Az Ujság, 1974 (54. évfolyam, 1-50. szám)

1974-03-07 / 10. szám

1974. MÁRCIUS 7. AZ ÚJSÁG 5. öldal:. A VATIKÁN KELETEURÓPAI POLITIKÁJA A Vatikán keleteurópai politikájának fejleményeit fi­gyelemmel kisérő sajtóban sokszor támad fel az a kisértés, bogy vállalkozását a látványos újdonságokra, pl. diplomá­ciai kapcsalatok valamilyen formában történő felvételére összpontosítsa. Hogy azonban nemcsak az lebet figyelemre méltó, ami valóban látványos, azt Casctroh érsek február elején Len­gyelországban tett látogatásának és tárgyalásainak, a római diplomácia forrásokon keresztül kiszivárgó eredményei is bizonyítják. A pópa külügyminisztere, abogy Casaroli érseket ne­vezni szokták, február 9-én, vagyis azonnal Lengyelország­ból történő megérkezése után interjút adott az olasz televí­ziónak és kijelentette: bár nem akar minden áron optimista hangokat megütni, a tárgyalások során jó előrehaladás tör­tént. És még bozzá lüzte: “A lengyel kormány is kötelező módon kinyilvánította azt az elhatározását, hogy konkrét és lényegi módon tovább folytatja a megkezdett dialógust. Ez talán az első hallásra keveset mondó mondat az egyik magyarázat a jól értesült római diplomácia berkeiben arra vonatkozólag, bogy a Vatikán elégedett Casaroli érsek lengyelországi eredményeivel. Rámutattak ugyanis arra. a tárgyalások után kiadott közös közlemény is kifejezésre juttatja a lengyel kormány­nak azt a szándékát, bogy aktív párbeszédet lolytasson a lengyel püspöki karral, az állam és az egyház viszonyáról. Kétségtelen tapogatózó lépések már korábban is foly­tak közöltük. De most először hangzott el lengyel állam* részről a dialógus folytatásával kapcsolatos nyilvános és kö­telező -feladatok. A Vatikán lényegi megelégedettségének okai azonban ezzel még nem merülnek ki. A már idézett közlemény azt is tartalmazza, bogy a tárgyalások során egyetértés alakult ki a Szentszék és Lengyelország között, állandó munkakapcso­latok szükségességére, illetve azok kialakítására nézve. Hogy ezek a rendszeres kapcsolatok milyen formát öltenek majd, azt még ki kell dolgozni. Végül a Casaroli érsek által hangoztatott tárgyalások során tapasztalt nyíltság és szívélyesség jogosítja fel Szeiii, széket arra a reményre, hogy a párbeszéd során biztosítva látszik az amelyre végeredményben az egész keleti politika épül: a lengyel és a többi vasfüggöny mögötti országok ka­tolikus társadalmának helyzetén történő javítás. BÉSZÁMOLÓ A TORONTÓI CSENDŐR EMLÉK VACSORÁRÓL Ez idén a Gondviselés is kegyesebb volt az egykor magyar csendőrök február 25-án megtartott emlékvacsorájá ra érkező vendégekhez. Az előző évek zord téli időjárás helyett amolyan kis tavaszos időt prezentált kakastolla saink számára. Kocsi-kocsi után sorolt a I own arid Country”-par kolóhelyére. Jöttek I orontóból távoli vidékről. Voltak Mont­­realból sőt egy Vendégünk volt az óhazából. Tévedés ne essék Kádárék nem erre a vacsorára adtak neki útlevelet A műsor, egy színháziestet betöltő ragyogó előadásból még ragyogóbb tehetségű szereplőkkel. Főtisztelendő Máté József jezsuita atya imája-után Szalontay főcsoportvezető üdvözölte a 1 50 főnyi vendégsereget. Az egykori magyar detektív 1 elügyelő zenekara minden elismerést megérdemel. Szinte megállás nélkül húzta egész vacsora idő alatt a fülbemászó szebbnél szebb régi magyar nótákat. Hirtelen elhallgatott á zene. Egy emberként ugrották talpra a vendégek. Két főből álló csendőrjárőr között hoztr a csendőrök zászlóját, amelyet közelmúltban áldott meg Magyarország első zászlós ura, a kommunisták kínzó ka­marájából Isteni csodaként megmenekült hercegprímásunk Mindszenty József. Szem nem maradt szárazon, amikor