Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE ÉS PÉCS VÁROS REFORMKORI TÖRTÉNETÉBŐL - Sándor László: Klivényi Jakab. (Források életére és irodalmi munkásságára)

Eldődeinknek átka fekszik rajtatok Kik itt lerakták csontjokat Hah! a' mit a' múltkor' dicsőült bajnok) Vitéz karokkal nyertének — Gyalázat! azt a' törpe fajzatok puhán Emésztve feldúlják magok. 1819—20-at írunk. Klivényi állandó levelezésben van volt pécsi barátjával, Faddy Józseffel és tanárával, Horváth Jánossal, most már zirci főpappal. Fájdalmasan közli velük, hogy beteg, „belsejét forró nyavalyák aszalják". Kiáltásában szemrehányóan Apollót idézi, hogy repkény koszorújával miért nem tud megvédeni egy költőt az irigy elmúlásnak hatalmától. Úgylátszik a pokol fejedelme erősebb. Földdé ronthatja ugyan a testét, de homályba nem döntheti már a nevét, mert „a' jövő század neki érdeméért oszlopot állít". Felkészül a halálra: Mihelyt kinőnek tollai, nyugtalan A' sasfi, készül tűrni az Ég' tüzét Készül, szülője' repte nyújtván Szárnyaival szeleket haladni. Lángokra gyújtott engem is a' Dicsők Példája, 's lelkem' vágyai a' Nagyot A' Szépet, a' Jót áhítozzak 'S volna erőm nyomokat követni: De a' betegség fojtja nemes tüzem' A' mord halálnak bús szele döntöget, Borzaszt kinyílt sírom' hidegje Melly az örök nyugalomra szóllít. Szűntesd Barátom! két szemed' árjait Ha nem leszek már, 's Cyprusaim között A' lágy Zefir búsan sohajtoz, 'S közli velem Feleim' panaszszát." Egészsége lassan helyreáll. Tanulmányait sikeresen befejezi és eljön a búcsúzás pillanata. Érzékenyen elköszön Czinke Ferencztől, kinek a magyarnyelv szeretetét, a „honni érzemény t" köszönheti. Siet vissza Pécsre, ahol a „nevendékek" soraiba lép.

41 A XIX. század elején Pécs magyar nyelvű irodalmi élete igen szegényes. Távolról sem vett oly részt a szellemi mozgalmak nemzeti fejlődésében mint például a humanizmus idején, mikor annak valóságos tűzhelye volt. Ennek okát egyszerűen abban kereshetjük, hogy a főváros kezd igazán főváros lenni, és Pécs messze esik tőle.

45 Klivényi ifjú lelke megérkezésekor pattanásig tele van a Pesten magába szívott irodalmi élményekkel. Nagy akarások, költői ambíciók izgatják. Azonban hamarosan rá kell döbbennie a szomorú valóságra; szeretett városának „sötétségére".* * Pécs lakói a XIX. sz. első felében főleg németajkúak voltak. A magyar nyelvújítással egybekapcsolt nemzeti öntudat Pécsett nem tudott olyan erővel kibontakozni, mint az ország más magyarlakta területein. (BmL. Pvl. Regnicolaris Conscriptio. 1828.)