Katics Antal (szerk.): Baranyavármegye és Pécs Szab. Kir. Város Közigazgatási Almanachja (Pécs, 1933)

II. RÉSZ Tanulmányok a mai közigazgatás köréből

menyét nyújtsák. A költségek véglegesítésével ismeretessé vált az a hitelkeret, amelyre a községeknek, illetve a megyei villamosításnak szüksége lehet.

Már az előzetes tárgyalások során kialakult az a vélemény, hogy a megyei villamosítás terhei, a kölcsönlehetőségek akkori állása miatt, csakis az áramszolgáltató vállalatokat finanszirozó nagybankoktól igényelt kölcsönökből fedezhetők s ennélfogva a vállalatok áramszolgáltató, építőtevékenységének főfeltétele az is, hogy a községek villamosításához szükséges összegeket kölcsönök formájában bankjaiknak kell hitelezniök. A vármegye a villamosítási kölcsönöknek kamat és tőkeszolgálatát az egyidejűleg létesített vármegyei villamosítási alap keretében óhajtotta lebonyolítani s ezen alap bevételeiül a községek részéről rendelkezésre bocsátott s igénybe vett hitelkeretek, majd később a kölcsönök szolgálatának fedezetéül megállapított pótadó s alapdíj járulékok szolgálnak.

A villamosítás összes fő- és részletkérdéseinek mindenre kiterjedő megtárgyalása, a pénzügyi megoldás biztosítása után a közben teljesen elkészült tervek s községi villamos ügyiratok kiküldettek az érdekelt községeknek határozathozatal céljából. Párhuzamosan a vármegye alispánja éjt-napot eggyé téve irányította a teljes közigazgatási apparátus mozgósításával a villamosítás ügyét, figyelte a propaganda munkáját, elhárította az esetleg mutatkozó akadályokat s fáradhatatlanul s nem lankadó szívóssággal dolgozott azon, hogy teljesen kidolgozott nagy koncepciója a szakminisztériumokban s végül ezek után a belügyminisztériumban soron kívül letárgyaltassék s az 1927. év előrehaladottságára való tekintettel, a legrövidebb időn belül kormányhatósági jóváhagyást nyerjen. A jóváhagyás ezen év őszére meg is érkezett s a kapott felhatalmazás alapján a vármegye jóváhagyhatta a községi koncesszió szerződéseket. A községektől nyert felhatalmazás alapján az áramszolgáltató vállalatokkal a hálózatoknak s tartozékaiknak építésére a vármegye alispánja megállapodást kötött s előírta az építés műszaki és fizetési feltételeit. Még ezen évben sor kerülhetett a hálózatok miniszteri építési engedélyezésére s minthogy valamennyi községben a házak köteles 35 % -os minimális jegyzése túl volt lépve az építési engedélyek kiadására.

A villamosításnak igen mozgalmas, nehéz fejezete zárult le ezzel. A kitűzési munkálatok s az építkezés 1928 első hónapjaiban teljes erővel folytak s csatlakozóan a II. és III. évek villa69