az acélkék kakastollas kalap hátterében az étterem hangulat­lámpáinak fénye megcsillant a rsendőrjárőr szuronyain. Asztaltársam dr. Zdsyek Przy Goda okleveles mérnök, An­ders len gyei tábornok volt segédtisztje keményen tiszteleg, mintha valahol a sandomirzi mezőkön fogadná tábornokát. Meghajolt a csendőrzászló! A fegyvereikkel tisztelgő fehér­kesztyűs csendőrök élőszobra előtt felhangzott a minden magyarok örökszép imája, a magyar Himnusz] Hogy utána szűnni nem akaró tapssal jutalmazzák a régi szép magyar idők visszaidézőit, a magyar csendőröket. Az ünnepély szónoka F'áy berenc, a Kanadában élő neves költőnk volt. Előadásában a Buda romjai alá temet­kezett csendőrézredek hősi példamutatását idézte és állította a vacsora résztvevői elé. Amely népnek vannak a Hazáért életüket áldozni tudó hősei, az a nép nem veszhet el ... I A szónokot lelkes taps és gratulálok jutalmazták. Nem sorolom fel a szereplőket név szerinti Minek? ... A vacsora közönségének egyhangú véle­ményét tolmácsolom: tudásuk krémjét nyújtották. A toron­tói csendőrök rendezvényei közül, művészileg ez az enílék­­vacsora volt a legsikerültebb!. . . A nép szava, Isten szava —< mondották valamikor oda­haza, amikor még szabad volt Istenre is hivatkozni. A va csora közönségének elismerése a legszebb méltatása a tu­dásnak. Végül nem hiszem, hogy volt a régi Magyarországban még egy csendőrjárőr, amelyet annyiszor fényképeztek vol­na, mint az emlékvacsora csendőreit. Mindenki akart egy emlékfelvételt és boldog volt ha sorban állás után a járőr mellé állhatott. Viszontlátásra, akiket még addig meghagy az Úr a jövő évi emlék vacsorán! x 1974. február 25. v. Nagy Lajos NIXON: "NEM ÉRTEK EGYET A SZOVJET RENDSZERREL" Nixon elnök idei első sajtókonferenciáján a kérdések legnagyobb része belpolitikai természetűek voltak, főleg az energiaellátás problémáira, az inflációra és a Watergate ügyre vonatkoztak. Az elnök a kérdésekre nyugodtan, röviden és nyíltan válaszolt. Kereken kijelentette, hogy nem fog lemondani és nem számít arra, hogy a Képviselőhöz václal emelne ellene. Az elnök kétségen kívül, uralta a helyzetet. Az újságírók felvetették az arab olajzárlat kérdését is és Szolzsenyicin orosz író deportálását a Szovjetunióból. Az elnök ezeket a kérdéseket felhasználta arra, hogy ismét leszögezze kormányának középkeleti, illetve enyhü­lési politikáját. Szolzsenyicin száműzetéséről az elnök ugyanazt az ál­láspontot fejtette ki, mint annak idején Kissinger külügy­miniszter. Hangsúlyozta, hogy nagy tisztelettel tekint az orosz íróra, de a világbéke érdekében szükségesnek tartja, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió folytassa az eny­hülés politikáját és konfrontáció helyett tárgyalásokra töre­kedjék. Az utóbbi hetekben az elnököt és a külügyminisztert többen támadták azért, hogy nem ítélte el a szovjet kor mány bánásmódját Szolzsenyicin-nel és az értelmiség többi tagjaival szemben, akik külön véleményt vallanak. Nixon elnök a sajtókonferencián ismét utalt arra, hogy a szovjet rendszerrel nem ért egyet, de az enyhülési poli­tikát tovább folytatja. Nem kétséges, hogy az elnöknek súlyos belpolitikai problémákkal kell küzdenie. Ennek ellenére a sajtókonfe­rencián semmijeiét nem árulta el annak, hogy ezek a problé­mák különösen nyugtalanítanák. Bel- és külpolitikái kérdésekről egyaránt bizakodóan nyilatkozott. A sajtókonferencia végén az újságírók azzal benyo­mással távoztak a Fehér Házból, hogy az elnök leghatáro­zottabb Szándéka az, hogy a hátralevő. években befejezze azt a feladatot, amire megválasztották ... Szolzsenyicin Nobel-díjas orosz író a feljegyzéseiből idézzük az alábbiakat. Miért kaptál 20 évet? —- Semmiért! r— Ne hazudj, semmiért csak 10 év jár . . . ! "MAGYARORSZÁG HONVÉDELME A II. VILÁGHÁBORÚ ELŐTT ÉS ALATT" Néhány napja kaptam meg a Veress Lajos táborno! szerkesztésében megjelenő Magyarország Honvédelme a II. Világháború előtt és alatt című három kötetes mun! a madik kötetét. Az első még 1972-ben jelent meÉ mos echnikai okokból a harmadik kötet. A második nyomdába, an és még az év folyamán megjelenik és szét lesz pózlázv megrendelőknek. Végre egy szakszerűen megírt, részletesen adató í munka a magyar ügy érdekében. Az egyes fejezeteket a háborúban részt vett legkiválóbb magasrangú katonatiszte rták. A kiadvány jelentősége az, hogy eddig a magya hadsereg részvételéről a második világháborúban csak ott • oni kommunista és német munkák jelentek meg, mindkr. cselben, ha más-más szemszögből is, de a magyarság ká ára ferdítve. A Veress Lajos kiadványa nélkül történészek :utatók nemcsak most, de méginkább a következő generá sióban, csak az ellenünk írt könyvekre és azok adataira tá naszkpdhatnának. Magyarország Honvédelme a tényleges adatoka! adja és megvilágítja azt a hősi, de kilátástalan küzdelmet melyet a magyar katona éppoly hősiességgel küzdött végig mint az évszázadok folyamán a sokszor győztes, sokszor az adottságok és erőviszonyok miatt reménytelen és vesztes há borúkat. Ebbe a háborúba a németek és Magyarország földrajzi helyzete kényszerítettek bele. A németek meg k: méletlenül kihasználták és feláldozták a magyar hadsereget A nagyon okosak azt mondják, hogy nem kellett volna a háborúba belemenni, ellent kellett volna állni. A különbség csak az lett volna, hogy akkor az 1944-es tavaszi német megszállás már 1941 tavaszán következett volna be. A ne­­metek három évvel tovább kezelték volna Magyarországot ellenségként, és három évvel tovább pusztították és 1 oszto­gatták volna Magyarországot akár csak Lengyelországot. A háború után meg ugyanaz lett volna a helyzet, mint most, a nyugati naghataímak éppúgy az oroszoknak enged­ték volna át Magyarországot, mint a németeknek való ellen­állásban elvérzett Lengyelországot. Mindezen mérhetetlen Szenvedések árán már túl va gyünk, de otthon ugyanez folytatódik. Nekünk azonban akiknek a Sors megadta, hogy szabad földön élhetünk, ele mi kötelességünk hogy Veress Lajos munkáját támogassuk és befejezését elősegítsük. Szégyene az emigrációnak, hogy a kiadott 1C00 pél­dány nem lett előfizetésben lejegyezve. De még nem késő, minden a múltat és nemzetét becsülő magyar meg kellene, hogy vegye a kiadványt. Ha a 50 $ áldozatot is jelent egye seknek, ezt az áldozatot meg kell hozni arra, hogy méltó emléket állítsunk a magyar hadsereg szerepének és helyes képet adjunk az utánunk jövő nemzedéknek hős honvé­­deinkről. A három kötetes kiadvány ára 50 $. Megrendelhető az összegnek csekkel vagy Money Orderrel való egyidejű beküldése mellett L. Veress de Dálnok-ra kiállítva: L. Veress de Dalnok, címre 12 Li nacre Road London N.W. 2 England. A megrendelő adja meg pontos címét, a postai zip code-t. Az első és harmadik kötet mindjárt postázzák, a má­sodik kötet ez év folyamán, mihelyt megjelent. Teleki Béla Kővári Károly, S.J.: KI AZ IGAZI ÁLDOZAT? A Mindszenty üggyel kapcsolatban érdemes felten­nünk a kérdést: Ki az igazi áldozat? Sokan kifejezték részvétüket Mindszenty bíborosnak és biztosították őt ragaszkodó szeretetiikről és változatlan nagyrabecsülésükről. Ez szép és bizonyos mértékben mego­kolt, de valójában őt nem érte nagy sérelem. Senki sem vádolta semmiről sem, tehát ez nem hasonló a 25 évvel ezelőtti igazságtalan elítéléséhez. Nem elítélésről volt szó, hanem csupán felmentésről, nyugdíjazásról. S