Az Ujság, 1975 (55. évfolyam, 2-50. szám)

1975-12-11 / 48. szám

ft OLDAU

AZ ÚJSÁG

1975. DECEMBER ií.

i: ií

Somogyi Ferenc dr.;,

MAGYAR

NYELV ÉS IRODALOM 1825-től 1925-ig

Folytatás —>

ARANY JÁNOS

BALLADÁI

WALESI BÁRDOK

l'

Ed várd király, angol líir ály,

Léptet fakó lován:

“Hadd látom, úgymond, mennyit ér A velszi tartomány]

Van-e ott folyó és földje jó?

Legelőin fű kövér?

Használt-e a megöntözés:

A pártos honfi-vér?

S a nép, az istenadta nép.

Ha oly boldog-e rajt,

Mint akarom s mint a barom,

Melyet igába bajt?

“Felség, valóban koronád Legszebb gyémántja Vélsz:

Földet, folyót, legelni jót,

Hegy-völgyet benne lelsz.

S a nép, az istenadta nép,

Öly boldog rajta, sirel Kunyhói mind hallgatva, mint Megannyi puszta sír.

Ed vár király, angol király Léptet fakó lován:

Körötte csend, amerre ment,

És néma tartomány.

Montgomery a vár neve,

Hol aznap este szállt!

Montgomery, a vár ura,

Vendégli a királyt.

Vadat és halat, s mi jó falat Szem-szájnak ingere,

Sürgő csoport, száz szolga hord,

Hogy nézni is tereh;

S mind amiket e szép sziget Ételt, italt terem;

S mind ami bor pezsegve forr Túl messzi tengeren.

“Ti urak, ti urak, hát senki sem Kocint értem pobárt?

Ti urak, ti urak, .. . .ti vélsz ebek,

Ne éljen Eduárd?

Vadat és halat, s mi az ég alatt Szem-szájnak kellemes.

Azt látok én; de ördög itt Belül minden nemes!

Ti urak, ti urak, hitvány ebek,

;Ne éljen Eduárd?

Hol van ki zengje tetteim?

Elő egy velszi bárd!”

Egymásra néz a sok vitéz,

A vendég vélsz urak;

Orcáikon, mint félelem.

Sápadt el a harag.

Szó bennszakad, hang fennakad.

Lehelet megszegik.

Ajtó megöl fehér galamb.

Ősz bárd emelkedik.

“Itt van, király, ki tetteid Elzengi”, «— mond az agg;

S fegyver csörög, haló hörög,

Amint húrjába csap'.

“Fegyver csörög, haló hörög, 1‘

A nap vértóba száll,

__ Vérszagra gyűl az éji vad:

Te tetted ezt, király! ' ''

Levágva népünk ezrei ^

Halomba, mint kereszt,

Hogy sírva tallóz, aki él:

Király, te tetted ezt!

“Máglyára! El! Igen kemény...” Parancsol Eduárd.

“Hah, lágyabb ének kell nekünk!”

S belép egy ifjú bárd.

“Ah, lágyan kél az esti szél Milford öböl felé;

Szüzek siralma, özvegyek Panasza nyög belé. .

Ne szülj rabot, te szűz! Anya,

Ne szoptass csecsemőit! ...”

S int a király. El érte még A máglyára menőt.

De vakmerőn s hivatlanul Előáll harmadik;

Kobzán a dal magára vall.

Ez ige hallatik:

“Elhullt csatában a derék ...

No halld meg, Eduárd:

Neved ki diccsel ejtené,

Nem él oly velszi bárdi

Emléke sír a lanton még ...

No halld meg, Eduárd:

Átok fejedre minden dal,

Melyet zeng velszi bárd!

“Meglátom én!” <—< s parancsot ád Király rettenest:

Máglyára, ki ellenszegül,

Minden vélsz énekest!

Szolgái szétszáguldanak,

Ország szerin, tova,

Montgomeryben így esett A híres lakoma.

S Edvárd király, angol király,

Vágtat fakó lován;

Körötte ég földszint az ég:

A velszi tartomány.

Ötszáz, bizohy, dalolva ment Lángsírba velszi bárd;

De egy se bírta mondani Hogy: éljen Eduárd!

“Ha, ha, mi zúg? . . . Mi éji dal London utcáin ez? . ..

Felköttetem a lord-majort Ha bosszant bármi nesz!

Áll néma csend; légy szárnya bent Se künn nem hallatik:

“Fejére szól, ki szót emel!

Király nem a Ihatik.”

“Ha, ha, elő síp, dob zene!

Harsogjon harsona!

✓Fülembe zúgja átkait A velszi lakoma..,.

De túl zenén, túl síp-dobon.

Riadó kürtön, át:

Ötszáz énekli hangosan Á vértanúk dalát!

' YéNgerihántás

Ropog a tűz, messze süt a vidékre, Pirosán száll füstje fel a nagy égre; Köriilállja egynéhány fa.

Tovanyúlik rémes árnya;

S körülüli a tanyáknak Szép legénye, szép leánya.

“Szaporán, hé, nagy a rakás: mozogni 1 Nem is illik összebúva susogni.

Ki először piros csőt lel,

Lakodalma lesz az ősszel.

— Tegyetek rá, hpdd lobogjon:

Te gyérek, gondolj a tűzzél.

Dalos Eszti szép leány volt, de árva. Fiatal még a mezei munkára;

Sanyarú volt beleszokni:

Napon égni, pirosodni.

<— Hűvös éj lesz, fogas a széli Derekának hajlandóim.

Deli karcsú derekában a salló.

Puha lábán nem teve kárt a talló;

Mint a búza, piros, teljes.

Kerek arca. maga mellyes,

— Teli a hold, most búvik fel ✓—

Az egész lyány ugyan helyes.

Tuba Ferkó juhot őríz a tájon:

Juha mételyt legel a rossz lapályon, Maga oly bús... Mi nem éri? Furulyája mindig sí-rí, w Aha, rókát hajt a Bodré — Dalos Esztert úgy kíséri.

Dalos Eszti a mezőre kiment ő, Aratókkal puha füvön pihent ő;

De ha álom ért reájok,

Odahagyta kis tanyájok’

,—< Töri a vadkan az “irtást ✓—

Ne tegyétek, ti leányok!

Szeder-inda gyolcs ruháját szakasztja, Tövis, talló piros vérit fakasztja;

Hova jár, mint kósza lélek.

Ha alusznak más cselédek? . . .

Soha, mennyi csillag hull ma! — Ti leányok, ne tegyétek.

Tuba Ferkó a legelőt megúnta,

Tova hajtott, furulyáját se fútta;

Dalos Eszter nem kíséri,

Maga halvány, dala sí-rí:

Nagy a harmat, esik egyre — Csak az Isten tudja, mer’ rí.

Szomorún jár, tébolyog a mezőben,

Nem is á I jól semmi dolog kezében;

Éje hosszú, napja bágyadt,

Szíve sóhajt — csak egy vágyat:

De suhogjon az a mimkal Te, halál, vess puha ágyat.

Ködös őszre vált az idő azonban,

Törik is már a tengerit Adonyban; Dalos Eszter csak nem jött ki: Temetőbe költözött ki;

Az a Lombár nagy harangjai >—> Ne gyalázza érte senki.

Tuba Ferkó hazakerült sokára.

Dalos Esztit hallja szegényt, hogy jára; Ki-kimén a temetőbe Rossz időbe’, jó időbe’:

— Kuvikol már, az ebanyja! <—> “Itt nyugosznak, fagyos földbe.”

Maga Ferkó sem nyughatik az ágyon, Behunyt szemmel jár-kel a holdvilágon;

Muzsikát hall nagy-fenn, messze,

Dalos Eszti hangja közte,- Ne aludj, hé, vele álmodsz Azt danolja: “gyere, jöszte!

Nosza, Ferkó felszalad a boglyára,

Azután a falu hegyes tornyára;

Kapaszkodnék, de nem éri,

Feje szédül: mi nem éri? . . .

— Tizenkettőt ver Adonyban’

Elég is volt ma regélni.

Lohad a tűz: a legények subába — Összebúnak a leányok csuhába;

Magasan a levegőben Repül egy nagy lepedő fenn:

Azon ülve muzsikálnak,

Furulyáinak, eltűnőben.

SZONDI KÉT APRÓDJA

Felhőbe hanyatlott a drégeli rom,

Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja;

Szemközt vele nyájas, szép zöld hegyorom. Tetején lobogós hadi köp ja.

Két ifin térdel, kezökben a lant,

A kopja tövén, mintha volna feszület. Zsibongva hadával a völgyben alant Ali győzelem-ünnepet ület.

Mért nem jön a Szondi két dalnoka, mért? Bülbül szavú rózsák két mennyei bokra?

Hadd fűzne dalokból gyöngysorba füzért Oda illőt egy huri nyakra!

“Ott zöldéi az ormó, fenn zöldéi a hant Zászlós kópiával a gyaur basa sírján:

Ott térdel a gyöngypár, kezében a lant,

És pengeti, pengeti sírván:

. . . S hogy feljőve Márton, az oroszi pap, Kevély üzenettel a bősz Ali küldte:

Add meg kegyelemre, jó Szondi, magad!

Meg nem marad itt anya szülte.

“Szép úrfiak, immár e puszta halom,

E kopja tövén nincs mér zengeni többet:

Jertek velem, ott lenn áll nagy vigalom,

Oda lenn vár mézízű sörbet .. .

Mondjad neki, Márton, im ezt felelem: Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi; Jézussá kezében kész a kegyelem:

Egyenest oda fog folyamodni.

“Sörbet, füge, pálma, sok déli gyümölcs.

Mit csak terem a nagy szultán birodalma,

Jó illatú fűszer és drága kenőcs . . .

Ali győzelem-ünnepe van ma!

Hadd zúgjon az álgyu! — pogány Ali mond.

És pattog a bomba, és röpkéd a gránát;

Minden tüzes ördög népet, falat ont:

Töri Drégel sziklai várát.

“Szép rirfiak, a nap nyugvóra hajolt,

Immár födi vállát bíbor színű kaftán;

Szél zendül az erdőn, ott leskel a hold:

Idekinn hideg éj sziszeg aztán.”

A vár piacára ezüstöt, aranyt,

Sok nagy becsű marhát máglyába kihordat; Harcos paripái nyihognak alant:

Szügyeiknek tőrt keze forgat.

“Aztán — no hisz úgy volt —✓ aztán elesett! Zászlós kópiával hős Ali temette;

Itt nyugszik a halmon — rövid az eset : Zengjétek Alit ma helyette!

“Két dalnoka is volt, két árva fiú:

Öltözteti cifrán, bársonyba, puhába;

Nem hagyta cselédit — azért öli bú Vele halni meg, ócska ruhába!

“S küldött Alihoz . . . Ali dús, Ali jó;

Lágy arcotok a nap meg nem süti nála; Sátrában alusztok, a szél tül is ó:

Fiaim, hozzá köt a hála!” V

Hogy vitt ezerekkel, hogy vitt egyedüli Mint bástya feszült meg romlott torony alján:

Jó kardja előtt a had rendre ledül,

Kelevéze ragyog vala balján.

“Rrisztem, maga volt ő! . . . S hogy harcola még, Bár álgyugolyótól megtört ina, térdel Én láttam e harcot!. . . Azonban elég:

Ali majd haragudni fog érte.

Mint hulla a hulla, veszett a pogány.

Kő módra befolyván a hegy menedéket,

Ö álla halála vér mosta fokán.

Diadallal várta be végét.

“Eh, vége mikor lesz? Kifogytok-e már Dícséretiből az otromba gyaúrnak?

Eb a hite kölykei, vesszeje vár És börtöne kész Ah úrnak.”

Apadjon el a szem, mely célba vévé! Száradjon el a kar, mely őt lefejezte!

Irgalmad, ó Isten, ne légyen övé Ki miatt lön ily kora veszte!

'*=• Folytatjuk .=<

AZ EGYHÁZAK VILÁGTANÁCSÁNAK KONGRESSZUSA NAIROBIBAN- ■ -f i »

. • •"

VI. Pál pápa táviratban üdvözölte a Kongresszust és 16 képviselőt kjildött

Tipikus afrikai dob ritmikus öleméire indult meg a több mint 2,500 egyházi és világi vezetőkből álló <—• színes' papi és nemzeti viseletbe öltözött — díszes felvonulás a Kanyetta Palota felé, ahol a dob ütemei lehalkultak, a menet megállt és felhangzott Kenya anglikán érsekének, Festus Oíonfj-nak megnyitó'imája. Utána ének hangjai mellett vonult be a tömeg a Kongresszus gyűléstertnébe, ahol a világ legkáprázatosabb szertartása vette kezdetét — minden földrész minden felekezetének a képviselőivel, — legtöbb a saját nyelvén. Az. amerikai protestáns pap az orthodpx keléti metropolitával, a római katolikus pápai nunoius a dél-amerikai pünkösdistával, az európai fiatal teológus az ázsiai főpappal és az ausztráliai az afrikai benszülötteh

Az istentiszteleten resztvettek az állam és a különböző világvallások képviselői: biidhistak, hinduk, mohamedánok, zsidók és sikhsek. ]

Az istentiszteiét központja a logoi evangélikus egyház fejének, Seth Nomenyo nak drámai erejű beszéde volt: “Á világ sötét éjszakába zuhant, . . . népek milliói rabságban, szolgaságban élnek, . . . kizsákmányolás, szegénység mindenütt, ... a hitetlen tudomány, istentelen zsarnokság sötét éjszakájában élünó, ... a nap, a csillagok is lezuhantak az égről, ... de kel a nap, ... jön a Világ Világossága, JÉZUS. .. Ö a világ egyetlen reménységé . . . Ö megvált,

“Ö FELSZABADÍT ÉS EGYESÍT” (“JESUS CHRIST FREES AND UNITES”).

Az istentiszteletet különösképpen színessé tették az afrikai ősi törzsi nyelven énekelt kórusok vallásos énekei.

Kissé zavaró körülmény volt a felvonulás megkezdése előtt, hogy egy világtanács-ellenes felekezet ~ Church ói Reformation — papja elkapta a mikrofont és belekiáltotta: , “Az Egyházak Világtanácsa Krisztus-ellenes” (“Anti Christ”). Természetesen a rendőrök azonnal eltávolították.

Különlegessége a Kongresszus összetételének, hogy a hivatalos delegátusok 20 százaléka nő és 10 százaléka 50 (i éven aluli fiatalokból áll. A képviselők között az orosz;, román és szerb orthodox egyházak rendkívül nagy számmal jelentek meg. Ügy tűnik, hogy a Kongresszust uralni szán- , dékoznak.

A magyarországi református egyházat dr. Barlha, Tibor püspök, 1 ólh Károly zsinati külügyi titkár és egy teológiai tanár, a lutheránus egyházat dr. KáJdi Zoltán püspök és egy teológiai tanár, az erdélyi református egyházat Pppp László nagyváradi püspök, a csehszlovákiai református efgyházat Varga Imre püspök, a dél-amerikai magyar refortná,tüs egyházat Apostol János moderátor, az aúierikái rnágyar református egyházat dr. fíéky Zoltán th. püspök képviseli.

A Kongresszus tárgyalásai hétfőn, november 24-éri kezdődtek. A Kongresszus központi témája: “JÉZUS

KRISZTUS FELSZABADÍT ÉS EGYESÍT (“JESUS CHRIST FREES AND UNITES").

A Kongresszus nemcsak vallási, ökumenikus és szociális kérdésekkel, hanem az elnyomott, rabságban élő népek politikai és vallási felszabadításának, emberi és. önrendelkezési jogainak a kérdéseivel is foglalkozik. A Kongresz- S7.US főlémáját 6 külön bizottság tárgyalja a legkiválóbb egyházfők, teológusok és szaktudósok vezetésével.

A bizottságok jelentésé csak december első hetében bérül a nyílt gyűlés elé, melyről legközelebbi hírünkben adunk beszámolót. * ' : "

Fr. Király Kelemen, O.F.M.:

UT, IGAZSÁG, ÉLET

(Riesz Lajos c. könyvéről)

Riesz Lajos dr. az emigrált magyarság nevese írója.Magyar lapokban megjelent sok cikke, tanulmánya mindig nagy értéket jelentett. írásainak tárgyköre a valláserkölcsi életre, a társadalmi sorskérdésekre és a magyarság problér máira terjed ki.

Jelen kötetének evangéliumi címéből látjuk, hogy könyve is ugyanazt a célkitűzést szolgálja. .;

A szerző Budapesten tanároskodott. Igen sokat olvasott. Azokhoz a kevesekhez tartozott, aki olvasás, közben jegyzetelt. Különösen szerette a történelem nagyjainak eredeti gondolatait, hitvallást kifejező állításait összegyűjteni. Mint annyi érték, a második világháború idején ez a gyűjtemény is a budai várhegy oldalára épült házával együtt elpusztult, Riesz dr. azonban az emigrációban folytatta régi gyakorlatát. Gyűjteményét a jelen esetben könyv alakjában helyezte a magyarság asztalára.

Könyvében 250 világnagyságtól közöl 1400 hitvalló idézetet. Megemlítjük, hogy nagyjai között szerepeltet 8 apostolt, 2 prófétát és 46 szentet. A közel 200 többi “nagyság ”; tudósok, írók, költők, művészek soraiból kerül ki.

Valláserkölcsi, társadalmi, hazafias kérdéseit 18 fejezetbe osztotta. A fejezetek előtt ABC-sor rendben mutatja be az általa idézett 250 egyént, születésük és elhalálozásuk évének és a fejezet számának feltüntetésével. Minden fejezel végén ugyancsak ABC-sorrendben közli a fejezetben közölt idézetek szerzőinek nevét az idézetek számával. Talán nem kell külön kiemelnünk, hogy ez a teljesítmény mek kora és milyen gondos munkát jelent. Külön szólunk a könyv Hazaszeretet c, fejezetéről. A hazaszeretet kifejezésére nem kellett külföldi nagyokat idéznie. Az általa idézett 38 közül 33 magyar. Külön kiemeljük, hogy Mindszénty bíboros hercegprímást 10-szer idézi, Petőfit 9-szer; utánuk jön Berzsenyi 4, Prohászka, Széchenyi, Kölcsey, Varga László 3, azután Arany János, Ady és mások 2 és 1-1 idézettel következnek.

Az említettekből következtethetünk arra, hogy Riesz dr. munkájának a jelen szentévben rendkívüli értéke van. Arra kérjük a magyar plébánosokat s az egyletek, társulatok vezetőit, hogy minél több intelligens hívüknek, tagjuknak rendeljék meg karácsonyi ajándékként, A szerző n szép kiállítású munkát 4.75 $-ért úgy látszik, önköltségi áron ~~ adja. Minél előbb rendeljük meg a szerző címén: Riesz ] Fajos dp, P.O. Box 136, Marion, Ct.,06444. " ^ l,.