Az Ujság, 1969 (49. évfolyam, 4-49. szám)

1969-11-27 / 46. szám

AZ ÚJSÁG

1969. NOVEMBER 27.

4. OLDAL- " mmsam i

ELLENTÉTEK VONZZÁK EGYMÁST

Irta: Kemény Julia

A chicagói magyar negyedben élt Török József a csaladjával. Valamikor régen, amikor még nagyon fiatalok voltak Törökék, akkor költöztek oda, abba szép széles utcába. Akkor még nagyon sok magyar élt azon a környéken, de lassanként fogyott a magyar lakosság száma és a fiatalok már kiköltöztek onnan, ahol szüleik, nagyszüleik éltek. Akik utánuk beköltöztek a há-. zakba, bizony már nem ügyeltek oly gondosan otthonaikra és a szép, tiszta városrész színvonala nagyon lesülyedt. Az öreg magyarok kihaltak, fiatalok elamerikaiasodtak.

Török József és felesége Mary azonban egy pillanatig sem gondolt arra, hogy innen elköltözzék. Török József különben sem sokat gondolkozott, hanem inkább álmodozott. Muzsikus volt. Nem volt cigány, de természetében sok cigányos, bohémes könnyelműség volt Úgy is hegedült, mint egy cigány és nagyon sokan őt is cigánynak tartották. Pedig ő jó magyar alföldi vérü férfi volt, aki azonban örökölte elődeinek könnyed, bohémes természetét. Hiszen azért is került ő két éves korában Amerikába, mert apja elcigányozta, ellumpolta, elmulatta a szép birtokot és amikor az adósságok árja már elborította, akkor összeszedte családját és kihajózott velük Amerikába. Nagynehezen tudta összeszedni a fedélközi utazás költségét.

Török József átélte a szülői házban a depressziós évek nélkülözését, kerülte az iskolát, mert dacos, zabolátlan természete nem tűrt semmiféle fegyelmezést és az volt a szerencséje, hogy egy magyar behozta őt a nagy husárugyárba és igy nem kellett koplalnia. Később megiskerkedett Maryvel, egy jóravaló ajris leánnyal, akit részeges szülei korán dolgozni küldtek és alig volt iskolázottsága. A két ágrólszakadt fiatal gyakran találkozott és hamarosan össze is esküdtek. Házasságuk nem volt boldogtalan, mert Mary mindent eltűrt férjétől. Szomorú gyermekkora után örült, hogy valahova tartozik. Ő soha nem veszekedett Józseffel és nem kérte számon sem azt, hogy mit csinál a pénzével, sem azt, hogy hova jár. Tudta, hogy férje nem jár nők után, hanem inkább barátokkal szórakozik. Nem volt iszákos, de nem is vetette meg az italt.

Török Józsefnek szenvedélye volt a hegedű és ha csak tehette, muzsikált. Otthon bezárkózott a hátsó szobába és ott húzta a dalokat, de abban az időben, amikor volt még Chicagóban zenés vendéglő, nagyon sokszor csak a hajnali órákban vetődött haza. Kivette a hegedűt a cigány kezéből és ő muzsikált. Ezért szerették őt a cigányok és a vendéglő közönsége azt gondolta, hogy ő is cigány. A vendéglős ingyen adott neki ételtitalt, mert olyan tűzzel, olyan kedvvel játszott, hogy odavonzotta az embereket. De a cigányok szervezve voltak és azt, hogy hivatásosan játsszék, nem engedték meg neki. Hiába, a hivatásbeli irigység, nomeg a kenyéririgység emberi dolog.

Török József egyszer valamilyen alkalommal elkerült egy olyan előkelő vendéglőbe, ahol kamara zenekar játszott és ott hallott néhány klasszikus zeneszámot. Bachot, Mozartot, Lisztet. Azután már nem érdekelte a könnyed, szórakoztató muzsika, hanem a magasabb színvonalú zene iránt kezdett érdeklődni. Minden pénzét drága hangverseny jegyekre költötte és önszánalmat érzett. Azt képzelte, hogy ha szülei nem lettek volna olyan szegények, akkor belőle is lehetett volna művész. Kitűnő zenei hallása volt. Tisztában volt azonban azzal, hogy a nehéz gyári munkától elnehezült keze már nem alkalmas a finom hangszer kezelésére. Érezte, hogy késő! Tudta, hogy őbelőle már sohsem lehet muzsikus, hanem csak kontár. Ez elkeserítette, elvette életkedvét.

