Az Ujság, 1974 (54. évfolyam, 1-50. szám)

1974-10-03 / 38. szám

4. OLDAL.

AZ ÚJSÁG

1974. OKTÓBER 5.

Bomogyi Ferenc dr.:

MAGYAR NYELV ES IRODALOM

(bolytatás)

KIEGÉSZÍTŐ szemelvények A XVII. SZÁZAD KÖLTÉSZETÉBŐL

COLLOQUIUM OCTO VIATORUM

(Nyolc utas beszélgetése)

Nyolc ifiú legény minap úton menvén egy erdőben jutának;

Estve felé lévén, tréfálván, beszélvén ők egymásnak mondának:

" Vegyünk szót Echotól .— mond .— mi mátkáinkról, mondja nevét azoknak .

Credulus az első, lön azért elkezdő s monda nagyon kiáltva:

Echo, de kicsoda, aki sok kínomba most megvigasztalhatna?

Kérlek, mondd meg nevét, kit mint üdvösségét bús lelkem így kívánna . (Anna)

Mosolyog magában Credulus ezt hallván s rajta csak csodálkozik,

Ö utána azért tőn az ilyen kérdést, ki társaság közt másik:

Kifagyott elmémhez, — mond — mint víz nagy dérhez, télben jég amikor sík? (Orsika)

Harmadik is monda nagy hangosan szólva mindenek halltára:

Echo, jó asszonyom, kinek régi kénom vagyon nyilván tudtára,

Kérlek, hogy nevezd meg, — kicsoda lelkemnek javával tölt kosára? (Sára)

Szavát a negyedig is kezdé el penig Echóhoz ű kérdésit

Szép szerelmesirül, kihez gerjed belől, kit szíve szerint obit:

'"Szörnyű kára után nevezd meg — mond, —nyilván szeret immár kit f (Margit)

Ezután ötödik, ki mendtül kisebbik,

Credulus atyjafia,

Mindjárt előszóla. felszóval kiáltva Echót nevezi, híjjá;

Ki az, kire engem gyújtott — mond — ily igen Venus futosó fia? (Zsófia)

Hatodik Aminta elő vala. monda, rrwerfc veszett, alig várja,

Hogy sz^nt nevét hallja ann ak, ki ő lángja s kinek javát akarja:

Hát annak, ki neve, — mond — aki szerelme szívemet kénnal marja? (Mária)

Szól a hetedik is, kinek neve lyrsis s ki haízáját elhagyta.

Azért hogy egy kegyes, akihez szerelmes -— szerelmét megtagadta:

"Régultátúl fogva szerelem kénjában engem — mond — ki síkata? (Kata)

Utolsó Amontán, kinek édes társán való nagy bánat árta.

Nagy fohászkodással így szóla Echóval. jutván eszébe kára:

"S annak tudd-e nevét — mond, kiért szívem ég s ki ez sok kínba márta? (Márta)

Egy szegény zarándok, régi barátotok, éneklette ezt nektek.

Kik a magyar nyelven való versszerzésen egymással vetekedtek,

Kit a nagy hamisság és háládatlanság föld szélére kergettek.

A másfél ezerben és nyolcvankilencben,

Szent Bertalan nap után,

Világ határira való bújdosásra keservesen indulván Édes hazájából, jó akaróitól siralmasan búcsúzván.

RÉSZLET TELEGDI KATA VERSES LEVELÉBŐL

Az kegyelmed mesterségesen gondolt, jó akaratjábul formált és bölcsességesen írt levelit megolvastam, kiben úgy gyönyörködöm,

mint az gyöngyhalászok, ű nagy örömökben

mikor ű hálójok nem tudják, hamarbban

gazdag szép prédával, melliket köldhessík,

megtelik gyöngyökkel. indítsák űzísben.

Azok között alig Azvagy csak házunknál

hiszi örömiben, (tudom, voltál annál)

melliket kaphassa, mikor kertecskémbe

tegye kebeliben. megyek be kedvembe,

Avagy — mint az szép parlagon hogyha megtekintem, sétáló kis nyálakat. mellyeket két kezem

kik nagy mulatsággal ültetett, vagy vetett

vadásszák ebekkel, az sovány homokban:

mikor felisekben nem tudom, melliket

egynéhányat látnak, szakasszam elébben.

víletlen találnak,

RÉSZLET GYERGYAI ALBERT “ÁRGÍRUS KIRÁLYFU-ÁBÓL

Régi rakott kerte a királynak vala,

Mely szép termő fákkal ékesítve vala,

Drága szép folyó víz kertében foly vala,

Mellyel szép kő kerte ékesítve vala.

