Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Szűts Emil: Baranya megye 1848—1849-ben

megvalósítására. Bizonyság lett az is, hogy a dunántúli megyék vezetői nem készültek eléggé fel az újabb ellenséges támadás elhárítására. A pécsi védelmi bizottság január 15-én gyors jelentést továbbított az OHB-nak. Ebben Bunyik vezérlete alatt tüzérséggel ellátott 8—10 ezer főnyi osztrák sereg zalai benyomulásáról adnak hírt. „Ezen ellenség előnyomulásának meggátlására Védelmi Választmányunk a baranyai, tolnai és somogyi kormánybiztosokkal, úgy Csanádi Pál ezredes és hadmegyei főparancsnokkal, valamint Pécs városával egyetértőleg a lehető védelem elintézéséről gondoskodott s jóllehet ezen részének megmentése iránt mindenütt lelkesedés mutatkozott, azonban az ellenség közeledésére, belátván azt a szomszéd és helybeli hatóságok s kormánybiztosok, hogy az ellenségnek eleinte csekély, utóbbi hírek szerint tetemes ereje ellenében rosszul felfegyverzett nemzetőrökből és fegyver nélküli népből álló erőnkkel, hadiszereink és fegyveres népünk bizonyos veszélyeztetése nélkül hatályos ellenállást nem intézhetünk — a védelemről lemondanunk kellett. Ekként minden törekvésünket az eszéki vár megvédelmezésére és fedezésére összpontosítani kelletvén Zala, Somogy, Tolna és Baranya megyék fegyveres ereje hadiszerei egyéb álladalmi javai az eszéki várba szállhatnak."

87 Amíg a január 13-i határozat a nép erejébe vetett hitet tükrözte, a Védelmi Választmány 15-i határozata ennek pontosan ellenkezőjét. Minden ellenállásról lemond, az ellenségnek zavartalan előnyomulást biztosít. Nyilvánvaló, hogy tízezer egynéhány fős jól fegyverzett rendezett hadsereggel nyílt csatában felvenni a harcot nemzetőrökkel, paraszti munkaeszközökkel harcoló népfelkeléssel, csak az áldozatokkal semmiképpen arányban nem álló eredménnyel járt volna. •— Ez azonban még nem jelenti azt, hogy le kell mondani a gerilla harc fegyveréről is, arról, hogy az ellenség állandóan érezze, hogy bizonytalan talajon jár. A Védelmi Választmánynak emögött a határozata mögött feltétlenül a köznemesség ingadozását kell látnunk s minden valószínűség szerint meghozatalában szerepet játszott a vagyonos pécsi polgárság befolyása is. Kossuth január 17-én tájékoztatja Batthyányi a rendkívül súlyos országos helyzetről, majd a következőket írja: „...Arról legyen Méltóságod meggyőződve, hogy nemcsak hazafiúi emlékezésünkben tartjuk hőn tisztelettel, de mindent el is követendünk, hogy Eszékre támaszkodva s egyúttal azt fedezve a Dráva tája mihamarébb fontos hadi munkálatok színhelye legyen. Most első dolog az erő koncentrátiója... Sok ember nem állotta ki a tűzpróbát. Ritkulunk de tisztulunk." „Véleményem az, hogy Méltóságod húzzon Eszék várába annyi erőt be a Dráván inneni nemzetőrségből, hogy az szolgálhasson egy-két compánia rendes katonából őrségül néhány napra s ekként fedezvén a várat (mert hiszen falak mögött, zárt kapunál csak használható) egész erejével tétessen kirohanást a vidék tisztántartására, ott ahol az ellenség mutatja magát — kivált Csepin ellen. De ez csak figyelmeztetés. A vezér elv az, hogy a Baranya somogyi nemzetőrség ahelyett, hogy csatázna künnt, inkább őrizze a várat bennt, míg a várbeli őrsereg kimegy csatázni." „Honvéd tüzéreket most lehetetlen küldenünk... Jó tiszteket kér Méltóságod. Ez a legnagyobb baj ha hazánk elveszne a tisztek vesztik el. Ez irtózatos." A megyei jelentések a császári sereg előnyomulásáról és Baranya felé közeledéséről szóltak.

88 A szervezett védelem terve azonban nem valósult meg, s ebben a felelősség jelentős része Nemegyei őrnagyra hárul, akinek magatartása nem egyszer a hazaárulás határán állott.

89 Batthyány Eszékhez és bácskai hadszíntérhez volt kötve, az ellenség terve pedig világos volt, különösen Nugent császári tábornok levelének megszerzése után: Pécset elfoglalva szabad utat nyerni Eszékhez. A baranyai katonai erők koncentrációja és műveletei a magyar kormány utasítására csak Eszék sorsát tarthatták szem előtt. A vár az egész déli terület biztonságát jelentette,