Az Ujság, 1974 (54. évfolyam, 1-50. szám)

1974-09-26 / 37. szám

1974. SZEPTEMBER 26.

AZ ÚJSÁG

5. OLDAU

KARDINÁLIS UR ÜZENETE

az Egyesült Államokban, Akron, Ohioban lévő Lorántffy Zsuzsanna otthon megoldásának ünnepélyére. Rév. Dömö tör Tibor református esperes kérésére. Becs, Pázrnáneum, 1974. szeptember Ily' 1

Ünneplő akroni Keresztény Magyarok!

A zsoltaros azt mondja: "Hacsak az Ur nem épiti a házat, hiába fáradoznak az épitők!"

örülök annak, hogy az akroni épitő magyarok feltehetik a koronát fáradozásukra, Isten dicsőségére, a magyarok lelki javára és szociális gondozására.

Innét küldöm üzenetemet, hogy lélekben jelen vagyok és Isten áldását kérem a háznak és a benne lakóknak a működésére!

’ Mindszenty József

ÜNNEPÉLYES KERETEK KÖZÖTT FELAVATTÁK A LORÁNTFFY OTTHONT

Szeptember tizenötödikén nagy ünnepélyeséggel feláVátták a Lorántffy Ottbont Akronban. Messze vidékekről, sőt Kanadából isijöttek a nagy ünnepségre azok, akik aggódva figyelték fM. Dömötör 1 ibor áldozatos munkáját.

I 1^^956-os' Szabadságharc után reményt vesztve, csiig gjédfep.tekintettünk a magyar jövő elé. Ekkor jött a karcókfíá^de egy lélkés, izzó szívű magyar pap, Nt. Dömötör I ibor.AAfUij' esa'k megjf-letit hazafias beszédeivel életre keb tette az elcsüggedt, reményt vesztett magyarokat. Ő volt az,, aki V. Serényi Istvánt Végigkísérte Magyarország szabadságáért Végzett távfutásában. Útja során beszélt az újságírókkal, rádión és TV feiidézőkkél. Felhívta Amerika népének figyelmét Magyarország helyzetére. Nt. Dömötör Tibor esperes három évvel ezelőtt óriási munkába kezdett. Látva az idős„ beteg véreink sorsát, elhatározta, hogy magyar aggmenházat épít. Közel az Istenházához, ahol öregjeink hitben és lélekben felkészülthessenek a nagy útra. Arra is gondolt, hogy míg megmaradnak magyar környezetben és nem kell

idegen helyen befejezni életüket.

t V..•.»•!. •••

Ehhez a nagy munkához mélységes Isten hit és lobogó hazaszeretet kellett. Megértették magyarjaink a célt és munkáját, siker koronázta. Most vasárnap erre a csodára gyűltünk össze először ,gz Istenházában hálaadó Isten tiszteletre. A Magyar Himnusz hangjaival kezdődött, majd Nt. Elek Áron református p.ügpökhelypttes mondott imát. Bibliából magyar nyelven Nt. Márton Sándor,, angolul pedig Nt. dj:. Szabó István olvasott fel. Dr. Béky Zoltán püspök úi szárnyaló beszédében többek között ezeket mondta:' ‘‘A reformátusok és magyarság legcsodálatosabb alkotásának, fölavatására gyülekeztünk itt össze. Van idő, amikor Hl, ember lelke mélyéig meg van hatódva és nem tud szavajait talál ni a megszentelt pillanatban.: Néh ány évvel ezelőtt még ide építettétek ezt a templomot« amit elképzeltetek eEz a lánglefkű pap, aki fajtáját, magyarságát szíve mélyéből szereti, megállt itt és látta ezt a templom melletti részt üresen állni és Iátomát lát, hogy ő otthont épít a mi megfáradt magyarjaink számára. Az irigyek gúnyolták és jósolták, hogy majd félbemarad. Az Úr, Isten segítségével csoda történt és megszületett a Lorántffy Otthon. A magyarság szíve ma itt van, veletek örül. Az idegenbe szakadt magyarság templomokat épít, évtizedekig építettünk mi is. Nt. Dömötör Tibor pár év alatt aggmenházat épített.

