Katics Antal (szerk.): Baranyavármegye és Pécs Szab. Kir. Város Közigazgatási Almanachja (Pécs, 1933)

II. RÉSZ Tanulmányok a mai közigazgatás köréből

felvilágosító s védelmi intézkedések milyen sokaságát kell alkalmazni s mennyi áthidaló, újszerű intézkedés szükséges ahhoz, hogy fontos, mindmáig rendezetlen kérdések miatt a kitűzött nagy cél s a falvak teljesen laikus közönségének anyagi érdekei sérelmet ne szenvedjenek, a villamosítási kedv pedig minél jobban fokoztassék.

Baranyavármegye alispánjáé az érdem, hogy felismervén a helyes energiagazdálkodás szükségét s az általános villamosítás jelentőségét és hasznát, az adottságok figyelembevételével megtalálta a leghelyesebb megoldást és az alkalmas időpontot s minden szükséges intézkedést megtéve, új utat tört a vármegye közönsége részére modernebb s célszerűbb gazdálkodás felé. Megteremtette a lehetőségét annak, hogy a villamosított községek minden házában az új energiaforrás rendelkezésre álljon s a higiénikus villamos világítás előnyein kívül a falu népének olcsó villamosenergia álljon motorjai működtetéséhez rendelkezésre s a mezőgazdaság, kis- és nagyipar, háziipar jobbat, többet s olcsóbban termelhessen.

Bár a vármegyei villamosítás gazdasági előnyei már most szembetűnők, nyilvánvaló, hogy a világgazdasági helyzet s abba szervesen belekapcsolódó gazdasági helyzetünk javulásával a vármegye közönsége részére hasznosítható, előnyök mind nagyobbak lesznek s ezek az előnyök új kereseti források nyílásával s a meglevő lehetőségek racionalizálásával az általános jólét emeléséhez nagyban hozzá fognak járulni oly mezőgazdasági, ipari s háziipari ágazatokban is, amelyek ma még talán meghonosítva sincsenek.

Baranyavármegye villamosítása tulajdonképen az elmúlt évtized második felére s légióként az 1927—1929. évekre esik. Mohács, Siklós és Sásd a háborút közvetlenül megelőző években épült saját telepéből látta el villamos energia szükségletét. Siklós 1925-ben már távvezetékre kapcsolódott. Sásd 1929-ben, Mohács pedig a folyó évben követte példáját. A legelső község, amely távvezeték útján már 1920-ban nyerte energiaszükségletét: Szászvár volt. Ezt követte az eleinte saját helyi villamos telepből táplált Nagyharsány, 1924-ben. A siklósi távvezeték megépítésével s meghosszabbításával a vezeték mentén fekvő összesen 15 község (közöttük Siklós) kapcsolódott be. Ezidőben a baranyai hármas szénmedencéből kiinduló elektrifikálási törekvések, tervek kelte66