Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

MOHÁCS VÁROS GAZDASÁGÁNAK ÉS NÉPESSÉGÉNEK FEJLŐDÉSE A XVI-XIX. SZÁZADBAN - Kardhordó Kálmán: Mohács mezőváros gazdasági és népességi viszonyai a XIX. század első felében

végül malomrészé, kerté, szállásé. A Regnicoláris Conscriptio készítésének időszakában ez a lakosság mintegy 8%-át érintette részben mint eladót, részben mint vásárlót. Az így keletkezett pénzforgalom évenként 20—25 ezer váltóforint (8—10 ezer pengőforint) körüli összeg, s az egy főre jutó kifizetés 230-250 Vft. Vételnél az elsőbbség a szomszédokat illette meg, vagy azok jóváhagyásával történt, kivéve ha dobszó által ment végbe az eladás, s így a legtöbbet ígérőnek jutott ,,minden ahhoz való igazával együtt örökre, megmásíthatatlanul" a föld, szőlő stb. A vételárat az esetek többségében egyszerre, egyben fizették ki. Részletfizetéssel inkább csak a nagyobb értékű házvételnél találkozunk. Az árakat illetően nehéz általánosítanunk, mivel az több tényezőtől függött. Mindamellett egyes esetekben megállapítható bizonyos értékrend. Az alsó, középső, f

első mező szántóföldjei lánconként (1—1 hold) 100 Vft-ért cseréltek gazdát. Adtak el azonban 1828-ban a felső mezőben 1 láncot 75 Vft-ért, s vettek ugyanitt ugyanebben az évben 125-ért s egy süldő malacért is. Az ún. Cserben lévő szántóföldek ára általában olcsóbb. A vett föld nagysága fél és 3 lánc közt váltakozott, legtöbbször 1 és 2. Nagyobb darab eladására jobbára elhalálozás alkalmával került sor, amikor az örökösök pénzzé tették a vagyont, s azon osztoztak. Az eladást ritkán indokolják, néha azonban erre is történik utalás, pl. „szükségtül kényszeríttetvén", ,,fia taníttatására", „adóssága rendezésére más mód nem lévén" stb. A negyvenes évek közepére a húszas évek végéhez viszonyítva a földárak 40— 50°/o-os emelkedést értek el. Ekkor már nem ritka a holdankénti 140—160 Vft-os szántó, sőt 1847-ben a Cserben fél láncért 80, a felső mezőben ugyancsak fél láncért 150 (!), Jenyőben egy lánc földért 220 Vft-ot fizettek. Míg a szántóföldnél minden esetben tudjuk, hogy mekkora területről van szó, a rétekről ugyanezt nem mondhatjuk el. Az esetek nagy részében ugyanis nem közlik a kaszás számot, mivel nem tudták vagy nem akarták közölni, hanem helyette csak általános megjelölésként XY szigeti rétje szerepel, esetleg a két szomszéd megemlítésével. A szigeti rét eladásokhoz esetenként a szállás, akol, a kerítés, szilvás, káposztáskert is hozzátartozott, ami természetesen értéknöveléssel járt. A városi oldal rétjeinek ára magasabb a szigetiekénél, de a Szigeten belül is találkozunk tekintélyes eltéréssel. (Pl. 1828-ban 3 kaszás rét 65, ill. 115 Vft-ért.) Szőlőt igen különböző területnagyságban bocsátottak áruba. Az általános mértékegység a kapás (200 négyszögöl), de mellette gyakran találkozunk barázda, íz, paszta jelöléssel is. A tényleges szőlőhöz esetenként pince v, pincehely is tartozott, valamint a szőlő lábánál kenderföld. Az árak ez esetben is igen különbözőek, a szőlő természetéből adódóan. Inkább csak példaként említünk néhányat 1 Ö28-ból. A Jenyei hegyen 3 kapás szőlő 300 Vft, a Csencsevári helyen 6 kapás szőlő 260 Vft, a Csarnai völgyben 4 pasztából s 73 barázdából álló szőlő 600 Vft-on cserélt gazdát.^ VI Erdők Erdőgazdálkodásról sem a város, sem az uradalom részéről nem beszélhetünk. Az erdei legeltetés ténye enged következtetni annak színvonalára. A fejlettebb uradalmak ez időben már mind betiltották a legeltetést erdeikben, felismerve annak káros hatását.