Az Ujság, 1970 (50. évfolyam, 7-51. szám)

1970-06-18 / 25. szám

« OTDAL AZ U J S A G 1970. JÚNIUS 18. A MÁSODIK NÁSZÚT Irta: Kemény Julia — Folytatás — f—i Az édesapám nagyon szerette magát. Mindig dicsérte, hogy milyen szorgalmas, komoly asszony! r-< mondta Pali. •— Bizonyára tudja, hogy Bandi jó barátom volt. Nagyon szerettük egymást. Bizony kár az ilyen emberért, de mindnyájunknak meg kell egy­szer halnunk, egyiknek előbb, másiknak később. i—i Sajnos az én férjem túl korán hagyott itt bennünket! mondta Ilka. Jöttek a hétköznapok és Ilka örömmel látta, hogy az uj főnök éppen olyan megértő, jó ember, mint apja volt. Csak azon csodál­kozott, hogy dr. Győry Pál még nem nősült meg. Hamarosan rájött azonban ennek az okára is. Ugyanis Palit naponta több ízben is felhívta Harmat Magda színésznő, akiről mindenki tudta, hogy válófélben van férjétől. Most már megértette azt, hogy miért válik a művésznő. Olyan csinos, fiatal és gazdag férfi, mint Pali, nem sok volt egész Budapesten. Ugylátszik nagy szerelem lehetett kö­zöttük, mert az igazgató már reggel, amikor bejött hivatalába, hívta Magdát telefonon és a színésznő is gyakran jelentkezett. Ilkát nem nagyon érdekelte főnökének magánélete. Örült, hogy megmaradhatott állásában és még fizetésjavitást is kapott. Dr. Győry Pál már második hónapja volt apja állásában, ami­kor összeveszett szerelmesével. Noha az újságok írtak a botrányról, Ilka úgy tett, mintha mit sem tudna róla. Pali ideges volt és be­zárkózott szobájába. Nem is igen beszélt Ilkával és a vállalat ügyeit a helyettese végezte. A lapok megírták, hogy a fiatal ügy­véd a művésznő öltözőjéből botjával verte ki az egyik irót, akit nagyon bizalmas közelségben talált Magdával. A botrány azután elült és Pali is megnyugodott. Kezdődtek a hétköznapok és egy napon dr. Győry Pál bizalmasan elmondta Ilkának a történteket. Nem is szépítette a dolgot, hanem azt mondta: —' Évek óta volt Harmat Magda a kedvesem. Férje tudott róla, de a művészkörökben ez megszokott dolog. A férj kártyás, lóversenyező bohém, őt a nők vajmi kevéssé érdeklik. Én nagyon szerettem Magdát és elhatároztam, hogy feleségül veszem. Amikor kértem, hogy váljon el férjétől, a szemembe nevetett. — Miért akarsz engem elvenni? .—■ kérdezte. Hát nem jobb igy, amikor egyikünk sem köti le magát? Én hűségesen kitartok melletted há­zasság nélkül is. — De én rendes házaséletre vágytam, már nem vagyok fiatal, ideje, hogy megnősüljek és Magdát nagyon sze­rettem. Végül a kedvemért beadta a válópert. Én megbíztam benne és pillanatig sem jutott eszembe, hogy ő hozzám hűtlen lesz. Kép­zelheti meglepetésemet, amikor öltözőjében azt az alakot megta­láltam . . . — Talán mégsem csalta meg? Talán tévedett? — Ugyan, olyan félreismerhetetlen helyzetben találtam őket, hogy nem lehetett kétségem. Legszívesebben Magdát vertem vol­na el, de arra nem vagyok képes, hogy egy nőre emeljem a kezem, azonban szeretőjét alaposan elagyabugyáltam . . . Meggondolatlan voltam, mert amikor az öltözőből sikongva a folyosóra szaladt, az ottlevő emberek között újságírók is voltak, akik örültek, hogy a botrányt megírhatták, sőt felfújták . . . —' Most már ne törődjön vele! Elmúlt! Majd elfelejtik az em­berek. Maga egy nagyvállalat igazgatója, tekintélyes ember, ma­gának az ilyen kis botrány nem árthat, a művésznőnek pedig egyenesen reklám az, hogy miatta verekedtek. Én igazán nem akartam neki reklámot csinálni. De a fő, hogy a dolog kissé elcsendesedett. Elhatároztam, hogy komolyan fogok itt dolgozni. Kérem, legyen segítségemre a munkámban, hi­szen maga az édesapám mellett dolgozott és a jobb keze volt munkájában. Ilka tényleg mindent elkövetett, hogy Pali megismerje a vál­lalat ügyeit és átvegye apja teljes munkakörét. Mint ügyvéd, jól ismerte az ország gazdasági helyzetét és néhány hónap múlva zökkenő nélkül vezette a vállalatot. Egy napon nagy korményrendelést kapott a gyár. Ilkának annyi volt a munkája, hogy alig győzte. Pali megkérdezte: —1 Nem kellene még valakit felvennünk, hogy magának segít­sen? Hiszen alig győzi a sok gépelést és gyorsírást. Ez átmeneti helyzet! •—> mondta Ilka. Remélem, hogy megbirkózóm a dologgal, egyelőfe nincs szükségem segítségre. Az igazgató és titkárnője megfeszített erővel dolgozott. Sok­szor a késő esti órákban fejezték be a napi munkát és másnap már korán újra bent voltak a hivatalban. Ilka örült a nagy elfog­laltságnak, mert igy könnyebben heverte ki szerelmi csalódását. Már annyira nem érdekelte Béla, hogy amikor hivatalos dologban jött a textilipari hivatalba, már úgy tudott vele beszélni, mint a többi textilmérnökkel. Kiábrándult belőle. Béla azonban nem nyugodott bele abba, hogy Ilka nem akar róla többé tudni és gyakran járt még be különféle kifogásokkal az irodába. — Kérem, ne zavarjon engem! — mondta Ilka egy alkalommal a tolakodó Bélának. Nem látja, hogy mennyire el vagyok fog­lalva? Különben sem kívánok magával találkozni többéi >— Csak ne légy olyan büszke! Volt idő, amikor boldog voltál, amikor én szóba álltam veled! Nem is értem, hogy mit is akarszl Hiszen mondtam, hogy elveszlek feleségül. Nem elég az neked? Azt akarod, hogy térdenállva könyörögjek neked? Még a gyere­kedet is elvállalalom. Ennél többet igazán nem tehetek. Hidd el, hogy nálad sokkal szebb nők boldogok lennének, ha én ilyen ajánlatot tennék nekik .. . r-> Én nem tartom vissza! Csak rajta... I — Nem értem, miért vagy olyan beképzelt. Hiszen te csak egy zegény, dolgozó özvegyasszony vagy! Én diplomás mérnök vagyok, /alóban mezalianszot kötök, ha téged elveszlek és mégis te kosa­­azol ki engem . . . — Jobb lesz, ha innen kitakarodik! Én nem kívánom, hogy niattam rangon aluli házasságot kössön. Menjen és vegyen el egy nagához illő arisztokrata nőt. Ezt már Béla nem hallgathatta és tényleg elment. A hangos leszédre Pali figyelmes lett és anélkül, hogy hallgatódzni akart mlna végighallgatta a beszélgetést. Jót mulatott azon. hogy mi­iépen adta ki Ilka Bélának az útját. Ettől az időtől kezdve dr. Győry Pál más szemmel nézte Il­lát. Eddig észre sem vette, hogy milyen csinos, milyen kedves. \rra gondolt, hogy mennyivel jobban járt volna, ha Ilkának ud­varol Harmat Magda helyett. Ilka állandóan a szeme előtt volt :s lassanként beleszeretett a titkárnőjébe. Ilka annyira tisztelte az gazgatót, hogy soha eszébe sem jutott volna az, hogy Pállal ka­pkodjon. Amikor egy este tovább maradtak a hivatalban és már íz összes tisztviselők elmentek, Pali azt mondta Ilkának: Maga tudja, hogy Bandi nekem a legjobb barátom volt. Okos, intelligens ember. Mindig nagyrabecsültem és őszintén meg­­jyászoltam. Amióta magát megismertem, megértem, hogy egy ilyan nagyszerű ember miért szerette meg magát. Én nem vagyok i szavak embere, de azt hiszem, hogy én is beleszerettem magába. Úgy érzem, hogy maga az a nő, aki egy férfit boldoggá tud tenni. . . I De igazgató ur! — mondta Ilka, — én csak egy egyszerű üzvegy asszony vagyok, akinek sok a kötelezéttsége. Tudja jól, hogy nekem van egy kisfiam, akit fel kell apa nélkül nevelnem . . . ~ Miért kell apa nélkül felnevelnie? Miért nem megy férjhez? — Az nem olyan könnyű! Volt már nekem kérőm amióta öz­vegy vagyok, de ő nem szerette az én fiamat. Inkább nevelem ői "el özvegyen, mint hogy egy rossz mostohaapát kapjon. Megmon Jóm őszintén, hogy nem könnyű özvegynek lenni, de inkább ma­radok egyedül, mint egy hűtlen emberrel . . . — Gondolja, hogy nincsenek rendes férfiak is? — Nem, azt nem gondolom, mert nekem volt a legjobb fér­­iem a világon. Éppen azért nem akarok csalódni. Nem tudnék túlélni egy rossz házasságot! ^ Arra nincs is szükség, hogy rossz házasságot kössön, -­­mondta Pali, aki világért sem árulta el, hogy kihallgatta a Bélával való beszélgetést. — Fog maga még rendes férjet találni, aki sze­retni fogja a fiát is. Hiszen még fiatal és igazán nagyon csinos. Köszönöm a bókot! •— mondta gyanútlanul Ilka, akinek sej­telme sem volt arról, hogy Pali komolyan érdeklődik iránta. Amint az idő múlott, az igazgató és titkárnő mindjobban közeledett egymáshoz és egy napon dr. Győry Pál azt mondta Il­kának: — Én sokat gondolkodtam és arra a megállapításra jutottam, bogy legjobb lesz, ha én magát feleségül veszem és együtt nevel­jük fel Bandi fiát, aki akkor már az én fiam is lesz. r-' Igazgató ur, — mondta Ilka, — maga'néhai barátja kedvéért akarja meghozni azt az áldozatot, hogy özvegyét elveszi és fiát felneveli. Én ezt el nem fogadhatom . . . Maga kis naiv! mondta Pali nevetve. — Hát nem látja, hogy szeretem magút. Nem vagyok már gyerek, olyan idős vagyok, mint Bandi volt. Ne kívánja, hogy szerelmet vallják magának, noha azt is megtehetném. Rájöttem, hogy maga hozzám való fele­ség. Értelmes, intelligens nő és szép. Remélem, hogy nekem nem adja ki úgy az utamat, mint annak a textilmérnöknek, akit kiuta­sított a mukkomban az irodából. — Jajj, Istenem! Maga azt kihallgatta! Igazán szégyelem ma­gam. Sajnálom, hogy olyan hangosan beszéltem, hogy ide behallat­szott! — Sohse törődjék vele! Jót mulattam rajta, hogy milyen ala­posan megmondta a mondókájút annak az urnák! Remélem, nekem nem fog olyanokat mondani? Igazán nem tudom, mit mondjak . .. ? — Legjobb, ha most nem mond semmit. Gondolkozzék rajta. Tudom, váratlanul érte az én nyilatkozatom, de én nem szeretem az átmeneteket. Elhatároztam, hogy maga lesz a feleségem és teg­nap este megkérdeztem édesanyámat, hogy mi a véleménye az én választásomról. Ö azt mondta, hogy szívesen veszi, ha maga lesz a menye ... —' Igazán! Ennek örülök a legjobban! — mondta Ilka. ■— Nahát ez szép dolog, mondhatom, — nevetett Pali. *-• Egy nő, aki annak örül, hogy a jövendő anyósa szereti! — Ezen azután jót nevettek mindketten. Dr. Győry Pál tényleg a tettek embere volt. Nem várt soká, hanem hamarosan megesküdött Ilkával. Marcit első pillanattól fogva nagyon szerette, mert a gyermek nagyon hasonlított Bandira. Az esküvőről és minden házassági előkészületről az anyós gondos­kodott. — Már felvettem egy fiatalembert titkárnak! — mondta Pali Ilkának. Azután nevetve tette hozzá: — Nem akartam nőt felvenni, nehogy féltékeny légy! ■— Te igazán mindenről gondoskodsz! — mondta Ilka. Igen, — válaszolta Pali. Már megrendeltem telefonon a szobánkat. Abbáziába megyünk. Nem rendeltem szobát tengeri kilátással, hanem jobban szeretem a hegyeket. A Monte Maggiora néznek majd az ablakaink. Remélem, te is szereted a hegyeket? — Én szeretem a tengert, a hegyeket és azt hiszem, minden szép lesz, ha bárhova is megyünk. Elindultak a gyorsvonat első osztályú külön fülkéjében. Gyö­nyörű podgyászukat a hordár elhelyezte és Ilka arra gondolt, hogy meg kell csípnie a saját karját, hogy ébren van-e vagy álmodik. Eszébe jutott első núszutja, amikor Bandival Dunakeszire mentek, egy kis poros fészekbe, de nagyon boldogok voltak és szerelmesek. Olyan szegények voltak, hogy egy nappal korábban kellett haza­jönniük, mert elfogyott a pénzük. Megérkeztek Abbáziába. Az Adria kék habjai messziről csil­logtak feléjük és a háttérben a hegyek tetején még volt némi hó. Az utcákon hegyi cikláment árultak, amelynek bóditó illata volt. A szálloda öreg volt, de kényelmes és szép. A szobájuk tágas és világos. Ilka arra gondolt, hogy milyen szerencséje volt, hogy nem lett Hanák Béla felesége. Milyen más ember Pali! Milyen szép is lesz az életük. Pali lement a szomszédos borbélyüzletbe borotvál­kozni és ezalatt a szobaleány kopogtatott az ajtón. Táviratot hozott. Ilka remegő ujjakkal bontotta ki a sürgönyt, amelyben az állott: Marcinak bárányhimlője van, az orvos szerint enyhe eset. Nincs szükség anászut megszakítására, Julcsa”. Ilka arra gondolt, hogy nem mondja meg Palinak, hogy távi­rat jött. Miért is rontsa el a nászutját? Oly boldogan jött ide és azt gondolta, hogy kizárólag Palinak fogja szentelni minden gon­dolatát. De hiába, a saját múltja követi őt mindenhova, még a nászutjára is. Két hétre tervezték az itt tartózkodást és nem akarta uj férjét nyugtalanítani. Pali visszajött frissen borotválva és gyanútlanul mondta: — Vedd fel a legszebb ruhádat! Hencegni akarok a felesé­gemmel az étteremben. De bármit is viselsz, úgyis te leszel a leg­szebb . . . Ilka mosolyogni akart, de valahogyan nem jól sikerült. Gon­dosan öltözött, nem akarta Pali kedvét elrontani. Tényleg nagyon szép és elegáns volt és az étteremben mindenki őket figyelte. Va­csora közben felállt és bocsánatot kért Palitól. Azt mondta, hogy a keze ragacsos lett a mártástól és azt meg kell mosnia. Kiment a telefonfülkébe és felhívta otthonát. Julcsa jött a telefonhoz: — Mi van Marcival? Van láza? Mennyi? Mit mond a doktor? Nem kellene-e hazajönnöm? — mondta Julcsának. Csak tessék nyugodtan ottmaradni. Az öreg doktor meg­nyugtatott. Lenyomta a lázat és a gyerek máris sokkal iobban var ^z orvos össze is szidott, hogy miért táviratoztam meg a beteg­séget! — Tényleg nincs szükség arra, hogy az utat megszakítsuk? — kérdezte Ilka izgatottan. —• Én úgy vigyázok Marcira, mint a szemem fényére! De ki­bújt az ágyból és idejött, mert ő is akar beszélni a mamájával, — mondta Julcsa, — mire Ilka ijedten belekiabált a telefonba: — Miért engedte felkelni, még megfázik! —* Nem fázom anyuka! —< szólalt meg Marci vékonyka hangja, — nincs már semmi bajom, csak a doktor bácsi és Julcsa nem enged felkelni. . . —> Jó, jó, csak feküdj le szépen, gyermekem, majd holnap újra felhívlak! — mondta Ilka és letette a kagylót. Mikor visszament az étterembe, Pali nem volt a helyén. Kis idő múlva visszajött és azt mondta: <—< Kinéztem a terraszra, hogy nem kapunk-e esőt. Ez kapóra jött Ilkának, aki azt hazudta: —• Mindenhol kerestelek, nem tudtam hova tűntél. Elfogyasztották a vacsorát és megálltak a felvonónál, amely felvitte őket szobájukba. A felvonóban Pali megszólalt: —• Most kaptam a hirt az irodából, hogy fontos megrendelést kapott a gyár és sürgősen haza kell utaznunk. .—■ Hogyan kaptad a hirt? I elefonon! —' válaszolta Pali. — Az lehetetlen, mert a telefon foglalt volt! —< válaszolta Ilka. <—< Az igaz, foglalt volt! De most már mondd meg, hogy van Marci? — Honnan tudtad? Hála Istennek jobban, sokkal jobban! — Hogyan képzelted, hogy előttem el tudod a dolgot titkolni? Gyere, siess, mert csomagolnunk kell és még elkéssük á legközelebbi vonatot! Ilka elérzékenyült és csendesen azt mondta: ~ Nem hiszem, hogy megérdemlek ilyen szeretetet. . . Pali megfogta a kezét és kivonszolta a liftből: — Szeretetet, vagy szerelmet nem lehet kiérdemelni, mert az ajándék. A jó Isten, vagy a Sors ajándéka! Olyan, mint a tiszta arany, de persze egy kis fényesités nem árt neki néha . . . Hamar becsomagolták a koffereket, kocsit rendeltek és elin­dultak. A vonatot utolsó percben érték el. Amikor már elhelyez­kedtek, Ilka megszólalt: — Nagyon sajnálom, hogy igy elromlott a nászutunk . . . — Drágám, nem volt más vúlásztásunk! — mondta Pali. —­­Nem nászuthatunk. ha a kisfiúnk beteg! — Óh, sohasem volt még senkinek olyan gyönyörű núszutja, mint nekem! — mondta Ilka és boldogan simult Palihoz. — Vége — SZAKÁCS R. JÓZSEF 2942 Corydon Cleveland Hts.- PLUMBING AND HEATING -Mindenfajta SZERELŐ és FŰTÉSI MUNKA Javítás és UJ munka egyaránt. Telefon: 932-8510 ANGÉLÁT AUTO BODY 6817 Lorain Ave. 961-4725 Cleveland nyugati oldalának legrégibb magyar autójavító üzeme. Magyar tulajdonos: MAXIM ERNŐ VILÁGOS CÉLZÁS Az egyik német városban " kizárólag nászutasoknak” nyílt szállodában megszállt egy ifjú pár. Amikor a hotelt elhagyták, a portás ezekkel a szavakkal búcsúzott tőlük: “Legyen szerencsénk mielőbb ismét. . .” JÓ ÖTLET Egy párizsi játékárúház minden korosztály részére hirdet játé­kokat. Legutóbb megjelent plakátján ez a felirat olvasható: Min­den korú gyermek részére tartunk játékokat. Kérjük a gyermek korát megadni a vásárlásnál, de hasznos, ha az apa korút is köz­lik... A KÖLTÖ Petőfi már hires költő volt akkor, amikor még mindig nem volt pénze. Az egész ország tisztelte, ismerték a nevét, de abban az. időben nem fizették jól a költeményeket. Egy alkalommal egy gazdag marhakereskedő hívta meg Petőfit, aki csak név szerint ismerte őt. Mikor meglátta kopottas ruhájában, sovány, kiéhezett arcát, tapintatlanul azt mondta: <—1 Óh, hát én magát egészen másnak képzeltem! Azt gon­doltam, hogy elegáns, jó fellépésű férfiú. Hiszen maga még egy ökröt sem tudna megfékezni! A költő hirtelen haragra lobbant, félrelökte a gazdag marha­­kupecot és azt mondta: — Látja, hogyan fékeztem meg az ökröt?! —< azután kiszaladt a házból. SAJTÓHIBA i A század elején a Vígszínház előadta egy fiatal szerző darab­ját, amelynek címe volt: “Tavasz a télben”. Az egyik újság a da- . rabról írt és tévesen úgy írta a címet, hogy “Tavasz a szélben”, j Az ifjú iró felment a szerkesztőségbe és ott nagy lármát csapott | és ragaszkodott ahhoz, hogy a nyomdahibát helyreigazítsák. A nyomdász megint tévedett, mert most azt szedte: “Ravasz a tél­ben . Hiába jött az író ismét és javítást kért, másodszor már nincs helyreigazítás. A VIHAR Kovács úr, a vihar szörnyű pusztítást tett az ön kertjében! ; •— Téved, mert nem a vihar volt, hanem a feleségem. Tegnap kapta meg a hajtási engedélyét... | A FORRÁS >— Ebben az ócska kabátban nem jöhetsz be ebbe a finom vendéglőbe ... — Ugyan kérlek, hiszen ez a kabát ebből a vendéglőből szár­mazik! MIRŐL BESZÉLNEK —< Látod, ez egy igazán eszmei éghajlat. Örök tavasz. <—• Vajon miről tudna k itt ay. pmKprpL RÖVID HÍREK NEW YORK — Az utazási irodák jelentik, hogy ez évben rekord számú túrista jelentkezett az európai országokba. Ennek főoka az, hogy az utazás Európába aránylag olcsó. Egy nagyobb amerikai utazás viszonylag többe kerül, mint Európába. A szoká­sos nyaraló utazások Floridába, a Karabiai országokba és Hawaii­ba megcsappantak, mert mind többen jelentkeznek az európai utakra. A repülőjegyek, hajóhelyek hónapokkal előre le vannak foglalva és a csoportutazások is túl vannak jegyezve. GLASGOW, Skócia — Harold Wilson miniszterelnök egy színház pódiumán tartott beszédet a rendről és nyugalomról , amikor egy izgága ifjú áttört a tömegen és merényletet akart el­követni Wilson ellen. A miniszterelnök kísérete idejében meg­akadályozta a dolgot. FOLKESTONE, Anglia A belga háziasszonyok kirándu­lást tesznek családjukkal Angliába, ahol olcsó úron vásárolják be szükségleteiket. Anglia nem tartozik az európai közös piachoz és ezért árai lényegesen olcsóbbak, mint a többi országban. Noha az utazás mintegy 6 dollárba kerül a gőzkompon, mégis sokat takarí­tanak meg az asszonyok, különösen ruhaféléknél, melyek fél annyi­ba sem kerülnek, mint Belgiumban. LONDON Twiggy, angol divat-modell, aki már húsz éves, abbahagyta a modellozást és színészi pályára lépett. Első filmje egy énekes vígjáték The Boyfriend”. WASHINGTON — Nixon elnök LIenry Cabot Lodge, közis­mert amerikai diplomatát, nevezte ki képviselőjéül a Vatikánba. E hó végén indul új állomáshelyére Lodge, aki episzkopális vallású. NEW YORK — A múlt vasárnapi Puerto Rican Day” fel­vonuláson egy ifjúsági csoport paradicsommal, tojással és na­ranccsal dobálta meg Nelson Rockefeller newyorki és Luis Ferre puertoricoi kormányzók kocsiját. Szerencsére sérülés nem történt és a rendőrség nem tartoztatott le senkit. A kormányzók nevettek a dobálókra. MIAMI — Az Everglades National Park vezetője, Jack Raftery azt mondja, hogy az aligátorok száma növekszik, amióta a hüllők védelem alatt állnak. Már-már azt gondolták, hogy az óriás állatok kihalnak, de most milliószámra jelennek meg és a vadászok lassanként visszavonulnak, mert a vadászat oly veszedel­mes, hogy nem éri meg a kockázatot. Nagyon sok a fiatal állat és idén első ízben annyira bátrak, hogy a forgalmas autóútakon is látni lehet őket. FORT MYERS, Fia. - Claude R. Kirk floridai kormányzó és Edward J. Gurney szenátor az Edison Stádiumban beszélt az ifjúsághoz és mindketten kárhoztatták az amerikai sajtót, rádiót és leleviziót azért, hogy csupán az ország és a nemzet ellenségeit szolgálják. Kirk arról beszélt, hogy a TV emberei félnapig is vá­rakoznak, ha pl. Rap Brownról van szó, aki fel akarja égetni, tőnkre akarja tenni az országot, de nincs idejük arra, hogy a józan embereket meghallgassák. SANTA BARBARA, Calif. — Tizenkét ifjú megakadályozta, hogy egy több mint háromszáz fiatalból álló romboló, ordító cso­port leégesse a Bank of America egyszer már felgyújtott, de re­konstruált épületét. A rendzavaró vandálok mindenáron ki akarták kergetni a tisztviselőket a bankból, akik nem távoztak. Egy kis szőke leány, akit Terinek hívnak, ordított legjobban: “Menjetek, gyújtsátok fel, én itt maradok és vigyázok, hogy senki se akadá­lyozzon benneteket!” A február 25-i égetés rendbehozatala negyed­­millióba került a banknak. A rendőrség munkája azért járt most eredménnyel, mert a fiatalok segítettek, ugyanis a rendőrség félt, hogy beavatkozása esetleg felkeléshez vezethet. WASHINGTON - Betty Allen mezoszoprán énekesnő kép­viseli az Egyesült Államokat Costa Ricában az elnök-beiktatási ceremónia alkalmából tartandó kultúr ünnepségen. NEW YORK - Az amerikai rádió “Mett the Press’ prog­­rammján Olaf Palme svéd miniszterelnök arról panaszkodott, hogy az egyik egyetemen tartott beszédét meg sem hallgatták, hanem zajongva tüntettek ellene, a svédek amerikaellenes állásfoglalása miatt. Az újságírók által feltett kérdések egyikére sem adott egye­nes választ, hanem diplomatikusan kitért minden kérdés elől, azzal az indokolással, hogy válasza megakadályozná közbenjárását hu­­j múnus ügyekben. Viselkedése beállított és színpadias volt. STOCKHOLM — A svéd kormány tehetetlenül áll a garáz­dálkodó huligánokkal szemben, akik ötven autóval robogtak ke- i resztül a főváros utcáin, rabolva, fosztogatva. A rendőrök vala- I mennyien beteget jelentettek és nem vonultak ki. A rendőrök ma­gasabb fizetést és kevesebb munkaórát követelnek. A rendőrök száma Stockholmban mintegy 400. Magánszemélyek vették út a rendőri szolgálatot. MOSZKVA <—< A szovjetnek nagy gondja az, hogy nem képes a mezőgazdasági termelést az ígért színvonalra fokozni. Már Sztá­lin idejében foglalkoztatta az országot ez a kérdés és Lysenko már j a korai 30-as években ígérte, hogy a búzatermelés a következő há­rom év alatt minőségben és mennyiségben javulni fog. Kilátásbe j helyezte a mezőgazdaság forradalmasítását, még pedig áldozatok | nélkül. Máig sem sikerült e téren sikert elérni. NÜRNBERG —- A német statisztika kimutatása szerint a munkanélküliek száma Németországban egytizede annak, mint A- merikában. Amerikának sikerült Németországot talpraállítani és j talán taljraállhatna önmaga is, ha belső ellenségei nem akadályoz­­) nák ezt meg. A német egyetemi ifjúság is tüntet, de távolról sem | olyan mértékben, mint az amerikai és még a tüntető diákságnak is [ marad német földön ideje a tanulásra és munkára a tüntetés mel­lett.

Next

/
Thumbnails
Contents