Katics Antal (szerk.): Baranyavármegye és Pécs Szab. Kir. Város Közigazgatási Almanachja (Pécs, 1933)

I. RÉSZ Monographiák

Nagy plakátok hirdették a bekövetkezett állapotokat s a város tanácsa sietett a 12 reformpontnak megtárgyalására. Az öröm és lelkesültség nagy volt. A miniszteri rendelethez képest a 3-ik hadmegye központját Pécs képezte. A nemzetőrség szervezése innen indult ki. Szeptember hóban Jellasich utolsó csapata Róth vezérlete alatt Pécsen keresztül vonul.

Minthogy Pécs kívül esett a nagyobb csatározások területén, csak egyes eseményt ragadok ki a szabadságharc idejéből. 1849 újév napján gróf Battyhány Kázmér főispán és hadvezér a kormánytól kapott ágyúkat Eszékre szállítja, mert a védelem súlypontja odaterelődött. Január 30-án Schottendorf báró cs. és kir. 26-ik gy. e. őrnagya bevonul Pécsre az osztrák csapattal. Pár napra rá új tisztviselőket nevez ki a városnál.

A lakosság az ezüstpénzt elrejtette és csak a papírpénzt használta. A volt nemzetőröktől beszedi a császári hadvezér a fegyvereket. Május 17-én az Estei Ferdinánd főherceg nevét viselő 26-ik gy. e. eltávozik Pécsről és helyette a varasd-szentgyörgyi 6-ik határőrezred jön hozzánk Reiche ezredes parancsnoksága alatt.

Pécs természetesen sem az osztrák, sem a horvát katonaságot nem szívesen látta s ezen érzelmének igen sokszor tanu- jelét nyilvánította. Miért is a parancsnokság igen szigorú rendszabályokhoz és büntetésekhez folyamodott.

Az 1849. év második felében nagyobb politikai mozgalom nem fordult elő a városban. Augusztusig itt állomásozott a 6-ik és 11-ik határőrezred egy-egy zászlóalja. A szabadságharc leverése után aug. 13-án fölszabadultak a harctereken a csapatok s ezentúl már nem volt megszálló csapat Pécsett.

Az újabb kor története a fejlődés jegyében indul meg. Az 1867-ik évi kiegyezés után városunk a békés idők állapotában rohamos lépésekkel fejlődik a tudomány, az ipar, a kereskedelem terén. A közlekedési utak, a vasútak egymásután létesülnek és Pécs hazánk egyik virágzó városává fejlődik. Az 1914—1918. évi világháború a fejlődésben erősen meggátolta. Ezen idők legszomorúbb emléke az 1918. évi november 13-án bekövetkezett ellenséges szerb megszállás, amely közel 3 esztendeig tartott és sok szenvedést, megaláztatást hozott a városnak a magyar hazához rendíthetetlen hűséggel ragaszkodó polgárságára. A felszabadulás utáni idők azonban városunk újjáépítésének és fejlődésének újabb korát hozta meg.

34