Az Ujság, 1975 (55. évfolyam, 2-50. szám)

1975-12-11 / 48. szám

OLDAL. ÄZ ÚJSÁG 1975. DECEMBER 11. AZ ÚJSÁG HUNGARIAN NEWS Megjelenik minden csütörtökön Weekly except two weeks during the summer (last week in July and first week in August) Kiadó — Publisher KÁRPÁT PUBLISHING Co. INC. 1017 Fairfield Avenue, Cleveland, Ohio 44113 P.O. Box 5348, Cleveland, Ohio 44101 Telephone: (216) 696-3635 Főszerkesztő — Editor in Chief KÓTA1 ZOLTÁN Second Class postage paid at Cleveland, Ohio ELŐFIZETÉSI ARAK SUBSCRIPTION RATES BÜSZKESÉGÜNK: IFJÚSÁGUNK '‘Mulasd meg gyermekedet és megmondom, milyen jó magyar vagy! (Nyíró) A REGÖSCSOPORT "HUNGARIANS IN AMERICA" ÜNNEPSÉGEN A 33. Szilágyi Erzsébet és a.22. Bessenyei György cserkészcsapatból alakult Regőscsoportot az a megtisztelte­tés érte, hogy (elkérte Loránth Lászlóné a clevelandi fő­könyvtár National Heritage Foreign Literature Department — John G. White, Department of Folklore — vezetője, bogy Amerika fennállásának 200 éves megünneplésén Hungarians in America rendezvényen szerepeljenek. November 22-én délután bárom óra kor zsúfolásig meg­teli a könyvtár Auditóriuma magvi i és> amerikai közönség­gel. Angol nyelven üdvözletét mondott Loránth Lászlóné a riefnzetiségi osztály vezetője. \ a réska Andrea cserkész csapattiszt, a Case Western Reserve Law School utolsó éves joghallgatója vezette le angol nyelven a műsort, üdvözölte a megjelent magyar és amerikai közönséget, egyesületi vezetőket, valamint az új­ságírókat és a rádió vezetőket. Paíasics János dr. angolnyelvű beszédében a clevelan­di magyarság letelepüléséről (1882), a megalakult egyesü­letekről, Kossuth Lajos szobrának leleplezéséről beszélt. Liszt Ferenc műveiből Alapi Endre zongoraművész adott elő. Ezután egy kedves, nagy gonddal előkészített műsor­­szara következett, melyben a 14, Görgey Arthur cserkész csapát és a Rákóczi Ferenc rajból szerepeltek bábszínház keretében. A bábuk a magyarok részvételét adták elő Ame­rika szabadságharcában. A szöveget írta és betanította Va­rosba And reá, aki .közben a magyar nyelvű előadást, angol nyelven ismertette. Nagy sikerük volt. Szereplők a követ­kezők voltak: Hokky Péter, Leszkó Gyuri, Bogárdi Péter, Rózsahegyi Pali, Tábor Tamás, I ábor András, íemesváry András és lelesége Magdi. I tárni a könyvtár birtokában lévő Magyarországról szóló filmet mutattak be angol ismertetéssel. A képek szé­pek voltak csak a cigányokat kihagyhatták volna belőle, Szerencsére jó ismertetőt adtak róluk: nem a magyar laj le­származottjai. A szünet után Szappanos Katalin cserkész rendezé­­ben angol nyelvű ismertetésével magyar népviseleti bemu­tató következett. Szereplői a Regőscsoport tagjai és Geréby Hanna, Friedrich Katalin, Gulden Julianna, ilj. Gulden György, Somogyi Krisztina, Szánthó Andrea voltak. Sok tapsol kaptak. A Regőscsoport kalocsai népviseletben, a Kalocsai Lakodalmas -I mutatták be nagy sikerrel d orontáliné Ko­vács Nóra betanításával. A Regőscsoport tagjai a követ­kezők voltak: Geréby Margit, Jankó Katalin, Friedrich Anikó, Zala Marianna, Győri Zsuzsanna, Szappanos Ka­talin, Jankó Mihály, Jankó István, Kozmon György, ifj. Péter Sándor, Hámor Lajos. A könyvtárban november 17-től december 10-ig ma­gyar kiállítás van, melynek rendezésében is részt vett a Regőscsoport. Az anyag összegyűjtésében és rendezésében sokát dolgoztak: Jankó Katalin, Friedrich Ottoné, Toron­­táíiné Kovács Nóra, Gulden Györgyné, ilj. Szappanos Istvánná. Az előadás előtt fogadást is rendeztek a cserkész szülők. Szép magyar és székely ruhában fogadták a közön­séget. Itt volt kiállítva Kozmon György cserkész művészi rajzai és festményei, aki a Magyar Kongresszus 'Vérszer­ződés című képével bronz érmet nyert. Gratulálunk a fia­tal művésznek ess sok sikert kivánuk. Cserkész ifjúságunk az amerikaiknak is megmutatta, hogy méltó polgárai Amerikának, tisztelik a befogadó or­szágot de büszkén vallják magukat magyarnak. Szívből gratulálunk mi is nagy sikerükhöz és büszkék vagyunk reájuk. Rovatunknak az a célja, hogy a külföldi magyarság-SZENT BORBÁLA EMLÉKVACSORA Hosszú évszázadok óla Szent Borbála a harang és ágyúöntőknek, valamint a tüzéreknek a védszentje. Borbála névnapján, december 3-án, már az Osztrák-Magyar Mo­narchia közös hadseregében, később pedig a független Ma­gyarország honvédségének idején is mindazon helyőrségek­ben, ahol honvéd tüzérek állomásoztak, védszentjük tiszte­letére emlékünnepségeket rendeztek, amelyek főként a vi­dámság jegyében zajlottak le. Ezt a régi hagyományt a volt m. kir. honvédség tüzérei az emigrációban is felújították már évtizedek óta. Itt Cle­­velandban december 6-án a Victoria Plaza hatalmas épü­lettömb Party Room-jában gyűltek össze a volt magyar tüzérek és meghitt, családias jó hangulatban emlékeztek Borbálára, fegyvernemüknek, a tüzéreknek, védszentjére. És emlékeztek azokra a tüzérbajtársakra . . . akik ott ma­radtak a Don nál vagy Ukrajna végeláthatatlan hórne­­zöin . . . vagy akiknek vérét Magyarország végnapjaiban itta lel a vérre mindig oly annyira szomju drága magyar föld. Ezt megelőzően, december 5-én a Krasznai rádión v. tasnádi Kovács György vk. százados nagyhatású beszédben emlékezett Borbálára, valamint az idegen megszállás és kommunista elnyomatás alatt álló rabhazánkra. A kitűnő magyaros vacsora után lapunk vendégként meghívott munkatársa dr. Molnár Zsigmond folytatott rövid beszélgetést a jelenlévő legöregebb magyar tüzérrel, KaschI Gusztávval, aki még az első világháború kitörése előtt vo­nult be a vártüzérekhez s aki Nyugaton a flandriai és belga frontokon a híres 30 és feles osztrák-magyar nehéz vártörő Iövegek kezelő tüzérei közé tartozott. Guszti bátyánk magas kora ellenére is kitűnő szellemi képességgel és remek em­lékező tehetséggel mondotta el, hogyan kerültek a magyar vártörő nehéz ütegek á nyugati frontra, amely front végered­ményben német hadműveleti terület volt. Nehéz feladatok megoldásához a németek már akkor is . . . mint a 2. világ­háborúban, szívesen vették igénybe a magyar erőket. Ugyan Jóska bátyám . . . mondhatta a Vilmos császár, külgyön mán ide kigyelmed egy két magyar üteget. . . egye­dül nem igen bírok ezekkel a franciákkal . A 50 és lelesek aztán beleadtak apait-anyait a nyugati frontokon. Igen él­veztük Guszti bátyánk remek visszaemlékezéseit. A vacsora utáni kellemes jó hangulatban J orclay Egon, mint meghívott lüzérbarát és dr. Mól nár Zsigmond emléke­zett a régi Magyarország vidám Borbála ünnepségeire és sok érdekes és vidám tüzér vonatkozású történeteket mon­dottak el. A kitűnően megrendezett családi jellegű összejö­vetel Obrincsák Pál, Terézhalmy Géza és Molnár János tüzérbaj társak fáradozásának és áldozatkészségének köszön-; hető a rendezésből ugyanúgy kivették részüket a jelenlévő tüzérfeleségek és szépasszonyok is. Köszönjük ezt a kedves estet a rendező tüzérbajtársak­­nak azzal, hogy viszontlátásra és hallásra az 1976-os Bor­bála esten. I üzér I udósitó FEKETE TV Ez a meghatározás nem a távolbalátó készülék ernyő­jén jelentkező kép (lekete-léhér) színét akarja jelenteni, hanem az egyik amerikai hetilapban Black TV címmel megjelent rövid híradásnak megfelelően a TV-Ieaclóállomá­­sának tulajdonosait kívánja megjelölni. A tv-műsorokon ugyan már évek óta egyre gyakrabban szerepeltek feketék, olyan adások is bőven vannak, amelyeken kizárólag feketé művészek láthatók, mégis — vagy talán inkább éppen ezért — érdekes, hogy az Egyesült Államok területén csak októ­ber hó lolyamán kezdte meg működését először olyan televí­ziós állomás, amely kizárólagosan feketék tulajdonában van. A detroiti 62-es tv-Ieadó (a “Chanel 62”) az “Interna­tional Free & Accepted Modern Masons néven ismert fe­kete testvérsegrtő (fraternal) szervezeté. A tv-állomás jelen­leg naponta reggel 7 órától éjfél után 1 óráig sugározza adásait, de máris azzal a tervvel foglalkozik, hogy egy éven belül műsorát 24 órára bővíti ki. A tv-leadó elnevezése: WGPR-TV (Chanel 62). A VILÁG LEGKISEBB EMBERE Évekkel ezelőtt nagy feltűnést keltett az az érdekes híradás, hogy a világ legkisebb embere mindössze 33 inch magas. Külön érdekesség számba megy, hogy ez a kis törpe történetesen magyar. Mészáros Mihálynak hívják s Ringiing Bros. and Barnum & Bailey Circus alkalma­zottja és a magyar Misi” becéző névből alakított Michu néven lépett lel. A mi kis honfitársunk most megint a világ­hír szárnyára került, mert 55 éves korában elhatározta, hogy házasságot köt, még pedig olyan leányt vesz feleségül, akire — mint általában minden férfi, hajmás vonatkozásban is r— feltekinthet. Kiszemelt menyasszonya a 31 éves Pimvicska Júlianna, aki 38 inch magas, tehát kereken 5 inch-csel ma­gasabb, mint Misu barátunk, akinek szép ősrégi magyar nevét a híradások JMezarof’ -ra torzították. A világ legkisebb embere szülővárosából, Budapestről repülőn érkezett a new-yorki Kennecly-repülőtérre, ahol 4 karátos gyémánt jegygyűrűit húzott választottja ujjára. Az' esküvő időpontjára még nincs hír. nak be tudjuk bizonyítani azt, hogy ifjúságunk itt kinn is megmaradt jó magyarnak. Ebben u rovatban emlékezünk meg azokról az iIjakról és lányokról, akik kitűntek tanulmányaikban és ezzel dicső­séget szereztek a magyar névnek. Szeretette! kérjük a szülőket, tanárokat, hogy küldjék el ezeknek a leányoknak, ifjaknak adatait, az elért eredmé­nyek ismertetésével, sőt a már végzett és megbecsült pozí­cióba jutottakét is. (A rovat vezetője, I . Dombrády Dóra kéri az ifjakat vagy szüleiket, hogy az adatokat közöljék levélben: 1448 Alameda Ave., Lakewood. Ohio 44107. vagy telefonon 226-3029.) . Soproni Bálin I: GONDOLJUK CSAK MEG... Idézek az egyik legtekintélyesebb amerikai magazinból: . . . Az iljúság a legmegbízhatatlanabb kalauz a jövő­be vezető úton, mert hiszen ők sosem jártak ott. A hatvanas években a szüleik, a tanítóik, szinte mindenki, akiknek kö­telessége lelt volna, félig-formált leikeiket a jó irányban alakítani, visszariadtak ettől a feladatuktól az ifjúság sze­szélyei, fenyegetődzései és gyakran oktalan viselkedése miatt. Ezekből az idősebbekből egyszerűen hiányzott a meggyőződés, hogy köleleségük volna útmutatást nyújtani, mert hiszen szinte gondolkodás nélkül eldobták maguktól a hitüket Istenben, a hazában és a családban. Pedig ezek á szálak, amelyek hiányában a társadalom szövete szét- 1 oszlik, szétrohad . ..” S tegnap este egy igen okos, józan előadásban hallot­tam: azok a gyermekek, akik hatéves korukban úgy jönnek az iskolába, hogy otthon nem tanították meg őket a leg­alapvetőbb erkölcsi tételekre, elvesztek számunkra: mi taní­tók. akkor már csak foltozgatni tudunk, de eredményt elérni alig. Az erkölcs-nélküliség sokszor talán még rosszabb, mint az erkölcstelenség, mert egyszerűen hiányzik a gyer­mekben annak tudata, hogy mi a jó és mi a rossz. Gondoljuk csak meg, micsoda veszedelmek között élünk, ideszakadt magyarok és micsoda ragály fenyegeti gyermekeinket, ha időben nem tudjuk felvértezni őket a mai amerikai nihilista életre. Minden szülő tudja, hogy a gyer­mekét előbb-utóbb el kell, hogy veszítse, normális körül­mények között akkor, amikor az élettársat választ majd ma­gának. Az a szülő, aki nem köti magához gyermekét, annak első éveiben, elsősorban magyar anyanyelvével, másodsor­ban pedig magyaros erkölcsnek az ereibe csepegtetésével, az a szülő elveszti a gyermekét hatéves korában, amikor először megy el az amerikai iskolába. Oktalanság a kicsiny gyermeket először az angolra tanítani, hiszen nincs módja egyik szülőnek sem a gyerme­ket megakadályozni, hogy az angol nyelvet — előbb vagy utóbb, de sosem későn — megtanulja. Ráragad az a TV-ből, az utca levegőjéből is, a pajtásaitól. Magyar nyelvet azon­ban csak a család, a szülői ház adhat a gyermeknek s egy­ben magyar életszemléletet és erkölcsi érzéket is. Ezért lepett meg igen nagyon a fenti idézet elolvasá­sa. Hiszen még eddig amerikai részről nem láttam nyomát sem, hogy így beismerjék a modern nevelési rendszerük teljes csődjét. De ez tény, valóság, mind gyakrabban látjuk — sőt szenvedjük r— eredményeit és ezért is halálosan fon­tos, hogy a mi gyermekeinket ne hagyjuk ugyanerre a sorsra juttatni. Egy hazulról alig 5 éve menekült magyar fiatalember írja nekem levelében: Szerintem minden természettudományosán művelt emberben felvetődik a kérdés Isten létét illetően és sajnos, a válasz csak nemleges lehet. Egyszerűen nincs rá szükség. Az égvilágon semmi konkrét bizonyíték nincs, hogy létezik. Megcáfolni viszont hitet nem l'ehet, csak fényeket. A tör­ténelem tisztán mutatja, hogyan vonul vissza az egyház,” slb. stb. Ez a hazai materialista nevelés” eredménye s a , dek szerint a szülői behatás minimális volt, vagy semmi; részben, mert a fiúnak csak anyja volt, apja nem; 4 éves korában elváltak a szülei. Igen vigasztaló lenne, hogy végre valaki belátta, mi történik itt, Amerikában a fiaalsággal, s mernek írni is róla. De . . . Gondoljuk csak meg, a fenti magazin-idézetet a lapnak a színházi kritika rovatából írtam ki, egy színdarab kritiká­jának volt egy része. SZÉLMALOM A NASA az ohiói Sandusky közelében 100 lábas acél toronyra szerelt szélmalmot építtetett. A torony tetején akkora turbina van, amekkora szélhajtással 100 kilowatt villamosságot tud fejleszteni a kísérletezés idején, de elég nagy ahhoz, hogy különböző technológiai követelmények és meghajtási kérdések megoldása után 1500 kilowattos telje­sítmény eléréséig lokozható lesz. mégis elég kicsi ahhoz, hogy az Észak-Ohióban uralkoló széljárásban működni tudjon. A gépezet akkor kezdi meg az áram fejlesztését, ami­kor a szél sebessége óránként 8 mérföldet tesz ki. Teljesítő­képessége akkor éri el tetőfokát, amikor a szél sebessége óránkat 18 mérföld. Ekkor a turbinát mozgató karok per­cenként. 