Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE ÉS PÉCS VÁROS 15.-19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Timár György: 16. századi rovásadó összeírások a mai Baranya megye területéről

Somogy 1536. évi lajstromát Történelmi földrajzában Csánki feldolgozta. E lajstromból évszám nélkül a pécsi püspökséghez tartozó falvak kivonatát megtaláljuk Koller VT/60 lapján „Ex alio Regesto Comitatus eiusdem" címmel. Somogy vármegye 1542. évi lajstroma Baranya és Tolna 1542. évi lajstromától eltérőleg nem az 1542. márc. 7-i Besztercebányán megtartott országgyűlésen, hanem ugyanez év nov. 23-án Pozsonyban tartott országgyűlésen megajánlott adó végrehajtási lajstroma, a második határidőre. A pozsonyi országgyűlés ekkor kétszer egy forintot ajánlott meg jobbágyportánként 1543 febr. 2. és ápr. 24. határidővel. A besztercebányai országgyűléshez hasonlóan a birtokos nemesség adójaként a jobbágyportánkénti hatvanadadót most is megajánlották úgy, hogy ennek fele az első, fele a második határidőre fizetendő meg. Az egyházi személyek adózása a besztercebányaihoz hasonlóan jövedelemtized adózás. Az egytelkes nemesek adózásának kulcsa itt egészen eltérő a Besztercebányán elrendelt hatvanadtól. Csak a név maradt a régi, de itt nem az ingó vagyon becsértékének hatvanada a kivetett adó összege, hanem „hatvanad címén minden egész telek után 50 dénárjával" adóznak az egytelkesek a törvény szerint úgy, hogy ezt az adót a második határidőre (1543. szt György nap) kell a kamarába eljuttatni. (1542. évi pozsonyi decretum 8., 10., 11., 12., 13., 15. és 27. tc.) Az egytelkesek hatvanadnak nevezett, és az egyházi személyek jövedelemtized adóját egy közös lajstromban találjuk meg. Somogy 1557. évi számbavételi és adóvégrehajtási lajstroma külön-külön fennmaradt. Itt az adóvégrehajtási lajstromot közlöm azzal a megjegyzéssel, hogy az 1683. sorszámon hozott Gyöngyösmellék ugyan e helyen csak a számbavételi lajstromban szerepel. Az adóvégrehajtási lajstromból kifelejthették. Somogy 1564. évi lajstroma ugyanúgy, mint az 1557. évi, külön írja össze a töröktől mentes és a töröknek alávetett (thurcis subjecta) vidék falvait. Ez azért történt így, mert az 1554:4. tc óta a török hatalomnak alávetett jobbágyok az adónak csak a felét tartoztak fizetni. A későbbi országgyűlések a rendelkezést alkalomról alkalomra felújították. A minket érintő terület mindkét évben a töröknek alávetett vidékhez tartozott. Dika adózás a török hódoltsági területről 1559-ben Baranya — Tolna számbavételi lajstromára a Dráván túli vidékről pár birtokot még felvettek.

39 Hat birtokon 135 portát jegyeztek fel. Az adóhátralékosok lajstromán ezek közül 2 birtok 46 portája szerepel (portánként 1 Ft-t számolva). Ez 43%. E birtokokat 1564ben már nem vették lajstromba azzal, hogy az ellenségtől való félelem miatt a vár fennhatósága alól elkerültek. Szigetvár elestével egész Somogy a török uralma alá került, s a magyar végvárak vonala Ny-on Nagykanizsa vidékéig, É-on pedig a Balaton túlra húzódott vissza.

40 A megye dikaadózása ha akadályoztatott is, de meg nem szűnt. Az összeírok, a szolgabírák most már végleg elhagyták a járást. A falusi bírák viszont — sokszor nyilván életük veszélyeztetésével is — eljutottak a megyei adószedő (dicator), vagy a korabeli szóhasználattal a vármegye rovója elé, esküvel megerősített portabevallásra, ill. az adó lerovására. A vármegye rovójának ismét és ismét átírt, kiigazított régebbi lajstromok állhattak rendelkezésére, de ezek alapján elvárták a bírók beérkezését. így érthetőek az ilyen típusú bejegyzések: „non comparuit, ideo restât" = „nem jelent meg, tehát tartozik". A portaszámot pedig az előző lajstromból vette a dikátor.