Történik azonban: kertében hogy járna.

Egy szép virágos fát ott a kertben Iáta.

Melyet ő azelőtt még nem látott vala.

Honnan hozták oda — ő azt kérdi vala.

Virága mint ezüst, blyan színű vala,

A középi pedig szép gyöngyszemmel rakva, Melynek a tennését alig várja vala.

Háromszor egy napon virágozik vala.

Sietséggel király a kertészt hívatá,

Kérd i: az almafát ki plántálta volna?

Mondá, hogy ő ‘többé azt nem látta volna,

Sőt annak szépségét még ő is csudálná.

Gyönyörűségesen nappal az almala Ezüst virágával úgy tündöklik vala,

Éjtszaka nagy szépen megérik almája,

De reggelre Iáján egy sem marad vala.

Ezen az Akléton igen búsid vala.

Másodszor is a la megvirágzik vala,

Gyöngyös virágjában sokat behordata,

Éjtszakán őröket a kertbe bocsáta;

Reggelt alig várja, a kirá ly felkele,

Palota ablakán a kert felé néze:

Az szép gyümölcsfának hát nincsen termése:. Ömaga őrzőkhöz a kertbe beméne.

Gyorsasággal siet a király hozzájok,

Tehát a fa alatt mind elaludtanak;

A király felkölté, kérdé: mit láttának?

Azok a királynak imigyen szóiénak:

Ez arany almákat fán szépeket láttunk,

Egy kis szelet fújni éjtszakán hallottunk,

Mely miatt minnyájan el kellett alunnunk, Mintegy fél megholtak földre nyomattattunk.

(Akléton király fia, Árgírus őrzi a fát:)

Mint egy lassú szellő, olyan zúgást halla,

Szép hal fehér hattyú ottanag leszálla, .

Hetedik fejéhez nyoszolyára szállá,

Mel yen a királyfi igen rémül vala.

Nagy lassan a kezét akkoron kinyújtá,

Egy lábát hattyúnak kezébe szorítá:

Hattyú megrázkódék, az hat elszalada,

Hetedik fejénél ott maradott fogva.

Hallhatatlan dolog, ím, attól lőtt vala,

Mert emberi szóval a hattyú szól vala:

"Ne siess, királyfi, az én halálomra,

Mert nem jöttünk neked, higgyed, ártásodra .

Másodszor őmagát a hattyú megrázá, Leányábrázatba magát változtatá.

Melyen a királyfi csudálkozik vala.

A leány ily szóval ötét bátorító:

"Ne félj, szép szerelmem, királynak szép fia, Med éna asszonynak szerelmes magzatja!

Te vagy én szívemnek édes vidámsága,

Lelkem nyugodalma, életem istápja.

Atyád nak ked véért nem plántáltam e fát, Ennek gyümölcséért mit haragszik tehát? Szabad az embernek elvenni sajátját,

Két kézivel plántált fának szép almáját.

Csak neked plántáltam, szerelmem, a szép fát: És csak neked szabad beszedni almáját, Szemeiddel látod tündérek királyát:

Ha szereted, mostan neked adta magát .

Hallhatatlan mely szép a leányzó vala, Nyelvével az ember azt meg nem mondhatja, Emberi kéz soha le sem írhatja,,

Az ő szép termete mely drága szép vala.

Juno, Pali as, Venus, Dido és Minerva Ezzel nem ér vala, nvmpháknak sokasága,

Sem a szép Sibyllák, sem éneklő Múzák:

Ékes tekinteti, mert mind feljülmúlja.

Aranyszínű haja földig terjedt vala,

Éjszaka igen is ugyan fénylik vala:

Nyoszolyája részét árnyékával tartja,

Fénylik gyenge testén testszínű ruhája.

Termete szép karcsú, magas állapatja,

Gyenge, ékes, lassú, zengedező szava.

Fejér az ő teste, mint hattyúnak tolla, Istenasszony módra termett ábrázatja.

SKARICZA MÁTÉ: LUTHER ÉNEKE

Erős várunk nekünk az Isten És fegyverünk ellenség ellen, Megszabadít veszedelmektől,

Kik ránk jűnek most mindenfelűl.

Az mi régi ellenségünk

Háborgat mi nlcet

Erővel, fegyverrel

És csalárdsággal

És minden nagy hatalmassággal.

Nincsen nekünk semmi hatalmunk, Kivel neki ellene álljunk:

Viaskodik az Úr érettünk,

Kit az Isten bocsátott nekünk.

Ha kérded, hogy ki legyen az?

Jézus Krisztus az,

Seregeknek ura,

Kinél nincs több isten:

Annál vagyon az győzedelem.

Ha ez világ mind ördög volna És elnyelni minket akarna,

Azért tőle semmit ne féljünk,

Csak Krisztus oltalmában bízzunk: No bátor dühösködjék,

No fenekedjék Ez világnak ur a:

Nincs rajtunk hatalma,

Urunk Krisztus ötét megbírta.

Megáll az Istennek igéje És nem á I Ihat senki ellene:

Az nagy Isten vagyon növelünk És szent lelke lakozik bennünk.

Ha testünk nekünk elvész,

Ha marhánk elvész,

Hírünk, nevünk,

Feleségünk, gyermekünk:

Az mennyország megmarad nekünk.

RIMAY JÁNOS: EGY KATONA ÉNEKE

Katonák hadnagya, Istennek jobb karja,

Kit ő szeret, annak vagyon éles kardja:

Segíti, építi, véle jár s nem hagyja.

Ezt dob, trombitaszó mindenkor vidítja.

Az ellenség ellen örömmel indítja,

Kópia rontásra karját vastagítja.

Roppanást, sikoltást, lövést semminek vél, Megbátorodván ő Istenében: nem fél,

A sok pogány vérnek szagjával ugyan él.

Halál, sem kín s rabság őt nem tartóztatja, Krisztusát mert ez nép szidja s kárhoztatja,

Ví szívből, mert mennyből Istene bíztatja.

Édes diadalmán szíve buzog s örül,

Forgódnak mellette baráti mind körül:

Segíti Istene, mert rajta könyörül.

Véres fegyverével, kinyitott sebével Hazatér, örvendez jó híre-nevével,

Nem gondolván semmit sebe sérelmével.

Kedves életnek ezt valaki nem vallja,

Istenét s jó nevét az szívből utálja,

Hazája oltalmát minden jónak tartja.

Kérjük az Úristent, közöttünk maradjon,

Bő nyárral, szép ősszel ben nünket megáldjon.

Víg tavaszt és telet nekünk érnünk adjon.

SZENCZI MOLNÁR ALBERT- XC. ZSOLTÁR

I e benned bíztunk eleitől lógva,

Uram, téged tartottunk hajlékunknak,

Mikor még semmi hegyek nem voltának,

Hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva:

I e voltál és te vagy erős Isten És te megmaradsz minden időben.

Az embereket te meg hagyod halni És ezt mondod az emberi nemzetnek:

Légyetek porrá, kik porbó I lettetek!

Mert ezer esztendő előtted annyi,

Mint a tegnapnak ő elmúlása És egy éjnek rövid vigyázósa.

Kimúlni hagyod őket oly h irlelen,

Mint az álom, mely elmúlik azontúl.

Mihelyt az ember felserken álmábúl, ,—

És mint a zöld füvecske a mezőben,

Amely nagy hamarsággal elhervad,

Reggel virágzik s estve megszárad.

Midőn, Uram, haragodban versz minket,

Ottan meghalunk és földre leesünk;

A te kemény haragodtól rettegünk,

Hogyha megtekinted nagy bűneinket,

I itkos vétkünket ha előhozod És színed eleibe állatod.

Haragod miatt napja életünknek Menten elmúlik oly hirtelenséggel,

Mint a mondott szót elragadja a szél.

A mi napink, kiket nékünk engedtek,

Mintegy hetven esztendei idő,

Hogyha több, tehát nyolcvan esztendő.

És ha kedves volt is valamennyire.

De többire volt munka és fájdalom.

Elkél életünknek minden ékessége,

Elmúlik, mint az árnék és az álom.

De ki érti a te haragodat?

Csak az, aki féli hatalmadat.

T aníts meg azért minket kegyelmesen.

Hogy rövid voltát életünknek értsük És eszességgel magunkat viseljük.

Óh, Christen. fordulj hozzánk isméden!

Míg hagyod, hogy éltünk nyomorogjon? Könyörülj már a te szolgáidon!

Tölts bé minket reggel nagy irgalmaddal,

Hogy jó kedvvel vigyük véghez éltünket.

Ne terheltessünk szorgalmatossággal;

Vigasztalj minket és adj könnyebbséget És haragodat fordítsd el rólunk,

Mellyel régúlta ostoroztatunk.

Szolgáidon láttassad dolgaidat,

Dicsőségedet ezeknek fiain;

Add értenünk felséges hatalmadat.

