Az Ujság, 1974 (54. évfolyam, 1-50. szám)

1974-12-05 / 47. szám

2. oldal:.

1974. DECEMBER 5.

AZ ÚJSÁG

HUNGARIAN NEWS

Megjelenik minden csütörtökön Weekly except two weeks during the summer (last week in July and first week in August)

Kiadó — Publisher

KÁRPÁT PUBLISHING Co. INC.

1017 Fairfield Avenue, Cleveland, Ohio 44113 P.O, Box 5348, Cleveland, Ohio 44101

Telephone: (216) 696-3633

Főszerkesztő — Editor in Chief KOTA) ZOLT AN

Second Class postage paid at Cleveland, Ohio

ELŐFIZETÉSI ARAK

Egy évre...........$12.00

Fél évre............... 7.00

Egyes szám ___ 0,25

SUBSCRIPTION RATES

For one year .. $12.00 For 6 months .. 7.00

Each copy........... 0.25

BÜSZKESÉGÜNK: IFJÚSÁGUNK

“Mutasd meg gyermekedet és megmondom, milyen jó magyar vagy! (Nyíró)

FARKAS GYULÁNÉ DÁNIEL MÁRTI

Dániel Ferenc és felesége Ilona leánya.

MAR I I, 1948 január 5-án születeti Oberdorf, NémetországbaYi. 1950-ben jött szüleivel Amerikába, Oregon államba. Iskoláit is ott kezdte. Szülei magyar közösség után vágytak, mert ott nem voltak magyarok és ezért Clevelandija költöztek. Tanulmányait itt folytatta a Harvey Rice elemi, majd a Kirk Junior és a Chaw High Scboolban. Német nyelvet is felvette a tantárgyai közzé. Nébány osztálytársával karácsonykor és búsvétkor szeretet muákát végeztek. Felkeresték és megajándékozták az aggmenbáz lakóit és a szegényeket. Öt évig zongorázni tanult, szép eredménnyel Dómján Jánosné zongora-tanárnőtől.

1966-ban jó eredménnyel érettségizett. Beiratkozik a Sl.„ Jolin Collegébe abol egy évig végezte tanulmányait. Utána dolgozni megy a Sinai Hospital laboratóriumi osztályára. Nagyon meg voltak vele elégedve. Itt bárom és fél évig dolgozott és csak azért hagyta ott mert közben férjhez ment.

Mint jó magyar szülők gyermeke, járt a keletoldali Magyar Iskola tanlolyanyaira. Hét éves, amikor a 33. Szilágyi Erzsébet cserkészcsapat tagja lesz és 21 éves amikor kilép. Elvégezte az őrsvezetői képzőtábort, a Kis Angyal őrsöt vezette. Cserkészvezetők részére a cserkészet keretein belül elvégezte a felsőbb magyar iskola tanfolyamait, abol magyar történlmet, iöldrajzot, irodalmat tanult. I öbbször részt vett a Fillmore-i táborban és az évi csapat táborozásokon. A clevelandi nagy Cserkésznapon többször szerepelt a Gyöngyösbokrétában, az Ecseri lakodalomban a menyasszony szerepét játszotta. A tánccsoportban Matyó, Kalotaszegi, Bujáki népi ruhákban táncolt. Parancsnok helyettes volt. Minden tisztségében megá llta a 1 íelyét és szívesen foglalkozott a cserkészekkel.

Édesapja mint első bálost bemutatja az MHBK, Cserkész és CMAC bálokon. Másik évben a Palotást táncol diszmagyarban és megválasztják egyik udvarból gynek, majd a cserkészbálon is a Palotást táncolok között van.

1969- ben férjhez megy Farkas Gyula gépészhez, Farkas Pál és felesége Hona fiához. Ö is jó magyar, a Bessenyei György cserkészcsapat tagja volt. Gyula egyik barátjával amint dolgoztak a vasút állomásnál, örömmel fedezte fel, hogy az állomásra befutó síneken eredeti magyar címer van, tehát régi jó magyar sínek.