A gyárban továbbra is rendesen végezte munkáját, mert tudta, hogy szüksége van a keresetre, de már nem járt el a vendéglőkbe, nem járt el muzsikálni... Mary asszony, az ő egyszerűségében nem értette meg, hogy mi van a férjével. Talán ha olyan élettársa lett volna Józsefnek, akivel kibeszélhette volna magát, még meg tudott volna változni, de igy csak meghasonlott ember volt. Minden pénzt hangversenyek jegyére költötte. Nagyon élvezte a muzsikát és ha egy-egy koncertről hazajött, Krőzusnak érezte magát. Viszont másnap reggel, amikor korán kellett munkába állnia, lehangolt és szomorú volt.

A Török házaspárnak három gyermeke volt. A legidősebb, ifj. József nagyon szerette anyját és fájt neki, hogy az asszony élete nem állt másból, csakis munkából. Tulajdonképpen nem is annyira felesége, mint inkább cselédje volt férjének. Gondosan ügyelt arra, hogy mindig legyen tiszta rendes fehérneműje Józsefnek és a gyermekeknek, varrt, foltozott, sütött, főzött és takarított. Minthogy nem ismert más életet, meg volt elégedve és soha nem panaszkodott. Tudta, hogy az ass'zonyi élet nem más, csak munka és kötelesség.

A legnagyobb gyermek minden keresetét odaadta anyjának. Szerszámkészítő volt, rendesen keresett és Marynek sikerült néhány dollárt már a bankba is tenni, amikor Joe egy napon bejelentette, hogy ő talált jobb állást Kaliforniában és ő oda költözik. De nem egyedül ment a fiú Kaliforniába, hanem velement egyik munkatársnője a gyárból, akit feleségül vett, anélkül, hogy egy szóval is említette volna szüleinek. Amikor a kővé merevedett anya azt kérdezte tőle, hogy miért nem mondta meg nekik, hogy megnősült, a fiú egyszerűen csak annyit mondott: “Nem hozhattam el azt a finom leányt ebbe a patkányfészekbe!” Mary erre sírva fakadt, de ez már nem nagyon érdeANGÉLÁT AUTO BODY

6817 Lorain Ave. 961-4725 ■

Cleveland nyugati olaalának, legrégibb magyar

autójavító üzeme. ?

Magyar tulajdonos: MAXIM ERNŐ

s©o®©oo©o©»3®osG<3«oosRa©3iwa©G©oe©B*Ta

SZAKÁCS R. JÓZSEF

2924 Corydon Cleveland Hte.

- PLUMBING AND HEATING -Mindenfajta SZERELŐ és FŰTÉSI MUNKA Javítás és UJ munka egyaránt.

Telefon: 932-8510

kelte a fiút. Ez volt az első eset, hogy Mary ráeszmélt arra, hogy az egykor jó és tiszta magyar környék szlam-me süllyedt.

A fiatalabb fiú, Károly, jeles eredménnyel végezte el a highschoolt és ösztöndíjat nyert az egyetemre. Képzelhető, hogy Mary milyen büszke volt a fiára. De nem sokáig. Az egyetem nem volt jó hatással Károlyra. Belekerült egy hippie-szerü társaságba és hosszú hajat, szakállt és bajuszt növesztett. Olyan lett, mint valami ősember. Mezítláb járt és öltözékét, tisztálkodását is elhanyagolta. Sem anyja, sem apja nem mert neki szólni, mert nem volt előttük ismeretlen az uj egyetemi ifjúsági irányzat, a “vissza a természethez” jelszó. Mindezek ellenére Károly szorgalmasan tanult és egyike volt az egyetem minta hallgatóinak. Ez is megváltozott akkor, amikor a nagy tüntetések kezdődtek és Károly mindenféle szélsőséges mozgalmakhoz csatlakozott. Szüleit is meg akarta győzni újabb elveiről, de a vallásos érzelmű anya meg volt botránykozva, amikor fia istentagadó szavait hallotta. A szakadás beállt és Károly is elhagyta a szülői házat.

