Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE ÉS PÉCS VÁROS 15.-19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: Baranya népeinek pusztulása a 18. század elején. Újabb dokumentumok a „rác" és a dunántúli kuruc csapatok dúlásáról

Negyvenkettedik tanú: Sáska Ferenc pellérdi lakos 55 éves. „Nem egyszer sem kétszer rontott Pécs városára a Kuruczság s mindenüket felprédálva a marhájokat is elhajtván közölök sok százat megölvén." Negyvenharmadik tanú: Kovács István aranyosi, 50 éves lakos. „Jól tudja a tanú a többi között éppen Gyertya Szentelő Boldogasszony napján a Kuruczságh fői vervén Pécs városát, sok százan a Purgerség közül elvesztek." Negyvennegyedik tanú: Miklós Ferenc aranyosi, 45 éves tanú: Nem tud ezekről semmit. Negyvenötödik tanú: Tót György 85 éves regényei lakos. (Vallomása megegyezik a huszonötödik tanú vallomásával.) (Hiteles másolat 1782.) Bm. L. Szab. királyi rangra emelés aktái: Acta Conunisionalia — 1747. 194-280 p. A tanúvallomások 1741-ben történtek. A város szabadkirályi rangra emeléséért vívott küzdelemben minden olyan esemény kiemelését fontosnak tartották, amely a város presztízsét a császári udvarban erősítette. Nem hagyhatók figyelmen kívül tehát az előbb közölt tanúvallomásoknál sem ezek a szempontok. Számunkra azonban nagyon becsesek azok az események, amelyeket a tanúk válaszaikban felvillantanak. Nagyon fontos adatok ezek a hadi események tisztázásához. Pécset és környékét több alkalommal érte támadás mind a kurucok, mind a szerb, német seregek részéről. A szabadságharc alatt a megye valóságos hadszíntér volt. A megyei lakoság jelentős része a felkelők oldalán állt, Baranya központja Pécs viszont következetesen megmaradt az udvar pártján. Mégsem nyert védelmet. Ennek többek közt a tehetetlen német katonai vezetés volt az oka, továbbá a magasra csapott vallási gyűlölködés, valamint a megfékezhetetlen szerb csapatok fegyelmezetlensége, prédaéhsége és a kuruc seregben mutatkozó katonai fegyelem hiánya. A vallomások pontosságát a közel negyedszázad eltelte, kisebb nagyobb mértékben torzította. Ezeket azonban más egykorú hitelesebb jelentésekkel pontosítani lehet. Vannak azonban olyan tények, amelyek egyetlen jelentésben sincsenek benn, csak a vallomást tévők szemtanúként, avagy közvetlen értesülésként adják vissza. Igen fontos eseménynek látszik Pécs várának megvédése a kuruc támadás idején. A vallomásból egy jellemző és valóságos korhangulat is kibontakozik. Tekintettel arra, hogy az események — érthetően — némileg keverednek az egyes személyek által tett vallomásokban, ezért a legfontosabb eseményeket összefoglaljuk. 1704 januárjában a felkelő magyar csapatok Sándor László, Zana György vezetésével elfoglalják Simontornyát, Veszprémet, Székesfehérvárt, Siklóst. Pécs alá 1704február 1-én érkeztek és sikertelen alkudozás után rohammal elfoglalták a várost és nagy pusztítást végeztek. A vallomásokban legmélyebben ezek az események hagytak nyomot. Ismeretes azonban az is, hogy áprilisban a kurucok visszavonultak Pécsen keresztül. 1705- ben ugyancsak hadjárat színtere Pécs és a megye. Balogh Adám, Hellebrandt és Sándor László rohammal elfoglalta Pécset, Siklóst is. A források szerint azonban ekkor nem volt öldöklés. 1706 tavaszán Bottyán Szlavóniába vezetett hadjárata alkalmával ismét Pécsen vonult keresztül, azt meghódoltatta. Megtorlásról nem tudnak a történeti források. 1706- ban Nehem tábornok szerb és német csapatai átkeltek a Dráván és Baranyán átvonulva ismét elfoglalták Pécset. 1708-ban a trencsényi csatavesztés után Heister egyesült osztrák szerb csapataival Baranyára tört és elfoglalta Pécset. Simontornya felé vezetett hadjáratuk azonban sikertelen volt, mert Balogh Adám e csapatokat tönkre verte Kölesd mellett. A menekülök Pécsig futottak és a városba zárkóztak, amelyet a kurucok bombáztak, de 34 napi ostrom után sem tudták bevenni, és ekkor elvonultak a vár alól. Az események e rövid sommázata tehát megfelelő keretet ad a vallomásokban előforduló események elhelyezéséhez, értékeléséhez. A vallomásokat az egykorú írással, kifejezésekkel, helyesírással adtuk meg. A feltett 40 kérdésből csupán a 10-re adott választ tartottuk fontosnak témánk szempontjából. Igen sok esetben a 9—10 kérdésre a megkérdezettek egyszerre, mintegy összevontan adnak választ. Ezért fordul tehát elő gyakran, hogy a vallók a török ellen viselt hadjáratokban való résztvételre is utalnak. E vallomás 1741-ben történt. Az Acta Commissalia néven egybekötött anyag 1747-ben készült el, ami miatt tévesen többen 1747. évi vallomásoknak tekintették. Világos azonban, hogy a tanúk életkora, az elmondott tényekkel összevetve („akkor már legényke volt" stb.) az 1741. évet támasztja alá, amikor egyébként hasonló több vallomás komplexum keletkezett. (Lásd Bm. L. Szab. kir. rangra emelés aktáit. )