Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

AZ IPAR FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - Taba István: Mohács ipara és kereskedelme 1786-ban

dója pedig azt bizonyítja, hogy ezek a számok eléggé jelentősek, és hogy az 1777. évi összeírás nem ad teljes képet az iparosok akkori számáról, sőt az eltérés elég nagy. Ipart űzni nem lehet elszigetelten, és nem lehetett a XVlll. században sem. A mohácsi kézművesek is kapcsolatban álltak a környékkel: a szomszédos falvakkal és a közeli városokkal. A nyersanyagbeszerzés egyes iparágak számára megoldható volt helybeli forrásokból. A fazekasok és korsósok dolga volt a legegyszerűbb. A fazekas céh szerződést kötött az uradalommal. Fizetett évi 60 forintot, és tagjai szabadon hordhatták az agyagot a szükséges mennyiségben. A kosárfonók az élőfát (arbor) az uradalmi erdőből vásárolták darabonként 3—4 forintért. A lakatosok és kovácsok a vasat a helybeli kereskedőktől, mázsáját 10 forintért; az asztalosok a deszkát ugyanitt, darabját 30—40 dénárért. A varga a bőrt a tímártól nem közölt mennyiségben 1,50—2 forintért. Az utóbbi az ökörbőrt a helybeli mészárostól, darabját 6 forintért, a gubacsot a szomszéd községekből, metretánként 3,50 forintért. A szomszéd falvakban vásárolt a pék „vegyes" (?) búzát metretánként 1,50—1,70 forintért, lisztet mázsánként 2,50 forintért; a szűcsök a juhbőr darabját 15—20—25 dénárért, a kötélverő a kender mázsáját 7—8—9 forintért; a harisnyakészítők a gyapjút 20—25, végül a kalaposok a nemezt helyben és a környékbeli falvakban 31 forintért mázsánként. Messzebb kell menni a mészárosnak élőállatért: a bajai, zombori, pécsi és eszéki vásárokra, ahol egy pár ökröt 55-60, egy pár tehenet 35—40 forintért kap. A kerékgyártók a bellyei uradalomtól vesznek fát 2—3—4 forintért darabonként. A csizmadiák az ökörbőr párját Baján és Bonyhádon (a helybeli egyetlen tímár nem képes ellátni őket) 12, a tehénbőrét 8 forintért. Kordovánbőrt Eszéken és Pécsett lehet kapni kötegenként 15 forintért. A szűrszabók Eszéken szereznek be posztót, egy szűr anyagát 12 forintért.

20 A kézművesek jórésze helybeli szükségleteket elégít ki. Az 1—1 mészáros, pék, tímár és kordonvánbőr készítő, a 3—3 asztalos, kerékgyártó, kosárfonó, lakatos és varga, az 5 kovács és takács csak mohácsiaknak dolgozik és persze valószínűleg azoknak, akik a környékbeli falvakból dolgoztatnak velük. A felsorolt mesterségek természetéből következőleg ez érthető, legfeljebb az meglepő, hogy a kosárfonók sem látogatnak vásárokat. A többi kézművesek kisebb-nagyobb körben kereskedelmi tevékenységet is folytatnak. Legtöbb felé és legmesszebb a fazekasok járnak. 8 város — Bátaszék, Eszék, Pécs, Pécsvárad, Sellye, Siklós, Szekszárd és Sziget - vásárait látogatják. Utánuk a kalaposok következnek, akik 5 városban: a bajai, pécsi, siklósi, szekszárdi és zombori vásárokon árulják termékeiket. A szűrszabók és bocskorkészítők 4—4, a csizmadiák, szíjgyártók és szűcsök 3—3 városba viszik áruikat a fentiek közül. Leglátogatottabbak Siklós vásárai. Ide 9 iparágból nyolcnak a képviselői látogatnak el: a bocskorkészítők, csizmadiák, fazekasok, kalaposok, kötélgyártók, szíjgyártók, szűcsök és szűrszabók. Pécsre a felsoroltakból csak a bocskorkészítők nem járnak, a többi hét itt is árusít. Utánuk Szekszárd látogatottsága következik hat iparággal: a csizmadiák, fazekasok, kalaposok, szíjgyártók, szűcsök és szűrszabók képviselik a mohácsi ipart az itteni vásárokon. A Duna másik partjára: Bajára a cipészek, kalaposok és szűrszabók, Zomborba pedig csak a bocskorkészítők és kalaposok kelnek át. Eszékre a fazekasok és a kötélgyártók látogatnak el. Az előbbiek készítményei — úgy látszik — a legkeresettebbek és a legnagyobb hasznot is hajtják. Nekik kifizetődik a fő útvonalból kieső Pécsváradra, valamint a távol eső Sellyére és Szigetre is elmenni, másoknak nem. Feltűnő, hogy a korsókészítők, akiknek termékei a legjellegzetesebbek, létszámuk a legnagyobb, a környékbeli vásárokra egyáltalán nem járnak. A 40 fő közül mindössze egy — Eperjesi József - látogat el a