Legfiatalabb gyermekük Mária, soha nem érzett különös kedvet az iskolához. Inkább érdekelte a rajzolás, festészet, mint a tanulás. Anyja rábeszélésére mégis elvégezte a high schoolt és érettségi után sikerült bejutnia egy bankba, ahol egyszerű munkákat, pénzszámlálást és iktatást bíztak reá. Örökölte magyar ősei bohémes természetét és bár elvégezte rendesen munkáját a hivatalban, mégis börtönnek érezte a szép bankhelyiséget. Nagyon szép leány volt. Arányos termetű, kecses járású, kedves beszédű fiatal teremtés. Soha nem volt tisztában szépségével és nem is fektetett nagy súlyt öltözködésére. Szabad idejében inkább a múzeumokat járta és nagy örömet talált a klasszikus és modern festészetben. Szerette a színeket és noha nem tartotta | fontosnak a divatos öltözködést, mégis mindig ízléses volt ruházata.

' ö volt az egyedüli a három testvér közül, aki igazán szerette és megértette szüleit. Tudta, hogy apja nem született munkásembernek, hanem lelkében a művész ambíciója és a kielégíthetetlen vágyak elkeseredése él. Érezte, hogy apja szereti a feleségét Maryt, de az asszony soha nem érhet fel arra a magaslatra, hogy férjét megérthesse. Ezért néha esténként, ha az apa odahaza volt, elbeszélgettek a muzsikáról, Beethovenről, Wagnerről és az apa boldogan tapasztalta, hogy leánya milyen szép lelkületű. Az anya, szerény jóságában és igénytelenségében meg volt elégedve azzal, hogy háztartását elláthatta és nem voltak nagy anyagi gondjai. Mária hálás volt neki azért, hogy a házat vendben tartotta, takarított, főzött és egyáltalában nem voltak igényei. Ha a leánya egy olcsó ruhát vagy blúzt vett neki, azért nagyon hálás volt. Mária szerette volna, ha a szülők elköltöztek volna jobb városrészbe, ahol nagyobb volt az utcai biztonság is, de ezt még szóba sem merte hozni, mert tudta, hogy olyan szerény anyagi eszközökkel nem lehet lakhelyet változtatni.

Máriának voltak udvarlói, szívesen foglalkoztak vele kollegái, ismerősei, de mindig az lett az ismeretség vége, hogy olcsó kalandot, futó szerelmet ajánlottak a leánynak, aki nemcsak művészi érzékét, de természetes női erkölcsét is örökölte a magyar őröktől. Nem, ő nem kívánt kalandot, ő nem kívánt szerelem nélküli viszonyt, ő csak boldog akart lenni, gyermekeket akart nevelni és szebb, jobb életet, ahol titkos vágyát is kielégítheti és foglalkozhat a képzőművészettel. Tudta, hogy olyan férfit nem talál, aki élettársa lenne, inkább nem is foglalkozott senkivel komolyan.

Amikor Kern Rkbert, a bank fiatal cégvezetője, minden udvarlás, minden előzetes bevezetés nélkül, megkérdezte, hogy nem akar-e a felesége lenni, Mária nem hitt a fülének. Hiszen alig ismerte Róbertét, nem ismerte családi körülményeit és olyan elképzelhetetlen magasságban látta maga felett, hogy szinte alig tudta elhinni, hogy Róbert komolyan gondolja a leánykérést.

— Hiszen maga nem is ismer engem! Azt sem tudja, hogy kik a szüleim és mi a múltam...

— Maga bizonyára nem ilyen házassági ajánlatot akart! — mondta a fiatal férfi nagyon komolyan. -— Én ismerem magát, látom napról napra szorgalmasan dolgozni és azt is látom, hogy maga körül nem mernek legyeskedni azok a férfikollegák, akik a legtöbb gépirónőnek és más leányoknak ajánlatokat tesznek. A neve után Ítélve, maga magyar leány és a magyar nők jó feleségek, tiszta erkölcsű nők!

— Nekem csak az édesapám magyar és ő is két éves volt, amikor Amerikába került. Az anyám ir származású mő. Mi szegény emberek vagyunk és a legszegényebb városrészben lakunk. Én tiszteletem és becsülöm a szüléimét és nagyon szeretem őket, de azért tisztán látok. Az én apám áldomodozó, müvészlélek, de sajnos soha nem kapott zenei képesítést és ez kisebbségi érzést vált ki belőle. Ő nem rossz férje anyámnak, de mégis sok türelem kell hozzá, mert szüleim soha nem járnak sehova együtt. Anyámat csakis otthona, háztartása érdekli, apám pedig szeret színházba, hangversenyre menni. Az ilyen szórakozás költséges és ezért mindig kevés jutott a családnak az ő keresetéből...

— És az édesanyja eltűri, hogy a férje állandóan egyedül jár el és nem is akar vele menni?

— Nem! Anyám egyszerű lelkületű, jó és szerény asszony. Érzi, hogy szellemileg nem ér fel apámlpz és olyan tiszteletben tartja őt, hogy még megkérdezni sem meri, hogy merre jár, hova megy!

— Milyen erdekes — mondta Róbert —, az én szüleim német emberek. Soha egymás nélkül egy lépést sem tesznek. Amióta élek, nem emlékszem, hogy apám egyedül ment volna el otthonról, kivéve, ha hivatalába megy. Apám ugyanis megyei tisztviselő, a könyvelési osztályban dolgozik. Anyám csakis nekünk, a családjának él, apámnak és gyermekeinek.

' — Én nem vagyok magához való. Én is bohém természetű

vagyok. Nem sokat tanultam a főzésből és takarításból, mert anyám soha nem kívánta, hogy segítsek neki, sőt ő szolgált ki mindig engem.

— Az nem baj! Majd megtanulja a háztartási munkát. Hiszen Amerikában nagyon sok nő, aki dolgozni jár is el tudja látni a háztartását. Ha majd az én feleségem lesz, az én anyám megtanítja mindenre. Ő nagyon jó és én már emlitettem neki, hogy magát szemeltem ki feleségnek. * örült, amikor hallotta, hogy magyar leány, mert a magyar nőknek az a hírük, hogy hűségesek...

— Olyan váratlanul ért ez a maga házassági ajánlata, hogy még gondolkozni sem tudok. Persze, hogy örülök neki, de félek. Nagyon félek, hogy maga csalódni fog bennem és a kedves családja is és én nem fogom magát boldoggá tenni.

— Én nem vagyok önző és elsősorban arra gondolok, hogy én tudom-e majd magát boldoggá tenni. Maga olyan szép leány, olyan romlatlan és kedves. Én mindent megteszek majd, hogy magát boldoggá tegyem, mert nagyon szeretem. Tud-e majd maga is szeretni engem?

— Én ezen még nem gondolkoztam. Félek a jövőtől és félek a csalódásoktól. Az életem most eseménytelen, de mégis szabad vagyok. Van jó otthonom és anyám gondoskodik rólam. Én nagyon szegény vagyok. Nem tudok semmit sem hozni a házasságba. Nincs megtakarított pénzem, nincs semmim ...

— Nekem sincs sok, de annyi van a takarékbetétemen, hogy szerényen be tudunk majd rendezkedni. Ne féljen a jövő-I tői. Én majd vigyázok, hogy maga ne csalódjék. Legyen a feleségem, nem fogja megbánni...

Hogy Róbert teljesen megismerje Mária körülményeit, a leány elvitte az elegáns bank cégzevetőt szegényes otthonába és bemutatta szüleinek. Róbert teljesen otthonosan viselkedett és meghívta Mária szüleit a saját szülei házába. A két házaspár

megismerkedett és Mária örömmel látta, hogy mennyire összebarátkoztak és megbeszélték a lakodalom részleteit. Mary aszszony megtakarított pénzét szívesen rászánta leánya esküvőjére.

Mária elmondta Róbertnek, hogy van két fivére, akik közül az egyik Kaliforniában él és egyáltalában nem törődik szüleivel, családjával. Beszélt Károlyfól is és sírva mondta el, hogy milyen tehetséges, kiváló fiatalember, de a hippiek teljesen hatalmukba kerítették. A leány minden szépítés nélkül mondott el mindent jövendőbelijének, mert nem akarta, hogy bármikor is szemére vesse családja szégyenfoltjait.

Mária és Róbert házassága várakozáson felül jól sikerült. Mrs. Kern, Róbert anyja, megmondott mindent kis uj menyének és Mária szívesen vette minden útbaigazítását. Ezért az idős asszony nagyon megkedvelte őt. Ugyanis volt két másik menye, két idősebb fiának feleségei, akik amennyire csak lehetett, távoltartották magukat anyósuktól. Ők igazi amerikai nők voltak és kissé le is nézték a puritán gondolkodású német anyóst. Mária jól összebarátkozott Róbert testvérével Ancival, aki kezdettől fogva testvéri szeretettel fogadta őt.

Máriát »agyon lekötötte lakása berendezése, a bevásárlás és már az első évben jelentkezett a gyermekáldás. Kisleányuk, akit Róbert kérésére Donnának kereszteltek, beteges gyermek volt és Mária neki szentelte minden idejét, minden gondolatát. A gyermekorvos megdicsérte Máriát azért, hogy a kisleányból valóságos vasgyurót nevelt. Később született a kis Bob, aki egészséges gyermek volt és Mária két szép gyermek boldog anyja lett. Ritkán ért rá szülei látogatására, de mindig felhívta őket telefonon. Mary ennek nagyon örült, mert Mária házassága őt is boldoggá tette. József ebben az időben már nem igen járt el a házból, ugyanis olyan erős reumája volt, hogy ült a nagy, öblös karosszékben és a televíziót nézte, különösen örült, ha hangversenyt hallgathatott. »

Amikor Mária gyermekei már nőni kezdtek, a kis Bob is elmúlt már három éves, akkor könnyebb lett a háztartási munka és már volt egy kis ideje arra, hogy önmagával is foglalkozzék. Róbert már alelnöke lett a banknak és szép csekket adott át asszonyának minden hónapban. Mária mindig elővette magának, hogy olyan minta háziasszony lasz, mint az anyósa, de ehhez nem volt tehetsége. Amikor egy délelőtt a két gyermekkel elment a parkba, ott egy régi kolleganővel találkozott, akivel együtt dolgoztak valamikor a bankban. Kati, a kolleganő is már férjnél volt és neki is volt egy két éves gyermeke. Megbeszélték, hogy a jövőben gyakrabban találkoznak.

Egy délelőtt Kati arra kérte Máriát, hogy vigyázzon az ő kisfiára, amig ő vásárolni megy, mert egy uj pongyolát akart venni. Ezt Mária szívesen megtette. A két fiatal asszony jól összebarátkozott és egy napon Mária kérte meg Katit, hogy vigyázzon az ő gyermekeire, amig ő bevásároló Ő is valami pongyolafélét kívánt venni, de amikor az áruház “Art” osztályán keresztülment, nem tudott ellentállni annak, hogy palettát, festéket és vásznat vegyen, nomeg ecsetet. Arra gondolt, hogy időtöltésből festegetni fog. Ezt Róbert bizonyára nem is veszi majd tőle rossznéven. Örök életében mindig vágyott arra, hogy rajzolhasson és festhessen. Nagyon szerette a színeket és kedvét lelte a festészetben. Eddig ezt soha nem tehette, de most... Óh tudta ő, hogy ő nem művész, de műkedvelő festegető akart lenni. Azzal nem árt senkinek.

Mária nem tagadta el Róbert előtt, hogy festegetni akar és Róbert mosolygott felesége szeszélyén. A gyermekeket ezentúl is minden nap levitte egy-két órára a sétatérre, mert tudta, hogy szükségük van a friss levegőre, nomeg ott találkozott Katival, a jó barátnővel is. Rendszerint délután egy óráig maradt a parkban, azután hazavitte és lefektette a kicsinyeket. Azután rendbe kellett szednie a lakást és nekilátni a vacsorakészitésnek. Ebből a rövid pár órából kellett ellopnia azt az időt, amelyet a festegetésnek szánt.

Hogy ne mélyedjen el túlságosan a festésben, beállította a riasztó órát és az jelezte az időt, hogy most már munkához kell látnia. Akkor sietnie kellett, mindent összecsapni, hogy hat órára, mire Róbert hazajön, minden rendben legyen. Már olyan gyakorlata volt ebben, hogy minden perce be volt osztva és a vacsora rendes időben az asztalon volt.

Egy borús napon nem vihette a gyermekeket a parkba, hanem otthon voltak és akkor már délelőtt nekilátott a festésnek. Egész nap dolgozott és. be sem állította az órát. Egyszerre csak arra lett figyelmes, hogy Róbert autója megállt a ház előtt. Az órára nézett es 6 óra volt. Nagyon megijedt és arra gondolt, hogy ez nem lehet. Az lehetetlen, hogy ő ilyen hosszú órákat dolgozott.

Gyorsan bevitte a félig kész vásznat a másik szobába és szaladt a konyhába, hogy vacsoráról gondoskodjék. De már késő volt, mert Róbert belépett és őt meglátta, amikor keze tele volt festékkel és még a palettát sem tette a helyére.

Olyan szürke nap volt ma, hogy szükségem volt a színekre ahhoz, hogy kissé felviduljak! Ne haragudj édes, de mindjárt készítek vacsorát...

— Éppen ma! Képzeld, olyan elfoglalt voltam délben, hogy ki sem mentem ebédelni, majd összeesem az éhségtől!

Jajji de sajnállak! De csak menj a fürdőszobába, mire ruhát váltsz, az étel már az asztalon is lesz.

Amikor valaki siet, akkor semmi sem sikerül. Akkor vette csak észre Mária, hogy elfelejtette kivenni a fagyasztóból a steaket és az kőkeményre volt fagyva. Azt sem tudta, mit csináljon. Szerencsére talált a jégszekrényben vágott húst és gyorsan csinált husgombócokat. Felbontott egy kannázott doboz főzeléket és bedobott a sütőbe egy “applepie”-t. De ez is időt vett igénybe és Mária ideges volt és bántotta a bűntudat A lakás is rendetlen volt és ő tudta legjobban, mennyire rendhez szokott Róbert a hivatalában.

A vacsorát hangtalanul fogyasztották el. Máriát bántotta, hogy férje nem is szól hozzá és végül megkérdezte:

— Nagyon haragszol reám?

— Nincs okom haragudni? Mondd meg magad, szép dolog az, hogy ilyen rendetlen a lakás, vacsora nincs készen, akkor amikor én egész nap dolgozom. Én nem bánom ha festesz, de ne olyankor, amikor én hazajövök.

— Nem tehetek róla! Hidd el, hogy észre sem vettem, hogy ilyen keso van...

~ T^n’ mert elmerültél a remekművedben és nem nézted az orat. Mit torodsz vele, hogy az urad hazajön!

Ez volt az első nagy veszekedésük. Soha ezelőtt Róbert nem használt kemény hangot feleségével szemben és Mária sértődötten mondta:

— Jó, jó! Soha többé nem fogok festeni, soha...

De hiába Ígérte Mária teljes meggyőződéssel, hogy abbahagyja a festést, mindig újabb és újabb képbe fogott és rendszerint összevesztek, de végül hol az egyik, hol a másik kért bocsánatot a kemény goromba szavakért. Nagyon nagy volt közöttük a szerelem ahhoz, hogy tartósan haragudjanak.

Egy este, amikor megint nem volt készen a vacsora, Róbert arra kérte Máriát, hogy hagyja abba a festést néhány évre, amig a gyermekek oly kicsinyek és ha már nagyobbak lesznek, akkor talán inkább lesz ideje a festésre. Mária haragos lett.

— Persze, azt szeretnéd, ha én csak egy szakácsnő lennék, aki csak dolgozik a konyhában, nomeg ellátja a háztartást és nem csinál mást, csak a házimunkát, úgy, mint a te édesanyád! — mondta bosszúsan.

— Csak ne keverd bele ebbe az én anyámat! Ha a te anyád rendesen nevelt volna, akkor te is más lennél...

— Folytatjuk —

Kossányi Miklós:

AGNEW BESZÉDE UTÁN

t\z Apono ÍZ űrhajó sikeres holdrepülése sem tudta elnyomin az eiuokuecy ettes leguioDDi Deszeae urán oiK.aiiK.enc Kilón. vissznangoc, ameiy pro es Koncra nangzocc ei. a visszuang azért is volt nyeri erős, mert Agnew einoKneiyeues kritmaja a leievízió uumagyaiazo, mrananzaio szervemeK szolt, nyíltan, egyenesen.

Agnew Deszeae tenyekre alapult, egyszerű peidakkai nlusztraiva úgy, nogy a legegyszeruDD 1 v-nezo is azonnal inegei tette. iviagyarazatia es anaiizaiasra nem von szükség.

az utoiso evtizeü alatt kialakult szokást, hogy Darmuyen romos uoiogroi a i'V azonnal helyszíni közvetítést hoz, a közönség azonnal es természetesen megkeavelte. A változást, mely oekovetkezett, mindenki észrevette, csak a televízió programtervezői, írói es bemondói nem. A változás pedig az volt, hogy a televízió áltál íeiepiteit hirmagyarazok, hiranalizalok lassan ceijesen eiloglaiták a képernyőt es a híreket sajat ízlésüknek megfelelően nyírtak, szabtak, nallgattak el, vagy lujták lel, egyszóval megszűrtek a kikerülő híreket. így tői tent meg a Chicagóban megrendezett demokrata konvencióval, hogy a konvenció helyett láthattunk utcai tüntetést, verekedést, a bemondók egyugyu monológjait, szóval mindent, csak a konvenciót nem. A híreket nem iontosságuk szerint látjuk, hanem a hir izgalmi foka szerint, és a gyilkosság, betörés, rablás, tüntetés sokkal érdekesebb — legalábbis a televízió hirösszeállitó részének — mint az élet nemes eseményei.

Az idő múlásával azonban a televízió hatalma egyre nőtt, tetőfokát a Kennedy adminisztráció idején érte el, amikor is a Kennedyekkel együtt szinte beköltözött a Fehér Házba.

Johnson — a magános farkas — ezt az állapotot egy tollvonással megváltoztatta, de nem volt elég erős ahhoz, hogy le> törje a televízió hatalmát.

Az idő és a közvélemény azonban lassan megelégelte a televízió producereinek uralmát és a közönség néma forradalma már ez év áprilisában—májusában bekövetkezett, mikor a levelek tízezrei futottak be a szenátorokhoz, képviselőkhöz, mik nem kritizálták, hanem követelték a televízió műsor irányának törvény által való meghatározását.

Ugyanis az esti “prime time” a hírekkel kezdődik és folytatódott a végtelenbe és különböző kosztümökbe öltöztetett bűnügyi drámákkal, melyek különösen a fiatal agyakat izgatták fel és az esti dráma folytatódott másnap az egyetemen vagy az utcán tüntetés formájában.

Ezt elégelte meg a békés, dolgozó, adótfizető polgár, ragadott tollat és fejezte ki nagyfokú elégedetlenségét. A politikust pedig a választó fizeti, a televízió csak hozzásegíti hivatalához, tehát ezt a csatát a programtervezők már előre elvesztették, mielőtt a csatára sor került volna. Úgy, hogy a 69-es őszi nagy bemutatókra sor nem került, hanem az esti műsor a kritikusok szerint, tompa és unalmas.

Természetesen a tisztogatás nem volt 100% -os, maradt még elég bűnügyi sorozat, de kérdésnek a közönség győzelme 100%osnak mondható.

A fellegvárat az esti hírek még mindig erősen tartották, hivatkozva a napi életből vett hírekre. A jelenlegi adminisztráció mely a jelek szerint tényleg őszintén mindent elkövet, hogy a háborút tisztességes módon befejezzék, s mely programmal a választópolgár nagyobb része egyetért — 65%-a, valahogy ez a program nem nyerte el a hírmagyarázók, hiranalizálók tetszését és ennek kifejezést is adtak.

Nixon elnök beszédre, helyzetjelentésre készült a viet-nami háborúval kapcsolatban és három héttel a beszéd előtt ezt be is jelentette. Az állandó izgalmakra leselkedő bemondók szimata óriási szenzációt jelzett, tekintve a háromhetes “izgalmi” időszakot, s mint a hiénák lesték az elnöki beszédet. Jóslatok, lehetőségek hangzattak el a csapatok azonnali kivonásáról, északvietnam lerohanásáról, mindenről, csak a jelenlegi helyzetről nem.

Az elnök a történész pontosságával jelentette amerika népének a jelenlegi helyzetet, az eddig lezajlott titkos tárgyalásokat, azoknak eredménytelenségét és az elkövetkező lehetőségeket végül ismertette az adminisztráció programját a háború befejezésére.

Az elnöki beszéd elhangzott, amerika népe tiszta értelmes beszédet hallott. Az államok legfelsőbb tisztviselője után nincs szükség hatodrangú és a televíziós társaságok pénztárcájára szabott emberkék véleményére. Amerika népe az elnöktől tényeket hallott. Ő egyúttal a leghivatottabb és Iegtájékozottabb ebben a kérdésben.

Az óriási szenzáció elmaradt, és az éhesen maradt hiranalizálók dühükben az elnököt próbálták széjjelrágni, többek között még politikai képességét is kétségbe vonták.

Ezek voltak a rövid előzményei a jelenlegi helyzetnek, melyre Agnew alelnök több részből álló beszédsorozatban válaszol, hidegen, tárgyilagosan, amerika népének legnagyobb örömére és a saját magukat hatalomra emelő televíziós társaságok legnagyobb megrökönyödésére elfeledvén azt a jó magyar közmondást:

Akinek nem inge ne vegye magára!

VATIKÁN VÁROS — VI. Pál pápa vasárnap arról beszólt, j hogy sokkal helyesebb lenne, ha az emberiség azt a sok pénzt,

! amelyet hiábavalóságokra, fényűzésre és háborúra költi, inkább a szegények segítésére használná.

HYANNIS PORT, Mass. — Joseph Patrick Kennedy, korábbi angliai nagykövet elhunyt 81 éves korában. Sokáig volt halálos beteg, egyik szélhüdés a másikat érte. Három fia volt az amerikai szenátus tagja, az egyik elnöke az országnak, de ma már csupán legfiatalabb fia van életben. Leánya Sargent Shriver francia nagykövetnek a felesége. Az első szélhüdést Palm Beach, Fla.-ban 1961-ben szenvedte. Népes családja gyászolja. Általános a részvét felesége Rose iránt.

COLUMBUS — James A. Rhodes kormányzó kijelentette, i hogy valószínűleg résztvesz az 1970 évi szenátor választásban.

! A 60 éves kormányzó, aki jövőre fejezi be állásának másedik időszakát és a törvény értelmében nem választható meg újra, esélyes szenátor-jelölt.

TOKIO — Egy munkás szombaton az amerikai kultur központban Tokio belvárosában egy dobozt talált, amelyből huzal állott ki és egy ébresztő óra ketyegett benne. Egy házi készítésű bomba volt, amelyet szerencsére időben talált meg.

BRADFORD, Anglia — Jean Bastcw, 39 éves asszony, két gyermek anyja 19 hónap előtt szívműtéten esett át. Három főerét kioperálták és sertés érrel pótolták. Geoffrey Woler sebész, aki a műtétet végezte, azt mondja, hogy Mrs. Bastow a műtét óta normális életet élt és most, több mint másfél évvel később a halál minden előzetes megbetegedés nélkül, hirtelen állt be.

UNIVERSITY PARK, Pa. — A Penn egyetem labdarugó mérkőzésén a Beaver Stádiumban a bostoni-pennsylvaniai mérkőzés félidejében egy kb. 140 négerből állé csoport tüntetett. A Black Student Union és a Black Academic Community tagjai voltak a tüntetők, akiknek szószólója azt panaszolta, hogy a négereket szisztematikusan kizárják az egyetemekről és a fehér középosztály uralja az iskolát.