Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE ÉS PÉCS VÁROS 15.-19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Nagy Lajos—Fetter Antal: Pécs régi vízvezeték rendszereinek története

tömve a víz útját. A cserépcső helyett vascsövet fektettek le. Az eseményt szintén a Pécsi Figyelő ismertette.

113 A városba vezetett mind több víz a múlt század második felében a város alatti réteket is veszélyeztette. A lemosódó hulladék szinte évente eltömte a nagy kanálist és a víz elöntötte a réteket. A réttulajdonosok beadványban kérték a Tanácstól a panaszuk orvoslását. Véleményük szerint különösen a magánkutak tulajdonosai szennyezték az elfolyó vizet.

114 A vezetékrendszerek fejlesztése és karbantartása nagy megterhelést jelentett a városnak. A török idők végén Pécset több háborús csapás érte: Zrínyi 1664. évi téli hadjárata során megszállta és kirabolta. Makár huszárjai kétszer is elfoglalták és pusztították. Az 1686. évi felszabadítás után a törökök többsége elhagyta a várost, alig maradt lakosa. A betelepítés lassan haladt. Az ostromok során elszenvedett pusztítások helyrehozását a pestisjárvány is nehezítette. 1704-ben a kurucok és a hozzájuk csatlakozó többezer paraszt dúlta fel a vávárost. A pusztítást a rácok betörése növelte. Ebben a fél évszázadban az ellenség- és járványjárta város aligha tudott a vízvezetékeire anyagiakat áldozni. Az első kútépítéseket, mint már említettük, a XVIII. század elejéről fennmaradt számadások alapján figyelemmel kísérhetjük. A város kútját 1710. december 18-án nyitották meg.

115 A vár előtti felső kutat, viszont még 1717-ben is romosnak írjákle.

116 A krajcáros számadásokból kitűnik: megfontolták mire költenek. A meginduló újjáépítés más mozzanatairól is jól tájékoztatnak ezek a feljegyzések. Egy később kelt irat "'ismerteti azokat a terheket, amelyek a klérustól feudális függőségben lévő városra hárultak. Felsorolja a várfalak, kapuk, föld alatti vízvezetékek, úttestek fenntartását, a tanító fizetését, lakását és az ünnepek költségeit. A város nehéz anyagi helyzetében az itt élő nemeseket az alábbi felsorolás szerint kötelezte a közterhekhez való hozzájárulásra

118

: A kutak és vízvezetékek javítására évente átlagosan 300 forintot fizetett ki a város, a kútmester évi fizetése 50 forint volt, tehát a közterhek egy részét a nemesek viselték. Nagyobb kút- és vízvezeték építéseket a feudális kötöttsége idején — 1780-ig — a város nem végezhetett. Említettük, 1785 után újították fel a főtéri kútnak a Vas-kapu feletti forrásból és a Tettyéről jövő vezetékét. A városi tartályokból a magánkutakba vezetett vízért a háztulajdonosok díjat fizettek. Az első magánvezetéket a jezsuiták kérték a várostól, 1712-ben

119 A szerzetesrendek, különböző jogcímeken kérték és meg is kapták a díj fizetése alóli mentességet. A magánvezeték építési költségei a kérelmezőt terhelték, a vízért járó díjat évente fizette be a városnak. Megfelelő csatornázás hiányában a magánkutak elfolyó vizét az utcára engedték ki. Télen a jeget a város a saját költségén vágatta fel és szállította el. A magánkutak után járó vízdíjak összegét 1864-ben rendezték másodszor.

10 1865-ben a vízdíjakból 405 forint 95 krajcár folyt be a város pénztárába. A közkutak és a csatornák fenntartására ugyanabban az évben 1661 forint 19 krajcárt fizettek ki. 1865-ben a város egész évi jövedelme 91 020 forint volt, a kiadás 92 522 forint.

121 Pár évvel később ismét foglalkozni kellett a vízvezeték-rendszerek ügyével a „Költségvetési Bizottmány" ülésén.

122 Az ülés egyik napirendi pontja a vízvezeték A város kapuinál szolgáló hajdúknak Az órák kezelőinek A városi őrség parancsnokának A kutak javítására A kútmesternek A tanítónak Az éjjeliőröknek 452 forint 28 forint 70 forint 300 forint 50 forint 20 forint 60 forint