Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE ÉS PÉCS VÁROS REFORMKORI TÖRTÉNETÉBŐL - Sándor László: Klivényi Jakab. (Források életére és irodalmi munkásságára)

Hát Apoll' repkény koszorúja nem tud Védeni egy költőt az irigy halálnak Mond hatalmától, 's Erebus' királya Itten is Úr már? Úgy van. A' poklok' fejedelme földdé Rontja a' testet, de homályba nem dől A' nevünk. Fébus kikaczagja Plútó Gyengehatalmát. A' nemes költő, noha égbe szállott Lelke 's már testét eke dúlja, él még 'S a jövő század neki érdeméért Oszlopot alít. (v. Pest) 1819. 7. Búcsúzás Czinke Ferencztől Nemes Tanítóm! óh talán tovább szavad Szép lángra nem gyújt engemet. Egy pálya int, 's lépéseimet sietteti: De jaj ! Tetőled elszakaszt. E' csók legyen hálás adóm' Szent béllege — Mert általad vagyok Magyar. Magyar tejet szoptam, magyar dal szünteté Pólyámnak első jajjait. Még sem valék Magyar — mert nem tüzelt kicsin Keblemben honni érzemény. Ez a' te munkád, szép heved volt ösztönöm Melly tiltja tőled a' halált. Pest, 1820. 8. Dorkára Szép vagy Dorka, igaz, de veszendő kellemed, orczád. A' siető vénség vaskeze ránczba szed : Rút banya ! így szóllnak, ha feléd közeliinek az ifjak — Farba rug a' Szeretőd, bár nyalogatta kezed: Jámbor légy, ha akarsz mindenkor tetszeni: így majd Volt szépséged utánn szíved' imádja Urad. (v. Pest) 1820.