Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Fáncsy József: Az ellenforradalmi rendszer megszilárdítására tett kísérletek Baranyában 1849—1850

lázában égett. A szabók titokban honvéd sapkákat készítettek, a cipészek pedig a honvédek számára lábbelit. A lakosság magatartása és a városban szállongó hírek nem kis gondot okoztak a megszálló katonaságnak. A helyőrség nyugtalanságát még növelte, hogy a város körül napok óta ostorosok cirkáltak, s június 7-én a budai vámnál őrt álló katonát egy ostoros halálosan megsebesítette. A lakosság egyre merészebb lett. A katonai gyülekező helyről két fegyvert elemeltek. A térparancsnokság azzal fenyegetőzött, hogy ha a fegyverek nem kerülnek elő, az egész város ellen megtorlással él. Ez a fenyegetés csak olaj volt a tűzre. A városban elterjedt a hír, hogy a katonaság ki fogja rabolni a várost. Az értékesebb holmikat elrejtették s a fegyvereket kezük ügyébe helyezték. A térparancsnokság nyilatkozatot adott ki, melyben cáfolta a hírt.

24 Perczel Sándor nyíltan terjesztette azt a hírt, hogy Pécs ellen pár napon belül nagy számú honvédsereg vonul, s felhívta a lakosságot a forradalmi sereg támogatására.

25 Amíg az egyik Perczel Pécsett a forradalom érdekében agitál, a másik, Perczel István baranyavári főbíró szigorú intézkedéseket tesz a rendbontás megakadályozására. Elrendeli, hogy Bácskából senki sem jöhet át a megye területére. Azt aki Bácskába át akar menni, vagy már átment, pártütőnek kell tekinteni, vagyonát össze kell írni, és zár alá helyezni. Ha a jegyzők az ilyen egyéneket fel nem jelentik, katonai törvényszék elé lesznek állítva. A kocsmákat és csapszékeket csak este 9-ig lehet nyitvatartani. Megtiltja azt is, hogy ünnepnapokon — régi szokás szerint — a fiatalok az utcán csoportosan beszélgessenek, mert ott egymástól csak hazug híreket hallanak, és rossz gondolatuk támad. Felhívja a lakosságot, maradjon mindenki csendesen és békében otthon, mert ha nem, az egész község katonai megtorlásban részesül. Utasítja az elöljáróságokat, hogy a községben esetleg megjelenő kisebb forradalmi csapatokat fegyverezzék le, a foglyokat megkötözve szállítsák be hozzá. Amennyiben a forradalmi csapatoknak csak a legkisebb mértékben is segítségére lesznek, a legszigorúbb katonai megtorlást vonják magukra.

26 A fenyegetés, valamint a nagy számú császári katonaság jelenléte a megye délkeleti részén meg tudta akadályozni a nyílt felkelést. Nem úgy a megye más részein. Előszedték az elrejtett fegyvereket, kaszákat egyenesítettek, fejszét ragadtak s a falvak férfi lakossága gyülekezni kezdett. A siklósi járás északi és a pécsi járás déli részének lakossága Szalánta környékén gyűlt össze. A siklósi járás lakossága nagyobb részének gyülekező helye Oszró környéke volt. Az összegyűltek innen Turonyba vonultak, azzal a céllal, hogy a Siklóson állomásozó katonaságot megakadályozzák abban, hogy a pécsi helyőrség segítségére siessen. A nagy számú sereg minden katonai vezetés és rend nélkül érkezett Turonyba. A csapatnak alig volt lőfegyvere, s ezek hordtáva is jóval kisebb volt, mint a katonai fegyvereké. A felkelők legnagyobb része kiegyenesített kaszával, vasvillával, fejszével volt ellátva. Ilyen fegyverzettel még a legjobb katonai taktika mellett sem lett volna esélyük a komoly ellenállásra, de a vezetők nem képzett katonák voltak, hanem olyanok, akik életükben először vezettek fegyveres sereget. A csapat vezére Kossá Dániel marócsai református tanító volt. Vezetőként működtek még Mitterpacher Gusztáv siklósi lakos, Munkácsy Albert szaporcai ref. lelkész, Hetest Dániel vajszlói, Tóth Ferenc adorjási és Mészöly Sándor siklósi ref. lelkész, Kossá Ferenc mérnök, Sánta Sámuel hídvégi polgár, Nagy József siklósi puskamester, Dollinger János pécsi ügyvéd és Nagy Ignác oszrói jegyző.

27 A vezérek a csapatot a faluban helyzeték el, és a falutól délre fekvő völgy nyugati részén levő erdős domboldalra háromszáz főnyi elővédet állítottak. A Siklósról június 10-én kémszemlére kiküldött kisebb katonai egység a felkelők nagy számára tekintettel nem mert támadást indítani, hanem visszavonult és jelentést tett az észleltekről. Azonnal két századot vezényeltek ki a felkelők ellen. Ezek lőtávolba érve több össztüzet adtak le az elővédre. Csak a határtalan lelkesedéssel lehet megmagyarázni, hogy az egyenlőtlen küzdelemben egy darabig helyt álltak. Aztán, mivel a faluban táborozó csapattól nem kaptak segítséget, kénytelenek voltak meghátrálni. A faluban lévő csapatra — mivel nem gondoskodtak összeköttetésről az elővéd és a főcsapat között —