Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

AZ IPAR FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - Sarosácz György: Adatok a mohácsi céhek történetéhez

mada horvát-szerb és német, igen kis része latin. A bejegyzések a céhszabályok és az erkölcsi normák szigorú betartásáról tanúskodnak. A kézművesek számának állandó növelésében fontos szerepet játszott a rendelkezésükre álló helyi nyersanyag, az uradalmak szükségletei, a lakosság igénye, és dunai kereskedelmi útvonal adta lehetőség. A kapitalista árutermelés kibontakozása idején Mohács fejlődési lehetőségei világosan kirajzolódtak. A céhek ipartársulattá való átalakulásának időszakában egyes kis mesterségek (sarukészítő, gombkötő, takács) hanyatlásnak indulnak, mások már kihalóban voltak. A nagyarányú mezőgazdasági termelés a bognárok és a kovácsok számát háromszorosra növelte, a gyári posztó és szövet megjelenése a ruházat készítésében és az öltözködésben hozott változást. A gabonatermelésben rejlő „haszontőke" kihasználására az olcsó vízi energiára épülő dunai malmok nem képesek, helyüket átveszik a gőzmalmok. A malomipar mellett jelentős fejlődésnek indult az építőipar, különösen a téglagyárak és a mészégető beindításával. A mezőgazdasági munkaeszközök (gépek) készítésével foglalkozó kisüzemek egyszerű kézművesműhelyből nőttek ki. Az 1850-es évek után Mohács mezőváros jellege mellett erős iparos és kereskedő réteggel rendelkezik. A helyi értelmiség, illetve a tisztviselők az iparos és kereskedő szülők gyermekeiből kerülnek ki. Mohács társadalmi életében az értelmiség munkáját az 1860-as évektől lehet követni. Különböző segélyező és biztosító, temetkezési, jótékonysági stb., egyleteket szerveznek. Kezdeményezői és támogatói a közművelődést szolgáló köröknek: a református magyarok, a katolikus magyarok, a mohácsi sokacság, az iparosok, az értelmiség stb. — önálló közművelődést szolgáló épülettel és programmal rendelkeztek.

9 A kialakult szellemi kapacitás ellenére Mohács iparosodása nyersanyag és tőke hiányában elmaradt. Az első helyi pénzügyi egylet, amely bizonyos kölcsönök nyújtására is vállalkozott, 1872. március 24-én jött létre.

10 Ennek tulajdonítható, hogy azok a kis mesterségek maradtak meg, amelyek a lakosság számára nélkülözhetetlenek voltak, művelőinek pedig szerény megélhetést biztosítottak. I Molnárcéh A molnárcéh létrejöttének pontos idejét nem ismerjük. Az 1786-os összeírás szerint Mohácson négy működő malom van.

11 A leírás nem tér ki, hogy azok dunai, vagy patakra épített malmok voltak-e. A forrás bevezetőjében négy működő: két háromköves, másodosztályú, egy két köves és egyköves malomról tudósít bennünket. Az utóbbi kettő harmadosztályú. A Dunán ebben az időben malom nem működik. A város azonban a dunai malmok működtetésére „királyi joggal" rendelkezik.

12 Feltételezhető, hogy a működő malmok a patakra épültek, meghajtásuk vízi energiával történt. Ezt igazolja a félévszázaddal később, az 1838-ban nyomatott „Baranya Vármegye Föld Abrosszá" című térkép is, amely a Cselepatakon öt működő vízi malmot ábrázol, — a Dunán egyet sem. Valamennyi tuladonos a malmát bérbe adta. A bérlők között voltak: Kovács, Benkovics (horvát), Rádovics (szerb), és Mayer (német) származású mesteremberek.

13 A gazdák az őröltetést természetben fizették, azaz vámot szedtek. Az így összegyűlt búza és egyéb termék felett a bérlő és malomtulajdonos osztozkodott: