Az Ujság, 1969 (49. évfolyam, 4-49. szám)
1969-05-29 / 22. szám
4. OLDAU AS WJ»1« B 1969. MÁJUS 29. A FRANCIA MODELL Irta: Kemény Julia A fényűző newyorki palotában élt Dorothy Gallagher milliomos asszony John fiával és idős anyjával. Két leányát férhezadta és már csak hárman maradtak. Az özvegy szép, középkorú asszony volt és mindenki csodálkozott, hogy miért nem ment újra férjhez, de őt csak a vállalat, az üzlet és a vagyon érdekelte és John segitett neki munkájában. Nagy gondot okozott neki édesanyja, aki napról-napra elviselhetetlenebb és házsártosabb lett. Pedig valamikor milyen kedélyes, összeférhető asszony volt. A vagyon felerészben az öreg asszonyé volt, akinek néhai férje Kenneth Murphy alapította a vállalatot és szerezte meg a vagyon alapját Később bevette társul üzletébe vejét John Gallaghert Dorothy jogtanácsosa már régen tanácsolta az özvegynek, hogy helyeztesse gondnokság alá a zsémbes öreg asszonyt és akkor hozzá is juthat az egész vagyonhoz. Ilyen esetben Dorothy elhelyezhette volna őt egy szanatóriumban vagy intézetben. Ezt azonban Dorothy jó szive nem engedte és inkább eltűrte anyja szeszélyeit és szekatúráját Özv. Murphy Kennethné, Mária asszony a század elején egy kis dunántúli falucskából került Amerikába, amikor többen jöttek ki onnan az újvilágba szegénységük elől. Soha nem bánta meg, hogy eljött, mert kezdettől fogva szerencséje volt New Yorkban háztartási munka mindig akadt egy erős, egészséges fiatal leány számára és annak ellenére, hogy semmit sem tudott angolul, bekerült a gazdag Murphy családhoz konyhaleánynak. A jólelkü néger szakácsnő látta a fiatal leány igyekezetét és szorgalmát, megtűrte maga mellett és valahogyan (kézzel-lábbal és jelekkel) megértették egymást. De Mariska tudta, hogy meg kell tanulnia angolul. A newyorki magyar egylet segítségével megtalálta a nyelviskolát és fiatal agya, jó magyar feje, szomjasan szívta magába az uj szavakat .Minthogy Murphyéknél csakis angolul beszéltek, a füle is megszokta a kiejtést és néhány hónap múlva teljesen meg tudta magát értetni. De nemcsak beszélni tanult meg, hanem megtanult öltözködni is és bizony hamarosan eltűntek a faluról magával hozott ráncos szoknyák és pruszlikok. Egy évi szolgálat után már szobaleány lett a Murphy házban rendes fizetéssel és fényes fekete klott ruhát, fehér bóbitát és batiszl kötényt adtak reá. Mariska szép leány volt. Igazi magyar fajta. Fényes gesztenyebarna hajjal és csillogó őzike szemekkel. Olyan tiszta, ártatlan volt a tekintete, hogy aki reánézett, önkénytelenül bizalmat érzett iránta. A Murphy családban több fiú volt és Kenneth, a legidősebb, aki apja gyárában dolgozott, beleszeretett a kis cselédkébe. Nem is merte elárulni senkinek a családban, hogy a leányt szereti, mert noha apja egyszerű ajris bevándorlóként jött New Yorkba, mégis megvetette az idegent. Amikor Kenneth bevallotta Mariskának érzelmeit, a leány azt mondta neki, hogy ne tegye tönkre jövőjét, de a fiatal férfi nem tágitott A családnak sejtelme sem volt erről a szerelemről és a két fiatal egy szép napon eltűnt a háztól. Kennethnek volt egy kis megtakarított pénze és Mariskának is volt valami félretett dollárkája. Elmentek New Jerseybe, New Brunswickba és ott egy kis kápolnában megesküdtek. A templomszolga és a harangzó volt a tanújuk. Kenneth nem félt a jövőtől és a munkától. Egy gyógyszertárban kapott állást, ahol tömeggyógyszereket gyártottak. Ez1 nagyon hamar megtanulta és rájött arra, miképen lehet az em berek hiszékenységével visszaélni. De egyenes jellemével ezi nem tudta összeegyeztetni. Keresett más munkát, de abban a: időben nem volt könnyű állást találni és igy megmaradt a helyén Mariska patyolat tisztán tartotta kis otthonukat és jól főzött Férje tudtán kívül még mosást és vasalást is vállalt, de err< Kenneth rájött és nagyon megharagudott. Később Kennethnel sikerült bejutnia egy vegyészeti gyárba és olyan csekket hozot haza, hogy az asszonynak nem kellett dolgoznia. Takarékosai voltak és nagyon boldogok. Boldogságukat betetőzte a kis Do rothy születése. Később a büszke Murphy család is megbékült Kenneth-e és Mariskával és amikor visszaköltöztek New Yorkba, tárt karok kai fogadták be az egykori cselédet a családba. Az első világháború utáni konjunktúra kedvezett Kenneth nek, aki egy hadseregszállitó milliomos vegyészeti vállalatnál lett tulajdonosa. Egyetlen leányuk nagyon szép volt és kitűnj férjet talált John Gallagher személyében. Kenneth Murphy sze rette vejét és hamarosan be is vette őt üzlettársnak a virágzi vállalatba. Együtt is laktak a gyönyörű nagy családi házban Dorothy imádta szüleit, csak éppen azt restelte, hogy anyja nen amerikai születésű. Mariska nem használta többé szép magya nevét, hanem angolosan Marynak hívta őt férje és minden is merőse. Ez nagyon fájt az ő magyar szivének, de aki idegen or szágban, más nemzetiségű élettársat kap, annak számolnia kel azzal, hogy elamerikaiasodik. Dorothy három gyermeké^ az unokákat, sokat gondozta és nem szívesen bízta idegen dajkára. Meg is látszott rajtuk a jó nevelés és gondozás. Múltak az évek és a két leány már eladó sorba került Kenneth Murphy és veje John vezették a gyárat, reggel együtt indultak el otthonról és együtt tértek haza az esti órákban. Egy este azonban nem érkeztek haza, mert mindketten autószerencsétlenség áldozatai lettek. Az anya és leánya egyszerre vesztették el férjeiket. Hihetetlen lelki erővel viselték el a nagy csapást Mary asszony hősiessége regénybeillő volt. ő bátorította a leányát és rábírta arra. hogy vegye át a gyár vezetését Ő maga is segitett a vállalati munkában, amig izületi gyulladással meg nem betegedett Annyira elnyomorodott, hogy képtelen volt a házból kimozdulni és helyét unokája, a 20 éves John töltötte be, aki azután már anyjával együtt dolgozott A két gazdag és szép Gallagher leány jó férjeket kapott. Dorothy fejedelmi lakodalmat rendezett nekik. Végül egyedül maradt anyjával és fiával a házban. Mary asszony izületi reumája nem javult és az idős asszony nagyon sokat szenvedett A jókedélyü, örökvidám nőből házsártos, szeszélyes összeférhetetlen vénasszony lett Dorothy a legdrágább ápolónőket tartotta mellette, de a legmagasabb bér mellett sem akart senki sem tartósan mellette maradni Egy-két hét múlva mindenkit elzavart maga mellől. Dorothy már nem tudta mitevő legyen és mindent elkövetett, hogy anyját kielégítse és megszelídítse, de ő sem birt vele. Már azon a ponton volt, hogy otthon marad és egyedül Johnra bízza a gyár vezetését, de John ezt ellenezte. — Neked nagy szükséged van arra, hogy elmenj itthonról és ne maradj a nagymamával. Ha egész nap vele lennél, előbbutóbb összeroppannának az idegeid. Hiszen láthatod, hogy senki sem bir vele! — mondta és törte a fejét, hogy mit is csinálhatna, így azután újabb és újabb ápolónőkkel próbálkoztak. Egy napon a posta meghívót hozott Dorothy Gallagher asszonynak a párizsi Dior cégtől, amely a newyorki Fifth avenue egyik stúdiójában divatkiállitást rendezett. Dorothy azt mondta, hogy neki semmi kedve sincs elmenni a bemutatóra és nem is akar ruhát vásárolni, de John kérlelte, hogy menjen el és vásároljon egy-két szép ruhát, hiszen ő még nem idős és jól mutat rajta a divatos öltözék. Minthogy az anya szabadkozott, John azt mondta, hogy ő is elmegy vele, mert ő is szívesen megtekinti a szép francia divatot Anya és fia együtt ment el a hires párizsi ruhákat megtekinteni. A Dior cég a legszebb párizsi leányok közül választotta ki a modelleket, akik a ruhakölteményeket bemutatták. Nagyon értik a francia leányok, hogyan kell sikkesen járni, magukat illegetve, érvényre juttatni a szép ruhákat. Dorothynak feltűnt az egyik bordó bársony ruha, amelyet egy szőke modell mutatott be. Amikor a leány előtte megállt, alaposan szemügyre vette a ruhát A leány elütött a többi modelltől. Hamvas szőke haja természetes volt és gyönyörű világos arcbőre sem látszott kendőzöttnek. Mialatt Dorothy a ruhát csodálta, addig John a leányt nézte. Soha életében szebbet, bájosabbat nem látott. A világos kék átlátszó szempár találkozott az ő tekintetével és mintha villanyáram érte volna, megbabonázta. Az anyja beszélt hozzá, kérdezte, hogy tetszik-e neki a ruha, de John azt nem hallotta Ő csak bámulta a leányt, aki előttük állt a puha bársonyban. Bámulta a leány hófehér nyakát és kecses tartását Végül, amikor Dorothy már harmadszor kérdezte, hogy megvegye-e a ruhát azt mondta, hogy ő ennél szebb ruhát még életében nem látott. Dorothy annyira el volt foglalva a ruhával, hogy észre sem vette a dolgot. Amikor a ruha ára iránt érdeklődött, amely igen borsos volt alkudni akart, de John azt mondta, hogy a ruha megéri az árát. Kiállította a csekket és kérte a leányt, hogy a ruhát küldjék el címére, amit a modell, akit a meghívó szerint Ivonnenek hívtak, meg is ígért. John elkísérte anyját autójához és azt mondta, hogy neki 1 még valami elintézni valója van. Amikor azután a kocsi Do■ rothyval elrobogott, John visszament a stúdióba. Törte a fejét : hogy milyen kifogással menjen a leányhoz, végül azzal a kifa ■ gással ment hozzá, hogy anyja helyes címet adott-e meg. A ' francia leány már nem viselte a bordó bársony ruhát, hanem egyszerű angol szürke kosztümben, fehér ingblúzban volt. Johnnak igy még jobban tetszett Igazi amerikai nyíltsággal megkérdezte tőle, hogy hol találkozhatna vele és mi a telefonszáma. A leány azt mondta, hogy ‘ nem óhajt semmiféle ismeretséget és különben is ő két nap : múlva visszautazik Párizsba és igy nem is volna értelme a talál’ kozásnak. Elég jól beszélt angolul és idegen kiejtése Johnnak ' kedvesnek és szépnek tűnt John nem tágitott addig, amig Ivonne 1 bele nem egyezett, hogy másnap este a Metropolitan opera elő■ adásán találkoznak. John tudta jól, hogy nagy felárral utolsc 1 percben is tud jegyet szerezni az operába. Johnnak voltak már szerelmei Volt leány és asszony isme’ rőse bőven, de Ivonne olyan hatással volt reá, mint még senki' sem. Egész nap izgatottan várta az estét és boldog volt, amikoi l Ivonnet viszontláthatta. A leány is boldognak látszott. Az Aids operát játszották és a Verdi opera érzelmes szövege és a gyönyö rü muzsika még jobban felcsigázta John érzelmeit Előadás után a Waldorf Astoria éttermébe vitte a leány vacsorázni, de ott állandóan ismerősökkel találkozott és amikoi a vacsorát elfogyasztották, mindjárt el is mentek. A zene nagj kerítő és az opera muzsikája mindkettőjük fülében csengett í leányban is feloldódott valami és érezte, hogy a fiú tényleg bele szeretett. Gondolkozott azon, hogy lehetséges-e az, hogy valak első látásra megszeressen valakit mert úgy érezte, hogy ez meg történt Egy kis csendes olasz vendéglőbe mentek, ahol John könnyi bort rendelt Az érzelmes olasz muzsika halk volt és nen zavarta őket beszélgetésükben. A bor megoldotta Ivonne nyelvéi — Én nem vagyok francia, — mondta John legnagyobl meglepetésére, — én magyar leány vagyok. A magyar forrada lom után menekültem hazámból nyugatra, mint nagyon sok mái honfitársam. Odahaza Budapesten iparművész voltam és az ipar művészeti főiskolában megtanultam a varrást is. Egy menekül csoporttal Párizsba kerültem és szerencsém volt, hogy a Dió céghez kézileányként bejutottam. Ott dolgozom a műhelyben é | soha életemben modell nem voltam és nem is álmodtam, hog’ í valaha is ruhabemutatón résztvehetek. Igazi nevem Szabó Éve I az Ivonne nevet csak felvettem. * — Óh, de hiszen maga gyönyörűen mutatta be a ruhát.. — Maga elfogult! Az történt ugyanis, hogy mielőtt a kollek cióval Párizsból elindultunk két modell megbetegedett utolsí percben. Egyik helyébe találtak másikat, de nem akadt több. A: egyik szabász engem ajánlott, mert úgy találta, hogy az alakon megfelel a modellirozásra. Nem akartak elhozni. Azt mondták hogy a ruha viselést és bemutatást hónapokig, sőt évekig kel tanulni, de a szabász ragaszkodott ahhoz, hogy engem hozzanal el, mert ő biztos benne, hogy én jó modell leszek. így kerülteu ' New Yorkba, de bizony már holnap repülők vissza Párizsba. — Folytatjuk — MESSZE VAN A FARKASRÉT (Akár költött, akár való történetet ad elő a — sajnos — ismeretlen szerző, a napjainkban annyira ritka Jóság megkapó leírását köszönhetjük neki a Götenborgban megjelenő Magyar Hírek hasábjairól.) Julius derekán történt Rekkenő hőség. A hőmérő árnyékban is rekord magasat mutat. A fagylaltos rekord-mennyiséget ad el, a vízmüvek napi szolgáltatása újabb csúcsteljesítmény és soha ennyi ember nem volt a strandokon. — Máig sem értem, mit kerestem e pokoli hőségben a Soroksári-uton, zsebemben egy hivatalos cédulával, amely szerint nekem pénz jár vissza egy hivataltól. Ezért kellett sok év legmelegebb napján, annak is legmelegebb órájában az utcát koptatnom. De, hogy igazán miért mérte ki a sors ezt a napot, azt mindjárt elmondom. Az Ipar-utca táján bandukoltam a Soroksári-uton, alig kapva levegőt a forróságban. A nap perzselt, a cipő beleragad a kátrányos járdába, ingem csuromviz. A túloldalon a teherpályaudvar keritése mellett néhány ványadt akácfa. Ez is ad valami árnyékot s ahogy átérek, eszmélek rá, hogy éppenséggel villamossal is mehetnék, ahol árnyék van és még egy kis szellő is. És ime, itt a megálló. No, ha jön kocsi, felszállók... És ekkor egy vékonyka hang megszólít: — Bácsi kérem, messze van a Farkasrét? Sovány, vézna kis fiú, 8-10 éves lehet Amikor megszólít, feláll a kerítés kőpárkányáról. — A Farkásrét? — kérdezem. — Igen. — Bizony az messze van innen, — feleltem —, és magyarázni kezdek, de a fiú közbevág: — Nincs villamospénzem. Ahá! gondolom magamban: a régi recept Ez, meg ez, hol van? Igen, de hát nincs pénzem... Kis koldus. Már nyúlok a zsebembe, hogy adjak néhány fillért, amikor a fiú közelebb lép hozzám s hangján érezhető izgalommal kérdi: — Bácsi kérem, hány óra? — Hány óra? — Igen. — Olyan fontos? — Igen. — Miért? — Három órakor ott kell lennem. — Majd fölveti fejét és határozottan megismétli: — Ott kell lennem! Van valami a hangjában: ez nem kéregető. Itt valami más van. Hirtelen megfeledkezem még a melegről is. Nézem a gyereket, aki most mereven bámulja a kezében lévő hervadt virágcsokrot. Egy pillantással végignézem. Poros kis vászoncipő a lábán, felette zokni, magasan szürke a portól. Egyszerű kis ruha, de látszik ,hogy gondos kezek adhatták rá. Tarkacsikos ingecskéje nyakán begombolva. A gallér gyűrött az izzadtságtól. Hóna alatt kis diáksapka. A gyerek csak a virágot nézi, mereven, hangtalan. Hervadt mezei virágok. Nem tudnám megmondani nevüket, de van közte búzavirág is és sok pipacs lehetett. Szirmuk már lehullott, csak a fekete porzók és a csupasz bibék éktelenkednek a kötegben. Egyetlen piros sziromlevél most vált le, — az utolsó. A gyerek odakap a másik kezével és próbálja hozzányomni a szárhoz, hátha odaragad, de a fonnyadó szirom leválik. Erre a gyerek még görcsösebben markolja az újságpapírba tekert, kókadt virágokat. Nem szól, csak fáradtan visszaül a kőpárkányra. Egy pillanat múlva azonban felugrik, körülnéz és mivel az előbbi kérdésre nem kapott választ, riadtan kérdezi ismét — Bácsi kérem, hány óra? Igaz! az órámra nézek és mondom: — Kettő múlt. — Jaj, Istenem! — sikolt fel a fiú. Kis piros arca rémületet tükröz és hirtelen belekapaszkodik a karomba, olyan erővel, mint a vizbefuló a mentőövhöz és hozzám simul: — Bácsi kérem, messze van ide a Farkasrét? — Már mondtam, fiam, hogy messze van, de mit akarsz te a Farkasréttel? — Nekem oda kell mennem. Kerepesről jöttem. — Honnan? — kérdeztem elhülve s bámulom a mindent ■ eláruló kis poros cipőket... — Gyalog? ... A gyerek könnyes szemmel csak inti hogy igen. — És hogy kerülsz te ide? — Eltévedtem, — szipogja és nagyot sóhajt, majd már dűl belőle a szó: — Még sötét volt, amikor a nagymamám fölkeltett, felöltöztetett és mondta, hogy csak egyenesen menjek a villamossín mellett, egészen a Keleti-pályaudvarig. Ott is egyenesen amig a hídhoz érek, mindig csak egyenesen át Budára. Ott kérdezzem meg a rendőrbácsit, merre van a Farkasrét De eltévedtem. És még azt is mondta a nagymamám, hogy útközben szedjek virágot... Csak menjek, mert nincs villamosra pénz... Tetszik tudni, mi abból élünk, amit anyukám keresett és küldött nekünk. A nagymamám már öreg és beteg, de nekem jönnöm kellett... — Hová? — kérdeztem rekedt hangon, már sejtve az igazságot — Anyukám temetésére a Farkasréten. Három órakor temetik, és eltévedtem..., pedig virágot is szedtem. * — Halló! hé! álljon meg! — ordítom. — Nem hallja!? Álljon meg! — üvöltem egy tatfisnak s rávetem magam a fékezi kocsira. — A kocsiban utas. őrültnek néz, akinek az agyát megbontotta a forróság, de kinyyitja az ajtót. Felragadom a gyereket és bezuhanok vele a kocsiba. A szemüveges ur kissé riadtan kérdezi: — Valami baj van? — Kérem, — dadogom elfúlva —, ez a gyerek 12 órájí van utón gyalog, virágot szedett Kerepesről jött, eltévedt, háromkor temetik az édesanyját... A Farkasréten! ... percei vannak... — Hajtson, — szól a vezetőnek az utas, — én a sárkor kiszállok. Kérem, siessenek. A kocsi már meg is áll, az utas némán kezet nyújt é: kilép. Nincs idő, hogy megköszönjem, mert a vezető kérdőt hátranéz. — Háromra a Farkasréti-temetőben kell lennünk. Oda érünk? — Oda, — válaszolja. És egy pillanat múlva csikorog ( kerék s nagyot lendül a régi batár. Félve pillantok a gyerekre Szemét lehunyva, behúzódik a kocsi sarkába. Fáradtan zihál de törődött kis arca most mintha kisimulna. Ölében két kézzé; görcsösen szorongatja a csokrot, illetve annak maradékát. — Álljon meg! — és a vezető kérdőn hátratekint —, itl a virágüzlet előtt. — Kiugróm a kocsiból, a gyerek utánam. — Egy perc csak, — mondom a soffőrnek. — Kérem, vegyen addij ; valami ennivalót a fiúnak. | A soffőr némán int, mi pedig berontunk az üzletbe. j ANGÉLÁT AUTO BODY I 4817 Lorain Ave« 96L4F25 Cleveland nyugati oldalának legrégibb magyar | autójavító üzeme. | Mayyar tulajdonos: MAXIM BRNÖ*:«< 'tr 'rmwrrnntiniir,tMmT~'infr ~rr SZAKÁCS R. JÓZSEF 2524 Corydon Cleveland Mt«. - PLUMBING AND HEATING -Mindenfajta SZERELŐ és FŰTÉSI MUNKA Javítás és UJ munka egyaránt. Telefon: 932-8510 — Pipacsot kérek mezei virággal. Sokat, szép legyen! — Milyen alkalomra? — A Farkasrétre, — felelem majdnem suttogva, majd összeszedem magam és inkább nyögöm: — Temetésre... A lány felriad és fürge kezekkel már szedi is a virágot. Innen is, onnan is kapkodja a szapora csokorhoz valót. A gyerek nézi bámuló szemmel a virító virágokat, majd a kezében lévő csokorra tekint s e percben valami leírhatatlan fájdalom vonaglik agyongyötört arcán. — Kérem, — szólal meg reszkető hangon —-, ha lehet, tessék ezt is közéje tenni, ide előre, hogy ez is lássák! — Igen-igen, — mondom —, lássa az édesanyja is. Ez a kisfiú Kerepesről hozta ezt a virágot. Ő szedte az édesanyjának. A gyerek egy pohár vizet kér. És mig a vizet szürcsöli nézem a csokrot. Elől a gyerek kókadt szálaival különösen szépnek látszik. Nagyon szépnek, a legszebb csokor, amit eddig láttam. Azután már rohantunk is. Elől a gyerek a virággal, utána én. Kint vár a soffőr egy csomaggal. Elveszi a csokrot és helyette a gyereknek adja. — Gyerünk, — mondja és már el is indultunk. A gyerek a kocsiban felágaskodik, nézi az első ülésen szépen lefektetett virágot. Kibontja a csomagot, egy pillanatig bá múl, azután mohón enni kezd. — Azt hittem, el tetszik dobni, — mondja teleszájjal, csak inkább magának, mint nekem. — A virágodat? Hogy képzelsz ilyet? Az édesanyád virágját? Nem tudtam folytatni, mert épp két villamos között ugrik át a kocsi A motor sir, nyög, zakatol. A vezető nem néz se jobbra, se balra, csak hajt. S ahogy az öreg batár bírja, rohanunk. A hídon járunk, amikor kérdezem a gyereket: — Beteg volt anyukád? — Nem tudom, — rebegi. — Tegnap este vártuk, de levél jött a Béla bácsitól, az a nagybácsim. — És mit irt? — Nem tudom, csak a nagymama nagyon sirt, mert nem jöhet a temetésre. És pénzünk sem volt és arra sem lehetett számítani, hogy a fűszeres ad, mert már tartozunk. Talán a Béla bácsihoz kerülök. Ő suszter... odajön majd a nagymama is... — És anyukád hol volt? — Anyukám itt volt Budán, egy házba. Mióta édesapám meghalt, ott dolgozott, ott is lakott. — És azt sem tudod, hogyan történt? — Anyukám sokat köhögött és láza is volt... Sokat sirt és egyszer azt mondta, ha ő meghalna, menjek el a temetésére, mert aztán mindig velem lesz ... A gyerek elhallgatott. De merengésre sincs már idő. Csikorog a fék. A halottas ház előtt vagyunk. Órámra pillantok: 5 perc múlva 3. — Jókor érkeztünk! — sóhajtom. Kiszállok s a vezetőhöz fordulok, hogy fizessek, de elfordul. — Ha szabad, én is kikisérem, — mondja és a virágot a gyerek kezébe adja. A fiúcskán most semmi fáradtság sem látszik. Kihúzza magát és kettőnk között megindul a ravatalozó felé. Az ajtónál néma csend. A rekkenő hőségben senkit sem látni. Néptelen az egész temető. Belépünk. Fojtó szag, gyertyafény. A sötét kárpiton villanó fehér kereszt. A ravatalon egyszerű kis puhafa-koporsó. Lezárva. Rajta a felirat: özvegy Sz.... Lajosné, élt 28 évet”. — Anyukám, eljöttem, — suttogja a gyerek —-, eljöttem ... Dermedt csönd. És igen hosszúnak tűnő percek után a homályból előbiceg egy sánta ember. A gyerek megismeri: — Itt vagyok Béla bácsi. Tessék odatenni a virágot. Ezt itt én szedtem, — és rámutat a hervadt szárakra. A kis bicegő ember nehézkesen föllép a koporsóhoz, kiveszi a virágot a papirosból s ráteszi a csokrot. A fekete deszkán élesen rajzolódik ki az égő vörös, a kék, sokszínű virág. Egy-két szirom lehullik, mintha az égből szállott volna alá... Jön a pap. Halk ima. Valahonnan tömjén. Nagyon meszsziről csak annyit hallani: — Circumdederunt me... Azután viszik is a koporsót. Néhány feketeruhás, talán rokon, vagy ismerős és végül mi ketten a soffőrrel megyünk, lassan, nagyon nehéz szívvel özvegy Sz__Lajosné utolsó utján... Dübörög a föld, koppan a rög és száll a virág az édesanya mellé. Készen a sir, áll a fejfa. Öten-hatan állunk körbe. A gyerek izgatottan jön-megy a sir körül. Itt egy rögöt, majd a kis koszorút igazgatja. A kis sánta ember hozzánk lép és most szólal meg először: — A fiút magammal viszem, gondját fogom viselni. — Megérdemli..., — többet nem tudok mondani. Most a gyyerek jön hozzánk. Mosolyog, arcán semmi fáradtság; felszabadultan, csillogó szemmel mondja: — Boldog vagyok, hogy a bácsik tudták, merre van a Farkasrét Egymásra nézünk. Nem jön szó ajkunkra. Csak nézem a könnyező soffőrt. Vájjon, ki tudja megmondani, hogy hármunk közül ki volt a legboldogabb, mert tudtuk, hogy merre van a Farkasrét. MEGHÍVÓ A CLEVELANDI MAGYAR SZABADEGYETEM 1969 évi tavaszi II. előadásaira: Május 30: Kossuth Lajos emlékest. Kossuth Lajosnak, a kiváló magyar államférfiunak március 20.-án volt halála 75. éves évfordulója. A Szabadegyetem ünnepi megemlékezés keretében áldozik emlékének. Elnöki megnyitót mond dr. Szász Béla, az Árpád Akadémia elnöke. Főt. dr. Szabó István imát mond hőseinkért. Kossuth Lajos jelentőségét nt. Kur Géza méltatja, nemzetközi elismeréséről dr. Kardos T. Béla (Washington, D.C.) emlékezik meg. Közreműködnek: Thománé, Károlyi Katalin költeményekkel, Táborosi Anna Mária Liszt-Rossini: Nocturne szerzeményét játssza zongorán. Junius 6: Dr. Battha Pál v. föld. min. államtitkár (Buffalo, N.Y.) tart előadást “Hazai mezőgazdaságunk problémái, szükségessé váló intézkedései a Vasfüggöny felhúzása után, amikor Magyarország megszabadul mai erőszakos politikai, gazdasági megkötöttségéből.” Elnököl: Fricke Valér. Junius 13: Illés Lajos irodalmi estje abból az alkalomból, hogy gyűjteményes versei nyomtatásban megjelentek. Az est elnöke: ifj. Gyékényesi György. Közreműködnek: Takács Theodor Illés költeményekkel, Bárány Erzsiké Liszt: Szerelmi álmok c. müvének előadásával. Az előadásokat mindenkor péntek este 7 órai kezdettel tartjuk a West oldali magyar ref. egyház templomalatti termében (1949 West 32 St).