1970- ben Márti az urával együtt meglátogatja Magyarországon rokonait. Nagyon örvendenek, amikor megdicsérik szép magyar beszédjükért, sőt megállapították, hogy Márti debreceni tájszólással beszél. Van két gyerekük, Gyuszika, aki 1971-ben,-Zsuzsanna 1974-ben született. A kis Gyuszika már kis verseket is megtanult és csak magyarul beszél. Biztos hogy olyan jó magyaroknak nevelik gyermekeiket is, mint amilyennek szüleik nevelték őket.

Mindszenty Hercegprímás úr látogatásakor a Szent János templomnál, a Székesegyháznál és a nyugatoldali magyar református templomban is boldogok voltak, hogy a Hercegprímás úr áldásában részesülliettek.

Friedrich Ottoné, a 33. Szilágyi Erzsébet cserkészcsapat parancsnoka véleménye szerint: “Márti kiváló cserkészvezető volt, az őrse nagyon szerette. Nagyon sokra tanította őrsét, akadályversenyeken díjakat nyertek. Mint parancsnok-helyettes sokat segített nekem. Sok oldalú, tehetséges egyén. Nagyon szép magyaros hímzéseket készít. Szépen beszél magyarul és saját gyermekeit is kitűnő magyarnak neveli.

Márti, mint édesany is megállja helyét. Büszkék vagyunk reá és további életükre a jó Isten segítségét kérjük. Szüleiknek meg jó magyarnak nevelt gyermekükhöz szívből gratulálunk.

AZ ÜJSÄG

ADJUNK SEGÍTSÉGET A SALVATION ARMYNAK

Mindenki tudja, hogy súlyos a gazdasági helyzet. De sokan közülünk nem gondolnak arra, hogy karácsony ünnepén esetleg éhezők is lesznek városunkban, ha nem teszünk meg mindent, hogy ezt elkerüljük.

Ez a szent ünnep különösen szomorú azoknak az öregeknek, gyermekeknek, beteg esetleg né Ikül öző csa Iádnál, i amelyről teljesen elfeledkeztek.

Segítsetek, hogy ezek is részesüljenek szeretetben és ajándékunkkal tegyük melegebbé életüket. Ezért kérjük a jó szívűeket, hogy kannázott ételeket a Salvation Army gyűjtőhelyein, könyvtáraknál, Air Force Recruiting Station vagy a Kenny King Restaurant helyiségeiben adják le.

Mutassuk meg, hogy gondolunk ezekre az elhagyatottakra!

FLORIDAI HÍREK

cír. Molnár Zsigmond:

KESERŰ ANDRÁS NYOMÁT KUTATOM

M unkatársunk az alábbi riportját elmondotta a clevelandi

MAGYAR KONGRESSZUS

1974 november 29-i irodalmi és művész estjén. (Szerk.)

Amik or a közelmúltban egy hazulról érkezett levél kérésére Amerikát még a múlt század végén megjárt, majd 18 évi itt-tartózkodás után végleg hazatért s odahaza azóta régesrégen elporladt kunsági öreg magyar nyomát kutatom itt a clevelandi régi magyar negyed már nagyon elfeketedett és porladó avarán . . . keserűen cseng fülembe a magyar paraszti sorstragédiáról írott egyik Ady versnek két sora:

élt volna pár esztendőt az első magyar telepesek, az első magyar bevándoroltak között. . . állítólag innen ment haza és mintha maradt volna itt utána valami menyecskeféle és egy gyerek is. A levél ezek után kért kutatni és nyomozni engem. A levél azonban ezen adatokon kívül semmi más egyéb olyan támpontot nekem nem nyújtott, amin elindulhattam volna vissza a hulló évtizedek mélyére, az ivadékkeresés nehéz útjára. Persze a levél írója nem tudta . . . mint ahogy nem tudhatta, amit én sem tudtam 1 5-20-25 évvel ezelőtt, hogy Amerika, a népek e hatalmas olvasztó kemencéje, egy nemzedéknyi, egy emberöltőnyi idő alatt a nyelvet, a nevet, a neveken lévő ékezeteket, a nemzeti érzést, a faji hovatartozandósági tudatot és egyebeket a bevándorolt un. etnik népeknél úgy, de úgy tudja felszívni és abszorbeálni magába, hogy annak se híre, se hamva, se nyoma nem marad soha többé. Mint ahogy Márai Sándor mondja a Halotti Beszéd című megrázóan komor verses monológjában:

Az óh iói bányában ha megbicsaklik kezed . , ,

A csákány koppan . . . s már lehullt Nevedről az ékezet.

Keserű András egykori daliás magyar parasztlegény széllújta nyomát így hiába keresem a régi magyar negyed porladó avarán, azt soha többé már nem találhatom.

* * *

A levél írója, egy oldalági Keserű ivadék, az orosz hadifogságot, a vorkutai kényszermunkatábort és szénbányákat, valamint az orosz katonai börtönöket 6 évig megült, de végeredményben mégis szerencsésen életben-maradt és hazakerült kisgyerekkori cimbora és játszótárs, egy volt hivatásos páncélos-kapitány, levelében nagyon szelíden azt is megkérdezte tőlem, vajon ha egyszer majd nyugdíjba megyek, nem térek-e haza én is a közös szülőföldünkre . . . nem visz haza engem is a honvágy, mint ahogy az hazavitte egykor jó Keserű Andrást.

Bevallom . . . emigrációs életemben voltak időszakok, amikor földomlásszerű, iszonyú dübörgéssel szakadt rám a honvágy és mint egy ordas farkas, a csontom velejéig mart belém az emlékeknek árja. A kedves kis szülővárosom, az öreg elemi népiskola, ahol a régen elporladt Édesanyám, a szelíd kis tanítónő, a palatáblán fogta a kezem, s tanított a betűvetésre, az írásra, olvasásra és tanított az imádkozásra. Az emlékektől zsúfolt régi kicsi utcák, amelyek azóta mind eltűntek a feketén hulló évtizedek sodrában. A közelmúltban 117 éves korában lebontott öreg ház, amelyben én és névtelen, ismeretlen elődeim hosszú sora is született. . . s akiknek férfi tagjai az elmúlt évszázadban ugyanúgy megjárták az idegen oszágokat, idegen pusztákat és rónaságokat a hadak útján, ahogyan megjártam én, de akik 3 kivételével is az én kivételemmel, valamennyien hazakerülvén, ott hullottak vissza a Duna-Tisza közén az örök magyar földbe, amelyből adattak és vétettek. És nyugtalan éjszakákon most is hallom néha még, ahogy a vadgalambbúgásos öreg temetőnk az esti csöngettyűjének halk síró szavával- csöndesen üzen és hegyeken, tengereken túlról most is hívja vissza még a régen meszeszakadt és messzement fiát. De ha az Úristen másként rendelkezett, az ellen nincs tiltakozás és apelláta és nincsen rug-kapálás.

És ha az ezredéves magyar szabadságküzdelmek legragyogóbb csillaga, Rákóczi Ferenc a nagyságos és vezérlő fejedel em ... és kuruc generálisai, gróf Bercsényi Miklós és a többiek . . . valamint a rongyos, ismeretlen, névtelen szegény kuruc-Iegények százai ... ha a nagymajtényi kuruc - romlás után el tudtak menni idegen országba ... ha el tudtak menni a reménytelen reménytelenségbe, ha el tudtak menni örök bujdosásra és sötét halálra a lengyel rengeteg mélyére vagy a kéklő Márvány Tenger partjára Rodostóba .. . ha Kossuth, a legnagyobb magyar emigráns, aki a zsarnoknak sem fejet, sem térdet nem hajtott, aki nem alkudott s aki a császár kiküldötteivel nem ült le bratyizni, bankettezni és pezsgős vacsorázni, mint ahogy néhány clevelandi nagyhangú főemigráns leült a Kádár kiküldöttjével, a szántómiklósokkal és egyebekkel haverkodni . . . akit hiába hívtak haza . . . aki nem kért és aki el sem fogadta a felkínált kegyelmet és 41 évi hontalanság után csöndesen, szelíden és zokszó nélkül meg tudott halni az emigrációban . . . akkor az nekem sem derogálhat. S bár én csak porszem vagyok hozzájuk képest... de honvágy ide, vagy oda... ennek ellenére is úgy érzem, én sem mehetek haza ... és én is meghalhatok és elporladhatok majd idegen országban.

* * *

A hazulról érkezett levél olvasása, valamint néhai való jó Keserű András nyomának kutatása közben ezek a kis gondolatok ébredtek bennem . . . s riportomat a 48-as bujdosó honvédek nótájának azon utolsó két sorával zárom hogy:

Inkább leszek betyár a pusztába’,

Mégse leszek a császár katonája.

HALLGASSA ÖN IS

A MAGYARSÁG KÜLFÖLDRE SZAKADT NYOLCADIK TÖRZSÉNEK HŰSÉGES LANTOSA A NÉPSZERŰ

CLEVELAND MAGYAR HANGJÁ-t

"KRASZNAI RÁDIÓ"

MŰSORÁT CSinTÖRTÖKÖN ÉS PÉNTEKEN ESTE 7:30 ÓRAKOR SUGÁROZZA

A WZAK—FM ADÓ 93.1 MC-AN

A WZAK-RADIÖ LEGRÉGIBB MAGYAR MŰSORÁT!

Munkatársak: Krasznai Antal, Dr. Molnár Zsigmondi, Dr. Lőte Pál, Rózsa László.

PORT CHARLOTTE - Nagy József és neje Matilda, volt parmai lakosok, szabadságharcos 1956-os menekültek, akik a Balaton mellékéről jöttek Amerikába, ez év februárjában Port Charlotera költöztek, ahol Nagy’s International Inn név alatt vendéglőt nyitottak, a 41-es állami út mentén. A vendéglőben 180 személy részére van hely és a bárnál 75-80. Az italmérési jogot még nem kapták meg, de mihelyt a kezükben lesz, azonnal magyar elsőrendű cigányzenéről is gondoskodnak. Az érdeklődés már most mutatkozik a vendéglő iránt és múlt vasárnap 900 vendéget szolgáltak ki.

CAPE CORAL — Az Amerikai Magyar Szociális Klub karácsonyi pártira hívja meg tagjait a Lehigh Acresben levő elegáns Matador Roomba. A klub vezetősége bőkezű ajándékképpen a vacsoraköltségekhez személyenként 5 dollárral járul hozzá. Ez a néhány év óta fennálló egyesület ma már közismert dél Floridában hazafias és kulturális tevékenységéről. Nagyon sok clevelandi magyar van a tagok között, akik meghonosítják az amerikai Debrecen légkörét délnyugat Floridában is. Dicséretet érdemel Redden Irén elnkö és a tisztikar a kiváló vezetésért.

A Klub novemberi gyűlésén megjelent Cape Corai város kiküldöttje Gordon Berndt, aki Amerika 200-ik születésnapja alkalmából rendezendő ünnepségek élőkészítő bizottságának elnöke és felkérte a magyar klubot, hogy vegyen részt a nagyszabású ünnepségeken, ahol szárazföld és vízi felvonulások, diszcsoportok és különféle nemzetiségi és alakulati kiküldöttek szerepelnek. Az elnök Ígéretet tett arra, hogy a klub tagjai résztvesznek az ünnepségeken és a magyar jelleg kidomborítása mellett, amerikai polgári hű ségük tanújeiét adják. A Klub minden magyar és amerikai hazafias alkalmat megünnepel és a vezetőség minden tagja magyar viseletben jelenik meg az eseményeken.

MIAMI — A Miami Reformáció Magyar Egyhá.a I ársadalmi Köre névnapi bálja az elegáns Columbus Ho tel “Discovery ’ termében várakozáson felül jól sikerült. Nt. Nagypál Jánosné, a lelkipásztor hitvese és dr. Deák Imre titkár mutatta be a védnököket, vendégeket és ünnepelte két. A bált Üjszászy István kibővített magyar zenekara nyi tóttá meg alkalmi magyar nyitányszámmal. Aszali áldást Nt. Nagypá! János mondott. Értékes ajtódíj és ajándék ke rült kiosztásra.

December 7-én és 8-án lesz az egyház két napos bazárja a Rákkutató Intézet javára, magyar karácsonyfával és magyaros ételek felszolgálásával.

