Az Ujság, 1975 (55. évfolyam, 2-50. szám)

1975-04-03 / 14. szám

Beolvadt lap: "KIS DONGÓ" SECOND-CLASS POSTAGE PAID AT CLEVELAND. OHIO 44101. USA. RETURN POSTAGE GUARANTEED KÁRPÁT PUBLISHING Co. INC. 1017 Fairfield Avenue, Cleveland, Ohio 44113 Telephone: (216) 696-3635 VOLUME 55. ÉVFOLYAM ~ NO. 14. SZÁM. ADD, HOGY LÁSSAK! Kardinális úr vasárnapi szentbeszéde, 1975. március 9. Becs, Pázmáneum. A nyilvános működés apostoli iskolája kérdést intézett a Mesterhez, amikor találkoztak egy vakonszületett és most is vak emberrel. Ki az oka ennek a vakságnak? Maga az ember, vt^gy pedig a szülei? Ez a kérdés nem az apostolok iskolájában merült föl először. Évezredek óta foglalkoztatta ez a kérdés az embereket. Vannak emberek, akik ép test, ép lélek és vannak emberek, akik szem körül, fül körül és egyéb körül hibában szenvednek, hát ki az oka ennek? Az Üdvözítő vissza négyezer évre, eljövendő több ezer év­re megadta a választ és amikor az emberi nem szeméről levette a hályogot, mondotta azt is, hogy sem az ember, aki vakon született, sem a szülei nem okai ennek. Ne az okot keressétek, hanem a célt nézzétek az ilyenben, mikor az ember szerencsétlen. Az a célja ennek az emberi sze­rencsétlenségnek, hogy megdicsőüljön az Istennek a műve rajta, amikor meggyógyítja őt. Hálásak vagyunk az egész emberi nem nevében azért az Úr Jézusnak, az apostolok iskolája mesterének, hogy ő eligazított bennünket és azért is, hogyha csak egyetlennek is, de visszaadta a szemevilágát. Mikor fiatal plébános voltam, volt egy kiváló család, amely híveim közé tartozott. Az apa egy magas igazságügyi bíróságnak volt a feje és mintaszerűen látta el a hivatalát. Igazán az igazságnak volt az osztója és képviselője. így tisztelte mindenki. A családban hozzá hasonló volt a fele­sége, 6 gyermek anyja. A hatodik ideggyenge. Az anya érezte, hogy bármennyire szereti minden gyermekét, akiket gondosan nevelt, de még többel tartozik ő ennek a kis ideg­gyöngének, a Mártikának. Elmaradott volt idegzet dolgá­ban és az anya határtalan érzelemmel igyekezett pótolni a gyermeknél ezt az elmaradást. Szó se lehetett arról, r— bár az anyagi helyzetük megengedte volna, hogy az elma­radott gyermekek iskolájába elküdjék a fővárosba, de a helybeli iskolába sem lehetett, éppen a hátramaradottsága és ideggyengesége miatt adni. Az édesanya maga tanította az írásra és olvasásra. Ö maga kezdte tanítani a katekiz­must a gyermeknek. Lassan ment. csak ha az édesanya a tanító, akkor megy mégis valamelyest a tanítás. Úgy kb. két esztendő késéssel jutott el a kislány az elsőáldozáshoz. Az édesanya eljött hozzám és arra kért, segítsem a kislányát előkészíteni az első szentgyónásra és az első szentáldozásra. Nekem elegendő volt a dolgom, de látva gnnek az anyának a gyermek iránt való odaadását, igent mondottam. Fél esztendeig naponta — ahogy az anya kérte — ne másutt, de a családban történjék ez az előkészítés, hogy a csalód is ott legyen, és a gyerek ne érezze azt, hogy most itten ővele; mint egy szegény hátramaradottal valami különleges dolog történik, hót a családban történt. Jól van, meg is történt. Ott volt a család, de sohasem hiányzott az édesanya, aki szinte együtt tanult a kisleánnyal. Az első áldozás egy vasárnap reggel történt és a csalód is együtt áldozott a kislánnyal a plébániatemplomban. Amikor utolsó alkalommal történt az előkészítés, az édesanya fölállt s azt mondja, mikor megköszöni a kislánynak az előkészítését: Most értem meg, hogy miért küldötte a mi családunkba ezt a kislányt az Isten jósága. Eddig mi mindig sajnáltuk a gyereket. Most látjuk, hogy miértünk, az egész csalódért történt ez, hogy egy kis ideggyenge került ide a mi csalá­dunkba. Mi hálásak akarunk lenni az isteni Gondviselés­nek, hogy a szeretetre ilyen alkalmat adott és mi kárpótolni akarjuk a kis Mártikat a magunk szeretetével mindenért.’ Hamarosan utána történt, hogy a Szociális Missziótár­sulat elnöknőt választott. Énnekem meg volt a jelöltem, de nem szóltam. S örültem neki, mikor a Szociális Missziótár­sulat közössége egyhangúlag ezt az édesanyát kiáltotta ki elnöknek. És így is látta ő el. Közben mindig gondolt en­nek a lassan, de szépen fejlődő kislánynak — aki Istennek hála, vidám volt mindig, minden gyengesége mellett. Vala­hogy ez az édesanyai érzelem és ez a társadalmi életben a szociális elvnek a képviselője, mennél szegényebb, men­nél nyomorultabb, mennél hátramaradottabb valaki az em­beriség életében, annál inkább kell vinni feléje a szeretetet és a fölemelést. Persze nem mindenki érti meg ezt az elvet. Az apostolok iskolájából jött ez az elv. A farizeusok megbokrosodtak attól, hogy Jézus meggyógyította a vakon született embert, mert az a nap, amelyiken Jézus gyógyított, hatalmat és szeretetet gyakorolt, az éppen szombat volt. A farizeus a szombatot többre becsülte a szeretetnél és a gyógyításnál, a segítésnél. Mi már, Istennek hála, az Új­szövetségben tudjuk azt, hogy vasárnap szabad gyógyítani, szabad segíteni az emberen. Az több, mint a vasárnap. Ök nem értették ezt. A zsinagógában, azl Ószövetségben már volt terror. Aki Jézust Messiásnak vallotta, azt kidobták a zsinagógából. Azért kezdték hajszolni ezt az embert, aki meggyógyult, a szülőket is kérdezgették és azok féltek a terrortól. Nagy dolog volt a választott nép körében a zsina­gógából kitaszítottnak lenni. Az a Iegelképzelhetőbb sze­rencsétlenség és tönkretétel volt az illetőnek. A szülők rá­hagyták a fiukra a feleletet, elég nagy, feleljen ő. Az azonban kitartott afelől, hogy ő ugyan nem ismeri Jézust, de Ö valami jónak kell, hogy legyen, hogy ilyen cselekedetet őrajta végrehajtott. Kitaszították őt a zsinagó­gából. Kárpótlást talált ezért mindenesetre abban, hogy visszakapta a szemevilágát, sőt nemcsak azt kapta vissza, az Istentől még többet kapott. Mikor találkozik az Úr Jé­zus vele, kérdezi tőle: “Hiszel te az Emberfiában?” Azt 1975. ÁPRILIS 3. EGYES SZÁM ÁRA: 25 cent FAISAL PISZTOLY DÖRRENT - ab ki­rály riyadhi palotájá­ban ünnepi fogadásra gyűltek össze a királyi család tagjai és az ország vezetői, hogy Mohamed próféta születésnapján hagyományos szokás szerint köszöntsék uz uralkodócsalód és az ország fejét. Aztán pisztoly dörrent. A király elme­beteg unokaöccse, Faisal Ibn Musaed Ibn Abdul Aziz herceg lőtt ró nagybátyjára, aki röviddel később a riyadhi kórházban meghalt. Utódja 62 éves testvéröccse, Khaled Ibn Abdul Aziz trónörökös lett, akinek helyére viszont 55 éves testvére, Fahd herceg lépett. Faisal király 1955-ban lett trónörökös, amikor apja, Ibn Saud király halála után 40 fia közül a legidősebb Saud került a trónra, aki könnyelmű, pazarló életmódot folytatott s a józan gondolkozású Faisallal, mint trónörökösével ha­marosan ellentétbe került, 1958-ban azonban mégis kine­vezte miniszterelnökévé. Faisal nem sokáig tudott bátyjá­val együttműködni. Amikor látta, hogy a király az országot pénzügyi válságba sodorja, 1960-ban a miniszterelnökség­ről lemondott. 1962-ben azonban Saud király — megron gált egészségi állapotára történt hivatkozással — újra meg­bízta öccsét a miniszterelnöki teendők ellátásával. 1964- ben pedig a királyi trónt is átengedte neki. Saud 1969-ben Görögországban halt meg. Faisal trónralépése után azon­nal komoly államférfiúi tevékenységet kezdett. Ütakat. kór­házakat, iskolákat építtetett, általános jólétet teremtett. Po­litikája mindvégig konzervatív, kommunistaellenes volt. Mindent elkövetett, hogy a Közép-Keleten a szovjet na­gyobb szerephez ne juthasson. Izrael-ellenes felfogása el­lenére az Izrael ellen viselt arab háborúkban sohasem vett részt. Amerikának hűséges barátja volt. Halála Amerika közép-keleti politikája szempontjából igen súlyos, pótolha­tatlan veszteség. A merénylet igazi háttere még ismeretlen. 61 évves ezelőtt a sarajevói merénylet az első világháború elindítója lett. Kissinger közel-keleti tárgyalásainak siker­telensége után a merénylet jogos aggodalmakat kelthet. VÖRÖS VESZÉLY - Az utóbbi hetek hírei kö­zött ilyen címeket olvas­hattunk: Vörös befolyás növekszik a portugál kormány­zatba/ A forradalom Portugáliát balra lendíti . “A por­tugál baloldaliak veszélyesek a NA IO szempontjából . A portugál bankok államosításának, a katonaság nyugta­lanságának híre . A baloldali államcsíny után feszült a portugál-amerikai viszony. Aztán az egyik napilap szer­kesztői megnyilatkozása Portugália veszélyé -ról írt. El­mondta, hogy a Szovjetunió nem vesztegette az időt, hanem a balracsúszott portugál kormánytól Lisszabon közelében és Maderira-szigetén kikötői lehetőségeket kért halász­flottája részére. Kérését a portugál kormány minden való­színűség szerint teljesíti. Ha ez megtörténik, akkor a szov­jet igen előnyösen kiválasztott helyekről könnyedén meg­figyelheti a Gibraltári-szoros környékén folyó szövetséges tengerészeti tevékenységet. Cunhal Alvaro, a portugáliai kommunista párt — rész­ben börtönben, részben számkivetésben eltöltött 24 év után feltűnt — vezetőjének még nem sikerült Portugáliát nép­­köztársaság -gá átalakítani, de a demokratikus erők máris bizonytalanul működnek s az események Cun halnak ked­veznek. Ha eléri célját, az végzetes lesz az Észak-Atlanti Szövetségre, amelyben Portugália 1949 óta alapító tag. Ez a NATO szempontjából területveszteséget eredményez a Szovjetunió előnyére és a Nyugat hadászati érdekeit súlyo­san megsebzi. Nem vitás, hogy a Szovjetunió elárasztja lisszaboni követségét a KGB titkosrendőrségi ügynökeivel, hogy Cunhalnak és híveinek gyakorlati tanácsokat adjanak az átvételre. Rendes körülmények között a CIA-nek is ott kellene lennie, hogy a demokratikus hírlapoknak, politikai pártok­nak és a mérsékelt gondolkozású katonai vezetőknek segít­ségére legyen a baloldali támadások ellen való védekezés­ben. A CIA-t azonban a legújabb törvényes rendelkezés minden hasonló tevékenységtől eltiltja, ha ahhoz a Kong­resszus előzetesen hozzá néni járul. A vörös veszély tehát világos. A portugálok, akik ellenezték a 45 éven át ural­mon volt saját rendőrállami kormányzatukat, könnyen kap­felelte a meggyógyított: Ki az/ Az, aki veled beszél! Oh Uram, hiszek benned! A jótevőnek mondotta ezt: hiszek tebenned és leborult Jézus előtt! Megkapta a lelki vakságtól is a gyógyulást! Megkapta a hitnek a kegyelmét. Ugyanakkor a farizeusok nem voltak testileg vakok, de voltak és megmaradtak a lelki vakságban, a hitetlenségben, azzal szemben, akit a Mennyei Atya küldött az emberek tanítójának, orvosának és megváltójának. Mi legyünk hálásak az Ür Jézusnak az apostolok is­kolájáért, hogy nekünk ezt az eligazítást adta és legyünk minden emberi gyöngeséggel, hibával szemben megértők, fölkarolok, mert ezzel a gondolattal van értelme az emberi társadalom életének és az Ür Jézus volt, marad mindörök­re az emberi nem tanítója. Ámen. hatnak kommunista vezetést küllőidről, a Nyugat pedig szövetséges helyett ellenséget saját védelmi szervezetén belül. AZ ÖSSZEOMLÁS JELEI - Uolínába,, a, előretörő kom­munista erőket szemmel láthatóan lelviüanyozta a Kong­resszusnak az a rövidlátó magatartása, amely az amerikai kormány részére lehetetlenné tette a kért rendkívüli hadi­segély folyósítását. Nemcsak Kambodzsában, hanem Dél- Vietnamban is az összeomlás jelei mutatkoznak. Kambod­zsában már nyíltan tárgyalnak az új kormányalakítás elke­rülhetetlenségéről, Dél-Vietnamban a menekülők százezrei özönlenek a visszavonuló csapategységekkel együtt Saigon felé. S a fegyvertelen polgári lakosságot az előrenyomuló kommunisták ugyanúgy ágyú- és röppentyű-tűzzel áraszt­ják el, mint ahogy 30 évvel ezelőtt a német ellenállás ösz­­szeomlása után fito partizánjai és vadászrepülői a magyar menekültek sorait géppuskatűzzel árasztották el. Horton Alan Scripps-Howard tudósító szerint Tliieu dél-vietnami elnöknek sürgősen jelentős katonai győzelemre van szüksége ahhoz, hogy kormánya össze ne ömöljék. A legújabb hírek szerint azonban éppen az ellenkezője történik. A kommu­nista csapatok és tankok négyórás villámháborúval lero­hanták 1 am Ky tartományi székvárost s ezzel Dél-Vietna­mot ketté vágták. A 44 tartomány közül most már 9 kom­munista kézre jutott. A J am Kytől d élre 22 mérföldnyi távolságban lévő Quang Ngai erős röppentyű- és ágyútűz alatt van, de földi egységek támadására még nem került sor. Hue kikötője. Tan My, ahol 80.000 polgári menekült várja, hogy hajókon elszállítsák őket, az észak-vietnamiak heves ágyútűze alatt áll. A városban már csak a szorosan vett harci egységek folytatják a harcot, minden más fegy­veres erőt a kikötőbe vezényeltek. Az elmenekülés egyetlen lehetősége már csak a tenger felől maradt fnn. Saigoni jelentés szerint egy forgalmi hajó, amely Hűé­ből 50-70 menekültet szállított Da Nangba, a dél-vietnami partok közelében elsüllyedt. 45-öt sikerült közülük Thun Thien tartomány déli részével párhuzamosan kimenteni és Da Nangba szállítani. Tokiói jelentés szerint a kommunista Viet Gong külföldi segélyt kért ' több mint egy millió em­ber számára, akik a kommunisták győzelme következtében a vietnami Közép-Felföld területén fennhatósága alá ke­rültek. A japáni kommunista párt lapjának tudósítása sze­rint a Viet Cong kiáltványt intézett Dél-Vietnam népéhez, amelyben felszólította a lakosságot, hogy fliieu elnök he­lyett állítson “népi demokratikus’ rezsimet az ország élére. A fenyegető összeomlásnak ezeket a jeleit a Nyugat ugyanolyan hideg közönnyel szemléli, mint ahogy 1956-ban a magyar szabadságharcosok utolsó