40 fordulatot tesznek. Amikor a szél sebessége az óránként 40 mérföldes sebességet meghaladja, a forgató karok önműködően lezárulnak, hogy az erős szélnyomás kártevő hatását megelőzzék. BENZINT RABLÓ IJTONÁLLÓK Az útonóllás történetében korszakalkotó tünetnek minősíthető az a nemrég megtörtént eset, amelynek során benzint raboltak. Snyder Alex, az Arco egyik benzinszállító teherautójá­­aa k Cuyahoga Fall son lakó, 60 éves vezetője, éjfél után fél órával egy dél-euclidi Arco-feltöltőállomásra vitt 8800 gal­lon benzint. Amint a tartály kiürítéséhez látott, egy férfi ment hozzá és beszélgetni kezdett vele, majd revolvert fo­gott rá és arra kényszerítette, hogy teherautójával hajtson tovább. Az akron-cantoni repülőtér közelében levő Greens­­burg és Lauby Road keresztezésénél Snyderrel az útonálló megállíttatta a benzinszállító tehergépkocsit s az arra vára­kozó másik utonállóval együtt Snydert meg akarta kötözni. Snyder ellenkezett, mire az egyik útonálló agyba-főbe verte revolverével, amely közben elsült és Snyder fejét horzsolta. A lövés eldördülése után az útonállók a benzinszállító gép­kocsival elhajtottak. Snyder vérző fejjel kigyalogolt a 77 -es államközi útig, ahol egy leherautóvezető felvette s a leg­közelebbi pihenőig elvitte. Innen Snyder 2 óra 40 perckor jelentette az esetet a közúti renlőröknek, akik kórházba szál­lították, 5/4 8-kor pdig ugyanazon az útmenti pihenőn az elrabolt benzinszállító tehergépkocsit is megtalálták, de ak­kor már annak tartályából közel 4800 gallon benzin hiány­zott. CSODA TÖRTÉNT,.. HAJNALI GONDOLATOK Színhely a John Marshall auditóriuma volt. Jó akusz­tikával, jó színpaddal, jó keményfából készült ülőhelyek­kel . . . Az egykori budapesti kritikusi zsöllyék mások voltak. Aki bel éjük ült, az magába fogadta a művészi élményt kényelmetlen következmények nélkül még akkor is, ha re­ménytelen volt arról írni, hogy miért is ült bennük az em­ber három óra hosszat. . . * * * Soltay István és társainak esetében persze erről szó sem volt. Amit adtak, az maradék nélkül beleesett érdeklő­désünk és szeretetünk körébe. A hihetetlen élőmunkát élő­iéi tételező estély egy kedves, bájos felejthetetlen magyar csoda volt! Látszott, hogy Soltay él-hal azért, amiben hisz. De hullámzott, harsogott is az elismerés! Megérdemelték mindnyájan. Ha most a hajnali órákban itthon lehunyom a szemem és újra végig élem a bájosan művészi vidámságot, feltétlen tudást, rátermettséget, amit kaptunk, akkor lehetet­len nem meleg szívvel gondolni a művészi csodára, amit Soltay István. . . egyetlen ember idézett fel számunkra. * * * A táncnak, éneknek, dalnak és zenének megvan a maguk külön varázsuk, ami^ nehéz megmagyarázni. Talán ... a természet ereje nyilatkozik meg és ragadja el a szívet, lelket és fantáziát. Soltay valami új és stilizált romantikát sejtet, azt érzem, hogy semmiféle isko Iát sem képviselt a maga őszinte tehetségen kívül. Mintha elődei nem is len­nének, még akkor sem, ha a torontói Zadubán egykori clevelandi ittlétére gondolok. Nagyon tanulságos volt lát­nom és hallanom az estélyt, mert Soltay és művészcsoportja mindent korrigált és az igazán magyar szépnek és abszolút jónak olyan érvényt szerzett számunkra, mint még soha . . . * * * Programjáról, amely minden részletében magyar talaj­ból látszott sarjadni, részletesen e pillanataimban nem is tudok írni. Fiatal gárdája kitűnő! Nincsen köztük prima­donna, de ott volt köztük Kish Mária Éva koreográfus Mas­ter of Arts tanár, akit mindnyájunknak felállva kellett volna ünnepelnünk. Négy férfi ... és megint csak egy nő az első! . . . Megszállottja a táncnak, akinek titkát sem mi­iéle tehetség-pszichologiai módszer segítségével sem lehet megfejteni. Olyan ő mint az erdélyi Illyés Kinga az európai hírűvé vált nagy székely szavalóművésznő. Mindketten nagyok, alig lehet őket érzékeltetni, amint tánccal vagy az élőszóval valósággal átrebbennek a maguk felfoghatatlanul tisztult titokzatos művészi világukba, ahol már nem rendes nők, hanem ahol már mindenkitől különböznek!. . . Kish Mária édes filigrán alakja is, lelket szólaltat meg, életet akarnak mindketten belevetíteni a magunk szürke életébe. Magyar élet és emberszeretet van őbennük is, miként másban is, csak más-más területen . . . Minden idegszáluk ezért sza­kadatlan feszültség. Szüntelen teremtő izgalom az a munka, amit értünk végeznek . . . * * * Mit mondjak Alapi Endréről, az ihletett szárnyalású dirigensről, saját nevelésű kamarakórusáról, vagy a zongo­raművész Koródy Istvánról és Udvary Sándorról a magyar szellemi és művészi élet egyedülálló viaskodóiról? A mi szempontunkból, ma, amikor a nyugati műveltség elmerülni látszik, ők adnak a menekült magyarságnak faji magatar­tást, pontosan akkor, amikor a nemzeti fennmaradás lehető­sége soha történelmünkben nem volt ennyire egyedül. Külön szerencsénk, hogy mindhárman vállalni merik lujtánk vá­gyait és hajlamait a hozzájuk illő műfajban ! . . . Erről is kell írnom pillanatnyi hajnali emlékezésemben .. . lassan kivilágosodó s zobán homályában felcsillan művészi ko­­boldok felém ragyogó táncos mozgásában . . . Kodály és Bartók népénekeinek kristályos új lormanyelvének magá­nyos távoli zsongásában . . . * • * * A nézőtér elismerésében versenyzett a színpaddal. Né­hol alúlmaradt, de mindjárt utolérte, sőt néha entuziásmu­­sábnn túl is szárnyalta. Minden joggal, mert hiba sehol sem történt, de egy súlyos mulasztás igen! Miért nem jöt­tek a végén a lüggöny elé Soltay? . . . Kish Mária Éva? . . . és a többi nagy segítő? Vajon? . . . kinek a mulasztása volt, hogy nem ünnepehettük őket? I öbbé ez elő nem fordul­jon! . . . Meg a "vastaps” hiánya se! A futball pálya tri­bünjéről (ma — “lelátó’ . . .) ez elfogadható, de egy mű­vészi, még pedig magas nívójú művészi produkciónál ez egyenesen brutális egy egyébként dccensen viselkedő közön ség részéről! * * * És még valami. Nem linóm halk hangon kell felkérni a megjelenteket a magyar dal . .. zene és tánckultúra támo­gatására. A színpad közepéről, éles reflektor fényben kell megértetni velük, hogy az estély nemcsupán szórakoztató magánügye volt a talentumos együttesnek. A finom meg­jelenésű ifjú hölgy szinte a kudarc tudatában lépett le a színpadról végső kérő szavai után. Ez egy felette veszedel­mes naiv kísérletezés volt, az amúgy is csak szórakozni akaró tömeggel szemben. * * * Mi gazdag' örökséget vettünk át Soltay tói! Neve és az estély emléke maradandóan forrt össze az együttessel és velünk. A közönség várható anyagi részvétlensége miatt a kis társaság végképpen nem zárhatja be kapuit. Az elsöté­tedő rivalda kialvó lámpái és reklámfények, számomra va­lahogy szomorúan tüntették fel a magyar művészet más tekintetben is kálváriás jövőbeli képét. Az ember sokáig gondolkozik... mi lehet ennek az oka? Mert az biztos, hogy példanélküli barbárság lenne egyedül hagyni a ha­lálokat. Megsejtéseimet most csak leírom, hogy azok, akik­nek komoly vagyonúkéval!, és azok akik a magyar jövő felett őrködnek. . . éppúgy tépelődjenek és segítsenek, ahogy én szeretnék . . . Radnay Rudolf

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents