Az Ujság, 1970 (50. évfolyam, 7-51. szám)
1970-02-07 / 7. szám
i. OLDAL AZ ÚJSÁG 1970. FEBRUÁR 12. AKI ANYÁNAK SZÜLETETT ... Irta: Kemény Julia Nancy árva leány volt. Talán voltak szülei, de ő mit sem tudott róluk. Árvaházban nevelődött, mert amikor három éves volt, valaki az utcán találta és bevitte a rendőrségre. Senki sem jelentkezett érte, senki sem jelentette sem a rádión, sem a sajtóban, hogy gyermeke elveszett és igy betették őt az állami árvaházba. Amikor házaspárok jelentkeztek, akik gyermeket kívántak örökbe fogadni, senki sem kívánta a csúnya, szeplős, csenevész kisleányt, aki soha nem mosolygott és olyan félénk, barátságtalan volt, hogy elbújt az emberek elől. Végül ottmaradt az árvaházban. Egyetlen nagy előnye volt, hogy jól tanult, szófogadó volt, soha nem feleselt és a felügyelő nővéreknek nem sok munkát adott, sőt szívesen segédkezett akár a konyhán, akár a takarításban. Minthogy származása felől mit sem tudtak, a Murphy nevet adták a kisleánynak, mert ez a név gyakori Amerikában. így lett belőle Nancy Murphy, de semmiféle okmánya nem volt. Erről azonban az árvaház gondoskodott és bár születési okmányt nem tudtak neki szerezni, a városháza hitelesen igazolta, hogy a leány a város lakosa, életkorának és nevének feltüntetésével. Ennél többet nem tudtak érte tenni, mert szülei, származása, ismeretlen volt. Nancy nem volt szerencsétlen az árvaházban. Nem ismert otthont, hiszen élete első három évére egyáltalában nem tudott visszaemlékezni. Az árvaház biztonságot, menedéket jelentett a gyermeknek. Tizenöt éves koráig beteges külsejű, nyakigláb sovány gyermek volt, kiálló pofacsontokkal, keskeny markáns orral és szokatlanul nagy, kiváncsi, szomorú tekintetű szemekkel. Azután kezdett megváltozni. Kissé megerősödött, alakja nőiesebb, formásabb lett, kezdte kinőni a kamaszkor esetlenségét. Mire tizennyolc éves lett és befejezte a középiskolát, már szép fiatal leány lett, aki után az utcán a férfiak szivesen fütyültek, igazi amerikai szokás szerint. Ő ilyenkor zavarban volt, de soha meg nem állt, mert félt minden uj ismeretségtől. Amikor leérettségizett, egyik osztálytársa, egy halkszavu, csendes fiú, a záróbanketten megkérdezte, nem óhajt-e vele találkozni, kirándulni vagy moziba járni. Nancynak tetszett Gregory, egy lengyel származású fiatalember és elfogadta meghívását. Őszintén elmondta neki, hogy ő az árvaházban nevelkedett és most is ott él. Nem tagadta, hogy teljesen vagyontalan, senkije a világon nincs árvaházi barátain és az ottani tanítónőkön, felügyelőkön kívül. Gregorynak tetszett ez az árva kisleány. Olyan fajtából való volt, aki mindig örült, ha valakit, vagy valamit védelmezhetett. Minthogy heten voltak testvérek és ő volt a legidősebb, mindig ő volt az, aki a gyengébbet védelmezte, ha a testvérek egymás között verekedtek. Volt a házukban kutya, macska és ő nagyon szerette az állatokat, mert úgy érezte, hogy azoknak is védelemre van szükségük. Szülei egyszerű lengyel bevándorlók voltak, vallásos,jó emberek, akiknek nem volt iskolázottságuk, de annál több józan eszük és meleg családi érzésük. Mindig eldicsekedett Nancynak, hogy neki vannak a legjobb szülei. Nancy nem ismert családi életet és amikor Gregory meghívta őt családjához, félve ment el a népes családi házba. Meleg szeretettel fogadták. Eliza asszony, Gregory anyja, tudott róla, mert fia beszélt már Nancyról és a jólelkü anya megsajnálta az árva kisleányt, aki nem ismerte szüleit és nem volt senkije a világon. Nancy előtt egy más világ nyílott még. Ő soha nem képzelte, hogy kilenc ember, anya, apa és hét gyermek ilyen szeretetben, ilyen bensőséges megértésben élhet együtt. Hálás volt ő az árvaháznak, amely neki otthont adott, de a családi szeretetet nem pótolhatta senki. Eddig soha nem érezte, hogy ő árva, de most már tudta, hogy neki nem jutott osztályrészül az a nagy kincs, amelyet Gregory születése óta élvezett. Meg is mondta ezt a fiúnak, aki erről sokat beszélt szüleivel. Múltak az évek és Nancy egy gyár irodájában dolgozott mint a fizetési listák kezelője. Lelkiismeretes és szorgalmas volt állásában is, úgy, ahogyan az iskolában tanult és jól végezte dolgát. Nem csekély munkája volt a több ezer munkással dolgozó üzem heti bérét nyilvántartani és kiszámítani. Gregory ugyanebben a gyárban volt alkalmazva az asztalos műhelyben. Gyermekkora óta szeretett fúrni, faragni és fával dolgozni. Ezért választotta az asztalosságot. Nancy teljesen otthonosan járt Gregory szüleihez és bár soha nem beszéltek arról, hogy összeházasodjanak, a szülők cseppet sem lepődtek meg azon, amikor Gregory bejelentette, hogy Nancyt feleségül óhajtja venni. Sőt mintha édesanyja örült volna választásának. Nancy megismerte a boldogságot. Szerette Gregoryt, az egyetlen férfit, aki valaha is foglalkozott vele. Hiszen előfordult, hogy a gyárban egyik vagy másik munkás, vagy tisztviselő kedveskedett neki, esetleg merész kijelentést vagy ajánlatot tett a leánynak, de Gregory úgy viselkedett, mintha természetesen hozzá tartozott volna. Gregory szülei vallásos emberek voltak és minthogy Nancy nem volt megkeresztelve, Eliza asszony vitte őt el papjához és Nancy felnőtt korban kapta meg a keresztvizet. Több éves ismeretségük és barátságuk alatt néhányszor volt már Gregoryval együtt a templomban, de most már végleg odatartozott. Egy•:*> awi SZAKÁCS R. JÓZSEF 2942 Corydon Cleveland Hts.- PLUMBING AND HEATING -Mindenfajta SZERELŐ és FŰTÉSI MUNKA Javítás és UJ munka egyaránt. Telefon: 932-8510 házi esküvőjük volt és Nancy úgy érezte, hogy nemcsak Gregorynak, hanem az egész családnak fogadott örök hűséget. Amikor már második éve voltak házasok, Nancy hiába várta a gyermekáldást. Egyik nőgyógyásztól a másikhoz ment, ! de orvosilag nem találtak benne semmi hibát. Elkeseredetten [ mondta Gregorynak: — Amióta a ti életeteket megismertem, mindig arra vágy! tam, hogy nekem is sok gyermekem legyen. Tudom, hogy a szü- i leidnek nem volt könnyű életük, apádnak erősen kellett dolgoznia és anyád a házimunkától gyakran összerogyott, de mégis boldogok voltak ők a sok gyermekkel. Semmiféle vagyon nem tud kárpótlást nyújtani a gyermektelenségért. Olyan meddőnek, olyan haszontalannak érzem magam, de sajnos nem tudok rajta segíteni. Az orvos tehetetlen, nem találja meg az okát meddőségemnek. — Sohse busulj kedves feleségem! Lehet még nekünk gyer- i mekünk, hiszen fiatalok vagyunk. Ha pedig nem lesz, abba is belenyugszunk. Akkor csak mi ketten leszünk egymás gyermekei.-—• Az nem lehet! A jó Isten kell, hogy nekem gyermeket I adjon! Szüleim nem voltak, sem testvéreim. Az nem lehet, hogy , a Gondviselés ne kárpótoljon gyermekkel azért a családtalan I gyermekkorért, amelyet az árvaházban töltöttem. — Várj, légy türelemmel! Jó hirt mondok neked, édesem! Ma megbeszéltük Tetra Kálmán kollegámmal és barátommal, í hogy kilépünk a gyárból és asztalosmühelyt nyitunk. Mindketten jól értjük a szakmánkat és miért dolgozzunk mint alkalmazottak, ha önállóan keresthetjük meg a kenyerünket... — Jajj, nagyon félek! Hogy meritek otthagyni azt a jól fizetett állást? A gyár igazán rendesen bánt mindig veletek, kaptatok fizetett szabadságot, rendes fizetést, miért nem fértek a bőrötökben? Minek akartok a bizonytalanságba menni? — Azt kívánod tőlem, hogy életem végéig mint munkás 1 dolgozzam? Te mindenáron gyermeket akarsz? Hát hogyan képzeled, hogy az én gyári fizetésemből rendesen fel tudsz nevelni egy vagy több gyermeket, iskoláztatni, öltöztetni. Azután azt sem akarom, hogy te bejárj dolgozni. Az édesapám el tudott tartani egy családot hét gyermekkel, én sem akarok nála hitványabb lenni. — Ez nagyon szép dolog, de én nem adom fel a munkámat a világ kincséért sem! — Tudod mit? Határozzuk el, hogy én kilépek és Kálmánnal együtt megnyitjuk a műhelyt és te addig dolgozol, amig annyit nem tudok megkeresni a műhelyben, hogy gondtalanul megéljünk, azután te is elhagyhatod a gyárat. — Nagyon félek a bizonytalanságtól. De igazad van! Az én fizetésemből ketten szerényen megélhetünk addig, amig meglátjuk, hogy boldogultok-e az asztalossággal. Ha nem sikerül nektek a dolog, mint asztalos mindig kaphatsz “job”-ot. Az iparosokat, akiknek jó referenciájuk van, szívesen felveszik mindenhova. Kíséreljétek meg! — Milyen szerencsés ember vagyok én, hogy olyan megértő jó feleségem van, mint te. Persze, hogy megpróbálok önállóan dolgozni és Kálmán barátom nagyszerű társ lesz. Most azonban először is megfelelő műhely után kell néznem, ahol dolgozhatunk. — Van egy kis megtakarított pénzünk! — mondta Nancy. — Legokosabb lesz, ha keresünk egy házat, amelynek olyan jó nagy és egészséges pincéje van, hogy alkalmas műhelynek. Akkor nem kell majd sem lakbért fizetnünk a lakásunk után, sem a műhely után. Semmi értelme nem lenne, hogy megmaradjunk ebben a lakásban és ti külön béreljetek műhelyt. — Igazad van! De hát ezek részletkérdések. Majd holnap este idejön Kálmán és megbeszéljük a részleteket. Minden úgy történt, ahogy elképzelték. Találtak a város szegényebb negyedében egy tágas házat, amelynek nagy alagsora volt, amelybe elhelyezhették a gyalupadot, a gőzfürészt és minden szerszámot. A lakás nagyon nagy volt két személynek és Gregory féltette feleségét a sok munkától. Nancy megnyugtatta férjét, hogy neki nem sok a munka, el tudja végezni a takarítást és főzést még hivatali teendője mellett. Az asztalos műhely jól ment. A megrendelések jöttek mindenfelőlről. Gyárak rendeltek náluk fa alkatrészeket és lassanként áttértek a bútorgyártásra is. A két társ jól megfért, megosztották a munkát és megosztották a keresetet. Nem voltak közöttük viták és nézeteltérések. Egyikük sem volt beszédes ember, szó nélkül dolgoztak egész nap, csak éppen a szükséges te-< endőket beszélték meg. Egy évvel később Nancy kilépett állásából. Már negyedik éve voltak házasok és huszonöt évesek voltak. A fiatal asszony lassanként lemondott minden reményről, hogy gyermeke lehet. Egy utolsó kísérletet tett és elment egy közismerten jó nevű nőgyógyászhoz. — Doktor ur! Miért nem lehet nekem gyermekem? A férjem makkegészséges ember, fizikai munkás, akinek vas izmai vannak és egészséges teste. Én is egészséges vagyok. Soha életemben nem voltam beteg. Mi lehet az oka annak, hogy nincs utódunk? — - Attól tartok asszonyom, — mondta a gyakorlott szemű gyógyász, — hogy maga annyira akarja a gyermeket és nem tud másra gondolni, csak arra, hogy gyermeket szeretne, hogy éppen ezért nem tud teherbe esni! Hosszú éves gyakorlatom azt mutatja, hogy azok a sokgyermekes anyák, akik nem kívánnak több gyermeket, újra és újra viselősek lesznek, mig azok, akik olyan nagyon vágynak gyermek után, meddőek maradnak. — Mit csináljak? Talán van valamilyen kúra, talán van valamilyen gyógyvíz, amely segithetne ahhoz, hogy gyermekem szülessék! — Ne pazarolja gondolatait és idejét ilyesmire. Maga egészséges asszony, de nem tehet semmit a Természet ellen. Ha egyszer nem tud gyermeket szülni, akkor bele kell nyugodnia a ténybe, hogy gyermektelen marad ... Nc-ncy zokogva hagyta el az orvost. Elpanaszolta Gregorynak, hogy a doktor nem is biztatta őt már egy szóval sem, hanem azt ajánlotta, hogy nyugodjék bele a megváltoztathatatlan ténybe. — Talán jó lenne, hogy örökbe fogadnánk egy gyermeket? — ajánlotta Gregory. — Az nem lenne a mi kettőnk gyermeke! Az idegen vér lenne és ki tudja, kik voltak a szülei és mit örökölt tőlük. Gregory gondolkozni kezdett és azt mondta: — Kedves feleségem! T'e sem tudod, hogy kik voltak a szüleid és én sem tudom, hogy te milyen fajtából származol. Én mégis megszerettelek, bíztam benned elejétől fogva, elvittelek szüleim házába és azok sem kutatták, hogy kitől és honnan származol. Neked legkevésbbé van okod, hogy ilyen aggályaid legyenek. Senki sem biztosíthatja a szülőket arról, hogy milyenek lesznek a gyermekeik, akár a saját vérükből származnak, akár örökbefogadottak. Nancy elszégyelte magát. Soha nem jutott még eszébe az, hogy ő maga sem tudja, hogy kinek a leszármazottja. Hiszen lehet, hogy apja börtöntöltelék és lehet, hogy az anyja az utca leánya. Igaza van Gregorynak. ő és családja soha nem kételkedtek őbenne azért, mert szerencsétlen talált gyermek volt. Egy napon felkereste őket Gregory testvére Edna, aki szintén már több éve volt férjnél és neki sem volt gyermeke. —- Elhatároztuk Johnnal, hogy örökbefogadunk egy gyermeket. Már utána is jártunk és nemsokára megkapjuk a kicsikét. Nem is értem, Nancy, hogy ti miért nem adoptáltok egy gyermeket, ha nincs sajátotok ... Ez volt a végső indító ok, hogy Nancy elhatározta, hogy ő is örökbefogad egy néhány hetes kicsikét. Edna nem törvényes utón, hanem egy zugügyvéd utján fogadott örökbe egy gyönyörű három hetes kisleányt. Nancy ezt nem helyeselte. Ő nem akart semmit törvénytelen módon csinálni. Ha ő egy gyermeket örökbefogad, azt legálisan kívánja keresztülvinni, úgy hogy a gyermek véglegesen hozzátartozzék, az ő gyermeke legyen. Edna csak azért sietett az örökbefogadással, mert tudta, hogy John csapodár, nők után szaladgáló férfi és azt remélte, hogy ha lesz egy szép kis gyermekük, az leköti őt otthonához. Ebben Nancy nem értett egyet vele. Amikor meglátta a gyönyörű kisleányt, akit Edna adoptált, akkor utolsó kételye is elszállt. Érezte, hogy neki kell egy gyermek. Neki is kell egy ilyen édes kicsi meleg jószág, akit karjaiban tarthat, aki az ő édes kicsikéje. A családvédelmi hivatalhoz fordult, ahhoz az osztályhoz, ahol az örökbefogadásra felajánlott gyermekeket kihelyezik. Lábai nehezek voltak, alig tudta emelni őket. Olyan izgatott volt, hogy ajkai remegtek. A várószobában egy kedves fiatal leány fogadta és azt mondta, hogy foglaljon helyet addig, amig sor kerül reá. Nancy körülnézett. Több fiatalabb és idősebb nő ült körülötte, akik valamennyien várták, hogy bejussanak a tanácsosnőhöz. Lassanként kiürült a váróterem. A székek üresek voltak, csupán egy kicsi fiú, ült csak az egyik széken. Egyenesen ült és kihúzta magát. Frissen vasalt, keményített ing volt rajta és gondosan megkötött csokornyakkendő. Látszott a gyermeken, hogy nagyon izgatott. Végre elment az utolsó várakozó nő is és sor került Nancyre, aki bement Mrs. Anderson tanácsosnőhöz. Amikor kopogtatott az ajtón, hallotta a kintülő fiúcska vékony hangját: — Azért jöttem, kérem, mert ma kapom meg az anyukámat és apukámat! Fülébe csengett a hang, de azután minden figyelmét az idősebb, őszhaju nőre fordította, aki barátságos mosollyal fogadta és meghallgatta azt, amit mondott: — Bármennyire is jártam az orvosokat, egyik sem tudott rajtam segíteni. Bele kell nyugodnom abba, hogy nem lehet gyermekem. Azért jöttem hát el, mert szeretnék örökbefogadni egy kisdedet, néhány heteset, akit úgy nevelhetnék fel, mint a sajátomat. Mrs. Anderson vékony, finom keze idegesen játszott -a kezében levő töltőtollal. Végül megszólalt: — Asszonyom! Azért vagyunk itt, hogy önnek és az önhöz hasonlóknak segíthessünk, de sajnos nem tudok újszülöttet szerezni. Arra évekig kell várnia. Annyi előjegyzésünk van ön előtt, hogy lehetetlenség egy bébit találnunk az ön részére. Én segíteni szeretnék az ön esetében, higyje el! Ha ön gyermeket igényel, akkor annak az az oka, hogy anyának született, mert aki nem született anyának, az még saját gyermeket sem kíván. Nagyon sok asszony csak azért akar gyermeket örökbe fogadni, hogy a házasságát megmentse. Ez nem jó sem a házaspárnak, sem a gyermeknek, de amint látom, ön tényleg szeretni fogja azt a gyermeket, akit örökbe fogad, mint a sajátját. De ha annyira szereti a gyermekeket, miért nem fogad örökbe egy néhány éves kicsikét. Sajnos nemcsak kisdedekben van hiányunk, hanem szülőkben is ... Hiány van jó szülőkben! Nancy nem értette, hogy tulajdonképpen mit is mond Mrs. Anderson, aki folytatta: — Segíteni szeretnék önnek asszonyom! — mondta az őszhaju nő, — mert megértem, hogy miért óhajt újszülöttet. Azt képzeli, hogy azt kezdettől fogva neveli és az nem is fogja tudni, hogy ön nem az ő szülőanyja. Mi védeni kívánjuk önt J akkor, amikor nagyobb gyermeket ajánlunk. Soha nem tudja egy újszülöttnél, vajon nem fog-e rajta később szellemi vagy fizikai fogyatékosság jelentkezni. Gyakran előfordul, hogy a baj a kisdeden nem látszik és később jön a szerencsétlenség. Látta . azt a kisfiút, odakint? — Sajnálom, — mondta Nancy, — de nagyobb gyermek ! nem érdekel engem! — azzal már fel is állt és elhagyta a szobát, j arra gondolva, hogy ő is kénytelen lesz, mint Edna, törvénytelen utón találni egy kisdedet. Izgalmában hirtelen nyitotta ki az ajtót és érezte, hogy j valamibe beleütközik. A kicsi fiú, akit előbb kint látott a váró- j teremben, arccal esett a viaszos padlóra és beleütötte arcát a földbe. Nancy nagyon megijedt. Igazán nem akarta a szegény kis árva fiúcskát bántani. Gyorsan felemelte a földről és megkérdezte : — Hol fáj? Hol ütötted meg magad? A gyermek ujjacskái végigsimitották a gyűrött keményített inget és szomorúan kérdezte: — Nem szakadt el az uj nadrágom? — ajka megdagadt és szemén kék folt mutatkozott. Alig tudott beszélni, de vékony hangocskáján azt dadogta: — így nem fogok tetszeni az anyukámnak és... — de nem folytathatta, mert ajka oly dagadt volt, hogy beszélni sem tudott. Kezével szájához nyúlt és sírva mondta: — Óh, a szájam, a szájam vérzik! Senki sem fog akarni engem igy! • Nancynak megesett rajta a szive. Letérdelt a siró gyermekhez és azt mondta: — Drága kis fiam, ne sírj! Én hazaviszlek hozzám... A sovány kicsi arcocskán mosoly jelentkezett a dagadás ellenére. — Úgy gondolod, hogy te leszel a mamám? — kérdezte bizakodva. De Nancy erre egy pillanatig sem gondolt, csak arra, hogy elviszi a kisfiút magával egy pár napra és megvárja, amig a dagadás lelohad az ajkán. Zavarba jött és nem tudta mit mondjon. De mielőtt megszólalt, a fiatal titkárnő, aki a szoba sarkában ült íróasztalánál, azt mondta: — Nem, Charley! Mrs. Zokow nem arra gondol, hogy a te mamád legyen. Csak vendégként hiv meg téged a házába. De várj egy percig, hideg borogatást adok a dagadó ajkadra. A fiatal titkárnő kivitte a gyermeket a mosdóhelyiségbe és Mrs. Anderson kijött szobájából, mert bentről hallotta, hogy mi történt. Nancyhez fordult és igy szólt: — Mrs. Zokow! Ez a kisfiú árva gyermek, nincsen senkije, egyedül áll a világban. Nem akarok benne hiú reményeket ébreszteni, azért jónak látom, hogy titkárnőm megmondta neki, hogy nem maradhat önnél, csak néhány napra. A gyermek érzékeny lelkületű és tekintettel kell lenni reá... Nancy hirtelen bünbánást érzett és nem vonta vissza a meghívást. — Amint mondtam önnek, én csak egy kisdedet kívánok örökbefogadni. Minthogy azonban én okoztam a balesetet, szivesen látom Charleyt házamban vendégül néhány napra. — Hálás vagyok önnek nagyon ezért a meghívásért, mert Charley nagyon zárkozott kisfiú és nem igen szokott barátkozni idegenekkel. Ön valahogy megtetszett neki. Jó lesz, ha hazaviszi és a gyermek megszokja a családi környezetet. Néhány nap előtt jelentkezett egy házaspár, akik nagyon szeretnék őt, de tengerentúli útra indultak és csak akkor vehetik magukhoz, ha visszatérnek. Nagyon örülnék, ha ön ott tartaná őt addig. Körülbelül hat hét múlva már itt lesznek. Nancy hirtelen sajátmagára gondolt. Arra, hogy őt nem akarta senki sem örökbe fogadni az árvaházból azért, mert csúnya, csenevész gyermek volt. Charley szerencsésebb, mert ha annak a házaspárnak van pénze ahhoz, hogy Európába utazzék, akkor bizonyára fognak tudni jó otthont nyújtani a gyermeknek. Mielőtt eltávozott, Mrs. Anderson utánaszólt: — Ne felejtse el a gyermeknek megmondani, hogy csak hat hétig marad az ön házában ... THE ILLUMINATING COMPANY Igen egyszerű dolog otthonát kellemesebbé, világosabbá tenni és a hideg tél sötétségét világos lámpáival és világitó felszerelésével, lámpa-ernyőkkel és a tiszta, fényes villanykörtékkel vidámitani. A tiszta villanykörték 50%-kal több fényt adnak, — mondja az Illuminating Company. Tűzze ezt ki életcéljává és akkor mindig világosságban élhet. Reflektor bowl-ok és (incandescent) villanykörték hamar átforrósodnak, ha a fények égnek. Tisztítsa meg hordozható lámpaüvegjét vagy plasztik reflektor j át a következőképpen: Legyen biztos abban, hogy a lámpa “nem ég” és hideg. Kapcsolja ki. Távolítsa el a reflektort. Mossa meg meleg (nem FORRÓ) szappanos vízben. Öblítse tisztára, meleg vízzel. Törölje egészen szárazra. Tegye vissza a reflektort a lámpába. Kapcsolja újra be a lámpát. Mossa üveg vagy plasztik ernyőit vagy gömbjeit a mennyezet csillárból, hasonló módon. De vigyázzon, hogy ezalatt a villany ki legyen kapcsolva és legyen hideg, amig Ön dolgozik a gömbökön. Ne mosson egy reflektort vagy gömböt, mialatt a lámpa ég. SOHA ne tegyen nedvességet direkt a lámpára, vagy világitó eszközre. (Külső lámpavasak világítása vízmentesen van készítve, azokat nem bántja viz, eső vagy hó.) Amikor a gömbök vagy reflektorok le vannak szerelve, az a legjobb alkalom arra, hogy kicsavarjuk a villanykörtéket és megtisztítsuk. Soha ne “mártsa” az incandescent villanykörtét vízbe. Annak alapja az üveghez van cementezve. Ha a cement nedvesedik, az alap leválik. Csak törölje le a körtét nedves szappanos ruhával, utána egy tiszta nedves ruhával, majd törölje szárazra. Lámpaernyőket sem szabad vízbe mártani, csupán leporolni. Jó minőségű parchmented ernyőket lehet “nedvesen tisztítani”, de csak gyors munkával. Törölje egy nedves, szappanos ruhával, utána tiszta nedves ruhával, azután gyorsan törölje szárazra. Ha uj lámpaernyőt vásárol, távolítsa el a cellofánt róla, mielőtt használatba veszi, mert 1) a cellofán szemrontó fényt ad, 2) por üllepszik le a cellofán szegélybe és piszkos csikókat okoz, amelyeket később nem tud már eltávolítani, 3) a villanykörte melegsége zsugorítja a cellofánt, amely meggörbítheti az ernyő keretét és ráncositja az anyagot. SKÓT BANAT — Miért búsulsz McDuff barátom? —• Most olvasom az újságban, hogy Glasgowban a villamos egy fél pennivel olcsóbb lett. —• És ezen siránkozol? — Hát persze, mert most egy fél pennivel kevesebbet spórolok meg azáltal, hogy gyalogolok. GAZDASÁGPOLITIKA — Miért emelte fel az áruinak az árát? — Az üzletmenet lelassult, valamit kellett tennem ... IJEDELEM Doktor: Magának egy rendkívül érdekes betegsége van. Az orvostudomány gazdagodni fog, ha ezt tanulmányozza. Paciens: Az Istenért, doktor ur, annyit én nem tudok fizetni! MIÉRT? Irénke: Anyukám, miért beszélnek az emberek arról, hogy ez a dolgok “krémje”? Anyuka: Azért, mert a krémet tartják minden másnál jobbnak! Irénke: Ha a krém a legjobb, akkor miért verik? TENGERVÍZ I ARANY — Mi lett abból a fiatalemberből, aki azt állította, hogy aranyat talált a tenger vizében? —- Óh, ő igazán sikeres. Feladta a laboratóriumi munkáját és uszodát nyitott a tengerparton. AZ ALTERNATIVA — Soha nem láttalak ilyen szorgalmasnak! Minden munkát rendesen elvégzel! — Igen, kénytelen vagyok erre. Inkább dolgozom ma, mint hogy holnap kifogást keressek arra, hogy miért nem dolgozom. A DIVAT RABJA — Csodálkozva látom, hogy utóbbi időben a feleséged minden választásnál szavaz. — Igen! Újabban a női klubokban divatban van a választás. Mihelyt ellenkező divat lesz, a feleségem bizonyára távolmarad a választástól. KELLEMES MEGLEPETÉS — Képzeld, az orvos eltiltotta, hogy énekeljek! — Nahát, belátom, hogy tévedtem, amikor őt rossz doktornak tartottam. GAZDASÁGI TUDÓS —• Politikai gazdaságtant tanulsz? — Dehogy! A mai világban nem annyira politikai gazdaságtanra, mint személyi gazdaságtanra van szükség. IRODA: 251 - 5460 CRYSTAL OPTICAL Teljes optikai szolgálat RECEPTEK SZERINT MÉRSÉKELT ÁRAK GYERMEKEKNEK, DIÁKOKNAK ÉS NYUGDÍJASOKNAK PINTÉR LÁSZLÓ optikus 10311 Lorain Avmum Cleveland, Ohio 44111 Folytatjuk ■ A JÖVŐDELMI-ADÓ BEVALLÁSÁT (Income Tax) I kívánatra lakásán is elkészíti DR. SHENYEY ÁKOS adószakértő, közjegyző MAGDA A. SHENYEY Public Accountant, registered in Ohio HÍVJA: Tel.: 861.0318 Iroda: S3 Public Square II. emelet 217 számú szoba. ANGÉLÁT AUTO BODY | 6§17 Lorain Ave. 961-4725 * Cleveland nyugati oldalának legrégibb magyar autójavító üzeme. $ Magyar tulajdonos: MAXIM ERNŐ 'k
