Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

BARANYAI OKMÁNYTÁR 1848-1849 - Közreadja: Baranya Margit, Bezerédy Győző, Fáncsy József, Kardhordó Kálmán, Kisasszondy Éva, Kopasz Gábor, Sándor László, Szita László, Tegzes Ferenc

1848. október 9 A „Kossuth Hírlapja" cikke a miholjáci révnél lezajló eseményekről Vajszló, oct. 9-én. Alig értem haza a Dráva-vonalról oct. 5-én estve, már 6-án hajnalban felzaklatott a drávai biztos, Kőrösy István, hogy nyújtanék segéd-kezet az ellenséget szolgáló két komp elfoglalására a miholczai révben. Minden alkalmat, mellyel imádott hazám nyugalmára csak parányit is tehetek, megragadni és felhasználni szent kötelességemnek ismerve, örömmel fogadtam a felszólítást, és 19 vajszlói nemzetőrt puskával s néhány töltéssel ellátva, magam mellé vevék s már 11 órakor a miholczi révnél valánk. Itt mintha az isteni gondviselés könnyíteni akart volna munkánkon, épen ekkor készültek a horvátok egy nyáj juhot Slavoniába szállítani, és a kompokat magok kezünkre hozták. Ezt látva én és legényeim félre vonultunk, Kőrösy biztos pedig egyenesen a komphoz ment, s mihelyt a révészek kikötöttek beleugrott, a révészt és a miholáczi ispánt jól elkardlapozva a vízbe vetette; mi ezt látva, rohanva szaladtunk a partra, az ispán pedig a hajóköteleket elvágatván, egyikbe magát biztosunkat, másikba pedig két révészt a vízre bocsátott, és mire mi a távolság miatt oda juthatánk, a két révész már fele Drávát meghaladta, Kőrösy pedig maga bajlódott a nagy kompnak terelgetésével. Legelsőbben is felszólítottam a révészeket: hogy ha kedves életök, tereljék felénk a kompot; de ők ezt fel sem vették. Azután egy legénynyel rajok, másikkal a hajó órára tüzeitettem: igaz, hogy erre nekünk a felhúzott puskákkal álló granicsárok és a százával csoportozó slavóniai nép tízszerezve feleltek, még pedig a sánczok mögül, míg mi nyílt téren állottuk ki tüzelésüket, és végre is mintegy 28 perez múlva szigorú követelésünknek s golyón járó parancsunknak kénytelenek voltak engedni a slavóniai révészek s birtokunkba hozták a hajót, a másik hajót pedig, mellyben a nap hőse, Kőrösy István biztosunk, száz halálnak kitéve egyedül evezett, miután őt golyók zápora közt kiragadni szerencsénk volt, útnak eresztettük a Dráván, nem levén kötelünk, mivel megfoghattuk volna. Kőrösyt úgy járták körül a golyók, mint kotlóst csirkéi; fejét, lábát sűrűen röpdöstek körül, de szárnya alá egy sem ment. Velem is szerették volna elvettetni a kardot, kivált mikor minden lövés után fenyegettem őket, de nem boldogulhattak. Az elszalasztott hajót is kifogták molnáraink, mi pedig az ellenségnek sűrű lövöldözése közt elsülyesztettük, két ráczot is által adván a pokloknak, mint ezt a molnárok, kik holt tetemeiket látták bizonyítják. Ezzel bevégezettnek hittük az egész tényt, s átadva magunkat örömünknek, néhány boros kelyhet kiüríténk, midőn hozzák a hírt a kilyukgatott hajó nem sülyedt el, hogy a granicsárok száznál többen gyülekeznek s vissza akarják foglalni. Ekkor ismét a komphoz szaladtunk, fegyvereink fedezése alatt tökéletesen elsülyesztendők azt, s midőn már épen vége felé közelítene munkánk, egy bozótban leselkedő gazfi olly szerencsésen lőtt biztosunkra, hogy csaknem elhordta orrát a golyó, mellyre mi hatszorozva feleltünk, s utolsó golyónkat ellőve, diadallal tértünk őrtanyánkra. Szép holdvilágos estve volt, a Dráva melletti falukból a dobszó harczias lármával töltötte be a vidéket, gyűlt az ember mint a felhő a Dráva mind két partjain, száz tűz égett az éjben. — Itt volt utolsó közlekedési eszközük rácz szomszédainknak, a baranyai Dráva mentében, mellyet midőn elfoglalánk, felényi erővel is biztosan vagyunk. Éber figyelem és elszánt akarat, kérlelhetlen bosszú s folytonos üldözése a rabló csordának s pár hónap alatt mentve lesz hazánk. — Hetessy Dániel, vajszlói lelkész s nemzetőri főhadnagy. Kossuth Hírlapja 1848. okt. 14.