Mi kegyes Urunk, óh, irgalmas Isten!

Minden dolgunkat bírjad, forgassad,

Kezeink munkáit igazgassad.

KATOLIKUS EGYHÁZI ÉNEKEK RÉSZLETEI

Stábot mater dolorosa

(1629)

Áll a az keserves anya,

Keresztfánál siralmába,

Látván függni szent íiát.

Kinek megepedett szívét,

T öredelmes és bús lelkét,

Hegyes tőr általjárta.

Oh, mely keseredett igyben Akkor vala gyötrelemben Egyetlenegynek anyja,

Ki sír vala és kínlódék Retteg vala és sínlődék Szent fiának nagy kínján.

Csordapásztorok

(1651)

Csordapásztorok midőn Bethlehemben Csordát őrizének éjjel a mezőben,

Isten angyali jövének melléjek,

Nagy félelemmel telék meg ő szívek.

Örömet mondok néktek, ne féljetek. Mert születők néktek ma üdvösségtek.

Menjetek el-bé gyorsan a városban,

Ott találjátok Jézust a jászolyban.

Elindulának és el-béjutának,

Szűz Máriának jó napot mondának.

A boldog szűz Máriához

Boldog Asszony anyánk,

Régi nagy patrónánk,

Nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:

Ma gyarországról, romlott hazánkról,

Ne feledkezzél el szegény magyarokról!

Nyisd fel az egeket Sok kiáltásunkra, -Anyai palástod Fordítsd oltalmunkra!

Ma gyarországról, romlott hazánkról,

Ne feledkezzél el szegény magyarokról!

Kegyes szemeiddel T ekintsd meg népedet,

Segéld meg áldásra Magyar nemzetedet! Magyarországról, romlott hazánkról,

Ne feledkezzél el szegény magyarokról!

Szerit István királyhoz

Ah, hol vagy, magyarok Tündöklő csillaga!

Ki voltál valaha Országunk istápja!

Hol vagy, István király? Téged magyar kíván, Gyászos öltözetben feelőtted sírván.

Rólad emlékezvén Csórd uinak könnyei, Búval harmatoznak Szomorú mezei.

Lankadnak szüntelen Vitézlő karjai.

Nem szűnnek iszonyú Sírástól szemei.

Virágos kert vala Híres Pannónia,

Mely kertet öntöze Híven szűz Mária.

Kertésze e kertnek István király vala: Behomályosodott ,

Örvendetes napja.

Előtted könyörgünk,

Bús magyar fiaid.

Hozzád fohászkodunk Árva maradékid.

fekints, István király, Szomorú hazádra, Fordítsd szemeidet Régi országúdra. ....

Reménységünk vagyon Benned s Máriában, Mint magyar hazánknak Hív királynéjában.

Még éltedben minket Ennek ajánlottál És szent koronáddal Együtt feláldoztál.

BENICZKY PÉTER: PÉLDABESZÉDEK

1. Szerelem és a bor!

Kiben a kettő forr,

Nincsen ott nyúgodaloni;

Mert egyik szívedben,

A másik elmédben Hatalmazott hatalom:

Mind kettő égő tűz,

Kedved ellen hajt, űz,

Ezek vége sír s halom.

2. Szép asszony és jó bor Igen meghitt, jámbor Embert kíván őrzésre:

Mert az asszony gyarló, Engedelmes s hajló,

Hamar felel kérdésre;

Bor is kívánatos:

Nem kell hozzá lantos:

Álkulcsot tart pincédre.

— Folytatjuk —

1974. ÉVI TÁRSASUTAZÁSOK

New York—Budapest—New York Okt. 27-én Milánon keresztül Alitaliával $465*

* Változás joga Ó9 szövetségi jóváhagyás fenntartva.

KARÁCSONYI TÚRA Dec. 16-án Molnár Péter vezetésével $480**

* * Aki legalább 60 nappal előbb jelentkezik és

előre kifizeti, annak $397

Már most lehet jelentkezni a jövő nyári 2 hónapos rokonkihozatalra.

IRKA, TUZEX ES COMTURIST HIVATALOS KÉPVISELŐJE

Igüj! GROGER TRAVEL BUREAU

^A$TÄT; 152 The Old Arcade - 401 Euclid Ave.

Cleveland, Ohio 44114 - (216) 621-6056

DETROITI KÉPVISELŐNK:

VINCE ANDRÁS: (313) 881-4394

1264 Blairmoor Ct. - Grosse Pointe Woods. Ml 48236