Az Ujság, 1975 (55. évfolyam, 2-50. szám)

1975-12-25 / 50. szám

4. OLDAL. AZ ÜJSÄG Somogyi Ferenc dr.: MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM 1825-től 1925-ig «— Folytatás <— ARANY JÁNOS ROMÁNCAI t A románc, mint már említettük, csak abban tér el a balladától, hogy a benne leírt esemény nem végzetes kime­netelű; bár hangulata többnyire szomorú, akárcsak a bállá dág, víg románc is akad. Arany János ebben a műíajban éppen olyan kitűnőnek mondható költeményeket alkotott, mint amilyenek balladái. Sokan románcait nem is különítik el balladáitól, pedig az utóbbiak hősei <— Kund Abigél, Ágnes asszony, Vörös Ré­­bék, I uba Ferkó /— mind tragikus hősök, akik Ielkiismeret­­furdalósuk büntetését kénytelenek elviselni, az előbbiek alakjai viszont kivétel nélkül rokonszenves személyiségek, akikkel szívesen osztjuk meg érzelmeinket. A Rákócziné , Rozgonyiné”, Szent László ”, Szibinyáni Jank és Má­tyás anyja című románcok főhősei jellemszilárdságukkal túlteszik magukat helyzetük nehézségein. MÁTYÁS ANYJA Nagy csikasz vad ugrik föl, de Visszaperdül, mint a gyűrű — ' Hallod-e, Jánk, ím királyod Szeme látja. — s ez jutalma, Hogy te nékem azt a farkast Megkeríted élve, halva.” Rövid a szó. — gyorsan hangzó Kísérője büszke jelnek: De sokallja, meg se hallja, Már nyomul a hősi gyermek. Hol királya, még a tájra Szeme egyszer visszalobban, . S a vad állat meg sem állhat: Mind szorítja, űzi jobban. S majd a róna sorompója Nyílik, amint hajtja ménjén, Majd eltűnnek a sűrűnek Lombos, ágas szövevényén. Itt gyalog száll, — paripája Fel s alá nyerít gazdátlan; Szóla Zsigmond: kár volt mégis! Szól a vajda: semmi, bátranI Jank azonban mind nyomon van: Le a völgynek, fel a hegyre, Vadcsapáson, vízomláson Veri, vágja, űzi egyre. A vad olykor hátra horkol. Foga csattog, szája résnyi, Majd mint vert eb. kit hevertebb Ostor üldöz, szűköl és nyí. Már az állal piheg, fárad, Nem az ifjú, noha gyermek: Martalékát addig űzi, Míg Iedoban s vár kegyelmet. A királyhoz és urához Rabul vonja szégyenszemre; Szól a vajda: ez nem első! Szóla Zsigmond: “Istenemre! “Tarlóm a just e fiúhoz! Enyim a fa, az gyümölcse: Visszakérem, Te kegyelmed Ebben most már kedvem töltse. Nem oly hangon volt ez mondva, Hogy sokáig, vagy hiába... így került Jank Szibinyáni Zsigmond király udvarába. , Olt idővel karral s fővel Isten után vitte sokra: Másszor is még, többször is még Járt vadászni farkasokra: Mint védője a keresztnek, Megrontója büszke tarnak. Idegen nép hőse is lett Derék hőse a magyarnak. Most is vallják, egyre daliják Szerbhon ifjai, Ieányi Guzlicájok hangja mellett: Ki volt Jankó Szibinyáni. De a magyar ajkon is Neve, hire általános: Mert hisz' él még. él örökké A dicső Hunyadi János. ROZGONYINÉ Hová, hová, édes férjem? “Megyek a csatába: Galambócon vár a török, Ne várjon hiába. “Megállj, megállj, édes férjem! Ne menj még csatába: Befordulok egy kicsinyég Öltöző szobámba. “Én kegyesem, szép hitvesem, Ellenemre jársz-é? Sima vállad, puha kebled Töri az a páncél; Félve tartod a nagy kardot Remegő kezedben: Mit keresnél, gyönge aszony, Véres ütközetben? “Azt keresem, hív magyar nő, Véres ütközetben, Hogy lehessek, élve, halva. Mindig közeledben: Súlyos a kard. de nehezebb Százszor is a bánat; Jobban töri, mint a páncélt Kebelem utánad. Gyöngyös arany fejkötőjét Sisakkal borítja, Karcsú fűzött selyem vállát Páncélba szorítja; Kardot is köt: bársony övre Gyémántos