Az Ujság, 1975 (55. évfolyam, 2-50. szám)

1975-03-13 / 11. szám

1975. MÁRCIUS 15

A Z ÚJSÁG

s. oldal:

Somogyi Ferenc dr.:

MAGYAR

NYELV ÉS IRODALOM

1825-től 1920-ig

— Folytatás —

’ VÖRÖSMARTY MIHÁLY LÍRÁJA

PÁZMÁN

Pázmán, tiszta valóságnak hallója egekben,

Megtért térítő állok az Isten elölt,

S hirdetek új tudományt, ó, halld s vedd szívre, magyar nép: “Legszentebb vallás a haza s emberiség.

1850

SZIGET

Honfi, ha föllépendsz düíedék várára Szigetnek,

Sírva ne említs szót sajnos eleste felől:

Ott hős Zrínyi körül bátor daliái nyugosznak: Gyönge panasz szózat bántja nagy álmaikat.

1850

A PUSZTA SÍR

A Duna habjainál ki van itt a kisded üregben Pusztán, s omladozó hamvai jeltelenül?

Menj harsogva, folyam! mely gyakran vitted emelve A győző seregét, zengj hadat álmaihoz;

S mellyel szerze, le légy, ország, az erősnek örök jel: Népvezető Árpád hamvai nyugszanak itt.

, 1851

MAGYARORSZÁG CÍMERE

Szép vagy, o hon, bérc, völgy változnak gazdag öledben, Téridet országos négy lolyam árja szegi;

Ám természettől mindez lelketlen ajándék:

Naggyá csak liaid szent akaratja tehet.

1832 ■

LAURÁNAK

Nem fáradsz-e rcám mosolyogni, ha csüggedek és ha Megszédít a gond, tűrni szeszélyeimet?

Nagy feladás vár rád: fiatal szívednek erényét Tenni napul megtört életem árnya fölé.

MÉII

Hulló harmatnak szerelője s a harmatos ágé. Mézajakú kis raj, nyugszom e rózsa megélt.

Engem illatnak szédíte meg árja, csapongót,

S melyet nem sejték, a tövis éle megölt.

SAS

Fák sudarán zápor s szélvész harcolnak időnként. Mégis fenn a sas tartja királyi lakát.

Aki napot keres, a vésszel megvíni ne féljen,

Vagy köz lélekként tűrje, ha porha szegik.

EMLÉKKÖNYVBE

Setét eszmék borítják eszemet.

Szivemben istenkáromlás lakik.

Kívánságom: vesszen ki a világ S e földi nép a legvégső fajig.

Mi a világ nekem, ha nincs hazám?

; Elkárhozott lélekkel hasztalan

Kiáltozom be a nagy végtelent:

Miért én éltem, az már dúlva van.

Ily férfitól, nemes hölgy mit kívánsz Emléklapodba? Inkább adj nekem Hitet, sejtelmet, egy reménysugárt,

Hogy el nem vész, hogy él még nemzetem.

Koldulni járnék ily remény- s hitért.

Meg venném azt velőm- és véremen.

Imádkozzál — te meghallgattatol —

Az tán segíthet ily vert emberen.

1840 okt. 10

■ '■> MINT A FÖLDMÍVELÖ

Mint a földmivelő jól munkált földbe magot vet S várja virúlását Istene s munka után:

Úgy a sírokkal felszántott földbe halottit Hordja koronként a végtelen emberiség.

És haloványan a dús, a szegény és a koronás fők Mennek alá, víg, bús, balga, mogorva vegyest.

1851

PEST. MÁRTIUS 15. 1838

Éjfél volt, szomorú mély csend, s a hajdani város Mint egy kísértet fölkele kínjaiból.

És hogy látta magát elképtelenítve magától S feldúlt utcáin a zabolátlan özönt v S annyi balált és annyi veszélyt s a századig élő ínségnek kezeit művei bosszú során:

Megrendült fájdalmában s erejének aléltán Lassú sóhajtással a vad özönbe rogyott.

1838

KÖLCSEY

Meg ne ijedjetek, a hazaföldnek szíve dobog fel: Kölcsey sírjától keble örökre sebes.

1844

MEGYERI

Mely nevetés ez alant? mi öröm van a síri világban? A komor árnyak közt Megyeri szelleme jár.

1844

DEÁK FERENC

Alkudtál s mondtad: Nem kell, amit ti szerettek, Vagy nem kell úgy, mint élni. szeretni szokás. Munkabíró lelket kívánok, félni tudatlant,

S félni merőt: amint a haza jobb ügye hí;

És emberszerető szívet, ha vad indulatokkal És ál eszmékkel küzdeni síkra kelek:

Tűrni viszályt és párthagot, s ha kerülni Iehetlen, Régi baráttól is tűrni a néma döfést:

S amit kezdettem fiatalkori lelkesedéssel,

Arról hálaimát mondani végnapomon.

Mindezekért a díj, amellyet elérni reményem:

Vajha kicsiny legyek a nagy haza hősei közt.”

1845

JÓ TANÁCS

Légy buzgó, de szerény, bírónak még te kicsiny vagy Élj, küzdj és munkálj s várd el Ítéletedet.

1848

MUZARION

Zűr vala gondolatod, de leírtad, s mely csodái most má Tenne külön látunk: szárazát és vizeket.

GÁBOR DIÁK

Gábor diák mélyen elmerülve Ül a lócán, egy nagy könyv előtte;

A világért fel sem pillantana.

Ha egy fii égy reá nem szállana;

De már erre csak felpillánt,

S ím meglát egy fürge leányt.

' Ejnye, búgom, de piros az orcád,

Hadd szakasszak róla egy pár rózsát.

Gábor diák, hamis Gábor diák!

Hagyjon békét, mert bizony meglátják .

Semmi látás! <— mond a jókedvében — Lakodalom van a csók végében.

Jaj, ne bántson! kell sietnem, —>

Elhull pártám, itt felejtem,

Ah, vegye el azt a forró száját.

' Még egy csókot! Nem, nem !” "Kettőt adj hát”.

Gábor diák mélyen elmerülve Ül a lócán, egy nagy könyv előtte;

S hogy felpillant, egyszer csak elrémül,

A leány jön búsan s színtelenül:

"Ej, húgom, heh balovány vagy.

Féltelek, hogy el ne hervadj.

“Gábor diák, átkozom a csókját.

Mikor tartjuk meg a lakodalmát?

"Semmi átok, jőj el pünkösdnanra,

Addig, rózsám, addig menj dolgodra.

Neh egy pár csók! egyik útravaló,

Másik, ha úgy tetszik, vigasztaló .

Gábor diák! hátha késő Pünkösdnapkor a mennyegző?

Semmi késő! te világ rózsája ’.

“Ej, be hamis az a maga szája”.

Gábor diák mélyen elmerülve Ül a lócán, egy nagy könyv előtte;

A világért fel nem pillantana.

Pedig itt van piros pünkösd napja.

De elébe jön a leány,

S egy csecsemőt ringat karján:

"Ej, ej, mór ezt mégsem hittem volna!

"Mosti a világ engem sem csúfolna”.

S hogy mosolyog istenadta fattya!”

“Éppen olyan, mint az édesatyja.”

"Mit csináljunk, mit tegyünk, galambom?”

Én tudom, bogy a Dunába ugróm”.

“Semmi ugrás! jer a paphoz”, így szól Gábor a leányhoz,

S nagy szomorúan a könyvet becsapja:

“Soha, soha ilyen pünkö sd napja! ’

1830

A KIS LEÁNY BAJA

isten a megmondhatója Mennyit szenvedek,

Testi lelki nyúgodalmam Mind eltűntének.

Nappal álom forr fejemben,

Éjjel gond viraszt;

El sem végzem, máris újra Kezd em a panaszt.

A sóhajtás tartja bennem Még az életet.

Keblem a sok sóhajtástól Szinte megreped.

Csák sovárgok, csak tűnődöm.

Nem tudom, miért?

Mintha égnék s vágyakoznám Bírhatatlanért.

Ah ha e sóvár tűnődés Tán a szerelem;

Akkor jaj szegény leánynak.

Akkor jaj nekem!

Aki engem xígy szeressen.

Élve, halva hív,

Amint én szeretni tudnék,

Nincs oly férfiszív.

%. 1835

HAJ, SZÁJ, SZEM

Haj, haj, haj,

Beh szép selyemhaj!

Ez a leányhaj!

Bomlott liirli tengerében Haltyuvállak lürdenek benn.

Haj, haj, baj, ,

Beb szép selyemhaj Ez a leányhaj.

Száj, száj, száj,

Beh szép rózsaszáj Ez a leányszáj!

Fülemile danol benne,

Legszebb sor gyöngy ragyog benne.

Száj, száj, száj,

Be szép rózsaszáj Ez a leányszáj.

Szem, szem, szem,

Beh gyönyörű szem Ez a leányszem!

Mennyország nyildokol benne,

Szerelem az isten benne.

Szem, szem, szem,

Beh gyönyörű szem Ez a leányszem!

1829

KIS GYERMEK HALÁLÁRA

Eljátszottad már kis játékidat,

Kedves fiú, hamar játszottad el;

Végsőt mosolyga arcád s a halál Leszedte róla szép rózsáidat.

Nemcsak magad ménéi, elvitted a Szülék vidámságát, elvitted a Legszebb remények gazdag bimbaját.

Ki mondja meg neked, hogy már reggel van? Ah, Ki fog téged megint fölkelteni?

Sirat szülőd és mondja: Kelj, fiam,

Kelj föl, szerelmem, szép kis gyermekem!’

Mind hasztalan, te meg nem hallod őt;

Alunni fogsz s nem lesznek álmaid,

Alunni fogsz s nem lesz több reggeled.

De fájdal om ne bántsa hamvadat,

Múlásod könnyű volt és tiszta, mint Az égbe visszareppenő sugáré.

A földhöz minket baj s öröm kötöz,

Óhajtjuk és rettegjük a halált:

Te túl vagy már, nincs kétség útadón.

Ó, majd ha csendes tiszta éjeken Föltűnnek a dicső csillagzatok,

Élj össz-e áldást hozni kedvesidre?

Eljössz-e álmaikhoz éjjelenként,

Hogy ég nyugalmát terjeszd rájok is?

Ó, jőj, ölelgesd kis testvéridet:

Orcáikat csókdossa szellemed:

S amely napok tetőled elmaradtak.

Add a szüléknek vissza. Ök együtt Éljék le megszakasztott éltedet,

És míg porodra hintenek virágot,

Lebegj te őrzőangyalkénl fölöttük.

A HONTALAN

Járatlan útakon ki jársz,

S keblet viharra, vészre társz,

Örömtől idegen,

Ki vagy te bánat embere,

Mi sorsnak üldöz fegyvere,

Hogy bolygsz vad bérceken?

Hagyj bolyganom vad bérceken.

Hagyd dúlni a vészt keblemen:

Én bujdosó vagyok:

Kietlenb itt e puszta szív,

Zajosb a vész, mely benne vív: Fájdalmán oly nagyok.”

Tán dús valói és kincsedet Elvette ádáz végzeted, b most ínség szomorít?

Dús voltam s dúsnak lenni jó,

S Ínségem most oly szívható:

De ez nem tántorít.

Két név előtted szent talán:

A hű barát és hű leány.

És ők elhagytanak?

“Pártos barátság, szerelem Földön legkínzóbb gyötrelem:

Ök híven haltanak.

Kihaltak ők? tári gyermeked,

Szép hölgyed, minden örömed.

Emésztő sírba szállt?

"Mind sírban, amit szeretők,

De a szív mély s nagy menedék.

Elnyögte a balált.

Te tűrsz, bár kínod súlya nagy:

Tán a becsület rabja vagy,

S neved gyalázva volt?

“Gyal ózva minden címerem;

De azt hazámért szenvedem,

S ez rajtam drága folt.

Hah, számkivetve vagy tehát,

S melyért vérzettéi, ten hazád Sújt kérlelhetetlenül?

A száműzöltnek honja van,

S bár szenved ő s boldogtalan,

A nemzet él s derül.

A nemzet, melyhez tartozóm.

Kiirtva, s vérbe fúlt hazám Többé fel nem virúl:

Engem millióknak veszte nyom.

Egy nép halálát hordozom,

Keblemben ostorul.

VJ

MEGHALT BÁTORI ATYA

1900-1975

Dr. Bátori József piarista atyának március 3-án a szentmiséjének bemutatása utón kihagyott a szíve és délután 2:20 óráig négy orvos is küzdött életéért, de hiába.

1900 március 18-án született Budapesten. 1918-ban lépett be a Piarista Rendbe. 1925-ban szentelték pappá. Pestre kerül, ahol megszerzi a doktorátusát. Lángoló szeretettel szerette a magyar irodalmat és az ifjúságot. A magyar cserkészetnek Sik Sándor mellett egyik legnagyobb egyénisége volt a piarista atyák között. Ö szervezi meg a magyar rover-cserkészetet. Harmincas években a debreceni intézet igazgatója lett. Vezérgondolata: a magyar középosztály gazdasági átnevelése volt. Háború végén orosz hadifogságba kerül. Innen hazajövet három évig tanított még Tatán a piarista gimnáziumban. 1948-ban menekülnie kellett, Bécsen, Rómán, Barcelonán keresztül Buffaloba megy, ahol az amerikai magyar piarista településnek lett vezetője, majd generálisi delegátus, később amikor az Amerikába települt piaristák viceprovinciává alakulnak, viceprovinciális lesz 1960-ban. Megalkotják a Piarista Diákszövetséget. 1962-ben éri az első szívroham. 1967-ben vonul vissza a viceprovincia vezetésétől és washingtoni házfőnök, majd nyugdíjas lesz a devoni házban, ahol most érte a végzetes szívrohama.

Áldásos munkájának gyümölcsét beérni még megérte, mert az amerikai provincia 1975. január 12-én önálló provincia lett.

Püspöki koncelebrált misével temették el az első alapítási helyen, Derbyben (Buffalo mellett) március 6-án.

Magyarságért, az ifjúságért végzett munkájáért az egész amerikai piarista provincia, , a Diákszövetség, volt tanítványai, cserkészei, rendtársai hálával és kegyelettel őrzik emlékét.

Bátori Atya, nyugodjál békében!

VÖRÖSMARTY LÍRIKUS KORTÁRSAI

A regényesség (nemzeti romanlicizmus) iránya lírai költészetünkben Vörösmarty Mihályon kívül még másik négy nagy nevet mutat fel. A költőfejedelem négy kiváló , lírikus kortársa: Czuczor Gergely, Bajza József, Garay Já- I nos és Eötvös József báró.

1

CZUCZOR GERGELY

A korszak jellegzetesen romantikus, vérbeli lírikusa Vörösmarty Mihállyal szinte egy időben Czuczor Gergely (1800-1866). Andódon, Nyitra vármegyében született. Apja földműves volt. Középiskolai tanulmányait Érsekújváron, Nyitrón, Esztergomban és Pozsonyban végezte. Állandóan kitűnő tanuló volt. 1817-ben bencés szerzetes lett. Pannonhalmára, Győrbe, majd Pestre került. A központi papnevelő intézetben különösen sokat olvasott. A két Kisfaludy költészete és Aranyosrókosi Székely Sándor “A székelyek Erdélyben című kis eposza írásra ösztönözte. “Az augsburgi ütközet” című hexameteres hőskölteményét, amely a magyarok 910-ben aratott győzelméről szólt, betegen fejezte be. Lázas alkotó tevékenysége közben Kisfaludy Károly látogatásával tüntette ki. Hőskölteménye az Aurora -ban meg is jelent. Megelőzte Vörösmarty Zalán futásá’-t. Ugyanebben az évben, 1824-ben szentelték pappá is. Győrött kezdett tanítani. 1828 b an a főapátsági líceumban a magyar nyelvészet és irodalom tanára lett. Aradi gyűlés" című költeményét a Marczibányi-jutaJommal tűntették ki.

1850-ban rendi elöljárósága a komáromi gimnázium tanárává nevezte ki. “Bolond címmel az Aurora újabb — szerkezet és jellemzés tekintetében egyaránt kiváló hőskölteményét közölte. 1831-ben, mint pap, a komáromi kolerajárvány idején tanúsított bátorságával tűnt ki, mint akkor már országszerte ismert költő pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. 1835-ben az Akadémia levéltárnoki és segédjegyzői tisztségére választották meg. Rendfőnöki engedéllyel Pestre költözött, ahol minden idejét irodalmi tevékenységre fordíthatta. Már 1836-ban az Akadémia rendes tagságát is elnyerte. A következő évben a rend főapátja a bécsi kancellária sürgetésére kénytelen volt C zuezort Pestről áthelyezni. írigyei költeményeit erkölcstelen hangúaknak minősítették, őt magát pedig azzal vádolták, hogy szerzeteshez nem illő életmódot folytat. Pestre csak 1845-ben az új főapát engedte vissza, amikor az akadémiai nagy szótár szerkesztésével bízták meg. 1848-ban megjelent Riadó című költeménye miatt 1849 elején hadbíróság elé állították és hatévi szigorított várfogságra ítélték. 1850-ben Budáról Kufsteinbe vitték, de külön zárkában helyezték el és megengedték neki, hogy tudományos munkáját folytathassa. 1851-ben kegyelmet kapott. Visszatérhetett Pestre, ahol 18Ó6 szeptember 9-én bekövetkezett haláláig Fogarasi Jánossal együtt az akadémiai nagy

szótár elkészítésén fáradozott.

*

Czuczor Gergely költészetét elsősorban a éegényesség (romantika) jellemzi. Ugyanúgy az eposzi műfaj művelésével és hexameteres alakban kezdődik, mint ahogy Vörösmarty Mihály költészete. Nyelvezetének szemléletességét és zamatos magyarságát “Az augsburgi ütközet -bői idézett sorokkal mutathatjuk be:

f=i Folytatjuk f=*