ez sem az ő hibájából történt. Nem tett semmi olyant, amiért magára vonta volna. Még értelmileg sem tartották képtelennek fela data betöltésére. Pusztán életkora ugyan elégséges ok lehet a fe’mentésre, de emiatt még kivételt lehetett volna lenn vele. A felmentés rajta kívülálló okok miatt történt: a kom­munisták száműzték hazánkból, és megfosztották jogainak gyakorlatától. Most pedig még inkább el akarták távolítani őt útjukból, hogy saját szájukíze szerinti főpapot neveztet­hessenek ki az esztergomi püspöki székbe, akivel azután kényük-kedvük szerint bánhatnak majd. Mesterkedésük első lépése sikerrel járt. A püspöki szék üres. Reméljük azon­ban, hogy Róma nem olyan embert ültet bele, aki elárulja Egyházát is, hazáját is. Mások a magyar nemzeten esett sérelmet emlegették: hogy egy szabadságáért küzdő népet megint cserben hagy­lak. A valóság azonban az, hogy a Pápa éppen segíteni akart a magyar népen, amikor erre a nehéz lépésre hatá­rozta el magát. Azt reméli, hogy így javulni fognak a vahás: állapotok, s enyhül az egyházüldözés, szabaddá válik a hitoktatás. Szép remények! Bárcsak teljesednének! Akkor a nagy ár, amit értük fizetett, nem vol' hiábavaló. Az igazi áldozat tehát se nem Mindszenty bíboros, sem magyar hazánk, hanem szeretett Egyházunk, s főleg annak feje. a Pápa. Az ő becsületén esett a legnagyobb csorba ezze1 a lépéssel. Az Ő jóhírnevét tépázta meg ez a le jobban. Ez világosan érezhető abból a szenvedélyes hangból, amellyel, sokai: elítélték a Pápa lépését. Egyesek még “hitükben is meginogtak és azt hitték, hazafias köte­­- ességük “kilépni az Egyházból ’. Világos, hogy ezeknek az egyéneknek sem igazi hitük nem volt, sem az Egyház ói nem rendelkeztek világos fogalommal. Azt csak valami pór­­élének tekintették, amelybe az ember beléphet, s amelyből te’szés szerint kiléphet. Kétségtelen, hogy ezek a hangok ' lük el a legnagyobb örömmel a kommunistákat, akik szí esen űvább mélyítik ezt a szakadást a hívek és az Egyház, között, hiszen ez vezeti őket leggyorsabban a célhoz. Jó ezi megfontolniuk azoknak, akik így akaratlanul is a kommu •ni stale eszközeivé és szócsöveivé váltak. Tagadhatatlan azonban, hogy valóban valami rette - s dolog történt az Egyházzal. Olyasmi, mint amikor az •abernek az anyját alávaló gazemberek megbecstelénítik sz me láttára. De ha az anya gyermekei érdekében, hogy i yább táplálhassa őket eltűri ezt a sérelmet ahelyr'ú bogy ellenállna és inkább életét áldozná fel, azt érdemli e á ezzel gyermekétől, akiért mindezt elviselte, hogy az rá­diósul még leköpje, belerúgjon és gyalázatokkal illesse ,z,t teszik azok a magyarok, akik becsmérlik a Pápát és a agyházat azért, mert képes volt erre az áldozatra abban a - .nényben, hogy talán segít Vele magyar gyermekein. Nem inkább azt érdemelné, hogy hálás szeretettel köszönjük neki áldozatát, s igyekezzünk feledtetni vele a rettenő •• j élményt? Nemde imádkoznunk kell az Egyházért, bog', ne ismétlődjék meg vele a jövőben? Hogy valóban milyen súlyos megaláztatást jelent ez a :pés az Egyházra nézve, azt megítélhetjük XII. Plus sza aiból. Amikor ugyanis 1949-ben Mindszenty hercegpr' nást letartóztatták és a kirakatperben hamis vádak ürügvé el elítélték, a Pápa rendkívüli gyűlésre hívta össze a bíbo osokat és kifejezte előttük legmélyebb'fájdalmát a gyalá­zatos gaztett miatt, amely mély sebet vágott nemcsak a Bíborosi Karon és az Egyházon, hanem az emberi méltóság •ás szabadság minden védelmezőjén is. Miután leírta a Pápá a Bíboros nyilvános “perének tűrhetetlen voltát és a kommunisták hatalmában lévő Magyarországon az Egy­ház elviselhetetlen helyzetét, így folytatta: Mindebből