Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

MOHÁCS VÁROS GAZDASÁGÁNAK ÉS NÉPESSÉGÉNEK FEJLŐDÉSE A XVI-XIX. SZÁZADBAN - Bezerédy Győző: Mohács gazdasági és társadalmi szerkezete a XVIII. század második felében

összegeket kaptak. Bár többször is kölcsönöket vettek fel a módosabb polgároktól, a város mégsem adósodott el. Mindez egyre növekvő gazdasági erejét bizonyítja. A város vezetői azonban nem cselekedhettek önkényesen. A per folytatását jól megfontolták, sőt ebben a kérdésben meghallgatták a lakosság véleményét is. Ez után 1784-ben született meg 130 mohácsi polgár kézjelének megerősítésével a következő határozat: „Föílebb név szerint írattak keresztvonyásokkal bizonyettyák és erősítik azt, hogy a Kösség sérelmének megorvoslására az Méltóságos Uraságh ellen volt, és elvégzett pört minek annak némelyekben terhes kimenetele lett, újra folytatni és azon úttal új rövidségeknek megigazítását is keresni közakarattal elvégezették, és eltökéllették, úgy hogy a végre teendő szükséges költséget senki magának avagy a Községnek terhére és kárára lenni ne állítsa, hirdesse: annál is inkább ne panaszollya.""

8 Az uradalom és a mezőváros között a helyzet rendkívüli mértékben elmérgesedett. A város ezután már sérelmeinek orvoslását az uralkodótól várta. Ezért állandó ágenst fizetett az udvarnál, akin keresztül szünet nélkül nyújtotta be a könyörgő instantiákat.

119 Ugyanekkor a püspök sem tétovázott. A megyéhez benyújtott panaszát az úriszék azonnal kivizsgálta. Ezzel a munkával Ország István táblabírót, Pákozdy László alügyészt, Boda József táblabírót és Bésán Jánost bízta meg. A püspök követelésére a vármegye Tanyi Zsigmondot a mohácsiak hivatalos ügyvédjét leváltotta és a védelemmel a püspök iránt elfogult Pákozdy Lászlót bízta meg. Ezek után nyilvánvaló az, hogy a vizsgálat végeredménye a mohácsiakra nézve kedvezőtlen lett. A püspöknek engedelmesen kezére játszó vármegye ezt az elfogult jelentést küldte fel 1791ben a Helytartótanácshoz.

120 A perben azonban váratlan fordulat állt be. A helytartótanács az ügy kivizsgálására királyi biztost küldött ki. A város, és a püspök felterjesztéseiből, a királyi biztos jelentéseiből született meg aztán a király ítélete 1795. december 15-én. Ezzel az ítélettel a mohácsiak elérték céljukat: az uradalom teljes vereséget szenvedett. Csaknem valamennyi vitás kérdésben ő maradt alul. Az udvari döntés elrendelte a viszszásságok azonnali megszüntetését. Vissza kellett adni a 00 kaszás réten felül lefoglalt területeket. Eltiltották az uradalomtól a szigeti legeltetés és a faizás bérbeadását. Az 1747. évi resolutióban megszabott 100 mérő zab elvetéséhez szükséges földterületen kívül lefoglalt földeket ugyancsak vissza kellett adni, illetve helyette kárpótlás járt a mezővárosnak. A kölkedi és lánycsóki határt újból meg kellett állapítani, valamint a Jenői puszta is vissza járt a városnak. A dézsmálással kapcsolatos visszaélések, valamint a legeltetésnél alkalmazott erőszakosságok dolgában szintén elmarasztalták az uradalmat. Az uradalom szó nélkül tudomásul vette az ítéletet, miután annyit sikerült elérnie, hogy 1796-ban a két peres fél között megegyezés címén jöjjön létre a béke.

121 (Transactio) Ma már nehéz megtalálni annak okát, hogy a mezőváros minek köszönhette ezt a páratlan sikerét az uradalommal szemben. Nyilván jelentős pénzükbe kerülhetett ez a mohácsiaknak. Ezt igazolja Tanyi Zsigmondnak egy 1795. október 8-i keltezéssel fennmaradt Bécsből küldött levele, amelyben azt javasolja a városnak, hogy a királynak 2000 mérő zabot ajánljanak fel. Valószínűleg nem ez volt az egyetlen ilyen adomány, s ezeknek a királyi ítélet meghozatalában döntő szerepük lehetett. Mohács nem krajcároskodott, a királyi comissio tagjait is fejedelmi ellátásban részesítették, a katonai adót (contributio) is pontosan fizették. Mindezek kedvező hatást váltottak ki a királyi comissió tagjaiban, s ezek jelentése nyomán Bécsben.