fogantyút; Pici piros csizmáira Szép ezüst sarkantyút. Csalogatja csemegével Muci paripáját; Lepke szellő lebegteti I engerzöld ru hóját; Felleget ver a ló, Széles úton, poros úton Csillámlik a . . . villámlik a Fényes acél patkó, i— “Fogadj Isten, húgom asszony, Itt az ütközetben; Nyilat ugyan, amint látom, Hoztál szép szemedben — "Uram király, Zsigmond király, Nem oly divat már ma Nyíllal lőni, mint felséged Fiatal korába Galambócot a Dunáról Ostromolni kezdik; Folyamon is, szárazon is Egyre törik, vesztik. Elől, elől Rozgonyival Kedves élet-párja, Hív szerelme, szép Cicelle, Szentgyörgyi leánya. 1975. DECEMBER 25. Pogány török a Moráván Érkezik új haddal: Most vitézek! hajós népek! Közül-akarattal! Magó vivé Rozgonyiné Ellenük a gályát, Követi a sok dalia Lobogós ruháját. Szól az ágyú -—< szokatlanul Durva ozmán fülnek; Hajóira tűz kanócok, •Koszorúk repülnek; “Vizet, vizet! a pogányság Ordítoz hiában; Mind odaég, bár van elég Víz a nagy Dunában. Maga Murad ezt a dolgot Nem veszi tréfára, Közeledik nagy hadával Törökök császára; Százezerre megyen serge, Sok basával, béggel, Török, tatár — spahi, jancsár, Válogatott néppel. Kár volt neked, Zsigmond király, Mindgyárt megijedned, Gyalázaton a pogánytól Egér-ulat venned, Fut a farkas néha-néha, De szikrázó foggal: Népedet te átkeletted Szökve, mint a tolvaj. — Spahi, jancsár utóhadnak Ered az inába: Sok rohan ott éles tőrbe, Mégtöbb a Dunába; Gyalogszerrel a király is Csak nehezen futhat; Jó Rozgonyi karja, kardja Csinál neki utat. — “Hej! ki hozza, kormányozza Ide azt a gályát? Vagy már senki meg nem menti Magyarok királyát? “Én, én hozom, gyönge asszony, Hajómat az éjben: Ülj f el uram, Zsigmond király, Te is, édes férjem!” Lászlóvárott a magyarság Vala bátorságban. Híre futott a csatának Széjjel az országban. Egy árva szó sem beszéli Zsigmond győzedelmét; Mind a világ, széles világ Rozgonyi Cicellét. RÁKÓCZINÉ Mi lelt téged bús gilice madárka? Párom után nyögdécselek bezárva: Vaskalitkám csillog-ragyog, aranyos; De a lelkem, ^ Hejh! a lelkem Fenekéig zavaros. Mi lelt, mi lelt, szőke asszony, kékszemű? Társam után az én szívem keserű; Oroszlányom viaskodik csatában, Én pediglen Fogva vagyok Büszke Bécsnek várában. Büszke Bécsnek rettenetes császárja! Minek engem itt tartani bezárva? Miért reszket koronádnak gyémántja? Elbocsáthatsz: Gyönge kezem Koronádat nem bántja. Szabadságra könnyű módon szert tehetsz, Szőke asszony, elbocsátlak, elmehetsz: Csillapítsd le lázadozó férjedet. Békességért Hejh, örömest Odaadlak tégedet. Szőke asszony útnak ered, meg sem áll, Férje-urát fölkeresi Újvárnál; Szólana is, köszönne is: hiába! ... OdaborúI, Mint a bokor, OdaborúI nyak óba. Ingó-bingó rózsabokor vállamon, Hozott Isten, édes-kedves angyalom! Isten hozott, úgy ha jöttél, szép virág; Hogy eresztett Volna máskép Az a bécsi porkoláb. Hátra tekint a szép asszony, de nem szól, Háta mögött áll a cseh kém, tudja jól: Császár küldte a cseh kément utána, Hallgatózni, Leskelődni Békeszerző szavára. Ingó-bingó rózsabokor vállamon! Néma vagy-e, hogy nem szólasz, angyalom? — “Néma legyek, mikor arra szót vesztek. Amiért a Bécsi udvar Engem ide eresztett! Azt akarnák, fulánk legyen csókomba , Mézes-mákot elegyítsek szavamba, Kebelemen altassam el haragod: Akkor aztán Egy országért Kiadnának egy rabot! Személyemnek Magyarország nagy ára, Visszamegyek, szavam adtam reája. Felfogadtam, meg is állom emberül: Visszamegyek, Ha veled a Békesség nem sikerül. Jobban ismered te Bécset hálámnál:; Hitszegővel alkuba mért állanái? Szava játék, hite szellő, kárhozat, ., Vezérelje, A nagy Isten Győzedelmes kardodat! — Ez igaz hit legyen áldás utadon; Vezéreljen a jó Isten, angyalom! — Válaszomat, érdemes cseh, vidd vissza: Császárod, ha Ilyet akar, Magyar nőre ne bízza. Búbánatos szőke asszony, kékszemű! Meddig lesz még a te sorsod keserű? aRb vagyok még büszke Bécsnek váróban: Rab vagyok, de Oroszlányom Harca nem lesz hiában! — Folytatjuk —> A NOBEL-DIJAK ÁTADÁSA r . Carl Gustav svéd király Stockholmban 11 Nobel-díj­­nyertesnek adta át az e gyenként 143.000 $-róI kiállított csekket, az arany érmet és a díszoklevelet. Az idei nyerte­sek közölt 10 a különböző tudományágak művelője, egy pedig — név szerint az olasz Montale Eugenio — költő. jÁz amerikai tudósokat 5 Nobel-díjnyertes képviseltei név sze­rint: Baltimore David, Temin Howard, Dujbecco Renato, Rainwater James és Koopmans C. fjalling. Az ünnepsé­gen, amely az idén a 75. díjkiosztás volt, a Nobel-díjak régebbi nyertesei közül 70 — köztük 30 amerikai — vett részt és megjelent valamennyi múltévi nyertes is. A svéd fővárosban akkreditált követek ugyancsak részt vettek az ünnepségen, amelyet a váiosbáza nagy dísztermében fényes lakoma követett. A stockholmi ünnepséggel egyidőben történt meg a Nobel-békedíj ünnepélyes átadása is Norvégia fővárosában, Oslóban. A Szovjetunió a békedíj nyertesét, Sakharov Andrei orosz atomtudóst nem engedte ki az országból, ezért a neki odaítélt 143.000 $ értékű díjat, az arany érmet és a díszoklevelet helyette felesége, Sakharov Yelena vette át. Erről az ünnepségről a szovjet tömbhöz tartozó országok !—> Szovjetunió, Bulgária, Jugoszlávia, Lengyelország, Ro­mánia, Csehszlovákia, Kelet-Németország és Magyarország Oslóban akkreditált követei tüntetőén távol maradtak, akárcsak a múlt évben, Stockholmban tették, amikor Soh­­lenitsyn Alexandr utólagosan átvette 1970-ben elnyert iro­dalmi Nobel-díját. KISPAPOK LETARTÓZTATÁSA % A pittsburghi Magyarság budapesti hír alapján rövid tudósítást közölt arról, hogy Budapesten 8 római katolikus kispapot letartóztattak. A letartóztatás azért történt, mert a kispapok kis rádiójukon, hálótermükben titokban hallgat­ták a Mindszenty József bíboros érsek-prímás máriácelli te­metéséről sugárzott közvetítést. A híradásból nem tűnik ki, íogy a letartóztatás mikor történt s az sem, hogy arról "mi­lyen püspöki tanács határozott, csak annyi látszik kétség­telennek, hogy "egyházi utasításra” a kispapokat azonnal kitiltották a teológiai fakultásról is. A lap megjegyzése szerint ez is a detente —•< egyik eredménye”. ,, , !' v w ' -.mUv SOPRON KITÜNTETÉSE 1973 ban a németországi Hamburg városában létesí­tett alapítványból évente jutalmazzák az európai építészeti örökség megőrzésében, röviden a műemlékvédelemben ki­váló városokat. Az idén ez az európai jnűemjékvédelmi alapítvány Sopron városát arany éremmel tüntette ki. Magyarország a műemlékvédelem terén igen előkelő helyet foglal el, mert immár 103 év óta rendszeresen vonja védelembe az építészeti alkotásokat, amelyek akár szépsé­gükkel, akár tartósságukkal kitűnnek. Sopron városa nem­csak a műemlékek gazdagságával tűnik ki valamennyi vi­déki magyar város közül, hanem abban is, bogy a rend­szeres magyar műemlékvédelem korát messze megelőzően Sopronban történt az első műemlékvédelem