Az Ujság, 1975 (55. évfolyam, 2-50. szám)

1975-04-03 / 14. szám

1975. ÁPRILIS 3. A 2 ÚJSÁG 5. OLDAL. dr. Molnár 7.sigmond: 1945 ÁPRILIS 4... AVAGY A MAGYAR NÉP JÓLÉTE A magyaroktól meglehetősen mentes Magyarok Világ­­szövetségének, amely e szépen hangzó néven Budapesten fészkel . . . s amelynek elnöke Bognár József akadémikus elvtárs úr, van egy * Magyar Hírek nevű képes, sőt min­denre képes kis lapocskája, amely évek óta itt settenkedik a nyugati magyar nemzeti emigrációban. E rossz-szagú papíron nyomott, gyenguci kis lapocskának a főszerkeszi­­nöke valami szántómiklós nevű egyén, akit egy magyar nyelven megjelenő amerikai hetilap kis riporterinasa egy írásában azzal gyanúsított meg, hogy ez a szántó egy tu­dós”, sőt újságíró. Szerintem viszont e szántóra jobban illik az a szó, hogy fél analfabéta. Csak olvasni tud, de írni nem. Öszántósága az elmúlt nyár végén itt pyüzsgött Ame­rikában és Clevelandban is megjelenve, egy suttyomban megtartott diszkrét összejövetelen nagyhangú és nagyhasú, úgynevezett hivatásos emigráns hazafiakkal haverkodott és dörzsölődött össze. Illetve a hazafiak dörzsölődtek hozzá, mert sohasem lehet tudni, hogy e dörzsölődésből mikor hol és mi lesz jó még egyszer. E szántómiklósi Magyar Híreket természetesen a jó magyarok odahaza nem ismerik, ez semmiféle újságstandon nem kapható ... a rikkancsok ezt nem árulják ordítva, ez kizárólag a Nyugaton élő nemzethű vagy nem nemzethű emigránsok részére nyomtattatott " vakulj, emigráns! jelige alatt. Ezt a lapocskát küldözgetik mindazoknak, akik már jártak odahaza, akik vitték saját autójukat, jachtjukat vagy tengeralattjárójukat. . . akik rázták vagy nem rázták a ron­gyot otthon . . . akik megbízás nélkül képviselték a nem­zeti emigrációt az anyanyelvintő konferenciákon, . . . vagy akik szolidan, ijedten, a fal mellett lapítva mentek s akik odahaza a saját árnyékuktól is bediliztek > . . de akiknek a címe természetesen a népidemokráciának rendelkezésére áll. Nekem nem küldik, mert még nincs jachtom s így még nem jártam odahaza. E)e azért mégis eljut hozzám néha egy-egy Magyar Hírek , amiből jól kiszórakozom magam s amiből épületes dolgokat tudok meg, többek között azt, hogy az un. dicsőséges felszabadulás , amelynek nagy csinadrattával űiost ünneplik odahaza a 30. évfordulóját, milyen nagy betyár jólétet hozott a szegény magyar nép nyakára. De most nem a Magyar Hírekről lesz szó, hanem ennek ikertestvéréről, az évente egyszer megjelenő Kincses Kalandárium -ról, amelyet szintén a szántóék nyomnak és a Boldizsár-Bettelheim Iván főszerkesztésében zúdítanak az emigráció nyakába. Erről a Bettelheim gyerekről viszont röviden csak annyit, hogy mint kikeresztelkedett volt sakter­­növendék, a régi világban minden katolikus újság körűit ott ólálkodott az önképzőkört nívójú írásaival . . . végignyalt minden kanonokot, püspököt és érseket, de úgy, hogy e jámbor egyházi férfiak alig győztek mosakodni egy-egy bet­­telheimi nyalafintálás után. Persze ma ő a legnagyobb egy­­házüldözö. Sok minden van ebben a kalendáriumban és álmos­könyvben a népidemokrácia elmúlt 30 évének csodálatos eredményeiről, amit 1945 április 4.