Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉBŐL - Kopasz Gábor: Az 1929—1933. évi világgazdasági válság hatása a Dél-Dunántúlon

nyomozás megállapította, hogy nagy mennyiségű gabonajegyet kétszer is beváltottak és ezzel nagy kárt okoztak az államkincstárnak. A kormány azonban váratlanul hatályon kívül helyzete a bolettarendszer felfüggesztésére vonatkozó rendeletét és a 3400/1932. M. E. sz. rendeletével 1932. július 1-től ismét visszaállította a gabonajegyrendszert. A mezőgazdaság részére nyújtott kedvezmények fedezésére pedig létrehozta „a mezőgazdaság megsegítésére szolgáló alap"-o\. A gabonajegy ára a forgalomba hozott gabona minden mázsája után továbbra is 10 pengő volt, ebből azonban 4 pengő esett a szelvényre és 6 pengő a gabonalevélre. A szelvény 4 pengő értékét a termelő a községi elöljáróságtól (városi adóhivataltól) kapta meg, mégpedig úgy, hogy 2 pengőt köztartozásának kiegyenlítésére fordítottak, 2 pengőt pedig készpénzben fizettek ki részére. A 6 pengős gabonalevél a gabonát végigkísérte a kereskedelmi forgalomban. A gabonalevelet a mindenkori tulajdonosnak úgy kellett megőriznie, hogy a gabona ellenőrzésekor a tárolás helyén mindig fel tudja mutatni. A gabonalevél a gabona mindenkori tulajdonosánál maradt mindaddig, amíg az a malomba, vagy kivitelre, vagy egyéb felhasználásra nem került. A malomnak kereskedelmi őrlésben csak olyan gabonát lehetett megőrölni, amelynek gabonalevele a malom birtokában volt. A külföldre kiszállított gabona gabonalevelének értékét az állam megtérítette a kiszállítónak. Gömbös miniszterelnöksége idején a gabonajegy árát 1933. július 1-től 1934. június 30-ig terjedő időszakra a gabona minden mázsája után 3 pengőben állapította meg a kormány. Az egész 3 pengő azonban csak a szelvény értéke volt, a gabonalevélnek nem volt külön értéke. A 3 pengő értékből a községi elöljáróság (városi adóhivatal) 1 pengő 50 fillért adótartozásra fogadott el a termelőtől, 1 pengő 50 fillért pedig pénzben fizetett ki neki. Más mint a termelőnek számított egyén a szelvénnyel sem adót nem fizethetett, sem a szelvény értékének megtérítését nem igényelhette. A gabonajegyek szelvényeivel lehetett fizetni az együttesen kezelt közadókat, a vagyonváltságföldek és a juttatott földek vételárának törlesztő részleteit, a községnél előírt közszolgáltatásokat és behajtás végett kimutatott összes köztartozásokat. A gabonalevélnek ha nem is volt most már önálló pénzértéke, azért az eladott gabonát továbbra is kísérte a kereskedelemben. A gabona mindenkori megszerzőjénél maradt mindaddig, amíg a gabona a malomba, vagy exportra, vagy egyéb felhasználásra nem került. Ha a gabonát megőrölték, vagy külföldre szállították, a kísérő gabonalevelet be kellett szolgáltatni. A bolettarendszerrel a kormány mindenekelőtt a gabonatermelést támogatta és részben az állattartást és állathizlalást, amennyiben a gabonaneműeket takarmányozásra is fel lehetett használni. De nem támogatta az egyéb mezőgazdasági termelést, bár a világválság kezdeti szakaszától állandóan hangoztatta, hogy a gabona vetésterületek rovására növelni kell az ipari növények termelését és a konyhakerti növénytermesztést. A megyei és városi törvényhatóságok közgyűlései felirataikban folyton azzal ostromolták a kormányt, hogy szűntesse meg a gabonajegyet és helyette a mezőgazdaság más hathatós segítségéről gondoskodjék. A teljesen népszerűtlen gabonajegyrendszer hatálytalanítása érdekében szinte az egész ország egységes álláspontot foglalt el. A feliratok áradata bizonyította, hogy a kormány bolettarendszere hibás és káros volt. A vajszlói körjegyzőség községei 1933-ban kérelemmel fordultak a földművelésügyi miniszterhez, hogy engedélyezze a kenyérgabona bolettamentes beszerzését, mert az előző évi nagyfokú rozsdakár miatt elfogyott a kenyérgabonájuk és annak beszerzésére szükséges pénzösszeggel sem rendelkeznek a kisgazdák.'

a Hiábavalónak bizonyult azonban a lakosság minden tiltakozása, a gabona belföldi ártartásának biztosítása végett, a kormány 1930. július 1-től 1934. június 30-ig évenként megújította, forgalomban tartotta a gabonajegyeket. A bolettarendszer ellenére a mezőgazdasági termények árai mélyen alatta voltak az