is. II. Lajos király 1526-ban, a közvetlenül mohácsi csata előtt kiadott oklevele tiltotta meg először Sopron akkori főterén, a mai Beloiannisz-téren álló egyik ház, a mai Patika Múzeum lebontását. A soproni műemlékek a rómaiak korától szinte folya­matosan őrzik a legkülönbözőbb korok építészeti emlékeit. Az egész Magyarországon Buda után itt található a legér­tékesebb anyag, amely napjainkban is állandóan bővül, mert szinte minden régi épület lebontásakor előkerül valami újabb meglepetés. SAKHAROV A VILNAI BÍRÓSÁGON A Nobel-békedíj idei nyertese, akinek a szovjet kor­mány nem engedte meg, hogy személyesen vegye át Osló­ban a neki odaítélt jutalmat, mintegy 20 ellenzéki kíséreté­vel Moszkvából a litván fővárosba, Vilnába utazott, hogSy ott megjelenjék Kovaley Sergei biológus bírósági tárgyalak' sán. A 43 éves litván biológust szovjetellenes rágalmazás bűntettével vádolják. Sakharov ócska nagykabátban és gyű­rött nyúlszőrkalapban érkezett a bíróság épülete elé, a tár­gyalásra azonban nem engedték be, noha két nyilatkozatot is átnyújtott, amelyekben azonosította magát a vádlottal és kijelentette, hogy maga is számos olyan nyilatkozatot írt alá, amilyen alapján Kovalevet bűnvádi felelősségre vonják. Szilágyi Viszem én, Örzsébet Hozom én Levelét megírta; Válaszát bárom nap. Szerelmes "Szerelmes Könyével Szívemnek Azt is telesírta. Három egész hónapi Fiának "Istenem, A levél, Istenem, Prága városába, Mért nem adál szárnyat, Örömhírt Hogy utói­­> Viszen a Érhetném Szomorú fogságba: Az anyai vágyat! Gyermekem! S ahol jön, Ne mozdulj Ahol jön Prága városából; Egy fekete holó; Kiveszlek,,,; Hunyadi Kiváltlak Paizsán a nehéz rabságból. Ül ahhoz hasonló. “Arannyal, Lecsapott, Ezüsttel Lecsapott Megfizetek érted; Fekete szélvészből, Szívemen Kikapá Hordom én Levelét A te hazatérted. Az anyai kézből. “Ne mozdulj, "Hamar a Ne indulj, Madarat! . .. Én egyetlen árvám! El kel! venni tőle! Ki lesz az Szalad a Én fiam, Sokaság 1 Ha megejt az ármány? Nyomba , hogy lelője. '“Adassák Madarat A levél Nem egyet, Hunyadi Mátyásnak, Százat is meglőnek: Tulajdon Híre sincs. Kezébe, Nyoma sincs Senkinek se másnak. A levélvivőnek. ,Fekete Nap estig Viaszból Az erdőn ■Nyom reá pecsétet; l ízeti hiába: Könyöklőn Éj felen járnak az Kocognak Udvari cselédek. Özvegy ablakába. "Ki viszi “Ki kopog? Hamarabb Mi kopog? Levelem Prágába? Egy fekete holló! Szá? arany Nála még Meg a ló, A levél, Teste fáradsága.” Vagy aboz hasonló. Viszem én, Piros a Viszem én. Pecsétje; Hét nap elegendő. Finom a hajt ása: Szerelmes ' Ó áldott, Szívemnek Ó áldott Hét egész esztendő! A keze-írása! SZIBINYÁNI JANK Ritka vendég Rácországbap Zsigmond király, a császár; Jól fogadja István vajda, István, kinek apja Lázár: Hét egész nap látja dúsan, Becsülettel, emberséggel; Nem felejti, ki a gazda S nem felejti, kit vendégel. Majd vígasság: zene, tánc, bor Tartja ébren a fölbázat. Majd újudvar, öklelés áll, Hangos erdőn nagy vadászat: Száz tülök szól, bajt az eb s pór, Nyomja össze a vad berket, Szorul a rés, a lovag lés, íja pendül, ménje kerget. Áll a bajsza, vége-hossza Nincs vetélgő hegyke dicsnek: ‘‘Magyar a magyar Zsigmondnak, “Szerb a szerb” Lazárevicsnek; ‘‘Ámbár ~ mond ez — udvaromnál Van egy apród, csak parányi: Az magyar leszí. . . Erdély szülte. Neve Jankó Szibinyáni. “Hallod-e, Jánk” ... I lm azonban Zörmöl a gaz, reng a sűrű:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents