Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)
TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE ÉS PÉCS VÁROS 15.-19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Nagy Lajos—Fetter Antal: Pécs régi vízvezeték rendszereinek története
meg a levéltári anyagban. Állását 1863-ban megszüntették, az évi 80 forintnyi nyugdíj iránti kérelmét, mint írják, a Helytartó Tanács elutasította. 337 . Vízmesteri minőségben Soós István lépett a munkakörébe. A helyi lap gyakran támadta a Soóst is. A vízhiány miatt, néha arra is céloztak, hogy a magánkutakkal „valamiért" kivételt tesz 33S . A vízmesteri állás megszüntetéséről nem találtunk adatot. Valószínűleg nem szűnt meg az új vízvezeték kiépítése után, mert még maradtak a városban 1892 után is köz és magánkutak. V. Összefoglalás A régi pécsi vízvezeték-rendszerek történetét az alábbiakban foglaljuk össze: A város területén bizonyítottan római eredetű vízvezetéket ezideig nem tártak fel. A római korban épített vízvezetékek és csorgó kutak előkerülése elsősorban a római város területén várható. A római város nagy része a lapályos terüliten fekszik, ahol ma is több ásott kút található; ezeknek a vize, mint általában a pécsi ásott kutaké, ivásra, főzésre nem alkalmas. Feltételezhető tehát, hogy a rómaiak a jó ivóvizet szolgáltató hegyoldali forrásokat levezették a városukba. A vezetékeket, az éghajlat miatt csak a földbe építhették. A középkori pécsi vízvezetékek létezését írásos adatok bizonyítják. Ezideig azonban még egyetlen helyen sem került elő bizonyíthatóan középkori vízvezeték-szakasz. Török kori vízvezetékeket a belvárosban és a külvárosokban számos helyen találtak. Ezek a török kori templomokba, fürdőkbe és egyes magánházak udvarába juttatták el a vizet. A vezetékek szórványosan, szakaszokban kerültek elő. Rendeltetési helyüket török kori várostérkép hiányában nem lehet megállapítani. Ismeretlen korú vízvezeték-szakaszok is kerültek elő a város különböző helyein. Építési koruk megállapítását az építőanyaguk jellegtelensége nehezíti. A Haüy-féle térkép több török kori közkútnak a helyét feltünteti. A XVIII. század elejéről fennmaradt írásos adatok és a leletanyag alapján bizonyítani lehet, hogy a török kor végén, a város felett fakadó források közül a következőket vezették be a városi kutakba: az egyik Tettye-völgyi-forrást, a Kaposvári utcai forrást, a Szemináriumi-forrást és a Petrezselyemforrást. Az első három a Fő téri kutakat is táplálta. A török kor végén a várost több háborús csapás érte, a lakossága a kutak karbantartására nem áldozhatott. A felszabadítás utáni járványok, továbbá a kurucok és a rácok pusztítása miatt a Fő-téri Alsó-kutat 1701-ben Felső-kutat, csak 1709—10-ben építették újjá. Az új kutak sem szolgáltattak elegendő vizet, azért 1712-ben újjá kellett építeni a Kaposvári utcai forrásból a Fő térre irányuló vízvezetéknek a Vas-kapu feletti szakaszát 339 . Indirekt adatok alapján arra kell következtetnünk, hogy a vízhiány miatt a török korból maradt magánkutak működését a XVIII. század elején nem engedélyezték. A török kori templomokat átépítették, a rituális mosdókat megszüntették. Ezek vezetéke, akárcsak a magánkutaké, földdel mosódott be. Csak a török korból maradt főbb vezetékek és a közkutak működtek tovább. Itt említjük meg a pécsi vízvezetékek és kutak török kori eredetéhez fűződő szájhagyományokat. Ez a hiedelem a múlt században is tartotta magát, sőt napjainkban is él, jóllehet a XVIII—XIX. századi átépítések és felújítások miatt a török korból a múlt század végére alig maradt hírmondónak egy-egy régi vízvezeték-szakasz, vagy közkút. A jobbágyi függőségben élő város a XVIII. században mindaddig, amíg a szabadságát a klérustól meg nem váltotta, a nagy anyagi terhei miatt nem újíttathatta fel a közkutakat és a vízvezetékeket, de még azok karbantartását sem bírta elvégeztetni a kívánt mértékben. Nagyobb rekonstrukcióra csak öt évvel a szabad királyi rangra emelés után, 1785-ben, kerülhetett sor.
