Az Ujság, 1975 (55. évfolyam, 2-50. szám)

1975-02-13 / 7. szám

2. OLDAU. AZ ÚJSÁG 1975. FEBRUÁR 15. AZ ÚJSÁG HUNGARIAN NEWS Megjelenik minden csütörtökön Weekly except two weeks during the summer (last week in July and first week in August) Kiadó — Publisher KÁRPÁT PUBLISHING Co. INC. 1017 Fairfield Avenue, Cleveland, Ohio 44113 P.O. Box 5348, Cleveland, Ohio 44101 Telephone: (216) 696-3655 Főszerkesztő — Editor in Chief KOTA) ZOLTÁN Second Class postage paid at Cleveland, Ohio ELŐFIZETÉSI ARAK Egy évre ..... $12.00 Fél évre............... 7.00 Egyes szám .... 0.25 SUBSCRIPTION RATES For one year .. $12.00 For 6 months .. 7.00 Each copy........... 0.25 BÜSZKESÉGÜNK: IFJÚSÁGUNK "Mutasd meg gyermekedet és megmondom, milyen jó magyar vagy !” (Nyíró) CSERKÉSZEINK A CSERKÉSZ BÁLON Február 8-án a clevelan di Pl aza Hotel dísztermében az idén is megrendezte a Cserkész Barátok Köre évi nagy bálját. Már belépésnél is megállapítottuk, bogy ez jelleg­zetesen is Cserkész Bál. A bejárattal szemben a magasban cserkészeink csapat zászói függtek, melyekre a bál víg han­gulatában önkéntelenül is reá pillantottunk. A háttérben kihúzva nemzeti színeink, ékesítve a magyar címerrel. A Ii- Iiomos cserkészjelvény alatt köszöntésük: Jó munkát! Légy résen! Az asztalokon ifj. Gulden Györgyné által készített iparművész asztaldísz, melyen gyertya égett. Nagy Ferenc zenekara is megérkezett időben New Yorkból. Vareska Andrea díszmagyar ruhában mutatta be az illusztris vendégeket, cserkészvezetőket első és másod bálozó fiatalságot. Itt volt a fővédnök, Bodnár Gábor a Cserkész Szövetség ügyvezető elnöke, aki Bedy Balázs cleve­­velandi csapatparancsokkal vonult be a terembe. Úgyszin­tén a négy cserkészcsapat parancsoka is. Az ünnepélyes megnyitás a Cserkész induló eléneklé­­sével történt, melyet a közönség is énekelt. Bedy Balázs üdvözlő szavai után Ralph J. Perh polgármester díszvédnök köszönte meg a Cserkész Szövetségnek ajándékát, a cser­kész jelvényt, melyet Mindszenty Hercegprímás úr fogadá­sáért kapott. Kedves és szép volt első bálozóink bemutatása. Ezek a következők voltak a táncosaikkal együtt: Ádám Hona- Tábor István, Boros Éva—Földesi József, Bojtos Anita—ilj. Csáky Armand, Diénes Erzsébet—Babey Tamás, Friedrich Anna Mária—Kozmon László, Kocskár Hédi—ilj. Bárány István, Krenyóczy Piri—ifj. Péter Sándor, Nádai Lili—ifj. Hámor Lajos, Szentkirályi Bea—Tábor András, Takács Anna Mária—ifj. Vámos Géza, Winkler Zsuzsi—Werner Kornél. Ezután másod bálozóink bemutatása következett tán­cosaikkal és ezek a következők: Bocsay Klára—Mayer Vic­tor, Fiilöp Márta—ifj. Madzsar György, Geréby Klári— Babey Péter, Geréby Margaret—Fáik Miklós, Kovács Erika —Kovács Clyde, Loiczly Éva—Jankó Mihály, Mukics Zsu­zsi—Nagy Gyula, Péter Cili—Nyilas Ferenc, Skerlán Ma­rika—ilj. Riedl László, Szabadkai Krisztina—ilj. Ádám M ihály, Szappanos Katalin—Ewendt Bogdán. Áz első és másod bálozó íiatalnág bemutatta Erkel: Bánk Bán című opera Palotásának zenéjére a Palotást. Ugyanezt még egyszer bemutatták éjfélkor nagy sikerrel. A táncot Torontáliné Kovács Nóra tanította be. A bál jó hangulatban telt el. A kitűnő zenekar szebb­nél szebb tánczenét játszott. A bál rendezői önzetlenül megtettek mindent a siker érdekében. A büfé is gazdag és kitűnő volt, a háziasszonyok kitettek magúkért. A magyarság is zsúfolásig megtöltötte a termet. Reméljük az erkölcsi siker mellett az anyagi ha­szon is meglett. Cserkészeink, ifjúságunk magyarnak meg­maradásért dolgoznak és ezért kötelességünk segíteni őket, hogy tovább vihessék ifjúságmentő munkájukat. Rovatunknak az a célja, hogy a külföldi magyarság­nak be tudjuk bizonyítani azt, hogy ifjúságunk itt kinn is megmaradt jó magyarnak. Ebben a rovatban emlékezünk meg azokról az ifjúkról és lányokról, akik kitűntek tanulmányaikban és ezzel dicső­séget szereztek a magyar névnek. Szeretettel kérjük a szülőket, tanárokat, hogy küldjék el ezeknek a leányoknak, ifjaknak adatait, az elért eredmé­nyek ismertetésével, sőt a már végzett és megbecsült pozí­cióba jutottakét is. (A rovat vezetője, T. Dombrády Dóra kéri az ifjakat vagy szüleiket, hogy az adatokat közöljék levélben: 1448 Alameda Ave., Lakewood, Ohio 44107, vagy telefonon 226-3029.) MEGHÍVÓ AZ EAST SIDE-I AMERIKAI MAGYAR NŐI SEGÉLYEGYLET 1975. március 12-én, délelőtt 11 órai kezdettel KÁRTYAPARTIT RENDEZ a LORÁNTFFY OTTHON JAVÁRA • Belépődíj egy dollár. • Szendvicset is lehet vásárolni. • Sorsolást is tartanak, és fesznek ajtódíjak. Mindenkit szeretettel várunk erre a nemes célra ren­dezendő kártyapartinkra. A Nyugatoldali Magyar Iskola értesített bennünket: A clevelandi nyugatoldali Magyar Iskola és a Ma­gyarságismereti Kollégium jelenlegi és volt növendékei a könyv, a magyar irodalom és a clevelandi emigrációs ma­gyar írók tiszteletére DÍSZVACSORÁT rendeznek, melyre az iskolamozgalom barátait szeretettel meghívják. A bevétel és az adományok a Magyar Iskola hathatós kultúrmunkáját segítik. A VACSORA IDŐPONTJA 1975 MÁRCIUS 1, SZOMBAT ESTE PONTOSAN 7 ÓRA Helye a Nyugatoldali Magyar Evangélikus Egyház díszterme (W. 98-Denison). Parkolás a környéken és a West 98-1 .órain Avenue sarkán (Pick & Pay). A vacsora előtt és után megvásárolható az év nagy könyve, Mindszenty József hercegprímás urunk emlékiratai magyar és angol nyelven. ma I................................ ° . • ;; j' [ Most mutatjuk be Dr. Somogyi Ferenc: j Magyar nyelv és irodalom 1825-ig című új j j kitűnő könyvét, mely a Kárpát Könyvkiadó ! | Vállalat A Magyar Öntudat Forrásai soro- j j zatának második kötete. ■ ^ ^ ' Felszolgálnak a Magyar Iskola növend ékei. Jegyek a Magyar Iskola növendékeinél és tanítóinál kaphatók. A vacsorajegy ára $4.50, gyermekeknek 12 éves korig $2.50. Helyfoglalásért hívja a következő számokat: Beodray l erencné, 268-6967, Hokky Istvánná, 779-7547, Dr. Papp Gáborné, 671-0669, Tallós Ede, 521-6045. 1975 ÉVI CLEVELAND HOME & FLOWER SHOW DÍJTALAN REPÜLŐUTAZÁSA Cleveland Home & Flower Show, február 15-23-ig rendezendő kiállítása alkalmával kilenc pár részére United Aid ines-re érvényes jegyet sorsolnak ki és egy nagy díjat, Hawaii ba való utazásra. Húzások: Február 15 — repülés New York Február 16 — ,, Washington, D. C. Február 17 — ,, New Orleans Február 18 — ,, Washington, D.C. Február 19 — ,, Las Vegas Február 20 — ,, New York Február 21 — ,, Miami Február 22 — ,, Washington, D.C. Február 23 — ,, New York Sorsoláshoz szükséges űrlapok helyszínen, United Air­lines információs kirendeltségénél szerezhetők azok részére is, akik nem veszik meg a belépőjegyet. Látogassuk meg a kiállítás .különböző kerti elrendezé­sét, Design Union lakásberendezését, ételek elkészítését, kozmetikai szerek bemutatását, népi táncok, népművészet bemutatását, Eddie Suzuki és csoportjának művészi előadá­sát. Látogatási idő: de. I 1-től este 10 óráig; vasárnap, feb­ruár 23-án I l-től este 8.30-ig; belépőjegy ára felnőtteknek 2.75 $; 12 éven alúli gyermekeknek szülői kísérettel 1.50; hat évtől fiatalabbaknak szabad bemenet. -BEIRATKOZÁSOK A TRI-C ELŐADÁSAIRA A Cuyahoga Community College tavaszi negyedére a levélileg való beiratkozások már február hónapban meg­kezdődnek. Easteri Campus, 25444 Harvard Rd. Warrensville I ownship és a Metropolitan Campus 2900 Community Col­lege Ave. irodáiban már február 1 7-én lesz a levélileg való beiratkozás, mig a Western Campuson 1 100 Pleasant Valley Rd., Pa rma február 24-én. Levélileg való jelentkezés mind a három campuson március 7-ig tart. Az előadások márc. 31 -én kezdődnek. Az Eastern Campuson jelentkezhetnek teljes vagy part-time hallgatók, a Metró nál új, vagy olyan visszatérő tanulók, kik 11 credit órát vagy kevesebbet akarnak gyűj­teni, és olyanok is, akik 30 vagy több credit órát akarnak. Western-re jelentkezhetnek azok. akik I I vagy kevesebb órát és azok is, akik 70 vagy több órát akarnak gyűjteni maguknak. Bővebb felvilágosításért hívja: Eastern Campus, 464-5535; Metropolitan Campus, 241-5565; vagy Western Campus, 845-4000 számok egyikét. Soproni Bálint: TIZENNÉGY NAP, NYOLC "ORSZÁG", EGY ABLAK... Már az maga élmény, nagy élmény, hogy az ember reggel felveszi a télikabátját, felül egy repülőgépre s alig három óra múlva a legnagyobb gondja, hogy mit csináljon a teljességgel feleslegessé vált télikabáttal . . . Mert időközben megérkeztünk Miamiba, ott beültettek égy autóbuszba és szinte pár perc múlva a kikötőben vol­tunk . . . ahol ott tornyosult előttünk gyönyörű hajónk, a 18000 tonnás, 8 emeletes SUN VIKING. Nem az első külföldi utunk volt ez, de . . . még sehol sem sikerült azt megérnünk, hogy az út egész ideje alatt ugyanaz a szobánk legyen, pedig szinte minden nap más tájat, szigeti, vagy az Egyesült Nemzetek csodálatos alap­szabályainak megfelelően: más * országot láthattunk . . . Mert manapság nem kell más a függetlenséghez, mint hogy egy sziget lakói kijelentsék, hogy ök ezután függetlenek akarnak lenni s ha azután ezt az Egyesült Nemzetek köz­gyűlése is megszavazta, ott az új, önálló ország vagy nemzet vagy minek is nevezzük. De kezdjük az elején ... A hajóba belépés előtt kö­zölték a kabinunk számát és igy pillanatokkal a kikötőbe érkezés után már meg is találtuk azt, birtokba is vettük s megelégedetten ki is csomagoltunk . . . mert a poggyászunk már ott várt, a kabin ajtajában . . . Szerencsénk volt, mert az A fedélzeten kaptunk ka­bint s olyant, amelyben mindkét ágy alul van, ellentét­ben az olyanokkal, ahol egymás felett kell aludniok az uta­soknak. Volt aztán iróasztal-félénk, closetünk, bőséges hely­­lyel és egy csinos kis fürdőszobánk, akkora zuhannyal, hogy törülközni már ki kellett jönni belőle, de a zuhany ,nem is arra való végeredményben . . . No és: az asztalunkon volt még egy csomag kárytya is (bocsánat: két csomag), a tükör alatt pedig váza, virággal és egy kosárka, gyümölcsökkel, csokoládéval ... S ez a kosárka aztán nem fogyott ki két hét alatt, akármennyit fogyasztottunk belőle, másnap reggel mindig újra megtöltötte a steward. (Nem tudom, ezt ma­gyarul hogy mondják, de igy mindenképpen sokkal előke­lőbbnek hangzik.) Sajnos, túl soká élveztük lakosztályunkat, mert kissé I későn értünk fel az étterembe, ahol az ültetéseket csinál­ták . . . s igy sajnos, nekünk már nem jutott ablak melletti asztal . . . Később aztán rájöttünk, hogy az ablakot úgysem lehetett kinyitni, igy meggyőződtünk róla, hogy gyakorlati­­ag mindegy, hogy az asztalunk közel van-e az ablakhoz, vagy sem . . . Körülbelül délután Ú2 6 lehetett s a hangszórók kö­zölték, hogy mindenki menjen fel a Promenád Deck-re, az előre kijelölt helyére, ahol egy gyors mentőöves gyakorlat volt, ami lényegében abból állt, hogy mindenkinek fel kel ett kötöznie a mentőövét s azután kitapasztalnia, hogy azt evenni, majdnem ugyanannyi időbe telik . . . Mire mind­ezen túl voltunk, már osztották ki a szerpentin-szalagokat, hogy legyen mit dobálnunk —- más hijján a tengerbe — amint elindul a hajó . . . S az el is indult pontosan hat órakor (Miamiban még világos volt akkor), s ha volt kis csalódásunk, az talán csak az volt, hogy háttal mentünk ki a hosszú-hosszú csatornán, amig csak ki nem értünk szabadabb vizekre, ahol aztán megfordultunk s onnan kezdve már rendes formában ment hajónk: elől az eleje, hátul a hátulja, neki az Atlanti Óceánnak, kelet felé . . . Mire kinn voltunk a szabad tengeren, már lassan ideje volt, hogy nekikészülődjünk a vacsorához, amely az első este /V2 9-kor kezdődött nekünk, akik <— sose fogom tudni | miért, mert érzésre ment »— a második turnust választottuk az étkezésnél. Később aztán találtunk magyarázatot rő, hogy miért jobb a második turnus. . . amint azok is találta“ megfelelő s kielégítő magyarázatot, akik az első, korai ét­kezésbe kerültek s ök is meg voltak győződve róla, hogy az a jobb ... Első napunk lévén a hajón, azt hiszem, mindenki bol­dog volt a maga helyén s mivel a tenger is nyugalmas volt, a vacsorát is igen jó hangulatban fogyasztottuk el. (Nem tudnám már megmondani, mit ettünk az első estén, de volt 3-4 féle előétel, ugyanannyi leves, főétel s dessert, a salá­tákról nem is beszélve.) A másnapot és a harmadik napot is a tengeren töltőt tűk, mert utunk első célpontja, Puerto Rico, jó pár ezer mér­földre volt s így ezen a két napon alkalmunk volt megis­merkedni a hajóval is, az utastársaink egy részével is. de még inkább: a személyzettel. A Steward-unkat Horace-nak hívták s valamelyik szigeten születhetett. A pincérünk neve Patrick volt s öt Skóciából sodorta hajónkra a sors, részben azért, hogy tudatunkba ültesse: milyen más is az, ha valaki skót és nem angol . . . Végül: pincérünk segédje, a busboy török volt és az előttünk igen ismerős Mehmet névre hall­gatott . . . Amikor megtudta, hogy mi eredetileg Budapestről jöttünk, akkor igen felragyogott az arca, hogy ő is volt Bu­dapesten és hogy micsoda gyönyörű g'irl-ök is vannak ott . . . Amikor azonban elmondtam, neki, hogy Brezsnyev legutóbb Isztambulban járt, mert meg akarta tudakolni, hogyan élték túl a törökök aránylag épségben azt a tényt, hogy a ma­gyarokat 150 évig megszállva tartották; erre az én Mehmet barátom kijelentette, hogy régen nem látott európai újságot s igy ő nem értesült Brezsnyev isztambuli vizitjéről . . . Az első reggelen máris sok mindenféle foglalatosságot ajánlott a turavezetőség . . . aki akart, elmehetett a táncis­kolába, vagy a sport-decken résztvehetett a különböző sport­­tevékenységekben, ugyancsak rendelkezésünkre állt — s én azt választottam — a hajó pazar kis (és nem is olyan kis) uszodája . . . körülötte megszámlálhatatlan nyugággyal . . . Az uszodában tengervíz volt és azt mindennap frissen szív­ták fel a tengerből (ott, ahol éppen voltunk), mert éjszakára viszont mindig leengedték az uszoda vizét s egy hálót húz­tak föléje, nehogy valaki beleugorjék . . . annal is inkább, mert több helyen és nyelven is ki volt írva, hogy NO SAL­­TAR (ugrani tilos) s ez természetesen legalább félóránként kényszerített valakit, hogy azért is beleugorjék a vízbe. ' Ezt az uszodát nagyon megszerettem, főleg azért, mert amikor egy kis szél volt a tengeren, akkor az uszoda azonnal AZ ÖNKÉPZŐKÖR UJ TISZTVISELŐINEK BEIKTATÁSA A január 19-én megtartott közgyűlésen a következőket választották meg: Örökös tiszteletbeli elnök: Kálóczy János. Elnök: Knoch János; Női Osztály elnök: Bálint Jó­zsefnél alelnök: Ádám János; Női Osztály alelnöke: Végső Jánosné; háznagy: Ádám János; jegyző: Czillich Dezső; Női Osztály jegyzője: Takács Violgt: Pénztáros: Dr. Kovács Károly; Női Osztály pénztárosa: Straka Mar­garet; Pénzügyi titkár: Obrincsák Pál; Női Osztály pénz­ügyi titkár: Krisztián Róza; Női Osztály vigalmi bizottság elnöke : Vida Irén; Iiustes: Farkas János és Varga István: Számvizsgálók: Strifler György, I óth Béla és Fodor Ferenc; Női Osztály számvizsgálók: Lukács Mária, Haack Paulina és Darabán Helen; Női Osztály levelező titkára: KáJoczv Jánosné; Női Osztály gazdasági elnöke; d akács .Margaret; Delegátusok az Egyesült Magyar Egyletbe: Muzsay Sán­dor és Lelkes Sándor; Pót delegátusok: Obrincsák Pál és Ádám János. A beiktatás ebéddel kapcsolatosan február 9-én volt, amikor dr. Kótai Áoltán, Az Újság főszerkesztője vette ki az esküt a tisztviselőktől és iktatta be hivatalukba. Kérjük Istent, hogy az idei egyleti év is (egyen si­keres az Önképzőkörnek. hullámfürdővé vált s csak a jobb úszók merészkedtek a vízbe s így nem egyszer egymagám rendelkezésére állt az egész uszoda. A víz mindig kb. 75 fokos volt, tehát a leg­jobb hőfokon úszáshoz ... .dói Visszatekintve ma már a hajón töltött 44 napra, úgy erzem, a legjobb napjaink azok voltak, amikot egész nap utaztunk, mert ez volt az igazi pihenés és nyaralás . . . ter­mészetesen az igazán érdekes része az ufunknak akkor kez­dődött, amikor ■—< két napi hajókázás után megláttuk az első szárazföldet. ■ . , -Persze, ez sem ilyen drámaian törlénl, meri a harmadik nap reggelén arra ébredtünk lel, hogy nem mozog már a hajó s ez azt jelentette, hogy korareggel kikötöttünk San Jüanban, első állomáshelyünkön. Persze, még el kell előbb mondanom, hogy a két ten­geren töltött nap alatt elmagyarázták nekünk, mi mindent lehet majd Puerto Ricóban látni. . . aminek eredményekép­pen befizettünk, előre, a San Juan-i délelőtt és külön a dél­utáni túrára is . . . S miveba reggeli túra korán indult, úgy fedeztük fel a “veranda”-t, ahol a szabályszerű reggelink ideje előtt adtak kávét és süteményeket... Ez a hajó hátsó fel, ■ben volt, egy elkerített rész, szabadban, ahol asztalok és székek voltak és mindenki magának szolgálta lel a ká­véját, teáját, juice-át, grape fruit-ját és danish- roll-jait . .. Az un. tour-business a Caribi-tenger szigetein külön üzletág . . . Minden szigeten van egy bejárt túra, amelyet minden második laxi-solör ismer és rendszerint tudja a fontosabb elmondanivalókat is, azaz: a sofőr nemcsak a ko­csit hajtja, hanem elmondja az ismertetését is annak, amit megmutat. . . hol ügyesebben, hol nem ... de ha az ember­nek van humorérzéke, akkor mindenféle ilyen idegenveze­tést élvezni tud. Különösen ha süt a nap, szép, kellemes meleg van s közben arra gondol, hogy Chicagóban most nyilván esik a hó vagy a havas eső . . . Sajnos, San Jüanban esős napot fogtunk ki, de nem esett egyfolytában . . . mindig csak akkor, amikor kiszáll­tunk a kocsiból . . . Különösen jó kis esőt fogtunk ki az El Morro Castle-nél, amely tulajdonképpen a kikötő bejáratá­nak védelmére, még a spanyol időkben épített, hatalmas falakkal rendelkező erődítmény . . . amelynek aztán főleg a belső részeit néztük meg alaposabban, mivel odakint ömlött az eső . . . Természetesen, amint lejárt az időnk és újra ko­csiba szálltunk, hogy elvigyenek az Óvárosba, a katedrális­­hoz, azonnal elállt az eső . . . Mindegy, igy is igen érdekes volt Északamerika legöregebb városa s mire visszaértünk a hajóhoz, gyönyörűen sütött a nap, mintha sosem esett vol­na .. . Nem is esett azután sem, amikor elindultunk a dél­utáni túrára, ahol mint kiderültelőször nagyjából még­­egyszer végigmentünk azokon a részeken, amiket rnárúlél­­előtt láttunk; aztán megnéztük Luquilla Beach-et, San Juan legnagyobb nyilvános beach-ét (próbálnám a magyar strand szót használni, de ez Sem jó, mert nem ugyanaz a fogalom), végül felvittek a Rain Porest-be s ezennel, köz­jegyzőileg igazolom, hogy az elnevezés pontos, mert csak természetes, hogy újra megkaptuk az esö-ada>günkat... de csak akkor, amikor felértünk a hegy tetején levő kilátóto­ronyba. A torony aljából még láttuk a napsütötte tenger­­pártot, messze alattunk. . . mire felmásztam a kétszáz-egy­­néhány lépcsőfokot, bumm, minden felhőben volt s meg szerencsénk volt, hogy csak szivárgott az eső . . . De mit akar az ember egy Rain Forestben, ha nem esőt. . . Pár perc várakozás után kicsit felszakadtak a felhők s hátul, messze ... a nap rásütött a tengerre s a parton 3 nagy, fehér épületre ... a fényképem nem sikerült olyan jól, mint amilyen szép látvány volt az mégis . . . Tekintve, hogy nem vagyok nagy barátja a night­­cluboknak (különösen, mióta a táncolásban a nők telj esen önállósították magukat s csak azt nem értem, miért várják el, hogy felkérjük őket, amikor úgyis magukban akarnak táncolni), tehát a night-club tourt már nem vettük meg, in­kább egy jó mozi-előadást néztünk meg a hajón . . . azért még fizetni sem kellett s vacsora után jól esett egy kicsit nyugodtan ülni, mert a vacsora megint igen kiadós volt. . Másnap reggel igyekeztünk korán ébredni . . . s meginl a verandára mentünk, könnyű reggelire, hogy láthassuk amikor hajónk besiklik Charlotte Amalie, St. T homas szige fővárosának kikötőjébe . . . Aránylag korán reggel volt még a nap gyönyörűen ragyogott s az előző napi tapasztalától alapján időben fenn voltunk a legmagasabb fedélzetei (pontosan: a kapitány feje felett) ahonnan pompásan meg figyelhettük, hogy ez a hatalmas hajó-milyen pompásan é pontosan tud “parkolni” . . . Igen, nemcsak előre és hátri tudott a hajónk manőverezni, hanem oldalvást is . . . sohs nem kellett pilota-hajó, hogy megmutassa az irányt, főleg, behúzzon a kikötőbe . . . mindig a magunk erejéből álltunk oda a móló mellé, szinte játszi könnyedséggel . . . Folytatjuk »

Next

/
Thumbnails
Contents