Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉBŐL - Kopasz Gábor: Az 1929—1933. évi világgazdasági válság hatása a Dél-Dunántúlon

AZ 1929—1933. ÉVI VILÁGGAZDASÁGI VÁLSÁG HATÁSA A DÉL-DUNÁNTŰLON* KOPASZ GÁBOR Az 1929—1933-ig terjedő években mélyreható, általános válság rázta meg az egész kapitalista rendszer gazdaságát, amely átszőtte a termelés minden ágazatát. Válságos helyzetbe került az ipari termelés, a pénzügyi élet, a mezőgazdaság és ez a válság súlyosan érintette a világ minden kapitalista államát. Mivel ebben az időben egyedül a Szovjetunió volt szocialista rendszerű állam és a válság minden más országra kiterjedt, világgazdasági válságról kell beszélnünk. Hazánk lakosságának ekkor még mintegy háromnegyed része mezőgazdasággal foglalkozott, így legérzékenyebben a mezőgazdaság válsága sújtotta az országot. A termelés és az értékesítés közötti egyensúly teljesen felbomlott. A tengeren túli államok olcsó és nagymennyiségű gabonával árasztották el az európai piacokat. Az első világháború előtti 14 millió tonnával szemben 28 millió tonnára, így alig másfél évtized alatt kétszeresére emelték az Európába irányuló gabonaexportjukat. A magyar mezőgazdasági terményeket kiszorították az eddigi európai piacokról, főként Csehszlovákiából, Ausztriából, Németországból és Olaszországból. A tengeren túli búzatermelő államok, mindenekelőtt az USA és Kanada ilyen nagymérvű exporttermelésére azért került sor, mert az első világháború alatt igen megnőtt a kereslet a mezőgazdasági termékek iránt, s ez konjunktúrát idézett elő, elsősorban az Egyesült Államok és Kanada búzatermelésében. Búza vetésterületüket nem csökkentették a háború befejezése után sem, a békebeli piacok pedig szűkeknek bizonyultak a háborús években felduzzadt termelés búzamennyiségének felvételére. A mezőgazdasági piacok szűkülését az is fokozta, hogy az általános gazdasági válság a piacról élő proletariátust teljes nyomorba süllyesztette, vásárlóképességét minimálisra csökkentette. Ezenkívül a tengeren túli államok olcsóbban termeltek; azok termelési költségeivel a magyar mezőgazdaság versenyezni nem tudott. Már az 1920-as évek elején is voltak bizonyos világpiaci elhelyezési nehézségek a magyar búzaexportnál, mégis 1928-ban 35 pengő körül mozgott a mázsánkénti ára. Ez az ár 1929-től, a válság első évétől rohamosan esett és a válság legmélyebb pontjának évében 6—7 pengőre csökkent. A válság éveiben hiába próbáltak kiutat keresni olyan mezőgazdasági csúcsszervek, mint az Országos Magyar Gazdasági Egyesület és az Országos Mezőgazdasági Kamara, vagy a Földművelésügyi Minisztérium, sőt maga a kapitalista kormány, a búza árzuhanását egyelőre nem lehetett megállítani, mert a baj forrása a kapitalizmus világgazdasági válsága volt, s a magyar gazdasági válság függvénye volt a világgazdasági válságnak. A válság, főként az agrárproletárokat, a törpe-, kis- és középparasztokat sújtotta, de ránehezedett a jómódú parasztságra, sőt a nagybirtokosokra is, akiknek pedig a kormány a legkülönbözőbb módon igyekezett támogatást nyújtani. A mezőgazdasági munkabérek több mint 50%-kal estek, a gazdasági cselédek pénzjárandóságát minimálisra csökkentették. Félmillió agrárproletár nehéz sorba jutott, a dolgozó parasztság földjét pedig árveréseken elkótyavetyélték. Nagy súllyal nehezedett a mezőgazdaságra az is, hogy az iparcikkek ára igen magasra emelkedett. * Fejezetek „A dél-dunántúli parasztság az 1929—1933. évi világgazdaság idején" című nagyobb tanulmányból.