Megható volt a zászlók áldása. Zászlóanyák voltak: az amerikai zászlónál A. Glenn asztronauta leánya; a magyar zászlóé M rs. Bangalik, a Szabadságharcos zászlóé Nt. Dömötör Tiborná; ■ Vvi ■.

„ . Nt, Dömötör I ibor meghatódottan állt a szószéken és megrázó beszédében hálatelt szívvel mondott köszönetét:

Életem nagy pillanata előtt állok, amikor elmondhatom, köszönöm az Úr Istennek, köszönöm apám magyarságát, anyám hitét. Köszönöm, hogy ide vezérelt, köszönöm, hogy megtanultam szenvedni, sírni. Köszönöm, hogy a magyarság mellettem volt, köszönök mindent, mert az Isten akaratából volt. Az Úr Jézus együtt jár ma is a szegény magyar néppel . .. Lángok ragyognak az éjszakában, az otthoniak is imádkoznak. Imádkozzatok, mert minden Isten akaratából van. Köszönöm a segítséget! Higyjétek, hogy lesz még szabad Magyarország!

A hálaadó Istentisztelet után a papság dr. Béky Zoltán püspök, Nt. Elek Áron püspökhelyettes, Ft. Bartkó Alajos, I t. dr. Kótai Zoltán, Nt. Bernhardt Béla, Nt. Brachna Gábor, Ft. dr. Szabó István, Nt. Endrei Ferenc, Nt. Csutoros István, Ft. Nagy Lajos v. püspök, Ft. Mészáros György, Nt. dr. Harang László, Nt. Zugor Ervin, valamint Kálnoki-Kis Tibor az MHBK Észákamerikai területi vezetője, Dr, Nádas János a Magyar Társaság elnöke, Dr. Nádas Rózsa, WZAK-FM rádió vezetője Kossányi Miklós és felesége Mária valamint az ünneplő közönség átvonult a Lorántffy Otthon elé. A Copley H‘gh School zenekara kísérte a menetet és megérkezve eljátszotta az Amerikai himnuszt. Az Otthon alelnöke Dr. Banda Árpád angol és magyar nyelvű üdvözlő beszéde után Nt. C.sptoros István beszélt a Lorántffy otthon megalapításáról. Mindnyájunkra mély hatással volt és nagy örömünkre szolgált Mindszenty hercegprímás úr telefonon küldött áldása és üdvözlete, amit teljes egészében hozunk e cikk felett. Elien Gilli gan, a kormányzó leánya adta át a proklamáci^t melyet, édesapja küldött, aki nem tudott eljönni az ünnepségre, de meleg érzés van a szívé ben a magyarság iránt. j;

A Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének Észak - amerika területi vezetője Kálnoki-Kis Tibor üdvözlete következett: Hálás köszönetemet fejezem ki Nt. Dömötör

Tibor esperes úrnak és a mai ünnepség rendezőinek, hogy erre az emberi és nemzeti szempontból nagyjelentőségű ünnepségre1 meghívták. . .’Az idősebbek tiszteleté, áz elhagy - tettek gondozása a betegek-gyógyítása a nyomorultak meg-FÖLDRENGÉS

(ÜJGUINEAI IDILL.)

i— Már én rögtön láttam Magán, hogy valóságos székely lehet, tán éppen máramarosi. Merthogy mikor abból a repülőből kiszállott a batyujával, hát csak megéreztem, hogy székely testvérek lehetünk . . .

— Én bia az lennék, mégpedig Borkútról. No de az es igaz, hogy ezek a pápua hegyek is majdcsak olyan szépek, mint a máramarosiak, csak éppen hó nincs rajtuk . . .

— Hót bia itt Üjganajban soha sincsen hó, mert ha lenne, az es olyan fekete lenne, mint a pápuák pofája.

— Nono, a bivaly es fekete, de a leje mégsem az! Mert a tej az tej, a hó meg az hó!

— Majdcsak megszokja Maga es hó nélkül, de még a ruháját is megátkozza, hogy viselni kell, mert itt melegebb vagyon, mint a pokol fütőhózában.

— Aztán Maga hogy szokó meg? I án lütő volt azelőtt a máramarosi gőzmalomban? Mert úgy látom, olyan kézmíves-fajta lehet Maga es.,— Kézmívesnek kőmives vagyok, mégpedig olyan szabad kőmíves, mert a magam jószántából szegődtem egy építő vállalathoz, aztán mink summában dolgozunk. Ámbátor a földrengés . . .

.— Az es van itten?

— Az igen. Csak éppen semmit sem árt az új pápua alkotmánynak. Most építjük az új alkotmány-épületet. Ott

AZ ORVOSOK JÖVEDELME - A W

resszusi

könyvtár kongresszusi kutató szolgálata legutóbb az orvosok jövedelmére vonatkozó adatokat gyűjtötte össze. Ezekből kiderült, hogy az orvosoknak mintegy fele nagyon rosszul keres, mert az üzleti kiadások leszámítása után évi jöve'delme csak valamivel több, mint átlag 42.700 $. Az orvosok másik fele már lényegesen jobb1 helyzetben Van, mert annak évi átlagos bevétele már 62.500 $ körül mozog. Egyes szakorvosok, mint például ó röntgenológusok és pathológusok a kórházak révén 1972-ben 89.000 $-t is megkerestek. Érdemes megemlíteni, hogy a kutatási adatok szerint a gyógykezelés költségei 50%-kal gyorsabban emelkednek, mint a közszükségleti cikkek árai. Az évi átlag 4.1% volt, májusjúlius hónapokban azonban 19.1% lett az emelkedés mértéke. 1972-ben az orvosi rendelőkben működő orvosok jö vedelme 42.700 $ körül járt. Ugyanakkor a vegyészek 18.581 $-t, a mérnökök 18.268 $-t, a jogászok 23.448 $-t tudtak *-* átlag — keresni. És mégis orvoshiány tapasztalható. Ez azonban könnypn érthető, ha meggondoljuk, hogy az orvosi pálya nem kenyérkereseti foglalkozás, hanem elsősorban hivatás'. e •« S

megnyílt a magyar iskola

* • » ■ t * *'

‘ ■ ’ \

Ismét megindult a tanítás a New Brunswick-i Hétvégi Magyar Iskolában és Óvodában. I izenötödik tanevét kezdte él szeptember 21-én aziiskola, hogy ez évben is lehetőséget biztosítson a magyar nyelv és kultúra tanulására.

Örvendetes módon világszerte növekszik a fiatalok és szülők érdeklődése származásuk nyelve és kultúrája iránt. A New Jersey-i Art Center szeptember 14-i nagysikerű Magyar Fesztiválja is fényes bizonyítéka ennek. A sokezer résztvevőt szehbnél-szebb művészi magyar műsorszámokkal gyönyörködtették a szereplők, köztük a Hétvégi Magyar Iskola sok korábbi és jelenlegi tanulója és tanítója is.

A New Brunswick-i Hétvégi Magyar Iskola és Óvoda 4-18 óves korú gyermekeket tanít magyar beszédre, olvasásra és írásra, magyar irodalomra, történelemre és földrajzra, magyar népdalokra és népművészetre minden szombaton délelőtt 9-től délután 1-ig. Angol anyanyelvű fiatalok és felnőttek magyar nyelvtanulására is lehetőséget nyújt az. iskola minden évben. A felnőttek számára külön is tart az iskola népművészeti hímző tanfolyamot,

Az Óvoda a Washington Public School helyiségeiben működik New Brunswickon a French és a Louis St. sarkán. Az Iskola a Rutgers Egyetem Campbell Hall épületében tanít a George Streeten.

Beiratkozásra még mindig van lehetőség. Szakképzett óvónők, tanítók és tanárok a magyar kultúra gazdag kincseivel szeretettel várják a magyar gyermeket, liatalokat és szülőket minden szombat délelőtt!

segítése, mind emberi kötelességeink közé tartoznak, melyet mindenkinek érezni kell, kiket a jó Isten fejlődésre alkalmas lélekkel áldott meg. Ilyen lelkek irányították azokat a tetteket, melyek segítségével az akroni Éorántffy Otthon felépült. Kérem a jó Istent, hogy lakóinak váljék az épület igazi otthonává és vezetőjének Nt. Dömötör Tibor esperes úrnak adjon erőt, hogy vezető munkáját Isten törvényei szerint az emberiség javára, nemzetünk céljaira eredményesen folytathassa .