-e, az un. felszabadulás hozott a magyar népre. Lát benne a nyájas emigráns cso­dálatos épületeket, nehéz és könnyű-ipari egyetemeket, olajfinomítót és vákuum desztillációs üzemrészt, amelyről nem tudom, hogy az mi. Láthatunk cipő-dobog alakú pa­lotákat és új városnegyedeket Pesten, vidékén és fürdőhe­lyeken. Eáthatjuk a korszerű szövő-gyári gyűrűsfonót és a pesti Metró végállomást, ahonnan reggelenként vadul tódul ki az istenadta nép, ... és rohan a munkaversenyre, hogy túltel jesítse a normát és abnormát és a nem tudom haúya­­dik 5 éves tervet. Látom szülővárosom 476 ágyas un. kor­szerű kórházát, ahol 5 beteg fekszik egy ágyban, három hosszában és kettő keresztben. Látom sportuszodákat, az aluminium kohót, a kiskörei vízlépcsőt . .'. egyszóval min­dent, amit a marxi-lenini rendszer adott a felszaba dúlt” országnak, ahol 1945 április 4,-e óta derékig gázol a jólét­ben a magyar ngp. Az a gyanúm azonban, hogy az otthoni mai rendszer ezt a nagy haladást és fejlődést mintha kissé túlértékelte volna. Ugyanis arról elfeledkeznek, hogy a magyar történe­lem minden nagy megrázkódtatását törvényszerűen követte egy nagy evolúció, egy nagy fejlődés. Nem kell túl messze mennünk a magyar történelem ben, csak az 1867-es kiegyezéstől a századfordulóig terjedő cca. 30 évre s akkor megláthatjuk, hogy az indusztriálódott Nyugathoz képest az akkor még fejletlen technológiájú, el­maradott agrár Magyarország mit podukált építkezésben, iparban, kereskedelemben, exportban importban, szellemi és tudományos fejlődésben és egyebekben. Vagy az első­világháború után, a forradalmakat követő konszolidáció éveiben a szükségszerűen megnövekedett szociális és társa­dalmi igények kielégítése terén mit mutatott fel a megcson­kított trianoni kis Magyarország. Tehát a társadalmi és szo­ciális fejlődés nem a különböző izmusoknak, a különböző világnézetek felbukkanásának vagy eltűnésének, hanem az egész világon egyre jobban jelentkező igényesség megnöve­kedésének volt az ereménye. Az otthoni fejesek, a kádá­risták azonban ezt nem veszik tudomásul, mert szerintük minden haladás és fejlődés kizárólag a marxizmusnak kö­szönhető. Természetesen a kommunista országok 30 éves fejlődésének eredményeit a nyugati világ ugyanennyi idő alatt elért eredményeivel és alkotásaival összehasonlítani: reakciós rombolás s mint ilyen, állambiztonségi szempont­ból tilos és büntetendő cselekmény. E kommunista propaganda kiadvány lapjain látom a legfelsőbb magyar komcsi politikai és társadalmi, valamint az un. osztályarisztokrácia életéből vett pillanat-felvétele­ket, a pártbasák és pártfejedelmek nyüzsgéseit. Látom a csupa-nadrág Losonci Pált, ezt a volt urasági parádés kocsist, aki még a 60-as évek közepén beállt az Elnöki Tanács elnökének. Látom, hogyan tesznek előtte hi­vatali hüségesküt a mai kommunista élet nagyjai. Ez a Palcsi gyerek sem hitte volna valamikor, amikor még a Szapáryaknál csutakolta a lipicai csődöröket, vagy darutol­las kalpagban ült a négyes fogat bakján, hogy az Isten egyszer így felviszi a dolgát és így felkapaszkodik majd a marxi uborkafára. Aztán minden második képen ott nyüzsög a Kádár elv­­társ, akit Rákosi-Róth atya, nemzetünk ,voIt bölcs tanító­­mestere, e két lábon járó egykori hízott libamáj, mélységes humorérzékkel egy óvatlan pillanatban kiheréltetett. A ké­sőbbiek során, az un. * enyhülési időszakban , az ilyen kis népidemokratikus humorra, a heréltetésekre, valamint Rajk­nak és társainak a íelköttetésére a komcsik nagy szánom­­bánommal azt mondották, hogy ez egy személyi kultusz volt a Rákosi atya részéről. Hát ez roppant jó . . . ez iszo­nyúan tetszik nekem ez a személyi-kultuszos kibicskáztatás. Csak azt veszem rossznéven a Kádártól ,—■ többek között —>, hogy mikor Matyi a 60-aS évek közepén visszatért Buda­pestre s Kádárnak meg lett volna a lehetősége, hogy ezt a Matyit ő is el nem kapta egy ilyen személyj-kultuszös jó kis viccre. Ahogy hallok és olvasok néha itt-ott erről a Kádárról, egyes marxista történészek előszeretettel hasonlítják össze őt Erdély valamikori nagy fejedelmeivel, akik szintén ke­resték egykor az akkori megszállóknak, a török szultánoknak a kegyeit és lavíroztak Kelet és Nyugat között. . . Csupán csak arról feledkeznek meg e történész urak, hogy az er­délyi fejedelmek lavirozásai mind csak azért voltak, hogy minél függetlenebb és erősebb nemzeti életet biztosíthassad nak a kis Erdélyorszógnak, s nem úgy, mint a Kádár talp­nyalása, aki a magyarságot mindörökre Moszkva járszalag­­jára és rabszíjára akarja fűzni. Nálánál még ez az ócska oláh móc. ez a Ceaucescu is különb, mert ez legalább ál­landóan töri a borsot Moszkva orra alá. A kalendárium néhány képén ez a Kádár különböző afrikai államelnököket és törzsfőnököket fogad, akik teljes hazai toli-díszben, esetleg csak ágyékkötőben, vagy a saját maguk által kreált tábornagyi díszegyenruhában nyüzsög­nek a képeken és akik a demokrácia szent nevében úgy irtják egymást és népeiket, mint valamikor odahaza Buda­pesten a Dittrichstein irtotta a poloská kát. Ahogy hallom, ezek a fekete államelnökök és törzsfő­nökök a kádári díszvacsorákon még mindig zsebrevágnak egy-egy ezüstkanalat, vagy a protokoll szabályainak meg­felelően villával vakarják fejüket, miközben lapos és sunyi pillantásokat vetnek egy-egy fehér pincérre, hogy melyiket volna jó vacsora után deszerkcnt elfogyasztani. jönnek a képeken még meglévő és élő öreg kommu­nisták, akik még 1919-ben Kun-Kóhn Bélával és társaival ugrottak el és szóródtak szét a nagyvilágba. Ezek nagyrésze művész-szerűség és un. entellektuel , akik most hazaruc­­cangatnak, ünnepeltetik, Kossuth díjaztatják és díszdokto­­roztatják magukat. Annál azonban több eszük van, hogy végleg hazatérjenek a népidemokrácia csodás paradicso­mába. * *• * Sok mindent láttam és olvastam az 1975-ös Kincses Kalendáriumban, de talán az a fejezett tetszett legjobban, amelynek címe: Visszaemlékezések 1945 tavaszára, azaz április 4.-éré, a dicsőséges felszabadulás napjára. A szer­kesztőség megszólaltat egy csomó prominens férfiút és leány­zót, akik ma ismert nevek odahaza. Ki hol volt, mit csinált, hogy örült és tapsolt, amikor Magyarország utolsó talpalat­nyi földje is az iszonyú túlerőben lévő barbárok kezére került, akik jórészt nyugati hadianyaggal gázolták le a. meggyötöri országot. A nyilatkozók között, akik szívrepesve várták e napol, mindenféle rendű és rangú alakok vannak. Vannak olyanok, akik a nemzeti Magyarország talpnyalói és kegyeltjei voltak, mint pl. dr. Keresztúri Dezső egyetemi tanár úr, a költő és író, akinek, mint Eötvös kollégium-beli tanárnövendéknek, a régi Magyarország megadott minden erkölcsi és anyagi lehetőséget ahhoz, hogy tanuljon, hogy magát kimívelje a későbbi rákosimátyási és kádárjánosi vi­lág számára. Aki soha “elnyomva” nem volt ... de aki csodálatosnak tartja a felszabadulást, csak arról nem makog egy szót sem, hogy neki miből kellett felszabadulnia. Per­sze, egy ilyen kis nyilvános talpnyalintás sohasem árt a hivatalos rendszer felé. Aztán nyilatkoznak április 4.-ének gyönyörűségéről volt szökött munkaszolgálatosok, erdők és szénaboglyák mélyén lapuló partizán-vitézek, internálótábor töltelék régi kommunisták . . . sőt az Anyaszeniegyház tiszteletreméltó és felkent tagjai, mint Szamosközi István református és Cser­háti József katolikus püspök urak, az un. " békepapok , akik 1945 április 4.-én valami istenháta-megetti sáros kis faluban lapultak mint káplánocskák és segédlelkészecskék, de akik már akkor is sunyítva konspiráltak a nemzeti Ma­gyarország ellen, természetesen orosz győzelmet várva. E- zeknek is 1945 április 4.-ével kezdődött a földi boldogság. És hogy egy tőrölmetszett és pedigrés öreg kommunis­ta is legyen a nyilatkozintók között, megszólaltatták a Hunya Pista bácsit is, egy primitiv öreg moszkoyita proletárt, aki 1945 áprlis 4.-ét Moszkvában érte meg. Ennek az öreg magyar parasztembernek az élete egy sűrített filmregény. Első világháború.. . orosz front, majd 1916-ban fogságba esés. 1917-ben már mint lenini vöröskatona harcol az orosz fehérek ellen. 1918 decemberében az első hadifogoly szál­lítmányokkal hazakerült s Endrőd községben már mint nagyhangú kommunista agitált. . . . Bár marxi ideológiai képzettsége mindössze annyiból állt, hogy éljenek a “cuci- Iisták és hogy le a papokkal és az urakkal. Majd 19-ben harcolt a kunbélai munkáshadseregben a csehek ellen és ezt még a javára írhatjuk. A kunbélai bukás után elhúzta a csíkot Oroszországba, ahol iszonyúan boldog volt. Egy orosz bárisnyával lépett frigyre és félorosz-félmagyar fia már Stalin katonájaként küzdött a “szabadságért . A Pisti bácsi azt nyilatkozintotta, hogy a magyar nép 1945 április 4.-én úgy örült, ahogy ezer éves történelme során még so­hasem. Rendben van, Hunya Pista bácsi és dr. Keresztúri Dezső professzor úr és Szamosközi és Cserháti püspök urak, örvendjenek kegyedek ennek a szabadságnak, mint ahogy örvendenek ennek minden népek a föld kerekén. Sze­retném tudni azonban, hogy ismerik-e önök egy Moldova György nevű ízig-vérig kommunista otthoni újságírónak a Hajósok Éneke című könyvét. Én ismerem és ajánlom kegyedék becses figyelmébe. Ez a Moldova a könyvében 10 riportot írt. Nem az atheizmusnak behódolt álszent hé-MAGYAR NYÁRI FŐISKOLA PORTLANDBAN A PORTLAND STATE UNIVERSITY (Portland, Oregon) ismét magyarságtudományi j^rogramot rendez a nyáron. A kilenc hetes tanlolyamot (jún. 23^-aug. 21) Dr. Éltető J. Lajos és Dr. Ludányi András egyetemi taná­rok vezetik. A következő intenzív tanfolyamok választéka áll a legkülönbözőbb felkészültségű hallgatók rendelkezé­sére : l) UAL 121-2-3, First Year Hungarian. Kezdőknek (akik egyáltalán nem. vagy csak igen gyengén tudnak ma­gyarul). Napi 2 óra elmélet/gyakorlat, 1 óra laboratórium. 