Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

AZ IPAR FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - Taba István: Mohács ipara és kereskedelme 1786-ban

áruit a drávaszabolcsi parasztok mázsánként 20 dénárért szállítják Mohácsra. Ivanovicsnak egy Eszék-mohácsi fuvar az utak és terhek különbözőségétől függően 5—6-7 forintjába kerül. Végül Joszipovics a helybeli parasztoknak egy pécsi útért, ugyancsak az utak minősége és a terhek különbözősége szerint 3—4 forintot fizet. Hátra lenne még annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy a kézművesek és a kereskedők milyen haszonkulcsra dolgoztak. Ilyen vonatkozásban annyira kevés adat áll rendelkezésünkre, hogy a kettőt egymástól elkülönítve tárgyalni nem lehet. A kézművesek közül egyetlenegy, a mészáros „nyersanyagának" a beszerzési és „termékének" az eladási árát ismerjük. Ebből ki lehet számítani a hasznát, az eredmény azonban kizárólag elméleti értékű lesz, és nem állíthatjuk róla teljes bizonyossággal, hogy a gyakorlat megfelelt az utólagos számítással nyert eredménynek. Ennek ellenére: egy pár sovány fehér magyar ökör (minden valószínűség szerint csak ilyenekről lehet szó) ára 55—60 forint, egy font hús ára 5 dénár. Egy ilyen ökör élősúlya — szakértői vélemény

28 szerint — átlagosan 5 mai mázsa, ami régi mázsában kifejezve — tekintve, hogy az új mázsa a réginek az 1,8-szerese — körülbelül 9 mázsának felel meg. A súlyveszteség levágás után mintegy 40 százalék, az értékesíthető hús tehát 5,40 régi mázsa, vagyis 540 font. Ennek az eladási ára 27 forint. A bőrt a helybeli tímár 6 forintért veszi meg, a két szarv ára 1,80—2 forint (enynyiért vásárolják a felsőeszéki fésűsök). Egy 9 régi mázsa élősúlyú ökörből tehát a mészáros 34—35, illetve párjából 68-70 forintot árul ki, ami 55 forintos ökrök esetében 23—27, 60 forintosak esetében 21—25 százalékos haszonnak felel meg. A kereskedők cikkei közül háromnak ismerjük az eladási árát. A vasat 8 forintért veszik mázsánként valószínűleg Grácban (az eszékiek itt vásárolják). Szállítási költség a Dráván Drávaszabolcsig 1 forint (az eszékiek Eszékig ennyit fizetnek), innen Mohácsig kocsin 20 dénár. A helybeli kovácsoknak és lakatosoknak a vas mázsáját 10 forintért adják el. A haszon mindössze 80 dénár, ami 10 százalék sincs, tehát elég alacsony. A deszka beszerzési ára ugyancsak Grácban 25 forint százanként, amely ár a szállítási költségekkel az előbbi kulcs szerint 26,20 forintra emelkedik. Az asztalosoknak továbbadják 30-35-40 dénárért darabonként, ez viszont 12-52 százalékos haszonnak felel meg. A nagy szóródás valószínűleg annak tulajdonítható, hogy hajórakomány számra válogatás nélkül veszik, a darabonkénti eladási árat pedig minőség szerint állapítják meg. A só mázsáját a mohácsiak 3,80 forintért veszik helyben. Az eladási árat nem közli a Leírás. A kéméndi és rácmecskei kereskedők is Mohácson szerzik be sószükségletüket ugyanannyiért, és kicsiben 5 dénárért adják fontját, ami több mint 31 százalék hasznot jelent. Ha ezekből az adatokból általános következtetést nem is vonhatunk le, tájékoztatásul mindenesere szolgálhatnak. A kereskedők életszínvonalára vonatkozó kérdés nincs a Leírásban, de viszonyaik ismertetéséből arra következtethetünk, hogy nem voltak szegény emberek. Popovics saját hajóin szállítja áruit Mohácsra, van neki háza, malma és szántóföldje. Veszelinovics is saját hajón szállít Pestről és saját fuvarral Pécsről. Falvakban raktárai vannak. Vagyona ugyan nincs, de saját házában lakik, amellett szűrszabó ipart folytat. Ivánovics Pálnak nincs háza, de olyan uradalmi házban lakik, amelynek évi bére 60 forint (az átlagos bér 8—12 forint), és vidéken raktárai vannak. Joszipovicsról csak annyit említ a forrás, hogy kényelmes raktárai vannak, tehát ő sem lehet szegény. Végül a másik Popovics (Vaszó) ugyanazokat a cikkeket árusítja, mint a Demeter, és egyébként is minden pontban hasonlít az elsőhöz, valószínűleg testvérek. összefoglalva az eddig elmondottakat, Mohács iparáról és kereskedelméről azt állapíthatjuk meg, hogy járási viszonylatban a legfejlettebb, legiparosodottabb.