Kossányi Miklós, a WZAK-FM Rádió vezetője, igaz magyar érzésből fakadó üdvözlete hangzott el. Ugyan ezen napon esti adásukban közvetítették a Éorántffy Otthon templomi és megnyitó ünnepségeit, ahol Gilligan Ohio kormányzója is üdvözölte az otthon megnyitását.

Az ünnepségek után beléphettünk a Éorántffy Otthonba, ahol Éorántffy Zsuzsánna gyönyörű festményére pillantottunk. A gyönyörű festmény Vudy József festménye, mely mindnyájunkra mély benyomást tett. Egyik csodálatból a másikba estünk, a sok szoba, társalgó, könyvtár modem konyha, mind az előírásoknak megfelelően van elkészítve. Valóban nagy munka volt ezt megcsinálni, ide pénz kellett és még sok pénzre van szükség.

Hálásak vagyunk a szép öregotthonért Nt. Dömötör 1 ibor esperes úrnak, mert az ő kitartó munkája nélkül nem készülhetett volna el. Az Újság is szeretettel üdvözli a Éorántffy Otthon megteremtőit és kérjük a jó Istent áldja meg és segítse továbbra is munkájukban.

fog dolgozni Maga es, ha egyszer, idehozták Ausztráliából. Majd mink felépítjük az új pápua alkotmányt, azt ránk bízhatják.

— Dejszen a kapu faragását rám es bizhatják; értem én még a rovásírást es.

— Ott ugyan kapu nem lesz. csak cölöpök, hogy a földrengés el ne borítsa.

— Aztán milyen az, mikor földrengés vagyon?

^ Hat az úgy megbillegteti az embert, hogy még a lapodtnyi helyéből is kiveti. Én es úgy jártam, mikor az alkotmány-oszlopokat emelénk. Bia engem es levetett az állványról, aztán vagy négy métert zuhantam, azt mondják. Csak arra emlékszem, hogy a fejemet jól belevágtam az oszlop alapkövébe.

— Aztán mi baja lett?

— A kőnek? Az bia összetört a nagy ütődéstől. De aztán csak megvakolták sáragyaggal.

— Fiát Maga?

— Én es segítettem volna, ha akkor rögtön tudtam volna, hogy össze ne dűljön ez az új alkotmány. Fel es avatták az új alapkövet, de csak a misszionáriusok kántora tartotta a beszédet, merthogy az már tud pápuái, vagy ahogy itt mondják; pidzsinül.

■— Kántor is vagyon itt? Aztán milyen felekezetű?

r— Azt én nem tudom, mert még nem tapasztaltam meg, hány liter bort tu dmeginni együltiben.

— Szóval akkor amolyan presbiter lehet.

,—■ Az meg mi?

i— Öreg ivó, aki csak óbort iszik. Mert tudja, ez görög szó, ámbátor én csak kicsit tudok görögül, mert Sydneyben először egy görög szülészorvosnál szolgáltam. Segítettem neki.

— Szülni-.é? Vagy csak olyan bába-ember volt?

— Én csak kőmíves voltam, mert ő es csak a követ mivelte. S mivel szülészorvos is volt, hát meg is kaptuk a szülészeti klinikát, már tudniillik a klinika női árnyékszékének vakolási munkálatait. Dejszen csak jó az, mikor az embernek protekciója vagyon.

— Hát mégse orvos volt, hanem kőmives?

<— Orvosnak orvos volt ő, de kőmíves is, csakhogy nem volt bolond gyerekeket segíteni a vilára az anyjuk méhéhől, mikor mint kőmívesnek nagyobb volt a napszámjal Otthagyta hát az orvosi mesterséget s kőmívesi pályára lépett. Én es az lettem, mert birkapásztor voltam. De ez a szülészorvos még a gyerekeit is kivette az iskolából, nehogy tanuljanak, Azt mondta, hogy már nem kell a tanult ember, minek a kultúra? Lehet az ember buta es, műveletlen es, csak pénze legyen hozzá?

r— És Maga es jól keresett?

r— Én aztán igen, akár tán Maga es. Van egy kis lázam Sydney mellett és benne egy kis szövőüzemem. De mote Erdélyországból eljövék, seholsem lelem a helyen, mindig csak csavarogni szeretnék. Dehát mondja már csak tovább azt a bizonyos földrengést, mert én még a Szamosparton se tapasztaltam olyat. Az még kincses Kolozsváron ke volt és áll is még ott Mátyás király szobra. Hát szóval aztán hogy a földrengés ledobta magát az állványról, mikor jért magához a kábulatából? Sokára-é?

,—- Én csak akkor, mikor a részeg kántor hamisan kezdte énekelni a búcsúztató zsolozsmát a ravatalomnál. Dejszen erre menten fel is ugrottam, mert nekem olyan finom hallásom vagyon, hallja-e, hogy még a csekői dalárda is megbámulta a templomban, hogy már suttyókoromban is milyen szívhezszólóan tudtam taposni az orgonafujtatót. Szóval azóta a pogány páupák is hisznek a feltámadásban. A misszionáriusok örömükben mindjárt le is akartak szerződtetni, mint örökös hites feltámadási tanút.

— Aztán mégsem szegődött hozzájuk bűnjelnek?

— Én aztán nem, merthogy unitárius vagyok, mint az egész falu minálunk odahaza. Mink minden embertársunkat Isten fiának tekéntjük, persze ki jobb, ki rosszabb, de Alyaisten csak egy van. Egy az Isten, hiszi-e?

— Dejszen ha Magik ne mkeresztények, hogyan hihetnek akkor a feltámadásban?

r— Mink úgy, hogy például én es feltámadtam. Dejszen ha valaki nem hiszi, üssön csak meg, úgy visszaütöm, hogy az is menten hinni fog a feltámadásban!

A két pápua-székely ezzel megtömte a pipáját s csendesen pöfékelni kezdett. A jövevény‘ nagyokat szívott a kékesen szállongó füstből s. elisiperően jegyezte meg:

— Ez meg hovavalósi dohány? Mert jó óm! Ián még hazai?

r- Ez nem. Ez már az én termésem, mert tudja-e, nekem es vagyon itt egy kis dohányföldem, merthogy itt nincsen finánc, az ördög vitte volna el a fajtájukat! Én aztán a terményemet el szoktam adni a helybeli cigarettagyárnak.

r- No hallja, én még nem se láttam pápuákat pipázni.

^ Azok bia nemigen dohányoznak, merthogy itt nincsen finánc. Mert ha lenne, akkor még az elemista kislányok is egész nap szívnák a szűzdohónyt, csakhogy bosszantsák őket s szidnák az újganaji dohányjövedéket. De bizony ezek se nem isznak, se nem dohányoznak, csak szaporodnak. Mert látja, itt ruha se igen van rajtuk, hát könnyebb is új alkotmányt szaporítani önállóan is, minek oda az ausztrálok segítsége? . . .

No magának is csak mindig ilyeneken jár az esze kereke, de még sem beszél a földrengésről, pedig én es elmesélném majd az onokáimnak egyszer, hogy milyen az.

Nono, majd megtapasztalja maga es, mert az tán mjnden nyolc órában megismétlődik. Nem is a föld inog ám olyankor, hanem az ember! Merthogy a föld gömbalakú, amiről az ember könnyen lecsúszhatik, ha meginog. Mert a gömb az gömb.

Aztán ha gömb, hogyan tud méges rengeni?

—' Az úgy, hogy pórszáz kilométerre innen van egy tűzhányó, Bogárvillának hívják (Bougainville sziget), de nem hány tüzet, mert hiába hányna, a közbeeső tenger mind elnyelné. így aztán csak olykor lök egyet rajtunk. Mink már megszokánk azt es, Maga is csak megszokja majd, mint cigány a verést. Hát én mór csak azt ajánlom, ha földrengés vagyon, csak vágódjék hasra és kapaszkodjék egy fába, vagy ha az nincs a közelben, akkor meg jól támaszkodjék neki a saját eszinek, hogy kitanálja, mitévő légyen ...