12 óra (quarter hour) credit. 2) UAL 221-2-3, Second Year Hungarian. Olyanok számára, akik valamennyire tudnak már magyarul, de sem beszélni, sem írni — olvasni nem kéjjesek folyékonyan s a komplikáltabb nyelvi fordulatokat nem ismeri k. Napi 2 óra elmélet/gyakorlat, 1 óra laboratórium. 12 óra credit. 3) UAL 321-2-3, Third Y ear Hungarian. Haladók­nak. Magyar társalgás r- olvasás — írás középfokon. Napi 2 óra, 9 “credit. 4) AL 401. Special Studies. Önálló tanulás r— I\U- tatás a tanári kar felülvizsgálata alatt felső fokon, olyanok számára, akik jó magyar nyelvi ismeretekkel rendelkeznek. A tanulmányok tárgyát (irodalmi, nyelvészeti vagy történel­mi — politikai téren) a hallgató maga választja meg a ta­nári kar jóváhagyásával. Az óraszám (credit hours) meg­állapodás szerint. 5) PS 458, Governments and Politics of Central Europe. Magyarországnak és szomszédjainak a politikai kapcsolataival és államrendszereivel foglalkozó kurzus. An goi nyelven. Napi óra, hetente négyszer; nyolű hetes szesszió; 3 óra credit. A hallgatók a Portland State University rendes, nyári tandíját fizetik, ami előreláthatólag $195. lesz. A fenti tan­folyamokon kívül ugyanakkor (és ugyanezért az összegért) szabadon választhatnak az egyetem minden tekintetben rendkívül gazdag nyári előadás/szeminárium sorozataiból, bármely szakon, akár undergraduate,” akár graduate szinten. Úgy tudjuk, ez a nyári tanfolyam-sorozat a legtömö­rebb és a leggazdagabb egyetemi szintű, nyári magyarság­tudományi programot képez, ami Észak-Amerikában valahci is rendelkezésükre állt az érdeklődőknek. Majdnem minden­kinek nyújt valamit: azoknak is, akik csak elkezdeni sze­retnék a magyar nyelv elsajátítását, azoknak is, akik már meglévő tudásukat óhajtják elmélyíteni. A továbbképzési lehetőségeket különösen figyelmükbe ajánljuk mindazoknak, akik ifjúsági munkát végeznek (a hétvégi iskolákban taní­tóknak, cserkésztiszteknek, stb.). Bővebb felvilágosítás a következő címen: Dr. L. J. Éltető, Director Hungarian Language and Area Studies Department of Foreign Languages Portland State University Box 751, Portland, OR 97207 kepüspököket, nem karrier-vadász professzor urakat, nem szökevény munkaszolgálatosokat és moszkovivita Hunya Pisti bácskai, de a magyar föld egyszerű népét, a kolhoz­járomba kényszerített jámbor parasztokat, napszámosokat, gyári segédmunkásokat, piaci kofákat, özvegyeket, öreg nyugdíjasokat és egyebeket szólaltat meg. Ezeknek a nyi­latkozataiból aztán majd megtudhatják önök, hogy 1945 április 4.-e mit hozott a magyar nép nyakára. Egyébként e könyv megjelenését és tedjesztését már betiltották odahaza, a szólás- és írás-szabadság nagy rendszerében. Pedig ez a Moldova a saját bevallása szerint is ízig-vérig kommu­nista. Ennek ellenére tudja, hogyha valaki á mai magyar élet h ű képét akarja bemutatni, akkor annak a riport-anya­gát nemcsak a pártbasák és pártfejedelmek életéből kell vennie, de le kell szállnia a magyar élet mélységeibe és szakadékaiba is. Nincs helyem hozzá, hogy e lap hasáb­jain e könyvet részletesen ismertessem. A budapesti “Szép­irodalmi könyvkiadó adta ki 1971-benT Címe: Hajósok Éneké . Ennyit röviden a magyar nemzeti emigráció nyakán^ zúdított 1975 -ös Kincses Kalendáriumról, amelyből majd megtudhatja a nyájas emigráns olvasó, hogy milyen reme­kül él ma odahaza a magyar nép 1945 április 4.