Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

MOHÁCS VÁROS GAZDASÁGÁNAK ÉS NÉPESSÉGÉNEK FEJLŐDÉSE A XVI-XIX. SZÁZADBAN - Kardhordó Kálmán: Mohács mezőváros gazdasági és népességi viszonyai a XIX. század első felében

Az alábbiakban az 1848-as viszonyokat vesszük szemügyre. Mesterség Számuk Mesterek Rendszeresen Kontár Legény Tan asztalos 6 1 5 6 bocskoros 38 26 — 9 1 csizmadia 58 36 — 13 14 fazekas 31 23 1 12 4 gombkötő 6 6 halász 14 7 8 kádár 5 — 2 2 korsós 79 79 — 11 15 kerékgyártó 14 5 3 kovács kötélgyártó 3 — 1 1 lakatos 4 — 2 1 molnár 39 39 8 22 12 német szabó 14 13 — 6 5 német varga 18 8 5 15 6 nyerges 3 — 1 szabó 24 16 4 6 6 szijjártó 11 4 4 szűcs 33 15 3 2 szűrszabó 6 2 takács 33 33 1 17 9 Filiális + A molnároknál meg kell említenünk, hogy a fenti időpontban a 39 mester közül csak 9-nek volt saját malma, 24 pedig részes vagy árendás molnár egy-egy malomban, hatan malom nélküliek, más molnár mester alkalmazottjaként éltek.

45 Egy mester általában egy legényt alkalmazott, de olyan német szabóról, vargáról is tudunk, aki több segéddel, tanulóval dolgozott. Zömük azonban legény és tanuló nélküli. A segédtartás némely mesterségnél nehézségbe is ütközött: „Legényeket azért nem tarthatunk, mivel mind nagy városba sietnek, ott szebb munka van és nagy fizetés"' — panaszolták a kerékgyártók, de a német szabók sopánkodása is hasonló: „...használható segédeket csak akkor kaphatunk, egész éven által, ha a nagy városokon munkaszünet van, akkor pedig nálunk nem igen van szükség segédekre, ellenben ha jó, vagyis munka időben meg akarjuk őket tartani, az egész keresetet nekik kell adni, mivel azt felelik, hogy nagy városba többet kereshetnek .. "

4

6 Az írni, olvasni tudást általában megkívánták a legénytől, de mesterségenként más-más színvonalnak lehetünk tanúi. Mind írástudó 1848-ban: az asztalos, halász, kádár, kerékgyártó, kovács, kötélgyártó, lakatos, németszabó, nyerges, szíjgyártó, szűcs szakmában, többnyire írástudó a: csizmadia, fazekas, molnár, németvarga, szabó, szűrszabó, takács legény és tanuló, míg létszámuk felénél kevesebb tud írni-olvasni a korsós (11 legényből 4, 15 tanulóból 5) és magyarvarga (10-ből 3) szakmában. Természetesen figyelemmel kell lennünk a segédek, inasok számára is: ahol többen vannak, ott az írástudatlanság esélye is nagyobb. „Rajzképes"-séggel, vagyis magasabb iskolai képesítéssel mindössze a takácsoknál találkozunk: 2 rajzképes legényük van. A többieknél egy sem.

47 Az alkalmazott legények bére mesterségenként igen különböző. A német vargák évente 50 Vft készpénzt kaptak, a fazekas félévre átlagosan 10 pengőforintot, átszámítva tehát ugyanannyit. Némiképp többet kapott a szijjártó, nyerges, kötélgyártó: havonta 2 Ft pp volt a bére, ami 60 Vft-ot jelent évente, összehasonlíthatatlanul jobb a lakatos, asztalos, kádárlegény havi 8 pengőforintja, ami évi 240 Vft-nak felelt meg.