segélykiáltásait fogadta Kissinger A. Henry külügyminiszter az UPI tudó­sítója szerint Jeruzsálemben kijelentette, hogy a vietnami béketárgyalásokban sohasem vett volna nyugodt lelkiisme­­! reltel részt, ha előre látta volna, hogy a Kongresszus halo­gatja a saigoni kormány fegyverkezési segélyének folyósí­tását, amely a kommunista támadások visszaveréséhez vált szükségessé. NYERSOLAJ — A közel-keleti válsággal kapcso­latban önkéntelenül felmerül az a ; kérdés, miért igyekszik a Szovjetunió az arab-izraeli ellen­­j tétekben vezető és döntő szerepet játszani. Bizonyára akad­nak, akikazt hiszik, hogy ennek is a nyersolaj az oka. Eb­ben nem is tévednek. A nyersolaj azonban a Szovjetunió szempontjából nem cél, hanem csak eszköz. Miért nem cél? Azért, mert a világ legnagyobb nyersolajtermelője a Szov­jetunió. 1 avaly például 460 millió tonnát termelt, amiből 45 millió tonnánnyí a kelet-európai országtoknak jutott, 80-85 millió tonnát pedig a tőkés országoknak adott el. A fennmaradó mintegy 330 millió tonna nyersolajat a Szov­jetunió saját szükségleteinek kielégítésére fordította. Ez a mennyiség az első pillanatban soknak tűnik, mert a Szov­jetunióban aránylag nincs sok gépkocsi. A szovjet ipar, főleg a vegyipar, a hadsereg, -főleg a légierők, továbbá a hadi és tengerészeti kereskedelmi azonban rengeteg" benzint fogyaszt. Ezen a téren szükséglete egyre növekszik, ezért ügyfeleit már évek óta sürgeti, hogy nézzenek másutt is nyersolaj után, mert saját szükségleteit sem tudja kielégí- I teni. Külföldi nyersolajat is vásárol. Elsősorban — főleg fegyverek szállítása ellenében — az araboktól. Az arab nyersolajjal azonban a szovjet inkább csak üzérkedik. Az Adriai-tenger partjáról most épülő olajvezetékek elsősorban az utóbbit célt, másodsorban a kelet-európai csatlós álla­­j mok olajszükségletének kielégítését szolgálják. Az olajve­zetékek 1977-ben k észülnek el. Ezekbe majd arab olajat i szivattyúznak a jugoszláv tengeri kikötőkben, ahová hajón szállítják fel a Közel-Keletről. A kelet-európai országok a maguk nyersolaj-szükség létének csak jelentéktelen részét szerezték be a Szovjetunión kívül. Magyarország például a múlt évben mindössze 780.000 tonnát vett az araboktól, Bulgária egy millió tonná­nyit arab olajjal egészítette ki a szovjettől kapott 9.9 millió tonna nyersolajat. Csehszlovákia pedig másfél millióval ma 1945-1975 ÁPRILIS 4 Szegény Magyarország ezer éven át minden keleti tá­madással hősiesen szembeszálló népe 30 évvel ezelőtt, i 945-ben, a tatárjárás óta legvégzetesebb márciusára ébredt. 704 esztendővel azelőtt, 1241 március 12-én a vereckei ütközettel kezdődött Batu kán magyarországi hadjárata. Március 15-én a mongol előcsapatok már Pest környékén portyáztak. Március 17-én a tatárok feldúlták Vácot. Kö­tény kun király meggyilkolása után a kunok kivonultak az országból. Március 25-án IV. Béla elindult pesti táborából a mohi pusztára, ahol április 1 1 -ről 12-re virradó éjjel csatát veszteit. 50 esztendővel -előtt cvorsabban peregtek az esemé­nyek. Buda már február «elesett. 52 nemet és 8 ma­gyar hadosztály ellen 200 szovjet hadosztály vonult fel Március 16-án megindult a nagy tánradás a Dunántúl teljes birtokbavételéért. Március 22-én a Balaton környéké, március 29-én Szombathely és Kőszeg, április 1-én Sopron. a leghűségesebb város , április 2-án Nagykanizsa, április 4-én pedig Szentgotthárd került szovjet kézre. Nem azért, mert a Vörös Hadsereg megsemmisítette a magyar királyi honvédség ellenálló erejét, hanem azért, mert Nyugat-Euró­­pa egyszerűen cserbenhagyta, megtagadta ezer éven át foly­tonosan érte küzdő, vérző, benne hívő, bízó baj nokát. A világ legárvább népe megint árván maradt. Áldozata lett a félig elveszett, félig önmagában meghasonlott keresztény Európának. Arról, hogy azóta ez a nép mit szenvedett, most ne beszéljünk. Csak azt állapítsuk meg. hogy 30 év. múltán vigaszunk még mindig annyi csupán, amennyit nagy bölcselő költő« k a kiváló Eötvös József báró, 1855 őszén oly keserűen szamba vett: Az ég egy kincset ácl minden hazának: Császárról szól a francia fiának. Büszkén mutatja Róma ó falát, Hellásznak kincse egy elomló rom; 1 ied, hazám, egy szentelt fájdalom. (Búcsú) Szám kivetésben eltöltött 50 év után bizony kétszere­sen is elmondhatjuk Széchenyi István gróf, a legnagyobb magyar szavait: a múlt kiesett hatalmunkból . Semmi más nem maradt meg belőle számunkra, mint a szentelt fáj­dalom, amelyet csak önmagunk érzünk, mások átélni sem tudnak, de soha meg sem értenek. Tudjuk, hogy Széchenyi szavait nem folytathatjuk, mert mi már a jövőnek sem va­­gyunh urai. A következő mondatot mégis idézzük: Sokan azt gondolják: Magyarország volt; én azt sze­retem hinni: lesz! Mikor? Talán holnap, talán újabb 30 esztendő, vagy 50-100 év múlva, de lesz, mihelyt a magyarság történelmi küldetése megkívánja. Hogyan? Úgy, ahogy Wass Albert a Szentek zen­dülés,’ -ben több mint két évtizede megírta már, hogy az Úr elrendelte: Mezőgyomoson Kardos Kis Péternek fiú­gyermeke szülessék, ki hitben erős, akaratban bátor s lé­lekben tiszta legyen. És hasonlatosképpen gyermeke szü­lessék Szegény Nagy Sándornak, Árva Bús Balázsnak, Keserű Péternek, Törődött Ferencnek s másoknak nagy számmal. S mindezen születendő magyarok legyenek hit­ben erősebbek, akaratban bátrabbak s lélekben tisztábbak az Ő atyáiknál és sorsban szerencsésebbek . . . 30 éven át sok magyar gyermek született és nőtt fel a Kárpátok tövében és szerte a világon. A korosabbak már a maguk útján járnak: erős hittel, bátor akarattal, tiszta lélekkel, megújult magyar küldetés tudatával, fiatalos len­dülettel új küzdelemre indulnak, hogy őseik elrabolt hazá­ját, megcsúfolt szabadságát, feldúlt örökségét visszasze­rezzék. Ezért hiszünk ma is rendületlenül Magyarország fel­támadásában. Mert a jövő urai nem az elnyomó előtt meg­hunyászkodó szolgalelkűség hívei, hanem a szentelt fáj­dalom tisztító tűzéből támadt erős hit, kemény akarat és rendületlen hűség hős harcosai lesznek. Somogyi Ferenc dr. egészítette ki a szovjettől vásárolt 14 millió tonna nyers­olajat. Igen érdekes, hogy Románia a legutóbbi évekig el tudta látni magát nyersolajjal, az idén azonban már hat millió torma bevitelre lesz szüksége. Ezt a mennyiséget Ro­mánia nem az araboktól, hanem a Szovjetuniótól akarja be­szerezni kölcsönösen előnyös feltételekkel . Az említett példák világosan mutatják, hogy a Szovjetunió szempont­jából a nyersplaj csupán eszköz egyrészt csatlós államainak gazdaságpolitikai lekötése céljából, másrészt külpolitikai és külkereskedelmi kapcsolatainak megerősítése érdekében. A Közép-Kelet kérdéseibe való beavatkozása tehát elsősorban hatalmi törekvés.-

Next

/
Thumbnails
Contents