ért világos: a “per“ fő célja a katolikus Egyház megtörése volt Magyarországon, amint azt a Szentírás világosan kifejez* ■ “Megverem a pásztort és szétszóródnak a nyáj juhai. ’ (M:. áő 51.) Utána a Pápa kifejtette, hogy jóllehet az Eg h szívén viseli azt, hogy “mindenütt visszaadják az Egyház nak az őt megillető szabadságot”, Magyarországon éppúgy mint másért, de ennek ellenére az Egyház “nem könyörög kegyekért”, sem “megfélemlíteni nem engedi magát a földi hatalmak fenyegetései és bántalmazása által . Az Egyház megadja a császárnak, ami jogosan megilleti'a császárt, d nem árulhatja el, és nem adhatja fel azt, ami Istené. Ami kor egy parancsuralmi és vallásellenes állam azt követeli és várja el az Egyháiztól megtörésének és kérdéses elisme résének árául, hogy néma maradjon, amikor fel kell emelnie szavát”, vagy ha azt akarja, hogy az Egyház elgyengítse Isten törvényét és azt az emberi vágyakhoz alkalmazza, a! kor az Egyház nem engedhet, és nem is fog engedni. A Pápa folytatta: “Az az egyház, amely leszakad a szilárd alapról, amelyre Krisztus építette, és a napi vélemény futó homokjára épít vagy átengedi magát a pillanatnyi vélemé­nyek áradatának; az az egyház amely nem képes ellenállni az emberi lelkiismeret elnyomásának, és nem őrködik a. nép törvényes jogai és igazságos szabadsága felett; az az egy ház amely helytelen szolgalelkűséggel csak a templom négy fala között marad meg egyháznak ... az ilyen egyház se hasem lesz képes kiérdemelni még saját népének bizalm sem. * Kedves fiaim és leányaim, a hitvallók és vértanúi megszámlálhatatlan seregének szellemi örökösei, ez talán az Egyház, amelyet ti szerettek és tiszteltek?’ A jelenlévők fel kiáltottak: Nem! “Felismeritek talán egy ilyen Egyházban Szent Anya tok arcvonásait? Megint felkiáltottak: “Nem! “El tudnátok képzelni hogy Szent Péternek egy ulóclia meghajolna ilyen követelmények előtt? A Pápa, isteni ígé rét folytán, még emberi gyengeségének ellenére is, Iegyőz­­heietlen és szilárd, hirdetője az igazságnak és az igazságos­ságnak, és az Egyház egységét irányító elveknek. Felemeli zavát a tévedések ellen, a bálványimádás, babona ellen, elítéli a gonoszságot, megszeretteti a jótékonyság erényét. Akkor hát néma lehetne, amikor egy népben a vele egyesült egyházakat erőszakkal és ravaszkodással elszakítják tőle, a kereszténység római központjától: amikor minden görögka­tolikus püspököt bebörtönöznek mert nem voltak hajlandók megtagadni hitüket, amikor a papságot és a híveket üldözik és letartóztatják, mert nem voltak hajlandók elszakadni igazi Anyaszentegyházuktól? A hallgatósság megint “nem!”-et kiáltott. Lehet-e néma a Pápa amikor egy kisebbségi kor mányzat, amely szeretné elválasztani őket Krisztustól gyer­mekeinek a neveltetés jogát? Lehet-e néma a Pápa, amikor az állam, túllépve ille­tékességének határait, szemtelenül jogot formál az egyház­megyék elnyomására, a püspökök letételére, az egyházi szervezetek felborítására és oly mértékben való lecsökkenté­sére, hogy nem tudják kellőképpen gondját viselni a Iel­­keknek? Hallgathat-e a Pápa, amikor elérkeztek ahhoz a pont­hoz, hogy börtönnel büntetnek egy papot azért, mert nem volt hajlandó megsérteni a legszentebb titkot, a szentségi gyónás titkát? “Mindez talán törvénytelen beleavatkozás (a magyar­­országi katolikus Egyház részéről) az állam politikai hatal­mába? Ki merné ezt becsületesen állítani? (A pápa szavait The Remnant című újság 1974. február 15-i számából vettük.) Mennyire XII. Pius pápa fenti szavainak szellemében nyilatkozott Mindszenty bíboros irodája 1974. február 6-án: (Az Újság, 1974. február 21.) “Mindszenty bíboros nem mondott le sem esztergomi érseki székéről, sem prímási méltóságáról. A döntés kizáró­lag a Szentszék határozata. A Bíboros ebben a kérdésben tanúsított magatartását hosszas megfontolás és lelkiismere­tű mérlegelés után a következőkkel indokolja: !) Magyarország és a magyarországi katolikus egyház nem szabad. 2) Az egyí íázmegyék kor: á yzása a kommunista re zsim által fölépített és ellenőrzött egyházi közigazgatás ke­zében van. 5) Egyetlen magyar érseknek, megyéspüspöknek, il­letve apostoli kormányzónak sincs módjában az említett egy­házi közigazgatás, összetételen, illetve működésén bármit is változtatni. 4) A rendszer dönt abban a kérdésben is, hogy ki mi yen egyházi állásba kerülhet és abban meddig maradhat A rezsim dönti el. hogy kit szentelhetnek pappá a püspökök s kit nem. Az alkotmányban biztosított lelkiismereti és val ins-szabadságot a gyakorlatban a rendszer elnyomja. Az iskolai hitoktatás a városokból és nagyobb helységekből már száműzték Folyamatban van a falusi iskolákban a még meglévő hitoktatás elsorvasztása. Az ifjúságot kizárólag ateista szellemben nevelik a szülők akarata ellenére. Val­lásos emberekkel szemben alkalmazott diszkrimináció min­­dinkább érvényesül. Legutóbb a vallásos pedagógusokat szólították fel, hogy válasszanak hitük megvallása vagy A nyeiűk közt. 5) Új püspökök, illetve apostoli kormányzók kineve­­. se a Senii sérelmek orvoslása nélkül nem oldja meg a .gyár egyház problémáit. Békepapok fontos egyházi ál­éi sokba való emelése pedig megrendíti az egyházhű papok s hívek bizodalmát a legfőbb egyházi vezetésben. Ilyen körülmények között Mindszenty József bíboros sem mondhatott le.’ Erre válaszolt a Szentszék sajlóhivatala (L Osserva ore Romano, English edition, Feb. 21, 1974), elismerőleg nyilatkozva a Bíborosról, és megerősítve, hogy a pápa saját felelősségére döntött Mindszenty bíboros helyett, aki úgy rezte, hogy lelkiismerete ellen tenne, ha lemondana. A nyi­latkozat így folytatja: “A lelkipásztori gondoskodás, amely ezt az eljárást sugallta, biztosan nem jelentheti azt, hogy iem értékelték ki lelkiismeretesen és teljesen az egyházi élet jól ismert részleteit; még ke vésbé lehet azt úgy magyarázni, rnntha az Egyház beletörődne olyan elvekbe, vagy viselke­­lésbe. amelyet nem hagyhat jóvá és nem fogadhat el. El 1önkezűleg, éppen azért, mert az Egyház számol ezekkel a feltételekkel, ki akarja elégíteni minden egyházi közösség elsőrangú követelményeit, ti. hogy élvezhesse saját lelki­pásztorának tevékenységét, bátorítását és erősítő irányítását, az egyháztörvényeknek megfelelő kormányzat normális kö­rülményei között. Mindezekből láthatjuk, milyen nehéz helyzetben van a Pápa, s mennyire rászorul mind erkölcsi támogatásunkra, mind pedig imánkra, hogy csak addig menjen el a kommu­nistákkal való tárgyalásokban, ameddig elvek lelad ása nél kü! elmehet. Sajnos egyházpolitikai kérdésekben a Szent lélek nem biztosítja a Pápa csalatkozhatadanságát, és ta­nácsadói is tévedhetnek. Ha azonban Isten megengedi, hogy ezekből a tárgyalásokból megint a kommunisták kerülnek ki győztesen, elsősorban magúnkra vessünk követ, ha bűneinkkel, engesztelésünk és imánk elmulasztásával hoz­zájárultunk ehhez, és ezt még megtetéztük a Pápa és az Egyház szeretetlen bírálásával ahelyett, ho y részvéttel len nőnk iránta, mikor ilyen sebeket szenved el miközben segí­teni akar a magyar egyház helyzetén. KÁRPÁT NYOMDA VÁLLAL: • KÖNYVKIADÁST • UJSÁGNYOMÁST 9 NYOMTATVÁNYOKAT 9 NÉVJEGYEK • BORÍTÉKOK m levélpapírok • NYOMÁSÁT! Keressen fel: 1017 Fairfield Ave., Cleveland, Onio 44113 Hívja telefonon: (.216) 696-3635

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents