Az Ujság, 1970 (50. évfolyam, 7-51. szám)

1970-12-31 / 51. szám

T. Dombrády Dóra: '

GYURIKA MEGVÉDTE BUDAPESTET

Gyurika játszik a két amerikai barátjával. A gyerekek a karácsonyra kapott ajándékot hozták el és most éppen katonásdit játszanak. Van ott minden: tank, ágyú, bombázógép, jeep, autók, katonák.

Az apa most jött meg a munkából és beszélget a feleségével a konyhában. Nagy megerőltetésébe kerül, hogy kedves és gyöngéd legyen a feleségéhez. Fáradt, ma meg még túlóra is volt és hiába, nagy megerőltetés a testi munka annak, aki világéletében szellemi munkát végzett.

Az anya a napi eseményeket mondja el. A háziasszonnyal való beszélgetést is, aki megdicsérte a Gyurikát, hogy milyen jólnevelt gyermek. Mind a kelten örülnek, mert csak az tudja, milyen nehéz gyermekkel lakást kapni, akinek gyermeke van.

Az apa fáradtan leül az asztalhoz és várja, hogy felsége elkészüljön a vacsorával. Gyurika játszik a pajtásaival a szobában és csak ritkán hangzik a csukott ajtón ót egy-egy angol szó.

De mi van, mi az a dulakodás, feldöntik az asztalt?

Az apa felugrik és indul, a szobába. Éppen idejében érkezett, mert Gyurika, mint egy boxbajnok, úgy küzd a két fiúval. Az egyik a földön bömböl, a másikat éppen akkor boxolja.

De miért e parázs verekedés, mi lehet a baj?

Nem is kérdi az apa, csak elkapja fia karját és pofont kap a Gyurika. Az megáll meglepődve és kitör belőle a meg nem érdemelt feddésért a fájdalmas kiáltás:

— De apa! Én csak ... én csak . . . megvédtem Budapestet. . . ugy-e nem igaz, amit ezek mondanak? — kérdi könnyes szemmel.

Most az apán van a meglepődés sora. Elérzékenyült hangon kérdezi, mintha nem jól hallotta volna.

—• Mit csináltál, kis fiam?

' Apukám, én megvédtem Budapestet! Ugy-e nem igaz, amit Joe mond? Azt mondja, hogy az apja pilóta volt a katonaságnál, és ő is bombázta Budapestet, kitüntetést is kapott. Még azt is mondta, hogy a magyarok gyávák, legyőzöttek. Apukám, te nem azt mondtad, ugy-e nem igaz, ugy-e megérdemelték, hogy megverjem őket?

Az apa elgondolkozva nézi a széthányt háborús játékokat a padlón é$ arra gondol, hogy hányszor szeretett volna beszélni a fiának arról a Magyarországról, melyet olyan hősiesen védett és melyet mégis csak el kellett hagynia. Hányszor elgondolta, hogy miképp fogja elbeszélni, de mindig arra gondolt, hogy majd később, most még nem értené meg. Csak azt tudta Gyurika, hogy nagyapa is katona volt és az 1918-as háborúban vitézül harcolt és apa is katona volt és nagy harcokban vitézi érmekkel tüntették ki.

Az apa most úgy érzi, hogy ilyen kényes helyzetben még nem volt. Mit is mondjon, hogyan magyarázza meg, hogy milyen igazságtalanság történj: velünk., magyarokkal. Valahogyan úgy, fiqgy a szép vetést,,ps^e. ne törje., Maradjon meg Gyurika kis szivében Magyaröfszmg olyan' nagynak, szépnek, mint amilyennek etfelig |>eJopaíár)táliák.

U. Büszke a kisfiára, ahogyan őrá volt az édesapja. Emlékszik . amikor pár napi szabadságra hazament, magához ölelte és azt mondta:

, :, Büszke vagyok rád, fiam, ne is hozz soha szégyent öreg féjemreú .i:,A y , 4 . -í-i, Aztán rrregint visszament a harctéré és küzdött végső erős. mégfeszítéssel, de jött az orosz-és letarolt mindent szép Magyarországon. Meghalt az apja. Talán jobb is volt, hogyan is tudott Volna a szeme közé nézni . . .

'■ Az apa cáak áll, legszívesebben sírna, de a gyermek vár, ő rpost akar mindent megtudni.

—, Menjetek haza, fiaim ^ mondja az apa a szomszéd gyermekeknek. Azok összeszedik a játékokat és indulnak.

A Gyurika mint a nyil, olyan egyenesen áll az édesapja mellett, kis katonaként, aki megérdemli a nagy, a legnagyobb kitüntetést.

— Ne is jöjjetek többé —< szól oda csak úgy félvállról a pajtásainak. — Ellenségek ugy-e, apa? Talán éppen az ő apja bombázta le a nagyapa házát is?

_, Nem úgy van az egészen kis fiam. Mondd a pajtásaidnak, hogy csak jöjjenek máskor is — szól az apa. Aztán fáradtan leül áz egyik károsszékbe. Gyurika egy kis zsámolyon előtte ül és áhítattal várja, hogy az apja beszéljen neki. Az az igaz, és az a szent, amit az ő okos édesapja mond. Az anya is bejött a szobába és leül távolabb egy fotelbe, nem akarja őket zavarni. Az apanak rekedt a hangja az elérzékenyüléstől. amint kezdi:

>— Nem egészen úgy volt, ahogyan azok mondták neked, kis fiam. Ott messze a tengeren túl. ott a mi hazánk. Gyönyörű volt Magyarország. A nagy Alföldön lengett a búzakalász: szép lányok, erős legények arattak: a nóta szállt az ajkukról és nem a sírás mint most. Nevettek, örültek az emberek és hálát adtak az Istennek, hogy kenyeret adott a magyarnak, hlíres volt a magyar búza és annyi volt belőle, hogy jutott még más országnak is. Ma nincs így, mert ma kicsi a kenyér és fekete, mert könny és verejték vegyül közéje. Vidámak voltak a gyermekek és olyan piros volt az arcuk az egészségtől, mint a rózsa. Béke volt, boldogság szép Magyarországon.

Azonbgn jött egy nagyhatalom, mely háborút akart és ott messze az oroszok világhatalmat. Szövetkeztek mind, ki ezzel, ki azzal. Ott állt a mi kicsi hazánk és nem akart belevegyülni a háborúba. Ez is ígért neki, az is valamit, de nem akart még sem. Azonban egyszer mégis csak bele kellett kezdenie a háborúskodásba, mert rólunk mások határoztak. Igen, ha Magyarország is velük harcol akkor, visszacsatolják a Felvidéket, Erdélyt és a Délvidéket. I udod, kisfiam, akkor voltak azok a nagy boldog viszszacsalolások. Akkor hangzott százezrek ajkán a magyar Himnusz. Előkerültek az elrejtett és féltve őrzött magyar zászlók, ruhák. A bevonuló katonákat, virágeső borította és csókkal halmozták el az oly sokáig elszakítva élők. Mindenki örült és boldog volt és azt hittük, hogy nem lesz többé soha Csonkamagyarország. Megfizettünk érte, katonáink vérüket ontották a kommunizmus elleni harcban. Nagy volt a reményünk és hitünk, hogy újra béke lesz, mindenki hazatérhet. De nem úgy történt! A mi örömünknek nagy volt az ára. Megharagudtak ránk a még nagyobb országok a tengeren túlról is és jöttek a bombázók és mindennap attól féltünk hogy ma rajtunk a sor, a mi házunk lesz Iángtenger.

Azután egyszerre csak bánat borult mindenki szívére. Az öröm olyan rövid volt, és jött az aggódás, a félelem. Fel kellett adni országunk egyes részeit. Ott harcoltak véreink, a magyar katonák és piros vértől volt színes a Vereckei-szoros, az ősi Kárpátok Dp mi csak kgvesen voltunk a nagy ellenséggel szemben.

Somogyi Ferenc Dr.:

PÁZMÁNY PÉTER EMLÉKE

400 évvel ezelőtt, 1570-ben született Nagyváradon, Szent László magyar király ősrégi városában, a bihari katolikus püspökség székhelyén, de protestáns szülőktől: Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek. Atyja Pázmány Miklós, Bihar vármegye alispánja volt. aki ősrégi magyar nemesi családból, feltehetően a Pázmány- I nemből származott.

Származására Pázmány Péter igen büszke volt. “Én is szinte oly magyarnak tartom magamat, mint akárki, — írja — hazámnak, nemzetemnek böcsületit s csendességil szeretem és Isteniül óhajtja kérem. Az nemességnek is privilegiomit szeretem és tehetségem szerint oltalmazom; mert noha most az sok hadak között megaprósodotl az Pázmány nemzetség, de azt megbizonyíthatom, hogy Széni Islván kirí ily. idejétől fogva jószágos nemes emberek voltak az eleim .

A kis Pázmány Péler édesanyját igen korán elvesztette. Atyja újból megnősült, katolikus leányt vett feleségül, aki a kis árva fiúnak igen jó mostohája lett. Lelki fejlődésére, tehetségének kibontakozására döntő befolyással volt.- A fogékonylelkű gyermek mostohája katolikus hitében nevelkedett. Maga a Pázmány-család is a katolikus Báthory István erdélyi fejedelemtől, a későbbi lengyel királytól támogatott ellenreformáció hatása alá kerül. A jezsuita-rend, amely - mint köztudomású -- az el! enreformáció legfőbb szerveként szolgálta a katolikus Egyházat, már 1580-ban iskolát alapít Kolozsvárott. Mi sem természetesebb, mint hogy a nagyváradi Pázmány-fiú a fejedelemség székhelyén megnyílt iskolába kerül, ahol az első magyar jezsuita, a külföldön igen kiváló képesítésre és jó hírnévre szert levő Szántó (Arator) István lesz a nevelője és tudós tanára. Ilyen előzmények után és ilyen körülmények között könnyen érthető az is, hogy Pázmány alig betöltött 12. életéve, utón —< mostohaanyja és tanára hatására — áttér a katolikus hitre. Ha pedig tudjuk, hogy Magyarországon Szántó István indította el az ellenreformáció hitvitáját a protestáns prédikátorokkal és egyházi írókkal, akkor az is világos lesz előttünk, hogy Szántó példája miért befolyásolta Pázmány Pétert egész életén keresztül, mint térítő és mint tanító egyaránt <— közismerten önfeláldozó buzgalmával.

Szántó befolyásának tulajdoníthatjuk, hogy Pázmány Péter 17 éves korában belép a jezsuita-rendbe. Több éven át külföldön tgnul. Előtanulmányait, szerzetesi próbaidejét Krakkóban végzi, illetve tölti. A bölcseleti tanulmányokat Bécsben folytatja. Hittudományi felkészültségét Rómában szerzi meg. Mikor onnan visszatér, előbb 1597-től kezdve a gráci jezsuita középiskolában, majd ugyanott a főiskolán, illetve egyetemen a bölcselet tanára lesz. Kiváló személyi, papi és tanítói tulajdonságai Stájerország ifjú fejedelmének, Ferdinand uralkodó főhercegnek, a későbbi magyar királynak figyelmét is magára vonja és meghitt barátságát vívja ki.

1601-ben rendi elöljárói Forgách Miklós bíboros, esztergomi érsek óhajára a sellyei rendházba klildik, hogy a Magyarországon akkor erőteljesebben meginduló hithirdető tevékenység szolgálatába szegődhessék s á katolikus újjászületés gondolatát a bíboros I érsek, irányításával közvetlenül mozdíthassa elő. Pázmány Péter , mintha csak most talált volna rá tulajdonképpeni hivatására, nagy lelkesedéssel fogott munkához, és igen rövid időn belül több vármegyében figyelemreméltó, nagy sikert aratott. 1603-ban azonban újra visszahelyezték Grácba, ahol mint egyetemi tanár hittudományt adott elő. Néhány év múlva megint Magyarországra kerül s most már véglegesen. Amikor Forgách Ferenc bíboros esztergomi érsek királyi helytartó lesz, Pázmány Pétert veszi maga mellé, hogy az ellenreformáció munkájában közvetlen segítségére legyen. Pázmány teljes erővel folytatja korábban megkezdett hitvitázó és hittérítő tevékenységét. 1608-ban politikailag is magár,i vonja az egész ország figyelmét. Mint a jezsuita rend magyaror szági tartományának országgyűlési képviselője, hatalmas beszédben száll síkra a bécsi béke ellen, amelynek 8. pontja a jezsuitáktól megtagadja a birtokszerzés jogát. Három évvel később. 1611- ben Forgách Ferenc bíboros érsek az ő javaslatára hívja egybe azt a nagyjelentőségű nagyszombati országos zsinatot, amely a papság erkölcsi és szellemi életének megújítása érdekében hozott fontos végzéseket.

1615. október 13-én Forgách Ferenc gróf bíboros érsek maghal. Félévvel később. 1616. április 25-én Pázmány túróéi prépost lesz, szeptember 28-án pedig átveszi Forgách érseki örökségét. Az

S amikor kértük, hogy bajtárs, segíts, hisz mi segítettünk neked ott Oroszországban” akkor nem segítettek, csak vonultak Vissza a szövetségesek hazájukba, kevés segítséget adtak csupán. Magára maradt a magyar.

Elveszett Erdély, a Délvidék, a Felvidék s körülfogták az országot. Budapestet bekerítették és rettenetes harcokat vívtak katonáink. Nehezen tudták csak elfoglalni Budapestet, sókat veszítettünk de az ellenség még többet. Nem volt még olyan szomorú karácsony hazánkban. Olyan géppuskaszagú, vértől folyó, kétségbe esett kis Jézusvárás. Minden erőfeszítés hiába volt, elesett Budapest. Már a félvilág nézett ellenségnek, pedig mi békében akartunk élni, nem akartunk háborút.

Azután jöttek a súlyos napok, mindennap több halott, mindenki védeni akarta a Llazát. Nem voltunk gyávák. Új vezért választottak, új szövetséget kötöttek de hullott a magyar katona, hős volt mindegyik.

Magyarországot megszállta az orosz. Összegyűltek a nagyhatalmak. tanácskoztak, kényük- ked vük szerint határoztak országok és népek fölött. Újra kicsire szabták országunkat és orosz megszállás alá jutott. Voltak, akik el tudtak menekülni, és tele lelt a világ országútja hontalanokkal. Akik otthon maradtak mérhetetlen kínokat éltek át, börtönbe vetették, elhúrcolták, kirabolták . . .

Mi, akik el tudtunk menekülni, befogadó országot kerestünk és kaptunk. A jobb sors nekünk jutott, mert itt szabad országban tudjuk segíteni az otthon maradottakat és előmozdítani hazánk felszabadítását.

Megáll egy pillanatra az apa és azután folytatja:

— Ne haragudj, Gyurika, a kis pajtásaidra, mert az ő apjuk ma már nem menne Budapestet bombázni, már ők is rájöttek és sajnálják, hogy egy percig is bíztak az oroszban. — így volt kisfiam , fejezi be az apa a történelmi mesét. Nagyapa is katona volt, én is, I ebenned nagy a reménységünk és a sok kis magyarban, akik a nagyvilágban, magyar szellemben nevelkednek, mert

j egyszer szüksége lesz rátok a Hazának. Várnak otthon ránk: szenvedő népünk, az őseink sírja, a nagyapa lebombázott háza, hogv újra felépítsük . . .- Na nézd csak kisfiam, édesanyád sir, menj hozzá, és mondd meg neki, hogy ma hős voltál, megvédted Budapestet ...

esztergomi érseki székkel cgyüttjáró hatalmat clyan ügyesen használja. hogy az ellenreformációnak minden célját el tudja érni, vagy legalább úgy elő tudja készíteni, hogy később szinte önmagától mind megvalósul.

Pázmánynak az volt a meggyőződése, hogy a törökök jelentik az ország és a kereszténység legfenyegetőbb veszedelmét. Azért támogatja teljes erővel a Habsburgok uralmát is Magyarországon, mert azt hiszi, hogy a németek segítségével a magyarok kiverhetik az országból a pogány törököt. Azt is szerette volna, ha a három részre oszlott ország egyesülni tudott volna. Az egység érdekében mindig a megbékélés barátja volt. Bethlen Gábort, a protestáns, törökpárti erdélyi fejedelmet és Eszter/irízy Miklóst, a katolikus nádort szerette volna közös nevezőre hozni. Bethlen Gábornak egyszer azt üzente, hogy a magyaroknak igen ügyelniük kell egymásra. mert különben gallérunk alá pökik az nímet .

1637. március 19-én 67 éves korában bekövetkezett halálakor már az egész ország együtt gyászolta. Nemcsak barátai, de ellenfelei is nagy veszteségnek érezték elhunytét.

Pázmány Pét er a kától ikus újjászületés korszakának nemcsak a hit- és vallásélet terén, hanem irodalmi téren is kimagasló egyénisége.

Ebb en a korszakban kevés volt még a magyarnyelvű könyv, mert korábban a tulajdonképpeni irodalmi nyelv a latin volt. Csak a hitújítás gondolata tette elengedhetetlenné, hogy a vallásfelekezetek érj tanai a nép nyelvén, Magyarországon tehát magyarul kerüljenek írásban is közismertekké. A XVI. században a protestánsok nagy előnyben voltak a könyvek kiadása terén a katolikusokkal szemben. Pázmány Péter fellépése azonban megváltoztatta a helyzetet.

Művei közül kétségtelenül a legkiválóbb az Isteni igazságra vezérlő kalauz’ , amelyet 1615-ban adott ki. Ebben a könyvében olyan jóízűen és olyan közvetlenséggel ír édes anyanyelvén, mintha soha életében nem járt Volna Európa egyetlen nagy városában sem, vagy mintha sosem tanulta volna Aristoteles és Plato filozófiáját.

A “Kalauz” elsősorban a magyar protestánsokat lepte meg. Tételeit megcáfolni nem tudták. Ezért művet lefordították latinra, hogy Bahluinus, a híres wittenbergi egyetemi tanár meg tudja azokat cáfolni. A fordítás hamar elkészült, de Balduinus csak 10 év múlva válaszolt — latinul. Pázmány viszont rögtön felelt Bídduinusnak. Nem latinul, hanem magyarul. Mert “ha másnak szabad magyar könyvre deákul felelni, engem sem tilthat senki, hogy magyarul ne írjak a deák könyvre”.

Pázmány Péter elsősorban hitvitázó író, de a nemzetnevelő jis lépten-nyomon megnyilatkozik műveiben. Különösképpen kiemelkedik Kempis Tamás “Krisztus követése ’ című művének fordítása. Ennek előszavában írja sókat idézett vallomását: A szólásnak

módját úgy ejteném, hogy ne Iátatnék deákból csigázott homályossággal repedezettnek, hanem oly kedvesen folyna, mintha először embertől íratott volna .

“Imádságos könyve” és “Prédikációi” világos és zamatos, népies nyelvükkel arattak sikert.

Nyelvezete és az a vaskövetkezetesség, amellyel Pázmány hirdette meggyőződéséi, hallgatóira és olvasóira rendszerint elnémílóan és parancsolóan hatott.

Mint író, így lelt a magyar könyv-nyelv, a magyar prózái [ stílus megteremtője.

Zamatos, a tiszántúli népnyelven alapuló változatosan szép írásait még ma is élvezettél olvashatjuk. Ezeken keresztül a magyarság benne egyik legnagyobb és korszakalkotó íróját tiszteli.

* * *

De Pázmány nemcsak könyveket írt, hanem valóban nemzetnevelő intézményeket is alkotott.

Mint Magyarország prímása, először is újjászervezi a hitújítás következtében rombadőlt magyar katolikus Egyházat. Üjjáteremii a magyar papnevelést. Nemcsak saját egyházmegyéjében gondoskodik a papok lehető legkorszerűbb kiképzéséről, nemcsak püspöktársait búzdítja erre az ország határain belül, hanem 1623-ban az akkori Német Birodalom székvárosában, Bécsben, külön központi papnevelő intézetet is létesít, hogy a különböző magyarországi egyházmegyék legkiválóbb papjelöltjei itt, a birodalom központjában nyerhessék el azt a szélesebb látókörű felkészültséget, amely Pázmány megítélése szerint az akkori idők papi vezetői számára elengedhetetlenül szükséges. Ez a papnevelő intézet Pazmancum néven ma is fennáll az azóta középeurópai semleges kis törpe állammá zsugorodott Ausztria fővárosában.

A papnevelésről való gondoskodás után a világi vezaiőférfiah | megfelelő kiképzéséről igyekezett gondoskodni. Ezért alig egy évvel a Pazmaneum megalapítása után, 1624-ben életrehívta a nagyszombati nemesi iskolát, amelyből hamarosan olyan kiváló férfiak kerüllek ki. mint pl. Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér. Ennek a nemesi iskolának továbbfejlődése gyanánt jött létre 1655-ben a nagyszombati tudományegyetem, amely a teológiai és kánonjogi ismereteken kívül már a nemzeti magyar jogot is ugyanolyan ala posan oktatta, mint a hagyományos római jogot.

Bölcs előrelátását semmi sem bizonyítja jobban, mint ennek az egyetemnek mi nd a mai napig való fennmaradása. Amikor a pápa eltörölte a jezsuita-rendet, annak magyarországi vagyona állami kezelésbe került. Az egyetem Mária Terézia király újjáalapító rende Iete alapján állami, királyi egyetemmé lett és a budai várban kapott helyet, ahonnan II. József király helyezte át Pestre. Idők folyamán az egyetem tudomány karai bölcsészeti és orvostudományi karokkal is kiegészült s a világszerte ismertté vált királyi magyal Pázmány Péter tudományegyetem” néven működött 1943-ig. A kommunista rendszer uralomrajutása után is csak neve változott: ma Eötvös Lóránt tudományegyetem néven ismerik.

Húszéves érseksége idején körülbelül egymillió forintot költőit a magyar művelődés céljaira. Ez az összeg abban az időben óriási vagyont jelenteit. Értékét fokozza, hogy Pázmány Péler bíboros érsek mindezt önzetlenül, saját érsekségének jövedelméből fordí- Jotta közvetlenül, vagy közvetve magyar nemzeti célokra. Sok amerikai egyetlen alapítója lényegesen kisebb áldozattal kiérdemelte. hogy ~ az anyagi áldozatvállalásával létesített egyetem, vagy főiskola — nevét megörökítse. Az a rendszer, amely ma Magyarországon uralmon van, a nagy nemzetnevelő “magyar bíboros Cicerói" ettől a lehetőségtől is megfosztotta. Ezzel azonban csak a maga hálátlanságának állított em léket. A nagy alapító nevének fényét elhomályosítani földi hatalom nem tudja, történelmi nagyságát és munkásságának jelentőségét csökkenteni elhallgatásával nem lehet. A szabad földön élő magyarságnak ellenben köteles sége, hogy születésének négyszázadik évfordulóján emlékét idézze, példáját kövesse, hírnevét és törhetetlen magyarságát az önkéntes számkivetettségben élő nagy utódjának, Mindszenty József bíboros esztergomi érseknek hírnevével és törhetetlen magyarságával pár. huzamba állítsa.

7. OLD AL >

JACKOVIC LAJOS

December 18-án tartotta a Magyar Club évi karácsonyi vacsoráját a Settler s Tavern étteremben. Palocsay Ferenc, a Glub elnöke üdvözölte a vendégeket. A Vacsora után Laura (Bodnár) Fiore, opera-énekesnő, édesanyja zongora-kiséretével karácsonyi énekeket adott elő művészi előadással. Az elnök köszönetét mon-. dott az előadó művésznőknek, a Bodnár csalód büszkeségeinek.

Majd az elnök Dr. Srachovsky Gusztáv, fogorvosnak adta át a műsor további levezetését. Dr. Srachovsky hosszan és részletesen tért ki és sorolta fel Jackovics Lajos Kultúr Bizottság Elnökének 40 éven át önzetlen munkával teljesített kultúrális, társadalmi és polgári tevékenységét a Magyar Club politikától mentes szellemében. A kimagasló érdemek:

1. ) A Magyar Club új tagok felavatásánál ö írt egy dióhéjban összeállított magyar történelmi és kultúrális adatokat, amiket minden tagjelöltnek meg kellett tanulnia, hogy a Club tagja lehessen.

2. ) Közreműködött magyar művészek képkiállításának rendezésében, ahol saját képei is ki voltak állítva. Ez alkalommal kamara-négyes zeneszámokkal emelték az ünnepi hangulatot, ö is közreműködött a csellójával a négyesben.

5.) A karácsonyi szezonban hét éven át színdarabokat írt, és tanított be a Club tagjainak szereplésével. A darabjaiban mindig beékelt magyar költők angol fordítását is.

4. ) Cleveland városának megalapításának 150. évfordulója ünnepi díszkocsik felvonulására, Ö tervezte a három magyar díszkocsit, amikkel 68 más nemzetiségi és egyetemek által tervezett díszkocsikkal versenyben, nyerte el az első és második díjat a magyarságnak. Az amerikai újságok az első lapon, nagy betűkkel hirdették a magyar művészet és zene érdemeit.

5. ) Mint az amerikai újságírók clubjának tagja, a Press Clubban rendezett Magyar Estén ő dekorálta a Press Club termet, magyar motivomukkal és saját képeivel és a club vezetősége kérte, hogy egy hónapon olt maradhasson a szép díszlet. Mint tag éveken ál a magyar kultúrára, történelmére, Magyarország tragikus helyzetére hívta fel a fontos újságírók figyelmét. Sok esetben kérték fel szereplésre, amikor is magyar dalok angol fordítását énekelte, ezzel jóindulatot teremtve a magyarsággal szemben.

6. ) Az utóbbi évek alatt Magyarországból ide küldött újsá- . gokban nem valami kedvező cikkek jelentek meg az Amerikába vándorolt magyarokról, az első emigrációról, apáinkról. Ö nem nyugodott, míg alkalmat nem talált Budapesten a Világszövetségnél, a rádión és újságban a rég1 magyarság és azok gyermekeinek mór a Magyar Club szellemében kifejtett kultúrális munkálkodásáról beszámolni, amivel kiérdemelték az amerikai népnek a tiszteletét és barátságát. Ezzel megkönnyitették az újabb bevándorolt , magyarok elhelyezkedését, mert a jóindulatot a régi magyarság teremtette meg sok évi munkájával.

7. ) Mint amerikai születésű csak 13 évet töltött Magyarorszá- „ gon, meglátogatva volt osztálytársait, az a megtiszteltetés, is érte, hogy a Zene Akadémiában levő Liszt Múzeumban játszhatott Liszt saját zongoráján, saját szerzeményét játszotta, s kérték, hogy . a Liszt emlékkönyvbe írjon néhány sort. Ö ebben az amerikai régi magyarság és a Magyar Club kultúrális működését örökítette meg. mint a Magyar Club elnöke.

Ezekután Dr. Srachovsky átadott Jackovic Lajosnak egy réz táblát bevésett megemlékezéssel 40 évi önzetlen kultúrális, társadalmi és polgári tevékenységére.

Jackovics Lajost mindez a megtiszteltetés váratlanul érte. Meghatódva köszönte meg és említette, hogy minden, amit tett, nem tehette volna, ha a Magyar Club vezetősége és tagsága nem lett volna mögötte erkölcsi támogatásával. Majd Ígéri, mint a Club három ízben is volt elnöke, jelenleg a Kultúr Bizottság e,L, nöke, továbbra is minden tudásával a volt Petrash bíró és Kováchy Gyula bíró inspiraciós együttműködésére emlékezve, tovább fog dolgozni a Magyar Club szellemében, amely kizárja a kül és bel- j politikai tevékenységet és tisztán a magyar kultúrális célokat szolgálja és angol nyelven működve a nagy amerikai közösség jóindulatát szorgalmazza, s ezzel az összmagyarság érdekeit önzetlenül szolgálja.

Múlt tevékenységünk bizonyíték arra, hogy jó úton haladtunk, mert tagságunk v. 15% más nemzetiségű fontos amerikai vezető egyén, akikkel tartós barátság fejlődött ki.

Befejezésül Jackovic Lajos tartott rövid előadást a Cremonai hegedűk egy századon át eltűnéséről az európai koncert pódiumokról és hogyan kerültek ismét a nagy művészek egy olasz asztalosinas kutatásai által.

A karácsonyi parti kellemes hangulatban ért véget, zenével, énekkel. j

BARÁTOK EGYMÁS KÖZÖTT

Férfiak ülnek a vendéglőben a törzsasztalnál és mindegyik elmondja a házassága történetét. Róna Tónira kerül sor, aki a következőket mondja el:

— 25 éves tanító voltam és minden este hazavittem a nebulók irkáit és csak javítgattam a füzeteket. Észre sem vettem, hogy a szembenlevő házban egy szép kis varróleány lakik. Egy este, amikor befejeztem a vacsorámat és éppen el akartam kezdeni az irkákat átnézni, csengettek. Amikor kinyitottam az ajtót, a szép varróleány állt előttem:

— Uram, — mondta kedvesen mosolyogva, — ma délelőtt hozta a posta nekem ezt a levelet, amit Párizsból írt nekem egy francia úr, akit a nyáron ismertem meg. Nem tudok jól franciául, kérem fordítsa le magyarra.-- Elolvastam a levelet, amely szerelmi vallomás volt és ránéztem a leányra, aki nagyon szép volt. Arra gondoltam, hogy kár volna ezt a szép kis magyar leányt kiengedni Franciaországba, ezért így fordítottam le a levél tartalmát: “Kedves Katika, remélem nem haragszik, ha megírom őszintén, hogy bár ön nekem nagyon tetszik, mégis úgy érzem, hogy nem vagyunk egymáshoz valók és legjobb, ha a levelezést abbahagyjuk . . .” Nagyon bölcsnek és ravasznak tartottam magam és mondtam a leánynak, ne búsúljon a francia után, hanem inkább jöjjön velem holnap a moziba. Nemsokára el is vettem őt feleségül és nem bántam meg, mert igazán jó asszonyt kaptam. Csak egyetlen dolog bosszant. LTgyanis nem ő esett bele a csapdába, hanem én, mert a francia levelet az ő fivére irta, akinek ő panaszkodott, hogy én őt nem is akarom észrevenni, noha egymással szemben lakunk... Ö volt kettőnk közül a ravaszabb!

* * *

Hirdetés egy újság házassági rovatában: “27 éves leányzó házasság céljából megismerkedne olyan rendes férfivel, aki házas‘ sági hirdetésekre elvből nem válaszol.”

Í970. DECEMBER ST.

. i I __

AZ ÜJSÄO '