Tolnán 1898-ban építették fel, majd gyors egymásutánban a többieket: 1900ban Győr, 190'1-ben Komárom, 1904-ben Lúgos, 1905-ben Mohács, 1907-ben Törökkanizsa és 1908-ban Békéscsaba kapott selyemfonót. Egy-egy fonoda építése és berendezése átlagban 400 000 koronába került. A fonodákat a legmodernebb technikai eszközökkel, gépekkel rendezték be, így a versenyképességüket biztosították, hamarosan a különböző eprópai ipari kiállításokon nagy elismerésben részesültek a magyar selyemipar termékei. II. A mohács/ selyemgyár alapításának körülményei Mohács a tárgyalt korszakban az osztrák—magyar monarchiára annyira jellemző kisvárosok életét élte. Jól tükrözik ezt az állapotot az újságokban időnként megjelenő cikkek, amelyek Mohács polgárainak elképzeléseit, terveit, meg nem valósult álmail írták le. Egyik ilyen cikkben vázolják a selyemgyár felépítésének lehetőségét. ,,Általánosan ismeretes, hogy vidéki városaink anyagi terhek alatt sínylődnek. Régi baj ez, mely az utóbbi évek gazdasági pangása következtében, most még inkább érezhető, mint bármikor ezelőtt . . . Az állami alkotásoknál kormányaink a legtöbb esetben nem a célszerűséget és méltányosságot, hanem személyi és helyi érdekeket tekintettek, aminek természetes folyománya lett, hogy egyes jelentéktelen városaink az indokolatlan állami kedvezések révén sok mindent kaptak, amire szükségük sem volt, sőt nem is kérték, míg más városaink előnyös forgalmi helyzetük és gazdasági jelentőségük dacára a mostoha elbánás és rövidlátó mellőzés folytán az anyagi tönk szélére jutottak és így a körülöttük elterülő vidék fellendítésére sem hathattak közre . . . Az állami támogatás kieszközlése érdekében erősen versenyeznek városaink, amin nem ií csodálkozhatunk, hiszen csakis ily támogatás révén segíthetnek magukon tengődő városaink.