Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)
AZ IPAR FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - Borsy Károly: Adatok a mohácsi nyomdászat kezdeti időszakához
pedes lehetőségei felől. Joggal következtethetünk erre, annak a jelentésnek a hangjából, amelyet Mihájlovits Áthánáz főszolgabíró írt a Baranya vármegyei közgyűlés leiratára. E felterjesztésben így ír: ,, . . . a kérvényre nézve alázatos véleményem oda járul, miként tekintve a' kereskedelmi forgalmat, valamint azt, hogy itt helyütt tartózkodó ügyvédi kar, városi törvényszék és nagyobb számú kereskedő és iparosok részére kívántató nyomtatványok és egyéb munkálatok kiállítására igen kívánatos volna egy nyomda felállítása..." 14 Nagyon valószínű, hogy a mohácsi főszolgabírót előzőleg Taizs Mihály tájékoztatta egy nyomda létesítésének előnyeiről. A mohácsi főszolgabíró felterjesztésének kelte 1866. november 15. Az ügyet a vármegye már november 20-án tárgyalta és november 24-én el is küldték a Helytartótanácshoz címzett felterjesztést. A felterjesztéshez csatolták Taizs Mihálynak minden korábbi benyújtott iratát, mint mellékletet. A nyomdaipar gyakorlásának korábbi feltétele, a királyi privilégium ekkor már megszűnt és a Helytartótanács adta meg a nyomdanyitásra az elvi engedélyt, míg az ipar gyakorlásához közvetlenül szükséges ,,iparjegy", mai szóval: iparigazolvány kiadása már a közvetlen közigazgatási hatóság feladata volt. A vármegyének a Helytartótanácshoz intézett felterjesztése lényegében szinte teljesen azonos a mohácsi főszolgabíró jelentésével. Akárcsak ő, kidomborítja Mohács mezőváros nagy igényét egy nyomda iránt. Hivatkozik terjedelmes kereskedelmi forgalmára, kiemeli a törvényszék és ügyvédi kar jelentőségét, valamint azt, hogy kiterjedt kereskedő és iparos társadalma van és ezek részére nagyon hasznos lenne a nyomda működése. A felterjesztésben ezen kívánalmak felsorolása után külön kiemeli a tanács a folyamadónak feddhetetlen magaviseletét, amely általános képzettségével párosult, — és javasolja, hogy Taizs Mihálynak a nyomdanyitási engedélyt megadják. A felterjesztésre a magyar királyi Helytartótanács 1867. január hó 4-i leiratában közölte döntését. 15 A szöveg egyszerű és sematikus: a mellékletek visszacsatolása mellett közli, hogy a további eljárás lefolytatható, az iparjegyet kiadhatják a kérvényezőnek. Ezután a további folyamat a jól beolajozott közigazgatási rendszer szabályai szerint zajlott le. A Helytartótanács válaszát bevitték a vármegye közgyűlésébe, majd kiadták a mohácsi főszolgabírónak további megfelelő intézkedés végett. Nyomatékosan felhívják azonban a főszolgabíró figyelmét arra, hogy az iparjegy kiadásával együtt kötelezzék Taizs Mihályt a köteles példányok pontos bemutatására és az egyéb fennálló, nyomdákra kötelező szabályok betartására. A mohácsi főszolgabíró 1967. febr. 23-án már Pécs város Tanácsához küldi meg a Taizs Mihály részére kiállított iparengedélyt és arra kéri a szabad királyi város tanácsát, hogy azt az illetőnek szíveskedjék kikézbesíteni. Pécs Városi Tanács eleget tett a kérésnek és február 26-án kelt átiratához csatolta a Taizs Mihály által aláírt vétívet. Taizs Mihály kitartása és leleményessége tehát meghozta gyümölcsét, és elnyerte a nyomdaengedélyt, s így családjával együtt át is költözött Mohácsra. A mohácsi nyomda berendezettségéről részletesebb ismereteink nincsenek, de a kor hasonló felszereléseiből következtetve nem igen volt az több annál, mint ami egy valamirevaló szekérre ráfért: egy-két kézisajtó a préssel, néhány szekrény betű a szedőáhVánnyal és valamicske papír anyag az első munkákhoz. 1867 márciusában szigorú hangú rendelet érkezett Horváth Boldizsár igazságügyminisztertől Baranya m. főispánjához, Csernyus Andorhoz. A rendelet a sajtó-