Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE ÉS PÉCS VÁROS 15.-19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Szigeti Kilián: Pécs orgonistái és orgonaépítői a késő középkorban

B Dercsényi D.: A magyarországi művészet a honfoglalástól a XIX. századig, Bp. 1961. (2. kiad.) 387. 1. 7 Wenzel G.: Magyarország bányászatának kritikai története, Bp. 1880. 47.1. Ugyanott az esemény leírása is olvasható. 8 Schrauf K.: Magyarországi tanulók külföldön IV. (A bécsi egyetem Magyar Nemzetének Anyakönyve 1453—1630-ig) Bp. 1902. 104. 1. — Ortvay T.: Pozsony város története, III. k. Pozsony 1894. 437. 1. 9 Zolnay L.: A zólyomvármegyei Zolnay-család (Turul), 1938. 28—29. 1. 10 Békefii. m. 150.1. és 307.1. — Zolnay i. m. 28.1. — Kachelmann, J. : Geschichte der ungarischen Bergstädte und ihrer Umgebung, III. Teil. Schemnitz 1867. 115. 1. 11 A Thurzók és Fuggerek szerepére a bányavárosokkal kapcsolatban lásd Wenzel i. m. 165—1701. 12 Hont vármegye és Selmecbánya sz.kir. város (Magyarország vármegyéi és városai) Bp. 93—94.1. 13 Wenzel i. m. 268—270. 1. az okirat közlésével. 14 Zolnay i. m. 28. 1. — Kachelmann i. m. 114—116. 1. valamint 139. 1. De legfőképpen Probszt, G.: Die niederungarischen Bergstädte, München 1966. 216—217. és 223. 1. 15 Hont vm. i. m. 97. 1. — Berzeviczy A.: Beatrix királyné (1457—1508) — (Magyar Történelmi Életrajzok—) 569. 1. 18 Koller, J.: História Episcopatus Quinqueecclesiarum, I—VII. Posonii Postini 1782—1812. — Tom. IV. 486. 1. — Aigl, P.: História Brevis Venerabilis Capituli Cathedralis Ecclesiae QuinqueEcclesiensis, Quinque-Ecclesiis 1838. 74. 1. 17 Szigeti K.: A budai hajdani várkápolna.. . i. m. 421 — 422. 1. — Ua.: A középkori orgona különös tekintettel a magyarországi emlékekre, (Magyar Zene) 1974. 2. sz. 200. 1. — Valamint a Zenetörténeti Tanulmányokban megjelenés előtt álló idézett tanulmányunk. 18 Moser, H. J.: Paul Hofhaimer, Hildesheim 1966. 20—22. 1. la A budai orgonaépítőkről a Zenetörténeti Tanulmányokban megjelenendő, többször említett tanulmányunkban szólunk részletesen saját kutatásaink alapján. 20 Miklós mester eredeti latin levelét ugyanott közöljük facsimilében és magyar fordításban. 21 Lásd Stek János alábbi levelében. — Nyugatszentgyörgyi Andrásra vonatkozóan 1. Koller i. m. V. k. 17—19. 1. Továbbá Várady F.: Baranya múltja és jelenje, I—II. k. Pécs 1896—97. — Az idézett adat a II. k. 367. 1. 22 Balbi Jeromosra és Szathmáry György püspökkel való szoros kapcsolataira 1. Ábel /.: Magyarországi humanisták és a Dunai Tudós Társaság, (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből) (Bp. 1880. 35. 1. továbbá 58—61. 1. Ugyanott további irodalom is található. 23 A levél az Országos Levéltárban található a Középkori Gyűjteményben 47061. jelzettel. Erre, valamint az alábbi másik levélre Érszegi Géza hívta fel figyelmünket és ő volt szíves róluk másolatot rendelkezésünkre bocsátani. Hálás köszönetünket ezúton is kifejezzük. A régi németséggel írt szöveget a gráci Steiermärkisches Landesarchiv igazgatója, W. Hofrat Univ. Prof. Dr. Fritz Posch volt szíves mindkét esetben felkérésünkre paleografiailag megfejteni és mai (neuhochdeutsch) nyelvre átírni. Értékes segítségét ezúton is hálásan megköszönjük. 24 Szathmáry Györgyre lásd Tóth-Szabó P.: Szatmári György prímás. (Magyar Történeti Életrajzok) Bp. 1906. 25 Eredetije az Országos Levéltár Középkori Gyűjteményében 47076. jelzettel. 28 Schematismus cleri Archi-Dioecesis Zagrabiensis 1896. Zagrabiae XX. lap. — Továbbá Tkalcic, J.: Monumenta historica lib. reg. civitatis Zagrabiae, Zagreb 1896. III. k. 7. 1. 27 Szigeti K.: A középkori orgona... i. m. 193. 1. 28 Uo. 197. 1. 29 Tkalcic i. m. III. k. 185. I. — Bár a szöveg nem említi kifejezetten Stek nevét, de mivel a pécsi káptalan orgonistájáról van szó, így nem fér kétség, hogy ő az. — Az adatra Ladislav Saban zágrábi professzor hívta fel figyelmünket, amit hálásan megköszönünk neki. 30 Bár a domonkos rendháznak a keleti kapu melletti fekvését csupán egy névtelen kézirat említi, s ezért a helytörténeti kutatás nem ad hitelt neki, mi mégis elfogadhatónak tartjuk. Általános gyakorlat volt ui. a középkorban, hogy a domonkosok és ferencesek — eltérően a régebbi monasztikus rendek szokásától, — a városokban telepedtek le, mégpedig a külvárosok szélén, igen gyakran a város kapujánál. Klasszikus példa erre az ősi állapotában ma is meglévő Ragusa (Dubrovnik), ahol a város keleti kapujában a domonkosok, a nyugatiban a ferencesek ősi kolostora áll. De hasonlót találunk középkori magyar városainkban, ha nem is ilyen klasszikus formában. — Brüsztle, J.: Recensio Universi Cleri Dioecesis Quinque-Ecclesiensis I—IV. Quinque-Ecclesiis 1874—1880. I. k. 241. 1. — Dercsényi—Pogány—Szentkirályi: Pécs városképei — műemlékei. Bp. 1966. 21. és 37.1. 31 Kassai Walter A.: Adatok a Margitsziget művészettörténetéhez. (Magyar Történeti Szemle) 1971. 67. 1. — Kassai W. A. adatainak forrása az ún. „Kassai kódex", amelynek létezését, ill. hitelességét a magyar tudományosság kétségbe vonta. (Magyar Könyvszemle 1972. 88—90. 1.) így ezeket