AZ ORVOS MONDJA

(LEL) Az olvasó apja 47 éves korában halt meg reumatikus szívbajban. Gyermekkorában reumatikus lázban szenvedett. Amikor az olvasó 7 éves, volt, négy hónapig ő is orvoshoz járt és ugyanazt a gyógyszert szedte, mint apja. Apja halála után nem járt orvoshoz többé. Anyja azt mondja, hogy neki is reumatikus láza volt, dp soha nem tiltotta el az orvos az aktivitástól és egészséges, normális életet élt. Soha nem volt semmiféle problémája. Most csak azért aggódik, mert hallja, hogy sokan pusztulnak el azért, mert gyermekkorban reumatikus lázuk volt. Állandó rendszeres röntgén vizsgálatokon esik át évenként kétszer a munkahelyén. Kérdi, vajon a reumatikus láz nyomai mutatkoznának-e a X-rayn. Van-e mód arra, hogy a gyermekkor reumatikus láz káros hatását megállapíthassák? Most 20 éves és semmi rendellenessége nincs. Kérdezi, hogy mit tegyen?

Az orvos mondja, hogy a szívbaj komplikációt jelent. Lehetséges, hogy a reumatikus gyermekkori láz nem hagyott nyomot a szíven. A körülmények a következők: Egy streptococcal infekció ( strep throat ) követhet reumatikus lázat, de lehet, hogy semmi következménye nincs. Ha az olvasónak reumatikus lázból eredő strep throat betegsége van, az komplikációt okozhat, de az is lehet, liogy szíve gyermekkora óta teljesen meggyógyult. Apja betegsége gyermekkorában egy streptococcal infekciával kezdődött. Az ilyen fertőzés ragályos, de az azt követő reumatikus szívbaj nem. Minthogy az olvasó kb. akkor született, dmikor apja már 40 éves volt, nem valószínű, hogy megkapta a betegséget. Az olvasó reumatikus láza nem mutat utókövetkezményeket, de hasznos ha vizsgáltatja időközönként a szivét és bizonyos vérvizsgálatot is készíttet.

Rovatunknak az a célja, hogy a küllőitJi magyarságnak be tudjuk bizonyítani azt, hogy ifjúságunk itt kinn is megmaradt jó magyarnak.

Ebben a rovatban emlékezünk meg azokról az ifjakról és lányokról, akik kitűntek tanulmányaikban és ezzel dicsőséget szereztek a magyar névnek.

Szeretettel kérjük a szülőket, tanárokat, hogy kü Idjék el ezeknek a leányoknak, ifjaknak adatait, az elért eredmények ismertetésével, sőt a már végzett és megbecsült pozícióba jutottakét is.

(A rovat vezetője, T. Dombrády Dóra kéri az ifjakat vagy szüleiket, hogy az adatokat közöljék levélben: 1448 Alameda Ave., Lakewood. Ol lio 44107, vagy lelefonon 226-3029.)

Fülyül a hajósíp . . . hallja bútetőzve Zselénszky gulyása, l isza urak csősze.

Ami kor hallom, vagy olvasom e két verssort, csaknem látom lelki-szemeimmel a múlt századvégi Magyarországunkat, amikor ezredéves állami fennállásunk nagy millénniumi mámorában csak a Múltra, csak Lebéd iára, Etelközre és Vereckére tekintettünk vissza, de amikor a nagy görögtüzes és díszmagyaros lázunkban nem vettük észre a pusztító Jelent. . . nem vettük észre azt a sötét tragédiát, hogy országunkból egyre nágyobb erővel indult meg a kivándorlás, a nemzet-fenntartó paraszti erőnek, a magyar vérnek idegen országok, idegen tájak és messzi világrészek felé való elfolyása ...se két verssor nyomán felvetül elém az árva magyar horizontra a múlt századvégi zsellér és pórvilágnak, a három millió földnélküli magyar koldusnak keserves mementója; a batyu, a vándorbot és a rongyos tarisznya.

