Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE ÉS PÉCS VÁROS 15.-19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Nagy Lajos—Fetter Antal: Pécs régi vízvezeték rendszereinek története

Kulich Gyula-utca 25. sz. ház udvarán egy téglákból épített keskeny alagút is napvilágra került, 1967-ben. Az utóbbi nyugati oldalát padkásra építették, azon vörös csövekből összeállított vízvezeték feküdt. (3. ábra). Az alagúton belül öntöttvas vezeték is haladt a térképen jelzett udvari vízelosztó irányába. Az alagút közelében hasonló irányú, szürke csövekből rakott vízvezetéket vágtak át a földmunkák során. Ezen a telken tehát 4, különböző korú vízvezetéket találtak. Az udvaron a múltszázadi térképek nyomáskiegyenlítő tartályt tüntetnek fel. A tartályból elágazás vezetett az utcai falba épített csorgókúthoz. Egy másik elágazás a telkeken keresztül csaknem átlósan vezetett a Kis-Flórián utca és az Anna utca északkeleti sarkánál levő csorgóhoz. A vascsövet a múlt században helyezhették el az alagútban, valószínűleg az 1890—1891. évi tífuszjárvány idején. Az alagút padkáján futó vörös csővezeték ennek az elődje volt. A szürke csövet a török-korban fektették le a földbe. A tufa kövekből épített kanális kora, mint már említettük, bizonytalan. Az alagúton belül a török utáni vezetékek haladtak, tehát az építése idejét a XVIII. századra tehetjük. Bizonytalan korú alagút kettő is halad a Hunyadi út alatt. A nyugati oldalon a Kaposvári-utcai forrásból, a keleti oldali alagúton a Szemináriumi-forrásból vezették le a vizet. A város 1943-ban mindkét vezetéket felújíttatta, az alagutakról is leírást készítettek. Az alagutak falazása, a kövek és téglák, valamint a habarcs minősége alapján következtetni lehetne az építésük és a javításaik korára. Az említett adatokat össze lehetne hasonlítani a belváros alatti és a Tettye körüli egyes alagút-szakaszokéval. A Káptalan utca 4. sz. ház