— Hát ha megreped a föld alattam és elnyel? En meg odaleszek!

_ Akkor is pedig valamiképpen majdcsak feltámad.

Akár keresztényi, akár unitárius alapon. Nem mindegy a módja magának, ha már úgyis meghótt? De mondom, legjobb, ha egy fába kapaszkodik, azt a föld el nem pyeli jó étvággyal, mert ilyenkor pápuák rajta . . . Lám, volt itt egy kis pápua menyecske is, aki jobb híján fa helyett belém kapaszkodott és csak jó későn jött rá, hogy én nem is vagyok fából. Azóta aztán földlökés nélkül is belém kapaszkodik. Csak legalább ő is tartana nyolc óránként pihenőt, mint a Bogárvilla! . . .

— No látom, hogy jól megy itt a sora, még a földrengés is hoz vajmi hasznot. Tán majd én es megszokom, mert mink, ha a jég hátán is megéltünk, akkor megállu uii a tűzhányó oldalán is. Mi ugyan bírjuk a hideget is, meleget is! Én igen!

— Hát hányni tud-e? Mert bia itten ha a földlökések megforgatják az ember gyomrát, olyasforma lesz, mint a Bogárvilla: csak hány és hány, csak éppen lökni nem tud az egyszerű ember. — Hanem hallja-e már Komé? . . . Ehejt közeledik a földrengés, hogy ha már úgy megkívánta a lökéseket. . . Flallja-e, miként mennydörög a föld? . . . Na. ennek lele se lesz tréfa! ... Ez nem közönséges és földrengés, most jön a hadd-el-hadd! . . . Most aztán jól kapaszkodjék meg a pipa szárába, vagy méginkább fussunk be ide a banásnoba, aztán úgy ölelje át a fát kézzel-lábbal összekulcsolva, hogy szinte eggyé váljék vele! Mert ez nem közönséges földrengés lesz! . . .

De már szinte el is késtek: A két székely kétségbeesve szemlélhette a pokol tomamutatványait a Természeten, miközben görcsösen ölelgették a banánfákat. Bizony eszükbe se jutott, vajon fa-e a banán, vagy pálma, vagy bokor, vagy cserje, mert ilyenkor még a botanikusok is elfelejtenék. Itt oly dús növényzet ölelte át őket, hogy akár fellöki őket a löld, akár megnyílik alattuk, mindenképpen puhára esnek.

Csakhogy a Természet erői nem törődlek velük. Pokoli égdörgés hallatszott köröskörül, mintha a föld méhaíi menydörgött volna, százszámba gurítva felig kaviccsal telt üres hordókat... A föld csak aprókat rengett, a növényzet vibrált, mint a rezgőnyárfa. Millió vadmadár kezdett rikácsolásba a fákon. Az egyik felsikoltott: "Háá . . . diaszpóvik . . .”, a másik Dzsó litcér -t kiáltott, a harmadik “Csakcsek-csuk-csukk- -ot, mert kétségbeesésében mindegyik megtalálta az anyanyelvét . . . Csak a megközelíthetetlen, ékes paradicsommadár ült méltóságteljesen a fán. Sárga és zöld tollai úgy csillogtak a napfényben mintha karácsonyfadísz lenne. Hosszú, élénkpiros, strucctollszerű farka mélyen himbálózott a levegőben, amint a rezgő légáramlat meglengette ... A paradicsom-madár, az újguineai erdők királya, sohasem veszti el méltóságát! Emberi szem is alig láthatja. Lám, a lepkék bezzeg gyerekes pajkossággal repkednek a napsütésben. Ök mitsem éreznek, nem tudják, mi a földrengés, mert a I erem tő a léghez kötötte őket.

