Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉBŐL - Kopasz Gábor: Az 1929—1933. évi világgazdasági válság hatása a Dél-Dunántúlon

térium 11 millióval, a belügyminisztérium 7 millióval, a pénzügyminisztérium 5 millióval, a földművelésügyi minisztérium 25 millióval, az igazságügyminisztérium 3 millióval, a miniszterelnökség 1 millióval, az államvasutak 4 millióval, a posta 6 millióval lépte túl a költségvetését. Hazánkat, mint mezőgazdasági országot, az agrárválság igen súlyosan érintette, alapjaiban rendítette meg. Mivel a mezőgazdasággal foglalkozók és a mezőgazdaságban foglalkoztatottak tették ki a lakosság túlnyomó többségét, e többség érezte leginkább a mezőgazdasági termények árzuhanásának következményeit. A gazdák a termelési árat sem kapták meg termeivényeikért, a mezőgazdasági idénymunkásokat és konvenciós cselédeket pedig a gabona áresése azért sújtotta, mert ezek terményekben, főként gabonában kapták napszámbéreiket és konvenciójukat. A kormánynak tehát, ha a viszonylagos politikai nyugalmat biztosítani akarta, elsősorban az agrárválság súlyát kellett csökkenteni. Ezt a kormány a válság második évében behozott boletta-rendszerrel kívánta megoldani. Az első sajtótudósítások 1930. június közepén jelentek meg arról, hogy a kormány az ún. boletta-rendszerrel akarja a gabonaárakat megfelelő színvonalra emelni és a felemelt árszínvonalon tartani. A sajtó már ekkor meglehetős pontossággal tájékoztatta a lakosságot a boletta-rendszer lényegéről, a boletták vagy gabonajegyek formájáról, értékéről, a belkereskedelmi forgalomban való felhasználásáról, beszerzéséről, a gabonajegyek árának visszatérítéséről, beváltásáról. Az újságcikkek utaltak arra, hogy a belföldi fogyasztásra kerülő búzamennyiségnél a kormány a bolettaárat a fogyasztókra kívánja áthárítani. A kormány tagjai, a miniszterek népszerűsíteni kívánták a gabonajegyrendszer gondolatát az egész országban. így Mayer János földművelésügyi miniszter Hódmezővásárhelyen tartott tájékoztatót az egységespárt tagjai részére, amikor az ottani gazdasági egyesület által rendezett lóversenyen vett részt. Fenntartás nélkül helyeselte a kormány új gabonaértékesítési javaslatát és a boletta-rendszert. A sajtóhangok azonban már ekkor utaltak arra, hogy a gabonajegy bevezetése a kenyér drágulására vezethet, ezért a kenyér árának maximálására hívták fel a kormány figyelmét. Figyelmeztettek arra, hogy a spekulánsok a falusi gazdákat kijátszhatják a bolettával, a bolettákat összevásárolhatják és spekulatív módon a maguk egyéni hasznára fordíthatják. Az 1930. évi XXII. tc. amelyet az egyes gabonaneműek értékesítése érdekében szükséges intézkedésekről alkotott az országgyűlés, július közepén jelent meg. A törvénycikk intézkedett a gabonajegyrendszer bevezetéséről és megadta a gabonajegy formai leírását. A törvénycikk 56 szakaszból állott és hamarosan kiadták részletes magyarázatát, végrehajtási utasítását. A gabonajegy hosszúkás, bélyeges papírlap volt, amely sorszámmal és a magyar címerrel volt ellátva. A gabonajegy két részből állott: a tulajdonképpeni levélből és a szelvényből. Fel volt tüntetve rajta, hogy milyen mennyiségű búza, rozs, vagy kétszeres átruházására alkalmas. A hátlapján kettős figyelmeztetés állott, amely egyrészt arról szólt, hogy a gabonajegyet nem szabad meghamisítani, mert ezt úgy büntetik, mint a bélyeghamisítást, — másrészt pedig arról, hogy gabonát tilos gabonajegy nélkül forgalomba hozni, mert aki ezt megteszi, jövedéki szabálysértést követ el. A gabonaforgalomban először úgy értelmezték a gabonajegy használatát, hogy ennek árát nem szabad a gabona kialkudott, vagy piaci árába beszámítani, illetve a gabona árából a gabonajegy árát levonni. A vevő köteles a termelőnek a búza, rozs, vagy kétszeres kialkudott, vagy piaci árát teljes összegében, minden levonás nélkül kifizetni és az áron felül kell az eladó részére a boletta szelvényét átadni. A bolettarendszer bevezetése után tehát aki gabonát akart vásárolni, annak előbb készpénzért gabonajegyet kellett beszerezni, amelynek ára minden mázsa búza, vagy rozs, vagy kétszeres után 8 P volt. A termelő az eladott gabona minden mázsája után megkapta a vevőtől a gabonajegy 3 P-röl szóló letépett szelvényét, amely az eladónál maradt, a gabona-