Amikor hallom e két verssort . . . szinte látom 1885-ből azt a remekbeszabott kunsági parasztlegényt, a bosnyák okkupációt huszárkáplárként is megharcolt Keserű Andrást, ahogy Iajbiban, csizmásán és tarisznyásan ott állhatott a hamburgi vagy fiumei teherkikötő mólóján, ahol ázsiai dermedt nyugalommal hallgathatta a Cunar Line tehergőzöseinek forró Iihegését és tompa tülkölését, hogy aztán egy gőzös meginduljon vele a végtelen óceánon s a hajó gyomrából, a testet-Ielket emésztő forró kazánházból mint ingyen utas, mint szénlapátoló kemény magyar legény, másfél hónapi szörnyű tengeri út után eljusson a virginiai bányabárók és pennsylvaniai szénfejedelmek fekete mezőire, majd onnan pár év múlva az egyre jobban iparosodó Amerika vörös pokolként izzó kohóiba és sátáni ércolvasztóiba. De hogy ott is . . . a lucskos tárnák mélyén és az ércolvasztók förtelmes lángja mellett is állandóan hallja, hogy sír az őszi szél a kiskunsági Mikebuda pusztán . . . hogyan kiált bele a Tompor alatt egy eltévedt kósza vadlúd a holdudvaros késő éjszakába . . . hogy az ólom és kénszagú bányákban is állandóan azt érezze, milyen szaga van a Kunságban a zsendülő tavaszi vetésnek és aratás után a letarolt gyönyörű magyar búzamezőnek. És amikor már nem bírja tovább, akkor összepakolja a himmit-hummit, a kis motyót és az öreg tarisznyát és a csizmaszárában 200 dollárral, 18 év megspórolt keresetével végleg hazamenjen egylovas és kétholdas kisparasztnak az örök magyar földre, az akkor még szabad, kolhoszmentes, napsütéses kunsági mezőkre.

Kisgyerek koromnak és serdülő kora-ifjúságomnak nagy emléktárából már itt, amerikai életem során is számtalanszor merült fel előttem remekbeszabott alakja és paraszt-apolló feje, amelyről egy Bánk bánt, egy töröklesre és párviadalra járó végvári vitézt, vagy a labancot ugrató Béri Balogh Adóm kuruckapitányt mintázhatta volna a szobrász vésője. Keserű András talán Árpád valamelyik varkocsos lovasának azon késő és névtelen leszármazottja lehetett, aki az ezredéves magyar történelem sajátossága folytán, a dübörgő évszázadok viharaiban a jobbágyi és póri rendbe süllyedhetett vissza. Toldi Miklós -szerű alakját nem gyalázta el és nem Toppantotta össze az az átélt és iszonyú pennsylvániai bányarobbanás sem, amely után 95 magyar bányász koporsójára hullt az özvegyek és árváknak a könnye, amikor a kis bányász-temetőben felzengett a régi magyar kálvinista zsoltár. . . :

Az embereket Te meg hagyod halni És azt mondod az emberi nemzetnek:

Légyetek porrá, kik porból lettetek.

* * *

Keserű András 1903-ban tért meg a közös szülővárosunkba s én, mint öklömnyi kis kölyök, mint első elemista apró kisdiák, 1912-ben láttam őt életemben először. Mivel szemét kikezdte a bányák patkányoknak való sötétsége és az érrolvasztók infernói tüze, ezért állandóan fekete szemüveget hordott, ami miatt mindig ijedt és megrendítő tisztelettel néztem fel reája. A szomszédságunkban lakott és városszerte csak amerikás Keserű -nek hívták. Persze... akkor én még nem tudtam, hogy mi az az Amerika. Ma már tudom. Azt sem tudtam akkor még, mint ahogy nem tudhattam, hogy egyszer, 1949-ben, talán én is ugyanazon érzésekkel állok majd a Bremen-Hafen-i kikötő mólóján, amivel 1885-ben Keserű András magyar legény állhatott Hamburgban vagy Fiúméban, amikor hajóm indulásának pillanatában zsibbadtan és dermedten dőlve a hajó korlátjának, elhomályosuló szemmel és tágult pupillákkal bámultam bele az Északi Tenger késő myárvégi délutánjába, hogy mégegyszer lássam, mégegyszer lelkemre öleljem és mindörökre szívembe zárjam a nekem oly annyira kedves és drága vén Európának talán örökre eltűnő és ködbevesiző régi partjait. Ma is fülembe cseng és ma is szíven üt még a brémeni lágerben az utolsó búcsúimát, az utolsó Isten Flozzád ”-ot mondó magyar franciskánus barát félelmetesen komor ótestámentomi idézete: “Szétszórlak benneteket most országok és szeleknek útjára ... és kardot rántok majd utánatok.

A nekem írott levél szerint Keserű András a múlt század végén, a századfordulón állítólag itt Clevelandban is