Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE ÉS PÉCS VÁROS REFORMKORI TÖRTÉNETÉBŐL - Kardhordó Kálmán: Adatok a „Boly és Sellye földes uradalom" reformkori történetéhez

késlést inkább szenvedhető, s azért robotokkal is végbenvihető munkák előtt, főképen a majorsági földeknek rendszerű és helyes megszántása gyorsan fordétassanak. ... Elkerülhetetlenül szükséges lészen, hogy minden halasztás nélkül a megkévántatott ekék, boronák és egyéb ezekhez tartozandó szerszámok elkészíttessenek."7 A szántás négy marhával történt. A két marhával megjelenő jobbágyot szántásra nem fogadták be: ,,A két marhán való szántás meg nem engedtetik úrbéri szántásban." Egynapi szántásért ez esetben négy gyalognapot írtak jóvá. A jó szántásra való nagyobb ügyelet érdekében naponként csak 30 ekét rendelt robotra az ispán. A szántórobot végzésének kétféle módja alakult ki: 1. holdszámra kiosztva. (Ugarszántásnál volt szokásban.) 2. közönséges napi robotként. Minthogy a szántórobottal takarékosan kellett bánni, ebből boronálásra, vetőmag kihordásra nem volt szabad semmit sem fordítani, e munkákat közönséges robottal kellett a kerületi ispánoknak végeztetniük.'8 Ekét a szántáshoz általában a jobbágyok adtak. Nehezebb szántásnál viszont a földet „a béresek ekéi szántják, mivel a polgárok ekéivel nem lehetne tetetni a sok gyökér és a föld erőssége miatt." 1840-ben a bólyi uradalom magyarpeterdi kerülete a sellyei uradalom ócsárdi kerületétől kért őszi szántáshoz „négy marhás" ekét, mivel sem az uradalom, sem a jobbágyok nem voltak ellátva itt ilyen erős ekével. Az irtások és egyéb gyepek feltörése, hacsak azok nem bérbe vagy részért lettek kiadva a jobbágyoknak, uradalmi béres ekékkel történt.9 Az uradalom saját ekéinek számát nem tudjuk. 1833-ban a jánosi kerületben a kerületi kasznár jelentése szerint az uraságnak mindössze két ekéje volt. Pedig ekkor már ismeretesek az ekék különféle fajtái, a környéken is újabbaknál újabbakat alkalmaztak. A bólyi uradalom is érdeklődött ilyenek iránt, s engedélyt adott a Beremenden használt ekékhez hasonló elkészítésére. Időszerű és szükséges is volt az újabb, korszerűbb mezőgazdasági eszközök beszerzése mind a terméshozam növelése, mind a munkaerővel való gazdálkodás szempontjából. Jánosiban 1839-ig csak fa boronát használtak, azt minduntalan javítani kellett. Ezért azt jelentetette a kasznár, hogy legalább négy vasboronát csináltat. Az extirpator, a kapáló és a töltögető ekék használata ekkoriban vált uradalmainkban mind általánosabbá, de gyakran elsősorban még a „robot kímélése" végett.

aü Maga a szántás a háromnyomásos művelési rendszerhez igazodott. Két fő fajtája alakult ki az idők során: a) a tavasziak és b) az ősziek alá való szántás. a) A tavasziak alá történő szántást már ősszel elkezdték, amennyiben az uradalom rendelkezett még szántó vagy közönséges fuvarrobottal. Annál is inkább szorgalmazta a tisztség az őszi szántást, mivel 1837-től kezdve a robot nem volt átvihető a következő évre. Tavaszszal oly korán megkezdték, amint csak lehetett, s általában Szt. György hetéig (ápr. 24.), a kukorica földbe kerültéig tartott. Ezután már csak kisebb szántások történtek a hajdin, tavaszi repce, káposzta alá. b) Az elgazosodás elleni védekezés, valamint a gaznak zöldtrágyául történő felhasználása alakította ki a háromszori szántást az ősziek alá. De ettől, az általánostól, a körülményeknek megfelelően eltértek: „Az ugarföldeknek mag alá való szántása és az őszi vetésnek munkája kezdetét vegye, elhagyván azonban a tisztább földnek harmadik szántását, itt az Exstirpátor használtassák." Ezzel szemben ugyancsak a sellyei kerületben fordult elő, hogy „A Nagy Szigeti föld gazhajtó természete legalább négyízbeni szántást kíván."

31 Sorrendben első a parogszántás (ugarszántás, 1. ugarszántás), melyre május közepén, először a trágyával elterített ugaron került sor: „Paragszántás a trágyázott részen ugyan halasztás nélkül, a többi parag a hó végével végeztessen." Legkésőbb június elejéig, a jánosi kerületben június végéig tartott.