Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE ÉS PÉCS VÁROS REFORMKORI TÖRTÉNETÉBŐL - Sándor László: Klivényi Jakab. (Források életére és irodalmi munkásságára)

Élném most létem tavaszát, a'mellyre az ádáz Bárkák' gyászt hánynak- nem, nem nyújt semmi segédet. Újjúl fájdalmam, mikor a' múlt évre tekintek 'S így rebegek: jöjj, óh szaporán jöjj viszsza szerencsés Esztendő, mellyel Pécs' boldog határa tetézett. Ám eltűnt 's a' durva Chaosi vas ölébe lesüllyedt {: képe ez a' gyorsan lehanyatló emberi kornak:) Faddynk Zircznek örül: boldog, mert csendesen élhet A' gond, a' szükség, a' bú csak tréfa előtte. Még is mint irá, szemeit könyzápor emészti, Mert engem távol vete a' sors dölyfös hatalma Tőle, tehát ekkép' énnékem dupla keservem Volna, mivel keresett czélomtól, 's tőle elestem. Sírnék, szüntelenül sírnék, ha az égi reménység Tőlem szűz arczát elvonná csalfa barátként. Pécs, 1818. 3. Egy bajnok sir-verse E' kőtábla alatt egy bajnok nyugszik az úrban: Utas, mond : Csendes béke tetézze porát. Ő a' harczokban menykŐ volt, hullt rakásra Számtalan hősöknek serge csapása alatt. Végre ezen csontváz letapodta előbbi hatalmát 'S testét a' sírnak gyász kebelébe csuka. 1818. év 4. Dréta Apát Úrnak ( : nem adtam neki :) Dréta! kies Zircznek fenntartó oszlopa, éke! íme neved' régvárt innepe fénylik, örülj : Vessd szemed' a' Téged szeretőknek tiszta sorára Arczokon a' vigaság' lángja lobogva repes. A' nap is, hogy diszes Neved' innepe innepi fénnyel Esne, nevet 's ékesb szinbe' mutatja magát. Ezt látván Múzsám dadogó lángokra felolvadt 'S hogy kirebegje hevét, arczod' elébe siet. Képzem Védenczid' seregenként gyűlnek Elődbe, Hogy kiki tiszteletét mostan elődbe tegye. Méltán! A' fényes Rényt kell tisztelni, imádni. Ez tartós egyedül, árny, hamu, minden egyébb. Lám a' Szép alakot, melly bámulásra varázsolt A' megavult kornak vén keze ránczba szedé. A' fellegbe merült palotát vagy lángok emésztik, Vagy kor dúlta falát földre teríti Zefir. Nemzetek eltűnnek. Volt hajdan Athéné 's Korinthus A'ki ma él, holnap Káron' ölébe bukok. Jer fitogasd javadat dúzs! Téged Léthá patakja Eltemet, és nevedet köd lepi czimed alatt, hogyha az érdemeken költ Rény nem nyújtja segédét — Por voltál az előtt, por leszel holtod utánn. Dréta! Te illyenektől nem félsz: fő polczra jutottál: Ezt nem hagyta atyád — érdemid' halma adá.