Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

NAPLÓK A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC BARANYAI TÖRTÉNETÉRŐL - Bezerédy Győző: Náray János: Pécsi Krónika (1848—1849)

rúk repültek elejékbe, itt ámbár a józan ész szigorú rovást mondottak a bévonulókra, mégis a Honszeretet, a szív kéje, mely a hideg ész ítéletét kizárta annyiba menthető, mennyiben az ész magányosan ugyan hidegen kormányoz, de a szív érzelme nélkül az élet örömeit nem élvezheti: csak az ész és a szív egységéből eredt tett hozhat üdvöt a társaságra, mi e perczben Pétsen nem lévén sok rossztul félhetünk. A sárga Cs. K. zászlók levétettek és helyébe a nemzeti szín feltűzetett, nem csak a hatósági épületeken, hanem majd minden házon, a nagy utczai egyes házakon tán 20 is lobogott: estve a város kivilágíttatott. -— Nagy fáklyás zene Majthényi szállása (a Nádorban) előtt 4 század Pétsi nemzetőr rendeltetett az éjji őrködésre. A városi határban különben csendesség. Június 13. Regvei 9 órakor bejött 1000 nemzetőr Pellérdről, Patatsról, Ürögről, Szőllősről, ezekből 200 Szalánta felé előőrségbe ment: Vitt vezérlete alatt. B. Majthényi József Kormány Biztos a Püspöki residentiába tette át szállását, a Püspök ekkor Bécsben lévén. A Püspöki ház eltávozott Beremendre ezüstjeivel és drága értékeivel. Délután Majthényi a Püspök egyetmását összveíratta és zár alá tette (mivel a Magyar Kormány Scitovszky Pétsi Püspököt hazaárulónak hirdette, és a Püspökségből letette) rögtön azon hír szárnyalt, hogy a granitsárok már Szalántánál (1 óra Pécsről) vannak és az éjjel betörnek; ekkor volt rémülés, pakolás, költözködés; annál inkább mivel a Siklósi őrnagy levelet küldött, hogy mivel az itthagyott 2 beteg granitsárokat a Pétsiek meggyilkolták (ez nem igaz) a várost elpusztíttatja és túszul 6 embert kívánt; — a vészdob megperdült, a nemzetőrök a várost körülfogták úgy, hogy a Martonfai gazdám anyjával kik nálam voltak nagy nehezen szökhettek a mészkemenczénél el. Ismét 1 század nemzetőr, és ostorosok küldettek Szalánta felé. — A Pétsi nemzetőrség gyéren gyülekezett a nagy térre. Estve ismét 1000 nemzetőr érkezett Hetényből, Hirdről, Vasasról, Somogyból, Szabolcsról; és a rémülés akkor hágott a tetőpontra, midőn Perczel Antal nemzetőrségi major kijelenté, hogy mivel a Pétsiek ki nem állnak, ő a falusi nemzetőrökkel Pétsváradra húzódik és Pétset a sorsára hagyja. Hát ezen vitéz Perczel Don Quixotnak nem volt annyi esze, midőn 25 honvéddel, 30 ostorossal egy fegyvertelen városba beerőszakoskodik, mihez két bataillon és 6 ágyú rendes katonaság közel van. Ezen esztelen tettével magának, valamint a városnak is mennyi szomorúságot, szenvedést okozott, a következés megmutatja. — Ily kijelentésre magam is pakoltam. Ismét a Hegyhátról jött 1200 ember. Egész éjjel ruhástól az ágyban virrasztottunk. Június 14. Délelőtt 11 órakor a Szalántára ment előőrségnek egy része visszajött. Délben megérkezett 800 Tolna megyei nemzetőr Döbrököz tájékáról, s hozzám 4 embert szállásoltak. Ugyanekkor jött a Szentlőrinczi járásból 1000 nemzetőr és ekkor az ostorosok elmentek Szekszárdra; jó lovaik voltak, gatyában, ingben, kerek kalappal, karddal pisztolokkal és bőr hosszú ostorral, minek a hegyén drót horgony volt. Midőn ezek elmentek a Budai-városi Bosnyákok állítottak ilyen ostorosokat helyettük. Estve felé 101 honvéd jött a Metsekhátról Andrasits volt honvéd hadnagy vezérlete mellett, de valamint ezeknek úgy a többi bejött nemzetőröknek sem volt fegyverök: ki balta, ki vella, ki fejsze, ki dsidával felfegyverezve, semmi ágyú, igen kevés puska. A nemzetőrök egyrészt a Marhatéren, egyrészt a vashámornál, egyrészt a Szigetvári vámháznál tanyáztak, a város elzáratott, a szőlőkben levő munkások hazahívattak, 50 ft, vagy 50 bot büntetés alatt Hilsche nemzetőrségi adjutáns czédulája nélkül a városból senki ki nem mehetett. Ismét egész éjjel ruhában virrasztottunk. A város tompa csendességben volt, mint vihar előtt a tenger. Június 15. Regvei 6 órakor a Tolnai 800 nemzetőrök is hazamentek, és így a lovasok is, kiknek fegyverük volt, ekép tsak fegyvertelen nép maradt a város oltalmára; és Perczel Don Quixote mégsem takarodott ki a városból, mintha készakarva vészt kívánt volna a városra hozni. 8 órakor megkondult a várbeli nagy vészharang, utána valamennyi a templomokban. — A granitsárok sebes léptekkel Szalántáról Pétshez közelítettek; ekkor a Bosnyákok azt sem eresztették ki a városból, kinek passusa volt, mint velem történt t. i. én s többen ki akartunk menni a szőlőmbe, de a Sz. Augustinus Egyháznál Járányi Miska,