Kiss Elemér (szerk.): Alsódunántul mezőgazdasága és az Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamara területéhez tartozó Baranya-, Somogy-, Tolna-, Zalavármegyék és Pécs TH. város mezőgazdasági cím- és névjegyzéke 2. (Kaposvár, 1935)
Zalavármegye általános jellemzése
A vármegye nyugati harmadát kitevő zalaegerszegi, novai, letenyei és alsólendvai járások természeti viszonyai egészen mások, mint a vármegye keleti részén fekvő balatonfüredi, tapolcai, sümegi és keszthelyi járások talaj- és klimatikus viszonyai. A két szélsőség közötti átmenetet a zalaszentgróti, pacsai és nagykanizsai járások területe alkotja. A nyugati harmadba foglalt járások természeti viszonyait a kitűnő domborzati megosztás, a hűvösebb éghajlat, a kötött és hidegebb természetű talaj jellemzik. A keleti járások szinte szöges ellentétet mutatnak. Az egész területüket, vagy annak túlnyomó részét behálózó vulkanikus eredetű hegyvidék, a kiváló domborzati megoszlás mellett, a talajnak murvás, meszes összetételében, meleg természetében ezen vidéknek oly sajátságos talajviszonyokat biztosit, amilyenek vármegyéink között egyiknél sem találhatók fel ; a balatonfüredi, tapolcai és keszthelyi járások déli partszegélyeit övező Balaton vizének párái a járások talajának melegségével oly különleges és jellegzetes kiimát hoznak létre, amelyet nem találunk meg sehol csonka Magyarország területén. Végül a vármegye középső harmada egy a fekvésében, talajában és éghajlati viszonyaiban, kiegyenlített oly része a vármegyének, amely a két szélsőség előnyeinek egyesítésével ezt a vidéket különösen a tömegtermelés számára teszi igen alkalmassá. A vármegye nyugati harmadába tartozó zalaegerszegi, novai, letenyei, és alsólendvai járások dombos fekvésében, hidegebb természetű kötött talajában és hűvösebb éghajlata alatt a téli alma és körte, a dió, mogyoró, nemes gesztenye, besztercei szilva, sőt a cseresznye is termeszthető sikerrel. A vármegye középső területét elfoglaló zalaszentgróti, pacsai és nagykanizsai járások dombvidéke kiegyenlített talaj- és klimatikus viszonyai ezt a vidéket nem annyira a minőség-, mint inkább a nagy tömegű gyümölcstermelésre teszik alkalmassá almából, körtéből, dióból, mogyoróból, nemes gesztenyéből és besztercei szilvából. A vármegye keleti részébe tartozó sümegi, tapolcai és keszthelyi járások területe, valamint Zalaszentgrót vidéke is, elsőrendű minőségtermő részei Zalavármegyének. A Bakony hegység nyúlványai által behálózott járások kiváló minőséget termelnek téli almából és körtéből, dióból, mogyoróból és nemes gesztenyéből, szilvából, cseresznyéből, meggyből, kajszi-, őszibarackból és édes mandulából. Végül a balatonfüredi járás egész területe és a tapolcai járásnak déli kétharmad része Zalavármegyének legértékesebb gyümölcs- termő területei abból a szempontból, hogy a vármegyének ezen része fekvésénél, talajának összetételénél és klimatikus viszonyainál fogva nemesebb gyümölcskultúrára, őszibarack és édesmandula minőségbeli tömegtermelésére a legalkalmasabb vidék az egész vármegye területén. Zala vármegye gyümölcstermelése évről-évre fokozódik jelentőségében, különösen az újabb telepítések nagyságával és
