Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Fáncsy József: Az ellenforradalmi rendszer megszilárdítására tett kísérletek Baranyában 1849—1850

sítást kapott, hogy minden feltűnés nélkül fogassa el és kísértesse a pesti katonai törvényszék elé. Az elfogatására kirendelt pandúrok azonban Majthényit nem találták meg. 104 A pesti haditörvényszék befejezte a vizsgálatot és ítéletet hozott gróf Batthyány Kázmér ügyében. Bűnösnek találták felségárulásban, amit azzal követett el, hogy az Országos Honvédelmi Bizottmány utasításait végrehajtotta. Eszék várát Ferich báró várparancsnokkal egyetértésben a magyar felkelők kezére adta. Az Al-Duna vidékén a forradalmi sereg részére újoncozott. A hivatalokat forradalmi szellemben újjászervezte. Az 1849. április 14-i országgyűlés után alakított forradalmi minisztériumban külügyminiszterként ügyködött. Aláírta a tiltakozást az orosz intervenció ellen, ugyancsak aláírta a keresztesháborúra való felhívást az egyesült osztrák-orosz hatalom ellen. Ezért távollétében kötél általi halálra és vagyonának elkobzására ítélték.

105 Vizsgálatot indítottak Gullinger József nyugalmazott császári királyi kapitány ellen, aki 1848-ban Siklóson mint nemzetőr parancsnok működött. A tanúkihallgatásokból megállapították, hogy nevezett 1848. június közepén érkezett Siklósra. A Dráva védelmére kirendelt nemzetőröket Siklós környékén elhelyezte, és a fegyverforgatásban gyakoroltatta. Július vége felé a nemzetőri sereggel Bács megyébe vonult, hogy Palánkánál a szerb csapatok áttörését megakadályozzák. Szeptember közepe táján zászlóalját visszahozta Siklósra, s ismét a nemzetőrök kiképzésével foglalkozott. 1849. januárjában megbetegedett, a parancsnokságot Sauska nemzetőri őrnagy vette át, ő pedig családjával együtt Pécsre költözött. A megállapított tények nem adtak alapot arra, hogy az ügyet katonai bíróság elé utalják, így Gullinger ellen az eljárást megszüntették.

106 Ugyancsak folyt a vizsgálat Spengler Ferdinánd nagykozári tanító ellen. A fegyelmi bizottmány megállapította, hogy Spengler a kitett császári zászlót levette és helyébe a magyar zászlót tűzte ki, a császári proklamációt pedig jogtalannak mondta. Ezért bűnösnek nyilvánították és ügyét áttették a katonai bírósághoz. Szilvási Antal mohácsi szűcsmester a forradalom alatt Bajára szökött és ott honvédnek jelentkezett. Végigküzdötte a szabadságharcot, és csak a fegyverletétel után tért vissza Baranyába. Nem mert hazamenni, hanem Baranyavárra ment és ott munkába állt. Valaki felismerte és beárulta. A baranyavári főbíró elfogatta, és átadta a mohácsi katonai parancsnokságnak.

107 Perczel Vince volt országgyűlési képviselő ügyében befejezték a vizsgálatot. A tanúvallomások szerint csak 1848-ban Pesten tartott országgyűléseken jelent meg, később már nem vett részt az országgyűlés munkájában. A bizonyítási eljárás befejezése után megszüntették ellene a haditörvényszéki eljárást, és vagyonát a zár alól feloldották.

108 Angyal Pált, a bükkösdi kerület volt országgyűlési képviselőjét, aki kihallgatás végett már januárban megjelent a pesti haditörvényszék vizsgáló bírája előtt, a vizsgálat befejezéséig hazabocsátották. A vizsgálatot lefolytatták és június 6-án felhívták, hogy azonnal jelenjék meg a törvényszék előtt. A haditörvényszék halálra és vagyonelkobzásra ítélte. Haynau azonban kegyelmet adott neki, és minden büntetés alól felmentette.

109 Az elnyomó szervezetet június elején megerősítették a csendőrséggel. Haynau még 1849 júniusában elrendelte a csendőrség felállítását. Az erre szükséges összeget közadakozásból kívánta biztosítani. Egy-két földbirtokoson kívül csak az állásukat féltő tisztviselők adakoztak. A nép azonban egy vasat sem adott, sőt olyan ellenszenvet tanúsított az intézmény ellen, hogy a tisztviselőket utasították, végezzenek felvilágosító munkát és magyarázzák meg a csendőrség célját és rendeltetését. A felvilágosítás eredménytelen maradt. A csendőrség megszervezése nagyon lassú ütemben haladt. Ennek az anyagiak hiányán kívül más oka is volt. A csendőrség intézménye nemcsak a polgári lakosság szemében volt ellenszenves, de a császári katonaság körében is olyan megvetett foglalkozásnak tartották, hogy a jobb zsold és könnyebb élet ellenére csak nagyon kevesen jelentkeztek csendőrnek. A megyei pandúrok létszámát a csendőrség működésének megkezdésével egyidejűleg csökkenteni