-e óta. De ha ezt mégjobban meg akarja tudni, akkor olvassa el a Moldova könyvét is. Nem hiszem, hogy e könyvről valaha is ír a szántómiklósi Magyar Hírek , vagy hogy az kötelező olvasmány lenne egyszer a kommunista pártfőiskolán. Ez a Moldova az otthoni rendszert kommunista léte ellenére sem értékelte túl. És 10 riportja alapján én csak annyit bátor­kodom ajánlani a mélyen tisztelt népi demokráciának, hogy csak 1 hétre nyissa meg az ország Nyugat felé vezető ka­puit . . . majd utána számolja meg, hogy hányán maradtak odahaza abban a csodálatos boldogságban, amelyet 1945 április 4.-e hozott a magyar nép számára. Befejezésül hadd idézzem dr. Somogyi Ferenc egye­temi tanár “Küldetés című hatalmas könyvének utolsó mondatait: , . . . Ország nincs már, de magyarok még vannak. Zömmel odahaza maradtak. Milliós tömegekben idegen országok jármába kerültek. Az egész világon szétszó­ródtak. A magyarság történelmi küldetésének tudatát és vállalását, az érte való helytállást és a szabadságért ví vott küzdelem elszántságát azonban a magyar lélekből kiölni nem tudják. A magyar történelem 1945 április 4.-én kezdődő legsötétebb korszakának éjszakájában is merülnek fel fények . . . világítanak őrtüzek és ragyognak útmutató csillagok, amelyek az örök magyarság ősi hagyományá­nak erejét, fenkölt hivatását, új küldetését és jövőjének járható ösvényeit megvilágítják . -A MAGYAROK 30 ÉVE RABSÁGBAN PERK POLGÁRMESTER BESZÉDE CLEVELANDI MAGYAR SZABADSÁGÜNNEPÉLYEN Hölgyeim és Uraim: Aki most itt áll Önök előtt mint Cleveland polgármes­tere, egyben magyar szabadságharcos is. Minden jogjom megvan ahhoz, hogy ezt mondjam, mert — mint Önök közül bizonyára sokan tudják ,— 5 évvel ezelőtt engem tisztelt meg az Amerikai Magyar Szabadságharcos Szövetség az 1970 évi Szabadság Éremmel, amelyet New York városában adtak át nekem az erre az alkalomra rendezett banketten. Sohsem volt titok előttem, hogy Önök, clevelandi magya­rok, kezdeményezték ezt a nemes akciót, hogy kifejezzék országos szinten is elismerésüket én és munkatársaim igye­kezetéért, amelyet az elnyomott keleteurópai népek érde­kében fejtettünk ki, köztük a Kárpátmedencében élőkért is, a magyar nemzetért is. Öt évvel ezelőtt New Yorkban ,—■ 1970 októberében történt ^ az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc évfordulóját ünnepeltük. Ma itt Clevelandban, a Buckeye Negyedben azért jöttünk össze, hogy egy másik magyar szabadságharcról emlékeznünk meg, amelyet 127 évvel ez­előtt vívtak és amely azt jelképezi, hogy a szabadság egy és oszthatatlan. Miért állítom én ezt? Azért, Hölgyeim és Uraim, mert az akkori küzdelem a Habsburg elnyomás és az azt támogjató cári hatalom ellen nemcsak a magyarok szabadságáért folyt, hanem az ugyanazon iga alatt élő min­den más népért is. Erős meggyőződésem, hogy — mintahogy a szabadság eszméje egy és oszthatatlan, ugyanúgy nem lehet a két ma­gyar szabadságharcot sem egymástól elválasztani. Az elsőt, amelyet a 19-ik században Kossuth Lajos vezetett, s a má­sodikat, amelyet a 20. században Minds^enty hercegprímás hősi ellenállása inspirált és amelyek mindegyikét a magyar írók és költők s az ifjúság lobbantotta lángra. Mindkét har­cot az emberi eszmények legnemesebbjéért vívta a magyar­ság és mindkét alkalommal ugyanazon elnyomó ellen, csak a név változott, a cári hatalomból szovjet hatalom lett. A jövő hónapban, április 4-én lesz 30. évfordulója, hogy a Szovjetunió elfoglalta Magyarországot. Szeretném hangsúlyozni most itt is, hogy véleményem szprint 1945-ben a szovjethadsereg' nem szabadította fel ’ Magyarországot, mint ahogy a vörösök ma is ezt kürtölik mindenfele. Ellen­kezőleg, ennek a szomorú eseménynek a következménye, hogy a magyar nép most már 30 éve kommunista rabszol­gaságban él. Éppen ezért ma és április 4-én is helyénvaló lesz a tüntetés, a tiltakozás, hogy felébresszük a könnyen felejtő világ Ielkiismeretét a magyar nép elvesztett szabad­ságáért. Most pedig felolvasom az ünnepélyes proklamációl. amelyben polgármesteri megbízatásomban foglalt felhatal­mazásomnál fogva 1975. március 15-ét Cleveland városban a Magyar Szabadság Napjává nyilvánítottam mindazok számára, akik előtt szent a szabadság, az igazság és az em­beri méltóság, vagyis azokn ak az elveknek az összessége, amelyeken az Egyesült Államok alkotmánya is épült. íme a proklamáció: “Ma a clevelandi magyarok nagy történelmi eseményt ünnepelnek, amely 127 évvel ezelőtt 1848 március 15-én történt. Ezen a napon Magyarország, élén az ifjúságával, hitet tett, hogy életét, szabadságát áldozza azért, hogy min­den nemzet alapvető jogát: a szabad és független kormány­zást biztosítsa népe számára. Csodálatos nap volt március idusa! Fénye ma is messze világít és leleplezi a zsarnokság ama sötét hatalmait, amelyek elnyomás alatt tartják a sza­badságra vágyó népeket. A köztünk élő amerikai magyarok éppúgy, mint elődeik mélységesen hisznek a márciusi sza­badságideálban. Szülőhazájukban elrabolták tőlük a szabad életet, éppen ezért bennük látjuk azokat a polgártársakat, akik odaadással és hűségglel állnak ki fogadott hazájuk, az Egyesült Államok szabadságáért”. A proklamáció átadásával együtt hadd idézzem egy­kori nagy elnökünknek Theodore Rooseveltnek szavait, a­­melyet 75 évvel ezelőtt New Yorkban mondott híres beszéd­jében a magyarokról szólva: "Ha a magyarok semmi mást nem hoztak volna az amerikai társadalom részére, mint a magyar hősök szellemét, azzal is megtették volna a maguk részét. Semmire nincs nagyobb szüksége Amerika népének, fiainak és lányainak mint arra, hogy Kossuth Laios élet­­történetére emlékeztessük őket. . .” Ebben a szellemben szóltam én is most Önökhöz és Cleveland népéhez. Éljen Magyaország szabadságszerető népe! Éljen a magyar szabadság! ★ SPORT ★ NB. I. BAJNOKSÁG ÁLLÁSA a 19. forduló után 1. U. Dózsa 19 16 2 1 31-18 34 2. Rp. Honvéd 19 14 4 t 41-12 32 3. FTC 18 8 7 3 33-18 23 4. Videoton 19 7 7 5 22-26 21 5. ZTE 19 8 3 8 19-21 19 6. Csepel 18 7 4 7 24-20 18 7. Ráta ETO 19 8 2 9 31-29 18 8. DVTK 19 6 6 7 22-26 18 9. MTK-VM 18 5 6 7 20-25 16 fO. Pécs 19 5 6 8 21-30 16 11. Vasas 19 6 3 10 25-37 15 12. Békéscsaba 19 4 5 10 20-29 15 15. Tatabánya 18 4 5 9 12-21 15 14. Salgótarján 19 4 5 10 21-35 15 15. Szombathely 18 4 3 11 16-35 11

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents