Az Ujság, 1975 (55. évfolyam, 2-50. szám)

1975-05-15 / 20. szám

4. OLDAL.

AZ ÜJSÄG

1975. MÁJUS 15.

Somogyi Ferenc dr.:

MAGYAR

NYELV ÉS IRODALOM

1825-től 1925-ig

Folytatás X*

EÖTVÖS JÓZSEF REGÉNYEI

Jósika Miklós báró 1836-ban megjelent első történelmi regénye, az Abafi a regényesség (romantika) korának érdeklődését már megnyerte, az utána következők pedig ezi azr érdeklődést mindinkább fokozták a széppróza egyre népszerűbbé váló műfaja, a regény iránt, amikor Eötvös József báró a szerkesztésében megjelent ötkötetetes ‘ Árvízkönyv 1., 3. és 5. kötetében a Kartbausi -t kiadta. Sikerét elsősorban újszerűségének köszönbette, amely a korszak romantikus Ielkületét a történeti vonatkozások nélkül is meg tudta nyerni. 1 ársadalmi regény volt, amely szereplőinek romantikus lelki életét elemezte inkább, mint cselekvéseiket mondta el. Korszerű volt, mégis egészen más, mint Jósika regényei. A “Kartbausi lírai regény, amely a romantikus kor megokolhatatlan, büszkén hordott, megkülönböztető fájdalmát 66) mondta el a széppróza jellegzetes magyar nyelvén, amely a deákos körmondatosság barokk hagyományait őrzi.67* Még nem irányregény, de már a társadalmi ellentétek kiküszöbölésére való törekvés *—- Betty, a kis varróleány szerepeltetésén keresztül <—< kiolvasható belőlp. Fogyatékosságai ellenére is különös figyelmet érdemel, mert egyszerre lett az úgynevezett lírai regények nemzetközi sorozatának szinte záró láncszeme és a pesti árvíz károsultjainak, felsegélyezésére irányuló törekvésével a szociális nemzeti együttérzés irodalmi eseményszámba menő | megnyilatkozása.

Lényegében romantikus Eötvös József báró második ! regénye, az 1844 és 1846 közt elkészült A falu jegyzője is, amely azonban már nem általános lelki, hanem kimondottan magyar társadalmi kérdésekkel foglalkozik. A | Kartbausi” érzelmes líraiságát A jalu jegyzője -ben a szátíra váltja fel, az aprólékos lélekelemzés helyett a nem- I zeti társadalom éles keresztmetszetét találjuk meg. Eötvös ; ekkor már szívvel-lélekkel politikus, a regény megírásával is politikai céljának elérését akarja szolgálni. Érdeme, hogy a nép fiait nem a tündérmesék világában gondtalanul élő boldog embereknek, hanem a válóságnak megfelelően bajokkal, gondókkal küszködő, jobb sorsot érdemlő magyaroknak látta. Hibája viszont, hogy nyelvezetében megtartotta a “Kartbausi deékos-barokkos körmondatait. A regényben még a nép legegyszerűbb gyermeke is bonyolult körmondatokban beszél, ami természetellenes.

A romantikus korszak regényírói követelményeinek Eötvös' harmadik regénye, a Magyarország 1514 ben felel meg legjobban. Megírásához Eötvös alapos történeti tanulmányokat végzett, elsődleges célja azonban ezzel sem szépprózai, valóban történelmi regény alkotása volt, hanem a jobbágyság felszabadítására irányuló politikai törekvés helyességének igazolása “A falu jegyzője -ben megrajzolt tátáadalmi szerkezet történeti távlatból való megvilágításával. (Ezt a célját Eötvös el is érte regényével. Dózsa Györgyöt, az erőszakos, szenvedélyes, szófukar főhőst jó! jellemezte, az események tárgyilagos történeti szemlélettel alkalmazott elmondásából mégis az az érzésünk támad, hogy a regény igazi főhőse nem Dózsa György, hanem az évszázadokon keresztül annyit szenvedő magyar nép, arftélynek Dózsa György ugyanúgy csak egyik megszemélyesítője volt, mint akár “A falu, jegyzőjé”-ben Viola, akár a “Bánk bán -ban Tiborc alakja.

^ Eötvös József báró negyedik regénye, A nővérek már a szabadságharc után, 1857-ben jelent meg. Ez megint tisztán társadalmi regény. Arról szól, hogy a főúri család elveszett gyermekét egyszerű falusi emberek nevelik fel szegéhyes kunyhójukban, mégis boldogabb lesz, mint nővére, aki a főúri kastély előkelő környezetében és kényelmében nő fel. Ezzel a beállítottsággal Eötvös utolsó regénye is romantikus maradt.

7.

SZAKIRODALOM

SZÉCHENYI ISTVÁN GRÓF

A magyar közéletben az íróknak és költők nek mindig megkülönböztetett szerep jutott. Ez a szerep a nemzeti reformkorszakkal szinte pontosan egybeeső regényesség (romantika) irodalomtörténeti korszakában különösképpen fontos és igen sokszor döntő jelentőségű volt. A magyar köz- és irodalmi életnek ez a szoros összefüggése teszi érthetővé, hogy a politikai közélet kiválóságai nem egyszer szintén sorsdöntő hatással voltak az irodalomra. Ezt a Iegvilágosabban éppen a legnagyobb magyar, Széchenyi István gróf példája mutatja, aki nemcsak a magyar nyelv és irodalom intézményes ápolását lehetővé tevő Magyar Tudományos Akadémiát kezdeményezte, nemcsak írókat és költőket ihletett alkotásra, hanem önmaga is a korszak egyik legsikeresebb szakírója volt.

* * *

1791 szeptember 21-én Bécsben született. Apja Sárvár-felsővidéki Széchenyi Ferenc gróf volt, aki a Magyar Nemzeti Múzeum megalapítója lett, édesanyja pedig Festetics Julianna grófnő, aki viszont a keszthelyi Georgikont megalapító Festetics György grófnak volt a testvérhúga. Kisgyermekkorában sokat gyengélkedett. Iskolai tanulmányait csak 9 éves korában kezdte és mindvégig magánúton végezte. Középiskolai tanulmányaiból a soproni bencéseknél és a pesti piaristáknál, bölcseleti tanulmányaiból a szombathelyi premontreieknél vizsgázott. Ezután katonai tanulmányokat végzett. Az 1809-es nemesi felkelés idején Sopron vármegye felkelői főhadnagyukká választottták, de Károly főherceg a vezérkarhoz osztotta be. Részt vett a győri csatában, amely után éjjel csónakon a franciák vonalát!1 át fontos jelentést vitt a főhadiszállásra. Bátorságáért legfelsőbb elismerésben részesült. Mint főhadnagy, tényleges katonai szolgálatba lépett. A Napóleon ellen folyó karcokban vitézül harcolt. Mint futártiszt, nem egyszer igen fontos megbízatásokat végzett, Párizsban, Genovában, I urinban járt. Orosz, porosz szárd rendjeleket kapott. A bécsi kongresszus után 1814-ben Olaszországba, 1815-ben pedig Párizson át Angliába utazott, ahol a lótenyésztést, az alkotmányt és a gépipart tanulmányozta. Hazatérése után 1816-ban Bécs közelében lóversenyt rendezett. 1818-ban közzétette első tanulmányát, amely az egyik bécsi folyóiratban Vom Reitpferde címmel jelent meg. 1821-ben Hunyady József gróf ürményi birtokán az ő kezdeményezésére —- megrendezték az első komoly magyar lóversenyt is.6"* Debreceni állomáshelyéről Erdélybe utazott. Ott is a lótenyésztést tanulmányozta. Barátságba került Wesselényi Miklós báróval, akivel 1822-ben újra bejárta Franciaországot és Angliát. 1824-ben X. Károly francia király koronázásán vett részt.

1824-ben gyúlt szerelemre Zichy Károly gróf felesége, Seilern Kreszcencia iránt, akit özvegyi sorsra jutását követően később feleségül is vett. Ez a szerelme döntő fordulatot idézett elő életében. A katonai szolgálatból »— huszárkapitányi rangban végleg kilépett és minden idejét, erejét és tehetségét hazájának szentelte. 1825 november 5-én, az országgyűlés kerületi ülésén, egyévi jövedelmét ajánlotta fel a Magyar Tudományos Akadémia megalapításának céljaira, tovább folytatta a lótenyésztés megjavítására vonatkozó törekvéseit,'"* majd 1830-ban kiadta “Hitel című munkáját, amely még ugyanabban az évben három kiadást ért el. A mű befejező részét ma is érdemes és tanulságos idézni:

Az igazi hazaszeretetről >

‘A hazaszeretetet sokan úgy képzelik, mint Ámort, bekötött szemekkel. így hátramaradást, hibát nem láthatnak, míg a sűrű kendő homlokuk körül; ha ez egyszer leesik, minden báj is egyszerre megsemmisül. A hon igaz szeretete, vallásom szerint valamely nemesb s állandóbb gerjedelmek tartalma, nem vak szerelem, s azért nincs is oly változó phasisok alá vetve, mint azon mágusi, de mégis tökéletlen érzés, mely csak nyomorúságunkra emlékeztet, midőn pillanatokig félistenekké magasít s megint minden szép vágyunk mellett is porba gázol.

Ha mindent nem dicsérek hazámban, abbul foly: mert hazámhoz nem oly gyenge kötelék csatolt, mint valaha Venus fiát Psychéhez a világosság híja. Ha anyaföldünk mocsárit, kopárságit emlitem s nem dicsérem: hazaszeretetbül ered; mert inkább viruló kerteket kívánnék ott < szemlélni, hol ma vadkacsa, vadlúd, vagy homok és por van. Ha előítéleteket megtámadni, balvélekedéseket gyengítni, oszlatni s a tudatlanság sokszori büszke szavát nevetséges hanggá iparkodom változtatni: hazaszeretetbül cselekszem; mert sohasem hihetem, hogy előítélet, balvélekedés s tudatlanság alapja lehessen egy nemzet előmenetelénk s boldogságának. Ha itt-amott az elaljasodást, romlottságot s rothadást keserű szavakkal festem: honom imádásábul teszem; mert ily nyavalyák ellen csak a corrosiv szert tartom használhatónak. Ha végre hazánkban mindent tökéletesb létre óhajtok emelni, a középszerűnek, mely ocsmánnyal rokon, gyűlöletéből származik s kivált azon középszerű gyűlöletéből, mely hazánk fényét homályosítja. Legyenek egyéb nemzetek hátramaradásokban megelégedtek, ne vágyjanak előre, magasba — nem gondom; de köztünk csak az melegítheti szíveméi édesen: ha az Isten legszebb ajándéka, az emberi ész, mind nagyobbra emeli királyunk hatalmát s hazánk dicsőségét. Csak az teheti éltemet előttem kedvessé, ha mostani, már úgyis szép helyeztetésünkből mind magasbra lépni keresünk erőt magunkban, melyet bizonyára találunk is.

Szándékom tiszta —- mondásim azonban helyesek-e, az más. Ezeket makacsul pártolni nem akarom; mert igen jól tudom: mi nehéz legjobb akarattal is jót alkotni és az abhoz vezető módokat megfoghatólag előadni. De javallatán nem kötelezők s igy azokat el is lehet fogadni, ha jók; s még könnyebben visszavetni, ha roszszak. Nekem úgy látszik — s tán minden csalódás, vagy önkecsegtetés nélkül, — hogy külföldön tett többszöri utazásim, helyszínen szerzett tapasztalásim s sok jeles emberekkel gyakorlott társalkodásim által egyrül-másrul világosb, kiterjedtebb s többoldalú értelmem lebet, mint sok más nem oly kedvező állapotban voltaknak; s így azt bátorkodom remélni: hogy e munkámban előterjesztett s a mindennapi vélekedéstől eltávozó jegyzésimet honunk valódi; jóakarói rossz néven nem veendik; mert azokrul említést kirekesztőleg azért tevék, mivel használni kívánok . . .

inkább elszánt hazafiságunk s hív egyesülésünk által drága anyaföldünket szebb virradásra. Sokan azt gondolják: Magyarország — volt; — én azt szeretném hinni: lesz! ’

*

A Hitel -nek, amely németül is megjelent, óriási hatása volt. Sokan támadták, nem hitték el, vagy nem értették meg, hogy az ország hátramaradásának legfőbb oka az újításokhoz szükséges kölcsön előfeltételének, a hitelnek hiánya, ami az ősiségi birtok megkötöttségéből ered. Az ország nagy többsége azonban Széchenyivel együtt hinni kezdett a jövőben. Desewffy József gróf “Taglalat” címmel támadta Széchenyit, aki erre 1831-ben Világ című munkájában nemcsak Dessewffy vádjait utasítja vissza és érveit cáfolja meg, hanem elgondolásait is világosabban és rendszeresebben összefoglalja.

A következő évben, 1832-ben “A magyar játékszerül címmel adott ki újabb könyvet, majd az ország előrehaladása szempontjából elengedhetetlen tennivalókra vonatkozó javaslatait rendszerezte 12 törvénytervezet alakjában, amelyekben a nemesi kiváltságok kirívó igazságtalanságait kívánta megszüntetni s a jobbágyság sorsát óhajtotta enyhíteni. A “Stádium címmel kiadósra szánt könyv első 11 ívét már ki is nyomták, amikor a cenzúra az egész anyagot lefoglalta. 1833-b an a Stádium -ot Lipcsében ugyan kinyomták, de a könyv jléldányait Magyarországon a hatóságok elkobozták. A “Stádium kéziratban terjedt el, javaslataiból pedig idővel korszakalkotó törvényhozási intézkedések születtek.

*

Ki cselekszik józanabbul?

Csak ezek szerint is látja az olvasó, hogy igen is jól tudom, miben fáradozom s mit várhatok. Előre el vagyok készülve a rossz hazafi nevezetre; mert áltáljában mindent nem dicsértem s mindent felhőkig nem emeltem. Sok tán azt fogja mondani: Ocsmányolja

hazáját

Két gazda közül ki cselekszik józanabbul: az-e, ki magára s másokra lógja, hogy egész határja legjobb búzalöld s így vakságában földei legnagyobb részét javítás nélkül hagyja; vagy az, ki magában így szól: része birtokomnak jó karban áll, részét víz borítja, becstelen fák, vagy bozót fedi, része pedig sovány, homokos föld s így árkokat kell vonnom, irtanom, ültetnem stb. Melyik jobb gazda e kettő közül: az-e, ki még bosszúszőrű juhaival is megelégszik s azt gondolja minden bizonnyal, hogy már a szorgalom zenithén áll; vagy az, ki kételkedik s Iassankint durva s olcsó gyapjú helyett selymest s drágát iparkodik nyírni; így melyik józanabb patrióta, az-e, ki azt mondja: Be szép azon sok mocsár, mely hazánkban van, mily jók s kellemesek az útak, mily rendesen forog minden, mily élet s elevenség van a földművelés- s kereskedésben, mennyi pénzünk van, mi nagy híre Magyarországnak stb s így minden javítás ellen vak hévvel kél ki; vagy az, aki azon törekedik, hogy mocsár kaszálóvá, sülyeteg sárárkolat kemény úttá, rendetlenség renddé váljon, hogy véradakozás helyett a haza szíve új erőre kapjon s a legtávolabb erekbe új életet Iövelgessen s a külföld, melynek nagy része létünket még nem is gyanítja, ha nagy fényét nem is, legalább értékét s belbecsét ismerje el hazánknak. Az első cselekvőmód jó hazafiság meg nem csalható jele és szeretünket méltán gerjeszti, de haszna semmi, kára pedig sokszor számtalan; másik cselekvőmód pedig józan hazafiság s ez hasznot hajt-e, nem-e? Nézzük régibb nemzetek évrajzit, ha öneszünk nyilván nem teszi erőnkbe, hogy aki nem lát, sohasem használhat, de árthat; s csak az hajthat hasznot, aki Iát. Vegyük rendre francia, holland, német, angol stb nevezetes, általunk ismert hazafiak életét s azt fogjuk találni: hogy nem a vak használ honjának, hanem a szemes, nem a mindent dicsérő, hanem az igazmondó.

Sok azt hiszi, ki törvényalkotmányunkat olyannak képzeli, mint egy harisnya, — melynek egész lénye könnyen semmivé válhat, ha csak egy szem oldatik is fel, hogy legkisebb javítástétellel is felfordul minden. Azt bitte hajdan az angol, a holland is; de drágán fizetné most meg, ha tették volna, úgyszólván okoskodásik terhe által a sokaságot előítéletibül s balvélekedésibül kigázolni s javításik által szinte a félvilág kincseit honjokba halmozni. Semmi sem áll csendesen a világon, még a napsystemák is mozognak, tehát csak Magyarország álljon s vesztegeljen mozdulatlan?

Munkám tartalmábul kiki azt fogja látni: hogy a végsőségeket s túlságokat gyűlölöm s békítés barátja vagyok, szeretném a számos felekezetet egyesíteni s inkább a lehető jót akarom elérni közép úton, mint a képzelt, jót, melyet tán csak más világon lelendünk fel, levegő útakon. Nem nézek én, megvallorti, annyit hátra, mint sok hazámfia, hanem inkább előre; nincs annyi gondom tudni, valaha mik voltunk, de inkább átnézni, idővel mik lehetünk s mik leendünk. A Múlt elesett hatalmunkból, a Jövendőnek urai vagyunk. Ne bajlódjunk azért hiábavaló reminiszcentiákkal, de bírjuk

A továbbiakban Széchenyi clete és munkássága anynyira egybeforrt a nemzeti közélettel, bogy annak egész rövidre szabott ismertetése is túlméretezné a nyelv és irodalom fejlődésének áttekintését, ezért csak jelentősebb szakirodalmi alkotásainak megemlítésére szorítkozunk. Politikai népszerűségének tetőpontján rengeteg cikket írt, javaslatot készített és jelentést tett (az utóbbiakat nemcsak kéziratban, banem legtöbbször nyomtatásban is közzétette). 1840-ben “Selyemről címmel kiadott könyvével a selyemhernyótenyésztés meghonosítására irányuló törekvéseit támasztotta alá, 1842-ben pedig a Kelet népé -ben Kossuth Lajos politikájával szemben támadt aggályait fejtette ki. Ez a könyve, amelynek kiadásáról Deák Ferenc és Eötvös József báró le akarta beszélni, heves vitákat indított és mindeddig osztatlan népszerűségének is ártott. Széchenyi ezzel nem sokat törődött. 1845-ben elvállalta a helytartótanács Közlekedési Bizottság -ának elnöki tisztségét, valóságos belső titkos tanácsos lett. Ez népszerűségének megint sokat ártott, eszméinek megvalósítására azonban szinte korlátlan és gyakorlatias lehetőségeket nyitott. A politikai Programm töredékek című munkájában 1847-ben újabb éles támadást intézett a liberálisok törekvései ellen, azok sikerét már nem tudta megakadályozni. Kossuth Lajos befolyásának ellensúlyozása céljából az országgyűlésen követként jelent meg,'0 ott azonban hamarosan meggyőződött arról, hogy az alsóbáz nagy többsége Kossuthot követi, aki 1848-ban célját el is érte. Széchenyi az első független felelős minisztériumban, amelyben Kossuth lett a pénzügyminiszter, a közlekedési tárcát vállalta. A sok munka, virrasztás kimerítette, a nemzetiségek lázadása és a bécsi udvar magatartása pedig valósággal kétségbeejtette, lelki egyensúlyát is megrendítette. Szeptember 5-én elmegyógyintézetbe kellett szállítani, ahol csak 1851-ben kezdett kissé megnyugodni. 1856-tól kezdve újra tollat ragadott.71* Hozzáfogott “Nagy szatíra -ja megírásához, amelyben az osztrák kormányt bírálta, 1858-ban azonban ezt abbahagyta. Meyer Bernhard Rückblick auf die Eintwickelungsperiode Ungarns című könyvére vádaszolt, amely Bach Sándor oszttrák belügyminiszter magyarországi önkényuralmának sikereiről adott számot. A választ Ein Blick címmel Londonban nyomatták ki s úgy csempészték Ausztriába.l2) A maró gúnnyal megírt mű névtelenül jelent meg, mégis állandó zaklatást zúdított Széchenyire, aki egyre élesebb hangon bírálta a bécsi kormány politikájt. Londonban kinyomatta az uralkodóhoz intézett nyílt levelét,70 1860-ban pedig ' az úgynevezett protestáns pátens módosítását kérő küldöttség fogadásának elutasítása után megírta Dys harmonie und Blindheit című utolsó művét, amelyben mór nemcsak az osztrák kormány tagjait és Albrecht főherceget, banem magát Ferenc Józsel császárt is kegyetlen gúnnyal, skorpióból font korbáccsal ostorozta.

Az ellene kémkedő Inkey Eduárdné által közölt adatok alapján házkutatást rendeztek nála s mindazoknál, akikkel kapcsolatban volt, több dolgát, kéziratát lefoglalták. Széchenyi ezeket levélben kérte vissza. Az erre március 17-én kapott válaszban közölték vele, bogy a döblingi gyógyintézet nem lesz többé menbelye. Ebből Széchenyi arra következtetett, hogy állami elmegyegyógyintézetbe akarják zárni. Lelki egyensúlya ismét megrendült. Április 1-én magszakította naplóját; 1860 április 8-án, búsvét hajnalán átlőtt halántékkal találták karosszékében.

Széchenyi István, mint író, határozottan romantikus. Állandó nyugtalanság és túlfűtött képzelet jellemzi. Gondolatai bőségesen és változatosan ömlenek. Érzéseit őszintén feltárja. Eszméivel, amelyeket műveiben hirdet, egyénileg és személy szerint is egybeforr. Romantikus nyugtalanságának megfelően írásmódja szertelen. Mondatai aránytalanok és bonyolultak. Sokat idéz, példákra és közmondásokra hivatkozik. Naplóját, amelyet fiatalkorában — angolul, franciául és Jóként németül kezdett írni, mindvégig szorgalmasan vezette. Ebben a gyakorlott naplóíró közvetlenségével, de minden tárgyi megkötöttség nélkül örökíti meg érzelmeit és gondolatait. Olvasása ma is érdekes és tanulságos.

Széchenyi eszméinek irodalmi hatása is egészen rendkívüli. írók és költők lelkesednek érte, illetőleg korszakalkotó eszméiért. Fáy András, Vörösmarty Mihály, Eötvös Józsel báró, Gaal József, Szigligeti József és sok más müveinek már életében ihletője lett. Nagyságát Arany János “Széchenyi emlékezete című fennkölt ódája érteti meg velünk legvilágosabban:

Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl;

Hanem lerázván, ami benne földi,

Egy éltető eszmévé finomul,

A KÁLVIN EGYHÁZKERÜLET 37. GYŰLÉSE

A Kálvin Egyházkerület lelkipásztorai és delegátusai négy napos gyűlést tartottak pennsylvaniai Ligonierben április 28-tól május 1-ig.

A 41 magyar református egyház lelkészéinek és képviselőinek gyűlését ft. Beretz Árpád, az egyházkerület püspöke vezette.

A közgyűlés hétfőn délután nt. Ludwig Artúr áhítatával kezdődött. A délutáni órákban húsz különböző bizottság tartott összejövetelt. Este a Bethlen Otthon templomában megnyitó istentisztelet volt úrvacsoraosztással, amelyen a következő lelkészek szolgáltak: ft. Beretz Árpád, nt. Elek Áron, nt. Kecskeméthy József, dr. Szabó István, nt. Vitéz Ferenc, nt. Kovács Imre, nt. Orth Győző és Nemesnyik János egybázkerületi főgondnok.

Kedden reggel nt. Szilvásy John, az Egyesült Államok hadseregének Iegkitüntetettebb káplánja vezette az áhítatot, aki külön hangsúlyozta, hogy az amerikai United Church of Christ missziójában nem érzi magát annyira otthon, mint a magyar Kálvin Egyházkerületben.

Kedden este ünnepi vacsora keretén belül a lelkészek és a delegátusok megemlékeztek a Reformátusok Lapjá nak 75 éves szolgálatáról. Ez a lap a legidősebb magyar vallásos folyóirat. Nt. Vitéz Ferenc szerkesztő ismertette a Református Lapja múltját és díszoklevéllel köszöntötte volt szerkesztőit és a lap támogatóit.

Külön megemlékeztek a delegátusok nt. Kecskeméthy József és felesége hűséges szolgálatáról. Nt, Kecskeméthy József nemcsak mint lelkipásztor, de mint az ^egyházkerület egyik vezetője, mint az Amerikai Magyar Református Egyesület titkára és mint a Bethlen Otthon igazgatója is szolgálta népünket.

A Kálvin Egyházkerület díszoklevéllel tüntette ki nt. Babos Sándort és feleségét, nt. Babos Máriát is. Ök mint a magyarországi református egyházak misszionáriusai dolgoztak Kínáb an és később, mint lelkipásztorok, Amerikában.

A gyülekezeteikben végzett évtizedes munkáért Gyüre András és felesége (Hammond, Ind.), valamint Szegedi Miklós (Wallingford, Co nn). kapott díszoklevelet és elismerést.

Szerdán nt. Hamza András áhítata után, ft. Beretz Árpád ismertette püspöki jelentését. Javasolta a Kálvin Egyházkerület szolgálatának egyesítését a Független Magyar Református Egyházak szolgálatával.

Ft. Beretz Árpád külön hangsúlyozta a teológián tanuló diákok segítésének fontosságát és kérte a delegátusokat, hogy eszközöljék ki gyülekezeteik támogatását ebben a fontos misszióban.

1 1976. február 11-én lesz 500 éve, bogy a gáiyarabokat

Ruyter admirális kiszabadította. Ennek a fontos évfordulónak megünneplésére javasolta ft. Beretz Árpád azt, hogy 1976. február 8. legyen a Gályarabok Vasárnapja, amelyen ökumenikus keretekben méltóképpen történjék megemlékezés az évfordulóról.

A Kálvin Egyházkerület tisztikarának szolgálati ideje lejárt. Az újonnan megválasztott vezetők a következők lettek: püspök — ft. dr. Bütösi János (So. Norwalk, Conn.), püspök helyettes <— dr. Parracfh Dezső (Chicago, III.), Jegyző — nt. Vitéz Ferenc (Perth Amboy, N.J.), pénztáros nt. Király Zoltán (Passaic, N.J.), egybázkerületi főgondnok —■ dr. Piri József (Cleveland, Ohio).

(Kántor Pál)

A SZABADSÁG SZOLGÁLATÁBAN

Kérjük a kommunista államokból menekülteket, Ka tudomásuk van bármely kommunista állam börtönében előállított készítményről, tudassák velünk. Ez vonatkozbatik akár bányászott, vagy tenyésztett, akár kész árukra.

Ezzel a közléssel rendkívüli módon elősegíthetjük a szabadság ügyét. Ki-ki saját anyanyelvén is írhat. Cím:

Rév. Michael Wurmbrand

P. O. Box 11, Glendale, CA 91209

Mely f ennmarad s nőttön nő tiszta fénye, Amint időben, térben távozik;

Melyhez tekint fel az utód erénye:

Óhajt, remél, hisz és imádkozik.

JEGYZETEK

66* Szerb Antal i. m. 525. oldal.

6?) Ezek a körmondatai későbbi regényeiben is megmaradnak. Példáit lásd a 79-80. oldalakon.

68) Nevelője a szlavóniai német származású, de magyarul is jól beszélő Liebenberg János volt, aki 1814-ben Széchenyi jószágigazgatója lett, 1830-ban pedig “Lunkányi” névvel magyar nemességet kapott.

69* Ennek szabályait németül és Projecium a Magyar Országon felállítandó Lovas-pályázás Törvényeinek” címmel Debrecenben magyarul is kiadta.

70* Sopron vármegye nem választotta meg követéül. Moson vármegyében azonban sikerült a követi megbízatást megszereznie.

71) Ekkor írta “Szerelem, szeretet”, “Önismeret”, “Intelmei Béla fiához”, “Hunnia” és “Pesti Por és Sár” című munkáit és a “Garat” töredékeit.

72* Ebben fia, Béla volt segítségére. A sajtóalárendezés munkáját Rónay Jácint, a londoni számkivetésben élő bencés író végezte el. Rónay Jácintról érdemes elmondani, hogy először Kossuth gyermekeit tanította latinra és magyarra. A szabadságharcot tábori papként küzdötte végig. Utána Londonba került, ahonnan csak 1866-ban tért vissza, amikor a pannonhalmi főapát kieszközölte, hogy büntetlenül hazatérhet. A kiegyezés után országgyűlési képviselővé választották, majd miniszteri tanácsossá nevezték ki, 1871- ben pedig őt bízták meg azzal a feladattal, hogy Rudolf trónörököst a magyar történelemre tanítsa. Külön királyi levelet kapott, hogy az anyagot meggyőződése szerint adhatja elő. 1873-ban a király címzetes püspökké nevezte ki. 1876 január 26-án ő adta fel Deák Ferencnek az utolsó kenetet.

73) “Offenes promemoria an Seine Majestät den Kaiser von Österreich”. (1859)

i— Folytatjuk >—>