Annál inkább azonban a; tenger! Neptunus isten háromágú szigonyai haragosan repkedtek a vitorlások felé, pedig azok már úgyis kínlódva vesződtek a megkergült hullámokkal. Mert hiszen rengtek a hullámok is s méltatlankodva fogadták magukba a hegyekről beléjük gördült kősziklákat, melyek a becsapódástól hatalmas gőzfelhőt robbantottak ki. A trópusi hőség évszázadok alatt összegyűjtött hője szabadult most fel belőlük, erősen dacolva Neptunus istennel. A kisebbek menten szét is robbantak az ütődéstől. Ahol pedig egyik-másik még a hegyen fennakadt, a sok ütődéstől még forróbbá szikrázott s erdőket gyújtott fel. A pokol összes erői működésbe léptek, cölöpépít mények dőltek romba, a föld sok helyen megrepedt.

Derült égből zuhogott az eső, vagy tán csak a felkorbácsolt tenger vize hullott vissza a szárazföldre, halak tömegét sodorva magával. Ember és állat kimerültén csúszottmászott az ősvad rengetegben. A kígyók bemerészkedtek a lakott területekre, de inkább csak a légből pottyant halakat fogyasztották. Az emberrel megbékéltek. Mert hisz csúszó mászó lett az is, semmi köze a teremtés koronájához!

A Teremtés két székely koronája pedig éppen lecsúszott a banánfákról. Az egyiknek véres volt sápadt arca, homlokától az áliáig, a másiknak meg deres a dühtől s éktelen káromkodásban tört ki:

Hej, a sujj egye meg ezt a földrengést! Hát nem eltörte a papámat, aztán most hol vegyek másikat? Hát magának mitől véres a képe?

r— Nekem es a pipa miatt. Mert én már megúntam ezt á kapaszkodást és rá akartam gyújtani. Hát aztán pont akkor lökött fel valami istenverte erő s visszakapaszkodtam, de a fa törzsén felfelé csúsztam, ami végighorzsolta a képemet. Ennek is Maga az oka, mert nem beszélt nékem a földrengés fordított természetjéről! Most aztán meg se hótlam, fel se támadtam, mit csináljak már véres képpel ebben az Üjganajban? Még azt hiszik, emberevő pápua vagyok...

— Várja ki tisztességgel az igazi földrengést is, mert ez hamis volt, nem az igazi! Ezt nem a Bogárvilla lökte, hanem a föld korgó gyomra. A mű hites földrengésünk zajtalan, ez meg morajló volt. Nagy különbség pedig s ha jól emlékszem, ezt tektonikusnak hívják az okosok. Az pedig itt olyan ritkaság, mint odahaza a kántorok józansága. Örüljön hát, hogy az ilyet is megtapasztalta. Hej, csak a pipám össze ne tört volna! . . .

— Ehejt az enyém, tartsa meg, nekem három es vagyon. Aztán tömjünk még egyet abból a jó pápua dohányból . . .

S a két viharvert, elsodort székely megbékélve eregette a kékes füstöt a megnyugodott levegőbe ... A lég se rezdült már, a füst szinte karikákban szállingózott felfelé az alkonyatban. A levegő kissé lehűlt, az ég azonban beborult. Az alacsonyán szálló ritkás felhők szinte mozdulatlanul gomolyogtak az újguineai hegyek körül . . .

— Látja, Komé, ez most a mi ideiglenes hazánk . . . Kicsit hasonlít is a mű Erdélyünkhöz . , . Csak a fenyők hiányzanak l . . Azoknak az illata pedig csak kedvesebb nekünk, mint ez a trópusi növényzet kábítóan édes levegője .. . Hiányzik a hó is ... a mi jó meleg székely ruhánk, a harisnyánk, a kucsmánk, a Iájbink . . . Pedig Iátja-e, nem es fázunk ... Itt csak hiányzanak a kalákatáncok, a csürdöngölő, a juhászsíp, a kutyáink csaholása . . . De az Egy Isten alkotta Természet itt is olyan gyönyörű! Mint odahaza .. . Mint odahaza ... S én most is odahaza képzelem magam a mi isteni Erdélyünkben . . . Nézze csak, Testvér, azt a magas hegyet... a körülötte gomolygó felhőkkel . . . Bizony, én azt látom most, hogy az szakasztott olyan . . . mint mikör Erdélyben , . .-pipál a Hargita! ...