Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Szűts Emil: Baranya megye 1848—1849-ben

Ennyi volt Baranya és Pécs 1848/49-e, egy olyan megye népeinek története, amely nem került az események sodrásának középpontjába, de amelyet elértek a forradalom és fegyveres függetlenségi harc nagy hullámai. A forradalomból, illetve annak eredményeiből megvalósult annyi, ami a központi intézkedések eredményeként a gyakran változó megyei és városi tisztikar közvetítésével a néptömegek aktív közreműködése mellett elkerülhetetlen volt. Az események kisebb vagy nagyobb mértékben magukon hordozták mindazokat a jellemvonásokat, amelyek általában jellemzik 1848/49-et. Különösen jól érzékelhető az az ellentmondásos szerep, amely a liberális nemesség vezető szerepén keresztül fejeződik ki, s megtalálható a „kivétel" a forradalomhoz és a Habsburg-ellenes harchoz mindvégig hűséges arisztokrata, akinek a párizsi montmartre-i temetőben lévő sírján méltán olvashatók e sorok : „Gróf Batthyány vagyok, úr vagyok síromban is, engem nem verhet le vihar, meg sem avithat idő. Én uraságomat a nép közt osztám meg egyenlően A mit adék, örök és trónom alapja marad" (Vörösmarty sírverse) Személyében a központi akaratnak a helyi érdekeket mérlegelő, de mindvégig az egész nép ügye iránt felelősséget érző képviselőjét ismerhettük meg, aki közelről látva az eseményeket, olykor jó érzékkel ismerte fel azok országos összefüggéseit. De döntései meghozatalában a mögötte álló vezető osztály ingadozása szükségszerűen érvényre jut még akkor is, ha a nép iránti érzelmei valóban tiszteletet parancsolóak. Néhány társával együtt becsülettel végigharcolta a harcot s nemzetével együtt volt bukásában is. Augusztus 16-án Kossuth-tal együtt megy török földre és többé nem tér vissza hazájába, Párizsban fejezve be — fiatalon — gazdag életét. A konzervativizmusáról ismert megye nemességétől nem várhattunk forradalmi tetteket, de jórészük átmenetileg, az ellenséges katonai túlerő megjelenéséig, többé-kevésbé a hazafiságtól átfűtött, haladni vágyó csoport befolyása alá került. Ez a befolyás azonban nem zárta ki azt, hogy a haladással és a Habsburg-ellenes küzdelemmel azonosulni nem tudók hatása érvényre jusson a megye ügyintézésében s ezen keresztül a nemzeti ellenállás erőinek lassú ütemű szerveződésében, a határozott, erőteljes, könyörtelen védelmi harc elmaradásában. Pécs városa nem töltött be olyan jelentős szerepet 1848/49-ben, mint amilyet egy ilyen, viszonylag nagylétszámú lakost számláló város betölthetett volna. Ez bizonyosan összefügg a megye földrajzi helyzetével, az országos jelentőségű katonai események alakulásával. Feltétlenül szerves összefüggésben áll azonban azzal a ténnyel, hogy a város püspöki székhely, s Scitovszky püspök személyében a szabadságharc egyik árulója, legnagyobb ellensége huzamosan a városban tartózkodott. Befolyása alatt tartotta az egész papságot, a város vagyonos polgárságát, sőt talán az egész római katolikus lakosságot, s a megyei élet vezetőinek jelentős részét. Az egyházi befolyáson túl a jómódú pécsi polgárokat a vagyon féltése is az ingadozáshoz s a fegyveres küzdelem időszakában az ellenség előtti meghátráláshoz vezette. De feltétlenül ilyen hatást váltott ki ezekben a megmozduló baranyai falvak és a pécsi szegények tömegétől való félelem is. Baranya megye népei magatartásukkal bebizonyították, hogy nemzetiségre való tekintet nélkül hazájuknak tekintik ezt a földet. A fegyveres küzdelem időszakában készen álltak annak megvédésére. Magyarok, németek és délszlávok együtt harcoltak a Habsburg önkény ellen, bár akadtak, akik áldozatul estek az ellenség agitációjának. Ezt feltétlenül meg-