Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Kopasz Gábor: A baranyai nemzetőrség és ennek szerepe 1848—1849-ben

nak semmi esetre, a többieknek pedig csak akkor szolgáltasson ki élelmiszereket, ha minisztériumi rendeletet tud felmutatni a parancsnok. A betegek ellátásáról azonban méltányosságból gondoskodni kell. Nyiván jogos gyanakvással fogadta a megye vezetősége a német vasasok ideérkezését és nem a magyar szabadságharc támogatóját látta bennük, mert két nap múlva, vagyis 1848. szeptember 20-án br. Majthényi József elsőalispán mintegy 300 pécsi nemzetőr élén váratlanul megjelent Pécsváradon, egyenesen a laktanyához vonult, ahol a Hardegg vasas ezredet lefegyverezte, a raktárt pedig elfoglalta. A katonai raktár anyagának egy részét a lefegyverzett katonákkal együtt Majthényi alispán Eszék várába küldte Knapp Imre szolgabíró kísérete mellett. Az anyag többi részét pedig Pécsre szállíttatta. A pécsváradi katonai depó lefoglalt anyagának legnagyobb része később Batthyány Kázmér rendelkezésére Pestre került, kisebb részét pedig Majthényi alispán baranyai lovascsapat felszerelésére tartotta vissza. Batthyány Kázmérnak a baranyai védelem megszervezésével sikerült annyit elérni, hogy a horvát sereg jobbszárnya nem Baranya megyében lépte át a Dráva folyót, hanem a túlsó parton felfelé vonulva, gyengébb pontot keresett az átkelésre. Baranya és Somogy megye határánál mindig lazább volt a Dráva vonal őrzése. Ezt a helyet választotta ki az ellenség a betörésre. A Somogy megyei 7. zászlóalj h. őrnagya küldte az első jelentést a szentlőrinci főbíróhoz, hogy Roth és Filipovics tábornokok vezetésével az ellenség az akkor Somogy megyei sztárai révnél 1848. szeptember 20-án átkelt a Dráván és a mintegy 9—10 000 főből álló ellenséges sereg 12 ágyúval Baranya felé vette az irányt. A hír hallatára a baranyai állandó bizottmány Jeszenszky szentlőrinci főbírót és Váradi jegyzőt küldte ki, hogy figyeljék meg az ellenséges hadak vonulási irányát. Batthyány Kázmér minden erőt Mohácson kívánt összpontosítani, mivel Pécsett nem látszott sikert ígérőnek védelmi állás kiépítése. Mohács sokkal alkalmasabbnak ígérkezett Siklósnál és Dárdánál is, ahonnan szükség esetén a túlnyomó számú ellenség elől felfelé lehetett vonulni a Duna mentén Tolna irányába, vagy a Dunán átkelve, Bácskába lehetett húzódni. Mohácsra indult tehát 1000 főnyi gyakorlatlan önkéntessel. A kormánybiztos elrendelte, hogy az egész megyei rendelkezésre álló haderő ott gyülekezzék. Mohácsra kellett.szállítani a fegyvereket, a lőport, a közpénzeket. Egy hónapra előre kiutalták a megyei hajdúk és városi alkalmazottak fizetését, s mind a megye, mind a város pénztárát Mohácsra szállították. A kormánybiztos felhívására Pécs városban kihirdették az általános fölkelést. A lakosságnak megengedték, hogy barmait a biztonságosabb őrizet végett a városi erdőkbe terelhesse. Minden kimozdítható nemzetőrt Mohácsra irányítottak. Az itthonmaradó rendes nemzetőröktől pedig összegyűjtötték a kincstári fegyvereket és ezeket is Mohácsra szállították. Az ellenség részéről megjelent a városi tanács előtt br. Rossich kapitány Roth vezérőrnagy meghatalmazó levelével és előadta, hogy Knezevich nevű társával azt a feladatot kapta, hogy a Magyarországra bevonuló horvát katonaság élelmezését a hatóságoknál biztosítsa. Arról beszélt, hogy 6—7 zászlóaljnyi sereg vonul be Pécsre, ennek részére kenyeret és a lovaknak takarmányt fog rekvirálni nyugta ellenében.

45 Pécs város tanácsa úgy határozott, hogy a közeledő horvát sereget ellenségnek tekinti, a hatóság rokonszenvére az ellenség ne számítson és a város határát át ne lépje. Felhívta Rossich kapitányt, hogy ezt közölje a parancsnokságával. A városi tanács azonban olyan hivatalos értesítést kapott Baranya megye másodalispánjától, hogy a megyében 6948 főnyi horvát katonaság tartózkodik. Ebből Szabadszentkirály községben van 2800, Tésenyben 1400, Baksán 1300, Görcsönyben 1300, és a vezérkarnál 148 fő. Ezek az ellenséges csapatok szeptember 23-ón vonulnak be Pécsre. Batthyány kormánybiztosnál tartott értekezleten azonban úgy határoztak, hogy ilyen